Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
Somogyi Néplap 1988. március 19., szombat TAVAS Z-KOPOGTATO Gondok a növényvédótzer-ellátással Rügyeztek a fák, a bokrok, az éltető nedv keringeni kezdett a szőlővesszőkben, hajtott a mogyoró, kis levélkét nevelt a ribizlibo- kor. Pedig február volt. Az ember azt hihette volna, hogy a földet művelő ember örült a szokatlanul korai tavasz-kopogtatónak. — Az igaz, hogy jó volt az idő, de az ember mégsem mert nekivágni úgy igazából a dolgoknak — jegyezte meg Tóth János, a hetesi Vikár Béla szövetkezet elnöke. — Mert februárban ki tudja, mikor gondolja meg magát a tél... Akkor beszélgettünk a tennivalókról, a tavaszi kezdés gondjairól. — Ezek szerint a várakozás álláspontjára helyezkedtek? Az elnök tiltakozón emeli fel a kezét. — No, azért nem egészen! Amit biztonsággal lehetett végezni, azzal nem" késlekedtünk! Mivel a talaj elbírta a gépet, megkezdtük a fejtrágyázást. Csaknem ezer hektár búzára kell kiszórnunk a táplálóanyagot. — Tavaly sok volt a panasz a műtrágyaellátásra. Mi a helyzet most? Nagy Lajos főkönyvelő egy feljegyzést mutatott, az agronómia készítette. Azt olvastam benne, hogy a műtrágyaellátásban most nincs gond. Viszont aláhúzottan szerepelt a növényvédő szer. Igaz, hogy ez nem éppen ma kell, de a termelési folyamatok biztonságos elvégzése nem nélkülözheti az előrelátást. Ez az aláhúzott szó egy kissé elszabadította az indulatokat. — Az ember többet akar, jobban akarja csinálni, tervez, vívódik, latolgatja az esélyeket; aztán egy elemi feltétel hiánya áthúzza a számításokat. — Annak rendje módján beadtuk az Agrokerhez az évi növényvédőszer-megren- delésünket. S jött a levél: nem tudják elfogadni, majd dekádonként értesítenek a raktáron levő készletből, és a fizetőképes kereslet szerint elégítik ki az igényeket. Így már előre látható, hogy egyfajta bizonytalanság kíséri a termelés folyamatát. Az is kétséges, hogy milyen kemikáliához jut az üzem; és persze az is, hogy egyáltalán hozzájut-e a szükséges időben. Egy megkésett vagy nem kellő hatékonyságú szerrel végzett gyomirtás vagy a kártevők, kórokozók elleni védekezés több százezer vagy milliós kiesést okozhat. Minden kultúrára vonatkozik ez, de kivált az olyan igényes, nagy értékű kultúrára mint a cukorrépa. A Vikár Béla szövetkezetben hagyományosan, nagy szakmai hozzáértéssel, eredményesen termelik ezt a növényt, ráadásul a feldolgozóipar közelsége is indokolja: ne hagyjanak föl vele. Tóth János magyarázta: — Ügy mutatkozik, hogy A börtönviseltek visszailleszkedésével és munkába- állási lehetőségeivel foglalkozott legutóbbi ülésén a megyei népfrontbizottság társadalompolitikai tanácsa. — A társadalomnak minden tagjára szüksége van: kétszeres nyereség hát, ha a börtönviseltnek sikerül ismét beilleszkedni a tisztességes emberek sorába — mondta dr. Ujkéry Csaba megyei bíró, és hozzátette: a beilleszkedés nem a szabadulással kezdődik, hanem a büntetés végrehajtása alatt a neveléssel. A börtönben az iskolai oktatás, szakképzés, a többféle kulturális elfoglaltság azt a célt szolgálja, hogy a műveltség fejlesztésével is növeljék a társadalomba való visszatérés valószínűségét. A szabadságvesztés ideje alatt az elítéltet az1 értelmesebb és értékesebb életvezetésre készítik föl. Egyre terjed az a vélemény, hogy végrehajtandó szabadságvesztéssel csak a súlyos bűncselekmények elkövetőit sújtják. A büntető törvénykönyv többféle büntetési formát ismer, mert a cukorrépa nyereségtartalma valamit csökkent. Nem kevés vívódás után mégis úgy határoztunk, hogy