Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

1988. március 18., péntek Somogyi Néplap Á szocializmus járatlan útján Sohasem könnyű azoknak, akik elsőként vágnak neki addig járatlan utaknak, akik új, korábban nem próbált feladatok megoldásának gyürkőznek neki. Ilyen vál­lalkozás azoké is, akik a szocialista társadalom föl­építését tekintik történelmi hivatásuknak, újfajta, az­előtt soha nem létezett társa­dalmi viszonyok meghonosí­tására összpontosítva erejü­ket. S hogy milyen bonyo­lult és nehéz ez a feladat, azt. talán napjainkban érzé­keljük csak igazán. A tudományos szocializ­mus elméletének egyik leg­nagyobb horderejű fölfede­zésé, hogy a társadalom éle­tében is érvényesülnek ob­jektív — szándéktól és felis­meréstől függetlenül létező — törvényszerűségek. Ez a megállapítás azonban nem értelmezhető mechanikusan. Egy jó két évtizede íródott tanulmány szerzőjének ha­sonlatával élve: a társadalmi fejlődés nem tekinthető vala­miféle szabályozott vasúti közlekedésnek, amelynek me­netrendjébe előre beírhatok a különböző állomások, s legfeljebb az nem tisztázott, hogy az egyes népek, orszá­gok mely időpontokban ér­keznek meg azokra. A fej­lődés menete nem ilyenféle módon van meghatározva, s ez a szocializmusra is érvé­nyes. Itt sincsenek előre ki­jelölt állomások — s ha pontosan akarjuk értelmezni „a szocializmus útján hala­dunk” közkeletű kifejezést, akkor hozzá kell tennünk: magát az utat is nekünk kell megépítenünk. Az út irányának kialakítá­sához persze nem kell sötét­ben tapogatóznunk — az ed­digi társadalmi fejlődés tör­vényszerűségeit elemző és általánosító marxista elmélet megvilágítja a távlati célo­kat. Ennek alapján valljuk, hogy utunk a magántulajdon uralmának világából a köz­tulajdonon alapuló közössé­gi társadalomba vezet, ahol előbb mérséklődnek, majd megszűnnek az embereket megosztó egyenlőtlenségek s az egyén sokoldalúan kibon­takoztathatja képességeit az összesség javára. Azt is tud­juk, hogy ebben a legfonto­sabb az anyagi-gazdasági fel­tételek megteremtése. De hogy ennek a folyamatnak melyek a konkrét állomásai, milyenek az egyes időszakok meghatározó jellemzői, ten­denciái és követelményei, ar­ra csak az építőmunka köz­ben, gyakorlatunk időnként összegezett tapasztalatai alapján adhatunk érvényes, helytálló válaszokat. A marxizmus klasszikusai — bár messzemenően óva­kodtak bármiféle jövendölés­től — ezekkel kapcsolatban is megfogalmaztak bizonyos gondolatokat. Ezek tanulmá­nyozása és hasznosítása so­rán azonban sohasem feled­kezhetünk meg arról, hogy a szocialista viszonyok kiépíté­se több tekintetben egészen más körülmények között in­dult meg és folyik, mint ahogy annak idején feltéte­lezték. Először is a szocializ­mus nem az egész világon egyszerre, hanem csak an­nak egy részén győzött, s a szocialista országok egy olyan világgazdaságba illeszked­nek, amelynek törvényszerű­ségeit alapjában véve a gaz­daságilag még erősebb tőkés rend sajátosságai határozzák meg. Másodszor: a szocializ­mus nem a legfejlettebb, ha­nem a közepesen és gyengén fejlett országokban győzött, s ezért a modernizáció fel­adataival, a civilizációs fej­lettség élvonalbeli szintjének elérésével is meg kell bir­kóznia, amihez a jelek sze­rint több évtized sem elegen­dő. Harmadszor: a szocializ­mus a tapasztalatok szerint