Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
1988. március 19., szombat Somogyi Néplap 3 Új építőipari vállalat KOCKÁZAT ÉS LEHETŐSÉG Mint megírtuk: a vállalati tanácsok döntése alapján 1988. március 1-jétől új vállalatként, közös működési területen, a szellemi és fizikai, gépészeti és üzemi erők összevonásával, az építési kapacitások teljesebb és hatékonyabb kihasználásával dolgozik tovább a volt Sáév és a Bév. Kockázat és lehetőség ez a javából. Miért és miként jutott az önfelszámolás és az egyesülés gondolatára a Sáév? Heim Miklós, a volt vállalati tanács elnöke: „Az okok nem új keletűek. Tavaly jutott el arra a pontra a vállalat, hogy önerőből már képtelen rendezni saját helyzetét.". A Sáév 1986-ban zárt először veszteségesen, mégpedig 37,5 millió forint hiánnyal. Az 1987 februári mérleg elkészültét követően az akkori igazgató felmentését kérte és a VT elfogadta azt. 1987 március közepén a Sáév illetékesei fölkeresték a Bév vezetőit és útmutatást, segítséget kértek. A Bév szakemberei fölmérték a Sáév helyzetét és javaslatot tettek a szükséges intézkedésekre, hogy kikerülhessenek a mélypontról. A VT döntése nyomán május 1- jétől Szabó Gyula lett a Sáév igazgatója. A Bév nemcsak elméleti (szervezési, ésszerűsítési stb.) segítséget adott: a második félévben a kaposvári Búzavirág utcai lakótelep építésénél pécsi panielszerelők is dolgoztak, természetesen üzleti alapon. A Sáév anyagellátási gondjain is segítettek: hitelbe adták a Bévcell szigetelőanyagot, enélkül nem lehetett volna lakásokat átadni a már többszörösen módosított határidőre sem. Bár a Sáév gárdája az elmúlt második félévben megtáltosodott, banki hitelt is kaptak, a helyzetük így is reménytelen maradt a korábbi évek rossz gazdálkodása és más hiányosságok miatt. A harmadik negyedévben megkezdődtek a kiutat kereső tapogatózások és konkrét tárgyalások. — Nagy lökést adott a kiútkeresésben a bankok tevékenységének novemberi szabályozása, miszerint a bank köteles a 3 hónapon át átlagosan 25 millió forintos sorbanállás (tartozás) esetén megkezdeni a felszámolási eljárást — mondta a volt VT-elnök. — December 11-én, amikor a tartozásunk 5 hónapon keresztül meghaladta a 70 millió forintot, a bank meg is kezdte aSáév- val szemben a felszámolás előtti egyeztetést a Magyar Kereskedelmi Kamaránál. Az egyeztető tárgyalásig — 1988. január 8-ig — a sorunk csökkent a banknál, viszont a kintlevőségünk (a nekünk tartozók adóssága) ennél is nagyobb összeget tett ki. A hitelezőink ezt tudomásul vették és a bank elállt a felszámolási eljárás megindításától. A vállalati gazdálkodás tartósan veszteségessé vált, és bizonyosnak látszott, hogy az 1988-as évben önerőből nem tudjuk fenntartani működőképességünket. Így elvileg 3 lehetőségünk volt a helyzet rendezésére. Az egyik a szanálás, amiről tudtuk, hogy számunkra nem járható út, hiszen az ehhez szükséges külső fedezet biztosításától a Pénzügyminisztérium elzárkózott. A másik a felszámolás, amely olyan mértékű károkat és feszültségeket okozott volna, amelyeket nem vállalhattunk. A harmadik lehetőségünk : összevonás más vállalattal. A Sáév 1987. december 15-i vállalati tanácsülése több mint 2/3-os szótöbbséggel az alábbi határozatot hozta: „A Vállalati Tanács feltétel nélkül hozzájárul, hogy a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat egyesüljön a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalattal, amennyiben a Bév által támasztott feltételrendszer teljesül, és az egyesüléssel egyetért a Bév Vállalati Tanácsa”. — Nehéz