az idén száz hektárral növeljük a termőterületet, kétszázhetven hektárra fogjuk vetni. Mert értünk hozzá, mert tudjuk jól csinálni. Csakhogy a répa igényes növény, maximális védettséget kell neki biztosítani. De így az ember már előre tele van kételyekkel. Valamiféle garanciák kellenének, hogy a minden szempontból jó célokat szolgáló törekvésekhez biztosítva legyenek a feltételek! Hetesen úgy látták, hogy ezek a feltételek, a biztonnem mindig a rács a jó megoldás; van, amikor célravezetőbb más szankció. Példák bizonyítják: a pénzbüntetéssel vagy felfüggesztett szabadságvesztéssel sújitott elítélt megkomolyodik, magatartása kedvezően változik. Ezt a változást segíti az, ha környezetétől biztatást kap. A társadalmi segítség két intézményes formája: az utógondozás és a pártfogói felügyelet. Az előbbit a büntetés letöltése után kérheti a szabaduló, az utóbbit pedig hivatalból rendelik el. Abban azonosak, hogy mindkettő a bűnismétlés megelőzését szolgálja. Megyénkben tavaly mintegy hatszázan álltak pártfogói felügyelet alatt, az idén pedig több mint háromszázan. A kevés hivatásos pártfogónak segít a több száz társadalmi pártfogó. összefogásuk eredménye, hogy tavaly a felügyeleti idő alatt viszonylag kevesen — huszonkilencen — követtek el újabb bűncselekményt. Dr. Kovács Mihály hivaságos termelés „háttere” még igen sok kérdőjelet hordoz. Persze ezek más — és talán egy kicsit súlyosabb — kérdőjelek, mint hogy mitévő legyen a kopogtató tavaszban egy gazdaság. Az szinte bizonyosnak látszott, hogy a múlt évinél jóval korábban lehet és kell megkezdeni az év munkáit. Ez pedig többletfeladatot rótt az eszközöket kijavítókra, a nagyjavítást végző szerelőkre. Számukra a szokatlan korai kikelet azt jelentette, hogy kétszeres erővel kellett folytatni az erő- és munkagépek rendbetételét. Hogy ha igazából indulni lehet, legalább „házon belül” legyen meg minden feltétele a tennivalók eredményes elvégzésének. Új tavasz kopogtat — és nem aggódás nélkül várják az ajtónyitást a földből értéket terem tők ezrei. tásos pártfogó arról beszélt, hogy nehéz a börtönviseltnek ismét a rendes „kerékvágásba” találni. Az újrakezdéshez ugyanis biztos jövedelemre van szükség: a munkahelyeken viszont nem szívesen alkalmaznak büntetett előéletűeket ezért az is nehéz helyzetbe kerülhet, aki komolyan gondolja, hogy a továbbiakban becsületes munkával keresi meg a kenyerét. Gyakran persze maga a szabaduló nehezíti azt, hogy segítsék a társadalomba a visszailleszkedését. Van, aki nem fogadja el a gondoskodást, és olyan is, aki „ingadozik”. Sokakat a környezetük akadályoz abban, hogy becsületessé váljanak. A családi háttér megfelelő alakítására — vagy legalábbis figyelembe vételére — mindig gondot kell fordítani. A tanácskozáson részt vevők egyetértettek abban, hogy nem az eseti, hanem a szervezett társadalmi együttműködés révén lehet eredményesebb a bűnözés visz- szaszorítása és az újrakezdők segítése. V. M. BÖRTÖN UTÁN Áz újrakezdés lehetőségei és nehézségei Megtalálni a legalkalmasabb embert Amikor a vállalatok munkaerőhiánnyal küzdöttek, a személyzeti vezetőnek csak föl kellett vennie, ha végre jelentkezett valaki a megfelelő szakmai végzettséggel. Megnő azonban a felvételről döntők felelőssége, ha egy munkahelyre többen jelentkeznek vagy pályáznak. Eljöhet az idő, amikor a megalapozott választáshoz nem lesz elég egy szakmunkás esetében sem a végzettséget és a gyakorlati éveket igazoló okmányok áttekintése. Végh János, a Kaposvári Villamossági Gyár személyzeti osztályvezetője a megye egyik