nem küszöbölheti ki az áru­termelést, sőt a gyors ütemű gazdasági-technikai fejlődé­séhez kifejezetten szükséges az áru-, pénz- és piaci vi­szonyok kibontakoztatása, fi­gyelembevétele. Ez a szocializmus — a ma létező, az általunk ismert vagy még csak elképzelt szo­cializmus — az említett okok miatt eleve nem lehet ponto­san olyan, amilyennek a marxizmus klasszikusai fel­tételezték. Koncepciónk és programjaink megalkotása­kor ezért semmiképpen nem nélkülözhető az önálló gon­dolkodás, a marxi-lenini el­vekre és megközelítési mó­dokra épülő, de nem az ál­taluk kimondott tételeknél megragadó útkeresés és vá­laszadók. Ha nem akarunk a — sem­milyen érvényes útbaigazí­tást nem nyújtó — szubjek- tivista történelemszemlélet híveiül szegődni, akkor el kell fogadnunk, hogy mint minden más társadalomala- kulatnak, a szocializmusnak is vannak általános — s gyakorlati lépéseinkben ezért elkerülhetetlen — törvényei. Jelenleg azonban még na­gyon nehéz lenne pontosab­ban körvonalazni ezeket a törvényszerűségeket. Nem könnyű ugyanis megmonda­ni, hogy mely tendenciák és összefüggések jellemzőek ál­talában a szocializmusra, s melyek érvényesek csak a szocialista fejlődés első, ko­rai időszakában avagy netán csupán a közép-kelet-euró- pai, s a hozzá hasonló fej­lettségű régiók szocializmust építő társadalmaiban. E probléma elemzése so­Helyét kereső diákmozgalom A fiatalokra nincs minden rábízva, amiben maguk dönthetnének. A középisko­lások még nincsenek fölké­szülve a felelős önkormány­zatra. A tizennégy-tizennyolc évesekre csak a szabadidő megszervezését bízták. Csök­kent a középiskolákban a KISZ-tagok száma. Diák- mozgalom és KISZ? Az is­kola belső zavarai tinédzser­foltok a diákmozgalmon — ilyen és ehhez hasonló meg- áilapítások hangzottak el a Hazafias Népfront ifjúságpo­litikai és pedagógiai bizott­ságának minapi ■ közös meg­beszélésén. Azt vártuk, hogy többnyire már a tapasztala­tokról esik szó, de úgy lát­szik, még magyarázatra szo­rul maga a fogalom is: mit értsünk diákönkormányza­ton? Legalábbis Gulyás Mi­hály, a megyei művelődési osztály csoportvezetője fon­tosnak ítélte, hogy a „kály­hától” indulunk el. A középiskolák az idei tanévre elkészítették műkö­dési szabályzatukat, az ok­tatási törvény szellemében. A sokszor hangoztatott nyi­tott iskola rákényszerült, hogy az eddiginél nagyobbat lépjen előre, az alapvető ok­tatási és nevelési feladato­kat töltse meg új tartalom­mal, az eddiginél hatéko­nyabban segítse a fiatalok társadalmi beilleszkedését. Milyen a középiskolai di­ákmozgalom iskolai háttere? Erre is rávilágított a tanács­kozás. Summás ítéletekkel, amelyeket komolyan kell venni. Fejletlen az önkor­mányzat. Nemcsak a diákok nem tudnak még élni vele, hanem a felnőttek, azaz a pedagógusok sem — állapí­totta meg- a megyei műve­lődési osztály csoportvezető­je, és hozzátette: az iskolai demokratizmus gyökértelen- sége is akadályozza a diák- mozgalom kibontakozását. A konfliktusoktól való félelem pedig nem elsősorban a kö­zépiskolásokra jellemző. A társadalmi szervezetek for­mális működése rossz példa a fiatalok előtt. A helyét kereső diákmoz­galmat nem különíthetjük el a tanulmányi munka erősí­tésétől — úgy érzem, ez épp oly fontos megállapítás, mint minden más, ami az önkor­mányzattal kapcsolatos. A diákmozgalom