Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-21 / 68. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 68. szám Ára: 1,80 Ft 1988. március 21., hétfő Tanulságok — a múltból a mának Sokan és sokféléiképpen emlékezték meg róla>,a töm- jénező marasztalástól, a vicsorgó szidalmazásig minden módon. (Elhallgatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-ét, hiszen európai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus átvette a hatalmat a szoron- gattatásaiban tanácstalanná vált polgári demokratikus kormánytól és megvalósította a világ második munkás- államát. Egy év híján ihét évtized telt el azóta, a nagy napok résztvevői közül ma már nagyon kevesen vannak közöttünk. Akik akkor, fiatal hévvel — hiszen a forradalmi kormányzótanács tagjai között alig akadt harminc évnél idősebb — megteremtették a Magyarországi Tanácsköztársaságot, minden tiszteletet megérdemelnek az utókortól. Annál is inkább, mert életükben sok mindent kellett elviselniük. Az ellen- forradalmi kószákban üldözték, bebörtönözték őket, a sztálini önkény megritkította soraikat, s a Rákosi-klikk uralma idején háttérbe szorították, gyanúsították a „19- eséket”. Mindezt azért, mert tiszta szívvel álltak ki a magyar és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyéért. Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 márciusának örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hiszen a tennivalók többsége rájuk maradt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben forgott, az elnyomott néptömegek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői éppúgy gyülekeztek a határokon kívül és belül, mint elődeik 1849- ben, Hazafiatlansággal vádolták a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetőit és harcosait a Horthy-rendszer idején. Igaz: a Tanácsköztársaság egyenjogúságot követeit és adott az ország területén élő valamennyi nemzetiségnek, s ez aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodalmáról álmodozó urak tetszését. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vörös zászlók alatt indultak harcba. Ám azok a vöröszászlós munkászászlóaljak diadalmas hadjáratok során visszafoglaltak olyan területeket, ahol magyarok éltek s amelyekről a hazafias szólamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak. Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dolgozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osztály kiváltságait, lakáshoz, iskolához, egészségügyi ellátáshoz juttatták az addigi nincsteleneket, korlátozták a munkaidőt — felsorolni is sok volna mindazt, amit a Magyarországi Tanácsköztársaság fennállásának ' 133 napja alatt a néptömegekért tett. Mindezt — csupán a maguk erejére és elképzeléseire támaszkodva. Az oroszországi munkáshatalom, Lenin pártja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élet-halál harcát vívta az ottani ellenforradalmi erőkkel és az őket támogató külföldi katonasággal. S éppen Lenin figyelmeztette a magyar munkásállam vezetőit: nagy hiba lenne mindent egyszerűen átvenni, lemásolni az oroszországi gyakorlatból, mert mások a körülmények és a teendők Magyarországon. Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rájuk szakadt ezernyi tennivaló végzése közben követtek el hibákat is a Tanácsköztársaság vezetői. Utólag — természetesen — könnyű érté- kelgetni s megállapítani : mit hogyan kellett volna tenniük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás elmulasztása éppúgy hiba volt, mint az, hogy sokszor ott és akkor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalatlanság okozott bajokat. S hogy a vezetőik között dúló viták során hol túl-, hol alábecsülték saját erőiket. Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy mi lett volna, ha ... Ha felülkerekedik a munkásállam rengeteg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet-Oroszoirszág vöröshadseregétől? Ha fennmarad a Magyarországi Tanácsköztársaság és a szomszédos országok proletariátusa követi a példát? Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egészen másképpen alakult volna történelmünk az 1919 utáni negyedévszázadban. Sőt, talán máig ható ereje lett volna mindezeknek. Ám a történelem — ha úgy tetszik: a politika — nem ismeri a feltételes módot. A Tanácsköztársaságot megdöntötték, mert az akkori Európa politikáját meghatározó hatalmak nem tűrték meg a földrész közepén a munkásállamot. A megtorlói szörnyű volt, s még azokat is tiltakozásra kényszerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék uralomra segítésében. De a Magyarországi Tanácsköztársaság nemzetközi hatása még sokáig érvényesült: rövid időre Bajorországban is hatalomra került a proletariátus, és Európa-szerte leszűrték a tanulságokat 1919. március 21. példájából. A jó és a rossz tapasztalatokat is. Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendőek. Mindenekelőtt az, hogy tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és magáénak vallja a dolgozó nép nagy többsége. Éppúgy az is, hogy mindig figyelembe kell venni a nemzetközi környezetet, de csak azt venni át más országok módszereiből, ami nálunk is hasznos és szerve- sen épül a magyar hagyományokra. Manapság — talán mert jelenünket sok tekintetben újra kell értékelnünk, a továbblépés érdekében — sokan hajlanak arra, hogy lebecsüljék, kicsinyeljék mindazt, amit a magyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és évszázadok során. 1919 márciusa vezetőinek és küzdőtársainak, az akkori hősöknek és mártíroknak emlékét tisztán kell megőriznünk, legjobb nemzeti hagyományaink sorában. Várkonyi Endre Sevardnadze Washingtonban Washingtonba utazott Moszkvából vasárnap délelőtt Eduard Sevardnadze. A szavljet külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja találkozik az Egyesült Államok elnökével, Ronald Reagannel, és tárgyal George Shultz külügyminiszterrel. , A Szovjetunióban azt várják, hogy a látogatás előrelépés lesz maijd a szovjet— amerikai párbeszédben, amelynek egyik legutóbbi fontos állomása volt a Ja- zov—Carlucci találkozó Bemben. Washingtonban várhatóan a kétoldalú viszony összes kérdését megvitatják majd, de a fő napirendi pont minden jel szerint az elnöki látogatás előkészítése, s ennék kapcsán a genfi tárgyalások meggyorsítása lesz majd. A szovjet fél Genfben már előterjfesz(Folytatás a 2. oldalon) A szocialista gazdasági reform alternatívái Tegnap folytatódott a szocialista gazdasági reform alternatíváival foglalkozó nemzetközi tanácskozás, amelynek szervezője a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézete. Az esemény színhelye a győri városiháza díszterme. A világ 25 országából érkezett 200 neves szakember a hétvégén is reggel 9 órától este hét óráig folytatott eszmecserét az érdekes témáról. Egyebek között egyesült államokbeli, kanadai, japán és kínai szakemberek tartottak nagy érdeklődéssel kísért előadásokat hazájuk gazdasági problémáiról, perspektíváiról, s fejtették ki véleményüket a magyar gazdasági reformról. Befejezéséhez közeledik az Április 4. utcai lakóházak építése. A munkások már a Beloiannisz utcai épületek festését, és belső szerelési munkáit végzik. Előreláthatólag május végére átadják az épületegyüttest „Csendes” tavasz ígérkezik Magyar baráti társaságok képviselőinek tanácskozása Hámori Csaba fogadta a vezetőket Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta a külföldön működő magyar baráti társaságok vezetőit, akik a Magyar Kulturális Intézet ötnapos rendezvény- sorozatára érkeztek Magyarországra. A KISZ KB székházéban lezajlott találkozón a négy kontinens 21 baráti társasága képviseletében hazánkban tartózkodó vendégek tájékoztatót hallgattak meg a magyar ifjúság helyzetéről, az állam ifjúságpolitikájáról és a KISZ törekvéseiről, majd konzultációt folytattak a magyar ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről. Vasárnap 2—8 fok közötti nappali hőmérséklettel köszöntött ránk a csillagászati tavasz. Nem vett tehát gyors raljtott az új évszak, ám mint az Országos Meteorológiai Szolgálatnál elmondották: az előrejelzések szerint május végéig a hőmérséklet lényegében egyenletesen emelkedik. Kiugróan meleg tavaszra nem számítanak a meteorológusok, és valószínűleg az idén is átvészelhetik a növények a május második felében'egy éhként