volt meghozni ezt a döntést? — Ez volt fennállásunk alatt a legkeményebb határozat. De tudtuk, hogy az összevonást követően minden dolgozni tudó és akaró emberre továbbra is szükség lesz. A volt Bév 37 tagú vállalati tanácsának elnöke, Szende Antal az egyesítéssel kapcsolatban a szerencsétlen körülmények szerencsés összejátszását emeli ki: — Vállalati tanácsunk már tavaly márciusban stratégiai előretekintést határozott el a novemberi ülésére, hiszen tudtuk már, hogy a beszűkült anyagi lehetőségek miatt nem lesz elegendő munkánk 1988/89-ben. Vállalati öncsonkítást sehogy sem akartunk végrehajtani: azt kellett keresnünk, hol találunk megfelelő munkát, hogy életben maradhassunk. Kapóra jött — s ez a szerencsés közrejátszása a véletlennek —, hogy átmehettünk Somogyba dolgozni, de a fővárosban is megjelentünk lakásépítési helyen. Nekünk is jobban megéri, ha közelebb dolgozhatunk: van kapacitásunk, de Baranyában nem volt megfelelő fizetőképes kereslet, a Sáév- nak viszont nem volt működőképes kapacitása. Ezért is kölcsönös érdek az egyesülés. December 15-én a vállalati tanácsunk döntött: a feltételek teljesítése esetén készek vagyunk az egyesülésre. A feltételek: az 1987 évi mérleg szerinti veszteség ne legyen 40 millió forintnál több, hiszen csak így kerülhetők el a büntetőadók, melyek alaphiányhoz vezetnének. Aztán a Sáév összes vesztesége az 1988-ra áthúzódókkal együtt nem haladhatja meg a 100 millió forintot, és a veszteségeket az átvett vagyon terhére kell rendezni. — Az egyesítéssel mit vállalt magára a Bév? — A Sáév erőforrásaira építve biztosítja Somogy megye építési kapacitás-szükségletének kielégítését. Ennek mértéke 1988-ban — az 1987-es árszlnten — maximum egy milliárd forint lehet. A további években igény szerint változhat. Biztosítjuk a munkaerő teljesítményarányos foglalkoztatását, gondoskodunk a szakmakultúra megőrzéséről és továbbfejlesztéséről, garantáljuk az ipari és építési üzemek rentábilis működtetését, valamint, hogy hatásköri kérdésekben szabályos és harmonikus együttműködésre törekszünk. — Könnyű volt a döntés? — Egyhangú döntés született. Tanácstagjaink joggal féltették a vállalatot, hiszen az egybeolvadással nemcsak lehetőséghez jutunk, hanem kockázatot is vállalunk. Az egyik VT-tagunk, aki fizikai dolgozó, így fogalmazott: „Nekünk régi dolgozóknak is jobb lesz, ha az új választás után ugyan nem is leszünk esetleg VT-tagok, de lesz továbbra is munkánk és tisztes megélhetésünk, mintsem VT-tagként jussunk el oda, hogy már munkánk sem lesz.”. Február 26-án mindkét vállalati tanács feloszlatta magát és ezzel a vállalatot is. Lejárt a vezérigazgató és az igazgató megbízatása is; szabaddá vált az út az egyesítésre. Az átmeneti állapotban az építésügyi és város- fejlesztési miniszter megbízásából előkészítő bizottság szervezi az új vállalatot Mischl Róbert (volt Bév vezérigazgató) elnökletével, Szabó Gyula (volt Sáév igazgató) és dr. Fehér Mihály (volt Bév gazdasági igazgató) közreműködésével. Az új, kétmegyés építőipari vállalat a határozat szerint január 1-jei induló vagyonnal március elsejével alakult meg. Március 30-án vagy 31-én lesz a vállalati tanács alakuló ülése. A VT jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot, megválasztja a VT elnökét és elnökhelyettesét, valamint a pályázati kiírásra beérkező pályázatok alapján a vezér- igazgatót, és jóváhagyja a „Bázis” Dél-dunántúli Építőipari Vállalat 1988. évi tervét. B. Murányi László Sugárterápiás berendezés Egy nagytöltésü kobaltágyút állítottak a