szerve­zeti felépítése ugyan egyér­telmű, beletartozik a KISZ és az összes diákkör, illetve a szakmunkástanulók ese­tében a tanulói szakszerve­zet. Ám a merev szétválasz­tás a feladatokat úgy rang­sorolná, ahogy nem szabad. A tanácskozáson is kitűnt, hogy tapasztalt pedagógusok, akik az ifjúsági mozgalom irányításából kivették a ré­szüket, féltik a KISZ-t a mozgalmi jelleg elvesztésétől éppúgy, mint attól, hogy mind kevesebb tanuló előtt áll célként az önmegvalósí­tás eme lehetősége, formá­ja. Mások egyenesen bátor­ságnak nevezték azt a neve­lői magatartást, amely enge­di élni az önkormányzatot. A kaposvári Noszlopy Gás­pár Közgazdasági Szakkö­zépiskola igazgatójának rész­letes beszámolójából például az tűnt ki, hogy gazdag a kínálat az iskolában a diá­kok szabadidejének hasznos eltöltésére, a képességek fej­lesztésére. Huszonöt diákkör működik, ám közöttük csu­pán néhányat találunk olyat, amelyet a diákok hívtak életre. Ezek is csak a sza­badidő hasznos eltöltésére szorítkozó körök: aerobik, fotózás, kézimunkázás. Ám arra is találtam igazolást, hogy a KISZ-t és a diákkö­röket nem szabad mereven szétválasztani. Itt az iskolá­ban minden KISZ-tag köte­lességének tartja, hogy va­lamelyik diákkörben fogla­latoskodjon. A kaposvári Munkácsy Mihály gimnázi­um igazgatóhelyettese fogal­mazta meg a legpontosabban a két év tapasztalatát. Meg­próbálták különválasztani a KISZ-t a diákmozgalomtól, de rájöttek, hogy lehetetlen. És arra is rávilágított, hogy a diákönkormányzat kitelje­sedése szorosan összefügg az iskolai demokrácia fejlődé­sével. A diákmozgalmon belül a diákönkormányzatot pedig kevésbé kellene félteni eset­leges kudarcaitól. ‘ Mi, fel­nőttek sem vagyunk tőlük mentesek, de felelősséggel segítsük a fiatalokat, hogy azokat a célokat is elérjék, amelyeket a társadalom tű­zött eléjük, és azokat is, amelyeket maguk jelöltek ki önmaguk számára. Horányi Barna Szakkollégiumi foglalkozás Kompoziciós feladatot önállóan oldanak meg a tanítóképző főiskola harmadéves szakos hallgatói káig azért is szorult háttér­be, mert a valóságosnál lé­nyegesen gyorsabbnak véltük a szocialista fejlődés koráb­bi szakaszainak meghaladá­sát. A „gyorsuló idő” jól hangzó jelszavának foglya­ként olyan illúziókban él­tünk, hogy néhány évtized alatt megteremthetők egy sokrétűen fejlett szocialista társadalom viszonyai, sőt a kommunizmus is érzékelhető közelségbe kerül. Mára vi­lágossá vált, hogy a szocia­lista viszonyok kifejlesztése hosszú, hosszú történelmi folyamat, s konkrét lépésein­ket nem igazíthatjuk csupán a távlati célokhoz (bár szem elöl tévesztenünk sem sza­bad őket). Az is beigazolódott, meny­nyire jogos volt a lenini fi­gyelmeztetés: a történelem menete nem a modern nagy­város nyílegyenes sugárútja, és a szocialista építés során is lehetségesek, sőt szüksé­gesek a kitérők, a kerülő­utak. A fejlődés dialektikus — Lenin szavaival élve spi­rálmenetben hasonlítható — útja azt jelenti, hogy egy magasabb fokon bekövetkez­het a látszólagos visszatérés a régihez (miként ma az áru­termelés kibontakoztatása során olyan jelenségekhez, mint amilyen például a tőzs­de, a részvény, a befektetett tőke utáni részesedés), E fo­lyamatok értelmezése és teendőink meghatározása ugyancsak önálló gondolko­dást, alkotó megközelítést, kezdeményező cselekvést igé­nyel, s