gyakori Orbán-napi fagyot; abban a szakaszban a tavalyihoz hasonlóan várhatóan 4— 10 fok között lesz az éjszakai és 20 fok körül alakul a nappali hőmérséklet. A távprognózis alapján folytatódik a hat—hét éve tartó száraz esztendők sora. Ami a tavasz hosszát és nyárba fordulását illeti: mielőtt a csillagászati nyár beköszönt, június elején néhány napos lehűlésre lehet számítani, és majd csak a hónap közepétől kúszik föl ismét a hőmérő higanyszála az átlagos körüli értékre. A szemüvegcsináló Magam is ókulárés lévén egyszer egy unalmas tanácskozáson azzal ütöttem ágyán az időt, hogy megszámoltam: a nyolcvanhárom résztvevő közül — beleértve az elnökség tagjait is, hiszen a rövid- vagy a távollátás nem posztok szerint válogat — mennyi, a szemüveges. Meglepődtem: negyvenegyen voltunk, tehát csupán eggyel kevesebben a szemüveg nélkülieknél. De lehet, hogy többen, hiszen a kontaktlencse viselőit — ha voltak ilyenek — nem tudtam megszámolni. Bizonyára nincs róla országos statisztika, hogy a lakosság hány százaléka hord szemüveget, s meglehet: a fent említett „reprezentatív fölmérés” nem tűk rözi jól a tízmilliós népesség pápaszem-ügyi arányait; annyi azonban bizonyos, hogy sokan vannak, akik különféle optikai lencsékkel kénytelenek szemük fogya- tékdsiságát kiigazítani. Sokan vannak. Állnak az üzletben, receptjeiket szorongatva. Kereteket próbálgatnak, néznek — egyelőre a lyukon át — a tükörbe, vajon jól áll-e a kiszemelt leneseioglalat. Jó néhányan nem néznek így, mert hiába is tennék. Segítőikre merednek vaksin, s kérdik: szerinted jó lesz? Messzebbről, a kaposvári Ofotért-üzlet hátsó traktusából pedig olyasféle hang szűrődik ki, mint a fogorvosi rendelőkből, amikor fogat fúrnak. Mindenki tudja, odabent csiszolják az üve geket. Fazekas György látszerész serénykedik odabent 13 éve. Szemüvege nincsen. — Nemigen találkozik azokkal, akiknek szemüveget készít. Érezhető idebent, hagy a kintiek milyen sokat várnak a szemüvegcsinálótói? — Persze. Különösen, ha egy vtistag, sokdioptriás üveget fogok a kezembe. Akadt már plusz harmincas és mínusz huszonhatos üveg is, amit, be kellett csiszolnom. S néha találkozom is a szemüveg gazdájával. Előfordul, hogy úgy tér be valaki kísérővel; vezetni kgll, mert nem lát. Ha lehet, ha van olyan lencsénk, akkor azonnal hozzálátok, s akit ide még vezetni kellett, az már kísérő nélkül megy el. No, ilyenkor néha bekukkantanak . .. Pedig nem várok köszönetét. — Hogyan kell bánni a szemüveggel? — Finoman. Soha sem szabad az üveggel lefelé letenni. Néha ultrás vízzel le kell mosni. A műanyag lencsét csak pelenkával szabad törölni, az üveglencsének pedig legjobb a szarvasbőr. Beszéd közben rám. pillant, s azonnal mondja: — Maga is fél kézzel veszi le, ugye? Azért ferde. A szemüveget mindkét nyelét a kerethez közel fogva kell levenni és föltenni. Akkor lesz hosszú életű, és akkor nem csempül el. Fölkap néhány keretet az előkészítettek közül, és megmutatja. Egyik-másik több mint tízéves, ezeket már ismeri, cs'ak a lencse váltották bennük néha. Olyanok. mintha újak lennének. Gazdájuk „profi” okulás.- A szemüvegcsináló — mint lassacskán kiderül — Váráéiról jár be naponta Kaposvárra. Nős, két ' gyerek apja, s feleségének „udvari szemüvegkészítö je”. Nem keres rosszul. De ehhez az kell, hogy egy pillanatra se álljon meg. Amíg az okos automata gép csiszol, addig ö odaáll a másikhoz, és hagyományos módszerrel, kézzel dolgozik, hogy gyorsabban készüljenek a pápaszemek. — Nem tudom, mi van most, de mintha hirtelen százaknak, ezreknek romlott volna el a látásuk. Akkora a roham, mint még soha. Tavaly nyáron előfordult, hogy leültettük a vendéget, várja meg, rögtön kész lesz a szemüvege. Most...? Né hány napot várnia kell. Kivéve persze a különösen sürgőé eseteket. Beszéd közben beindítja a gépet. Jelzés ez: tán abbahagyhatnánk. Legalább száz keret fekszik az asztalán, mellettük a lencse kis pa- pírtasakban, alattuk a recept. Odakint a pultnál ráncos öregek és hamvas arcú ifjak állnak. Legtöbbjük néz a lyukon. Számolom: épp ti- zenkettetn vannak e percekben. S ha jól figyeltem• hétnek ez lesz az etső. Luthár Péter