gyógyítás szolgálatába a győri onkológiai központban. A kórházban megteremtették a daganatos betegségek gyógyításának legkorszerűbb feltételeit Küldöttgyűlést tartott a kaposvári áfész Tavaly tárták a legsikeresebb évüket Meggyőzőbb érvelést Megújulási törekvések a somogyi bckemozgalomban Nyolcvan tagértekezleten háromezer ember gyűlt ösz- sze az utóbbi hetekben a kaposvári áfészhez tartozó 62 községben. A tagság által választott, csaknem kétszáz küldött részvételével tegnap Kaposváron, a Cser vendéglőben rendezték meg a szövetkezet küldöttgyűlését. A múlt év eredményeit és gondjait számba vevő, illetve az idei terveket, lehetőségeket latolgató tanácskozáson részt vett dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Dóri János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Horváth Lajos, a Mészöv titkára. Dr. László Jenő, a Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke fűzött szóbeli kiegészítést az igazgatóság beszámolójához. A szövetkezet kereskedelmi forgalma az országos és a megyei átlagot felülmúlva növekedett tavaly: tíz százalékkal volt nagyobb ez az emelkedés, mint másutt. Több mint 1,8 milliárd forint volt a kaposvári áfész tavalyi bevétele, 11 százalékkal fejelték meg az 1986- os esztendőt. Fejlődött a kereskedelmi hálózat. Kaposmérőben, Nagyberkiben, Jutában kis ABC-áruházat nyitottak, megkezdték a megyeszékhelyen a húsáruház építését, Toponáron pedig épül az ABC. E két egységet még az idén átadják az építők, s birtokba vehetik a kereskedők valamint a vásárlók. Az áfésznak tavaly óta új központja is van, amely még fejlesztendő, csakúgy, mint több kisebb településen a boltok. A szövetkezet gazdálkodása javult, a legjobb éve volt az 1987-es. Több mint 63 millió forinttal rekordnyereséget értek el, ez csaknem 50 százalékos többletteljesítményt jelent. A kaposvári áfész pénzügyi helyzete stabil. Az idén nem volt gondtalan a tervezés, a megváltozott szabályozók többsége kedvezőtlen a szövetkezet számára, ezért még a korábbinál is nagyobb teljesítményre van szükség ahhoz, hogy — a tavalyinál jóval kevesebb — nyereségre szert tegyenek. Elsősorban a belső veszteségforrások feltárásával érhetnek el eredményeket. A kiskereskedelmi forgalom növekedése, a vendéglátás stagnálása várható. Az utóbbi években erősen visz- szaesett felvásárlási tevékenység újbóli lendülettel jobbítható. Az első két hónapban az áruforgalom jól alakult, ha továbbra is megmarad az év elejének lendülete, akkor a kaposvári áfész fejlődése nem törik meg. A beszámoló felett nyitott vitában sokan mondták el véleményüket, az alaphang az volt: évek óta nehéz és mind nehezebb körülmények között ér el sikereket a szövetkezet, tehát az idén sem szabad kétségbe esni, a mérsékelt bizakodást jó munkával kell fokozni. Dr. Sarudi Csaba a vitában fölszólalva elmondta: — 1987 jól zárult megyénkben, az ipar teljesítménye nőtt, az export is jól alakult. Több cég ért el rekorderedményeket; az áfész is. Sok a gondunk, de az eredményekről sem szabad megfeledkezni. A fogyasztási szövetkezetek a megye kereskedelmében jelentős erőt képviselnek, külön is üdvözlendő, hogy sokat tettek a kis települések jobb ellátásáért. E téren a kaposvári áfész különösen szép eredményeket ért él ; örvendetes, hogy ez a szövetkezet évek óta a megye egyik legdinamikusabban fejlődő vállalkozása. A megyei pártbizottság titkára szólt arról a kiemelkedő munkáról, amit a kereskedők az idei átárazások, leltározások idején végeztek. Kiemelte, hogy a jól dolgozó kereskedők erkölcsi elismerését