legfölkészültebb, nagyon tapasztalt személyzeti szakembere. Vele beszélgettünk e munka új követelményeiről. — Egyelőre még nem érzékeljük, hogy többen keresnének munkát Kaposvárön. A vállalatoknál tavaly lezajlott átszervezések nyomán felszabadult munkaerő még sokfelé talált helyet. Mi is mintegy ötvennel csökkentettük az adminisztratív és az improduktív fizikai dolgozók létszámát, ám mindenkinek legalább két-há- rom más, gyárkapun belüli munkalehetőséget kínáltunk. Csak az ment el, akinek egyik sem felelt meg. Ma is keresünk viszont dolgozókat egyebek közt a forgácsoló, szerszámkészítő, lakatos, villanyszerelő és asztalos szakmákban. Nyilvánvaló, hogy idővel a gmk-k vagy a ma- gántaxi már nem tudnak felszívni több embert, egyre nagyobb rangja lesz egy jó munkahelynek. Ebben az esetben a kiválasztás megalapozottabb mércéjére lesz szükség. A személyzeti munkáról szóló, s tavaly megjelent 1001-es számú minisztertanácsi határozat lényegében már az új helyzetnek megfelelő feladatokat szab. Egyebek közt pontosabb és árnyaltabb követelmény- rendszert a fölvételeknél, s azt, hogy a személyzeti tervek már ez évtől épüljenek be a vállalatok éves terveibe. Szorgalmazza a rendelet, hogy az adottságoktól függően szűnjön meg a személyi kérdésekkel kapcsolatos munka eddigi kettőssége. A gyakorlat az volt, hogy a munkaügyi osztályok elsősorban munkajogi kérdésekkel, s a fizikai dolgozók fölvételével foglalkoztak, míg a személyzetihez tartoztak a szociális valamint oktatási kérdések, és ők döntöttek a vezetői és szakirányítói posztok betöltéséről. A feladatok elkülönültek, ám sok volt az átfedés, a párhuzamosság. E kettősség megszüntetését indokolja az is, hogy egyre inkább csökken az úgynevezett fizikai és szellemi munka közti különbség, s eljön az idő, amikor az üzemcsarnokokban is nagyrészt technikusi szintű, s a vezetőkéhez hasonló szakmai és emberi tulajdonságokat kívánó feladattok lesznek. Ezen a szinten már például minden dolgozónak magának kell felismernie, saját területén milyen változtatásokra van szükség a munka eredményesebbé tételéhez. S bár mindez könnyen belátható, az érintett munkaügyi és személyzeti vezetők körében tapasztalható ellenállás. — Mi ennek az oka? — Az évek során mindkettő kiépítette a maga szervezetét. Annál a nagyvállalatnál, ahol például munkaügyi és személyzeti főosztályvezető is van, egyiküknek visz- sza kéne lépnie. Túl a presztízsszempontokon a munkaügyesek azzal érvelnek, hogy ők a munkajogi kérdések szakértői, a személyzetisek pedig azzal, hogy fölkészül- tebbek a politikáival és szociálpolitikával kapcsolatos döntésekben. Tény, hogy a munkaügyi szakemberképzésnek más hagyományai vannak, miközben ma is találhatók csupán nyolc osztályt végzett személyzetisek. — Az új rendelet bővíti a csak pályázat alapján betölthető állások körét, miközben az eddigi pályázati rendszer is gyakran formális volt. — Ezt a biztonságra való túlzott törekvés okozta. Sok helyen abból indultak ki, hogy egy hibáival együtt is ismert belső pályázóval kisebb kockázatot vállalnak, mint egy csak bizonyítványaiból ismert külsővel. — De hiszen mód volt a külső pályázó „leinformálá- sára”. — Sajnos, csaknem általános tapasztalat, hogy a munkáltatók földicsérték azokat, akiktől szabadulni próbáltak, ugyanakkor sok rosszat elmondtak azokról, akikre szükségük volt. A rendelet most korlátozza az ilyenfajta leinformálás lehetőségeit épp az esélyegyenlőség érdekében. önmagában érthető az a törekvés, hogy a vállalatok önmaguk igyekeztek kinevelni a vezetői után- pótlátet. Hiszen