lehetőségek szerint anyagiakkal is meg kell toldani. Dr. Sarudi Csaba fontosnak tartotta, hogy a napi cikkek kínálata megnyugtatóan kiegyensúlyozott legyen, az infláció elleni teendők közé sorolta a hatékony áralkut, amely gátat vethet az indokolatlan áremeléseknek. A kibontakozási programot említve elmondta, hogy a kaposvári áfész kereskedői a legtöbbet úgy tehetik a stabilizációért, hogy mindennapi munkájukat a lehető legjobban elvégzik. Változó világunkban a békemozgalom tevékenységének és érvrendszerének is változnia kell, hogy gyarapítsa tömegbázisát. Ez a fölismerés jellemezte a megyei béke-, barátsági és szolidaritási bizottság idei első ülését. Tevékenységük eredményességét eddig nagyrészt a rendezvények és az azokon részt vevők száma alapján ítélték meg. S bár korábban is voltak újszerű kezdeményezések, élményt adó megmozdulások, összességében a formai elemek voltak a munka meghatározói. A változó világpolitikai helyzet, a Központi Bizottság novemberi ideológiai állásfoglalása is több nemzetközi kérdés árnyaltabb megítélésére késztet. Tapasztalható az is, hogy az embereket ma nehezebb megnyerni valamilyen közös megmozdulásra. A vitában elhangzott a kérdés, mi ma a szolidaritás tartalma, s az is, hogy milyen szempontok alapján tekinthetünk egyes országokat haladónak. Ennek kapcsán a bizottság egyik pedagógus tagja arról szólt: az előbbi fogalmon azt értettük, hogy szót emeltünk az elnyomott népek mellett. Ma észre kell vennünk, hogy szűkébb környezetünkben is egyre nagyobb szükség van az egymás iránti — és nemcsak szavakban megnyilvánuló — szolidaritásra. Sokan kérdezik, hogy mit tehet egy ember a világ- béke érdekében. Erre korábban azt válaszoltuk: fölemelheti szavát a béke ügye mellett, s a tömegek ellenére a világ egyetlen kormánya sem tud politizálni. Mindez igaz, mégsem kellően meggyőző. Ű(j szerű megközelítést adó és mélyen emberi gondolatokat fogalmazott meg a Pedagógusok a békéért mozgalom megyei csoportjának vezetője: „Azzal is sokat tehetünk, ha küzdünk környezetünk mindennapi békétlensége ellen. A béke érdekében csak az tud eredményesen tenni, aki megtalálja saját belső békéjét, erre igyekszünk nevelni gyermekeinket is.” A békemozgalom kulcs- gondolata, hogy egy atomháborúnak nem lenne győztese, csak vesztese. Elhangzott, hogy az ismert jelszavak mellett új érvekre is szükség van. Több újszerű elem található az elfogadott munkatervben is. A tavaszi és őszi akciók keretében az idén is mintegy 250 békerendezvény lesz megyénkben, köztük több a külföldi országok nagykövetségeivel közös barátsági megmozdulás. Túl kívánnak azonban lépni a kampányszerűségen, s nem elsősorban a látványos nagy demonstrációkra, inkább a közvetlen beszélgetésre, érvelésre módot adó kötetlenebb kisgyűlések és békefórumok rendezésére törekszenek. Jól érzékelik, hogy a békemunka eredményessége nem a rendezvénytől függ. A bizottság egy esz- perantista tagja mondta el például, hogy közös túráik, amelyeken külföldi eszpe- rantisták is részt vesznek, mindannyiszor jó alkalmat adnak a vélemények kicserélésére, a barátság elmélyítésére, s ez akkor is a béke- mozgalom céljait szolgálja, ha a béke szó el sem hangzik. Ilyen közvetett lehetőséget kínál akár egy tanévnyitó, egy brigádgyűlés vagy a spontán szerveződő béke- klubok programjai. B. F. Évente kétszáz—kétszázötvenezer tojást keltetnek ki a Balatoni Halgazdaság nagyatádi Üzemében. A tojásokból a napokban bújtak ki az első kiskacsák. Ezeket a gazdaság napos-, előnevelt- és pecsenyekacsaként értékesíti