a bizonyítványok, vagy egy beszélgetés elég lehet a végzettség, vagy a szakmai tapasztalat lemérésére, ám kevés a kezdeményező és döntési készség, vagy például az emberekkel való bánni tudás megítéléséhez. A baj az, ha a föltételeknek kevésbé megfelelő belső emberelőnyt élvez. Az új rendelet beosztásonként világossá teszi, • hogy kivel tölthető be az állás és kivel nem. Saját emberünk tehát csak akkor jöhet számításba, ha mindenben megfelel a követelményeknek. — Hogyan igyekeznek megalapozottabbá tenni a belső yezetőutánpótlást? — Úgynevezett személyi értékelő lapokat vezettünk, s nemcsak a középvezetőkről, hanem a beosztott dolgozókról - is. Ebben a munkahelyi vezető évenként értékelte egyebek közt az illető szakmai ismereteit, teljesítményét, önállóságát, kapcsolatteremtő készségét és társadalmi aktivitását. Középvezetőknél külön is szempont volt a döntési és szervezőkészség, vagy a vezetési stílus. — Mielőtt egy pilóta gépre szállhat, szimulátorban kell bizonyítania alkalmasságát, s azt, hogy akár vészhelyzetben is képes helytállni. Ügy gondolom, például egy gyáregység vezetésének ma semmivel sem kisebb a tétje. Indokoltnak látszik egy olyan tesztrendszer kidolgozása, amely különféle föltételezett döntési helyzetekben teszi próbára a jelentkezőt. — Amíg technikushiány van, amíg örülünk, hogy bizonyos műszaki értelmiségi pályákra egy ember is jelentkezik, nem volna reális ilyen követelményt állítani valaki elé. Vitathatatlan azonban, hogy ez lesz a jövő útja. ___ B író Ferenc Piaci körkép Kikeleti árapály Tizenhat ágra sütött a nap s ez végre megtörte a primőrfélék árát. Darabonként 7-ért is kaptunk hegyes erős paprikát és 8-ért fejes salátát. Szembeszökő volt viszont, hogy a valamivel mutatósabb portékáért kétszeres árat is kértek. Hónapos retek, vagy töltenivaló paprika például volt 12-ért és 18—20-ért is. Paradicsomot 200-ért, kígyóuborkát 100—130-ért kínáltak. 50 forint a spenót kilója. Most ötért is tukmálták a zöldhagyma csomóját. Továbbra is 18 forint volt a főzőhagyma, viszont több helyen 20-ra mérséklődött a lila csemege. Aki résen volt, 100-ért is kapott szemrevaló fokhagymát. 10 forint a fonnyadozó fejes káposzta. Savanyítva 24-et kértek kilójáért. Jobb állagú volt a 15 forintos lila dinsztelnivaló. 10 forint a sárgarépa, 20 a leveszöldség, csokronként három a hozzávaló petrezselyem. 14—15-ért kaptunk burgonyát. Az ínyencek vadásztak a 100—130 forintos gombára. Meglepetésre némiképp mérséklődött a harapásra ingerlő alma ára. 15—25-ért adták a javát, és 7—10-ért hullott az ütődöttje. Vevőriasztó körtét 40-ért mértek volna. „Ha alkudoznak 220-at mondok, ha nem, 200-ért is elvihetik.” így kínálta egy öntudatos árus utolsókat rúgó csirkepárjait. A vevők könnyen dacoltak vele, hiszen 220 forintért már a konyhakész baromfiból is kaptunk egy párat. 180 forint lefizetése után indult utolsó útjára egy fazékérett kakas. „Mindenki 2,20-atkér a tojásért”. Bőséges volt a felhozatal, így ez az érv vérszegénynek hatott. A vevők többsége nem is adott 2 forintnál többet a rántottá- nakvalóért. 95 forintos ponttyal kecsegtetett a Halént-áruda, míg a magánhalbolt 45 forintos balatoni keszeggel színesítette a választékot. Volt halászléhez való fej és farok, valamint ikra is, 50, illetve 90 forintért. Tovább színesedett a virágpiac. Apró figyelmességnek a csokronként 5 forintos tőzike is megtette. A gálán- sabbak 30 forintos szegfűből köttettek csokrot, akinek pedig a pénz végképp nem számított, 200-ért vett tűz- liliomot. B. F. A személyzeti munka új felelőssége