ezt senki más nem végezheti el helyettünk. A tapasztalatok felhalmo­zódása és nemzetközi össze­vetése (amihez a Szovjet­unióban most kibontakozó politikai változás összehason­líthatatlanul jobb feltétele­ket teremt a korábbinál) te­szi lehetővé, hogy a konkrét helyzetekben jól válasszuk meg az irányt. A tévedések­től persze semmi nem óv meg eleve; a várható fejlő­dési tendenciák becslésében, az útirány kijelölésében bizo­nyos hibaszázalék elkerülhe­tetlen. A jövőt azonban csak a valóság törvényszerűségei­hez szigorúan igazodva ala­kíthatjuk a kívánt módon. S minél inkább ' képesek va­gyunk e törvényszerűségek fölismerésére, annáll jobban hasonlít majd ez a jövő az általunk elgondol thoz és kí­vánatosnak ítélthez. Gyen es László HÉTVÉGI Jtájöíó Kaposváron a Somogy Megyei Múzeum állandó ki­állításain kívül látogathatók Galimberti Sándor festmé­nyei, valamint Kopits Já­nos kaposvári városképei is. A kamarateremben Varga Géza Ferenc szobrászmű­vész kiállítása várja az ér­deklődőket. A Somogyi Kép­tárban Vaszary János, a Ka­posvári Galériában pedig Ország Lili grafikái látha­tók. A Kilián György Vá­rosi Művelődési Központban holnap délelőtt tizenegy órától területi társastánc- bajnokságot rendeznek, este a József-napi bálra várják a vendégeket. Vasárnap ugyanitt Hol—mi címmel cserebere-akció lesz. Szintén a művelődési központban látogatható a Diáktükör cí­mű amatőr-képzőművészeti kiállítás. (Képünkön az egyik alkotás.) Nagyatádon a Gábor An­dor Művelődési Központban kiállítás várja az érdeklődő­ket: a II. Számú Általános Iskola rajztagozatos tanu­lóinak munkáit tekinthetik meg. Ugyanitt ma délután öt órától A tudományos- fantasztikus irodalom és a tudományok címmel Brütt- ner György és Taracsák Gá­bor csillagász tart előadást. A bodvicai fiókkönyvtár Ady Endre Ifjúsági Klubja ma este vetélkedőt rendez az 1848/49-es eseményekről. Holnap a konzervgyár klub­jában videodiszkó várja a fiatalokat. Szombaton délelőtt kilenc órától a nagyatádi ifjúgár­distákat várják a városi lö­vészversenyre, vasárnap pe­dig ötpróbát bonyolítanak le „Fut Atád” címmel, a rajt tíz órakor lesz a művelődési központ előtt. Barcson vasárnap délután három órától tartják az amatőrművészeti szemle és Ki mit tud? városi, város- környéki gálaműsorát. Ma este diáktanya várja a fia­talokat a művelődési köz­pontban, vasárnap este pe­dig ifjúsági táncest lesz. A Dráva Múzeumban állandó néprajzi, helytörténeti és régészeti kiállítás látogat­ható, míg a földszinten a hónap végéig tekinthető meg Hegedűs László festő­művész tárlata. Csurgón szombaton dél­után három órakor nyílik meg Raksányi Lajos festő­művész emlékkiállítása a gimnázium dísztermében. (A művész majdnem öt év­tizedig a gimnázium tanára volt.) Hétfőn az I. Számú Általános Iskola aulájában a csurgói zeneiskola tanárai adnak hangversenyt este fél hétkor. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban ma délután két órától játszó­házba várják a legkisebbe­ket; itt tavaszköszöntő játé­kokat, énekeket is tanulhat­nak, az előcsarnokban pedig cserebere is lesz. Marcaliban a művelődési központban kiállítás nyílt Mártonné Zsolnai Mária rajztanár munkáiból. A tár­lat a hétvégén is látogat­ható. Végül egy hétfői progra­mot is' ajánlunk olvasóink figyelmébe. Kaposváron az oktatási igazgatóságon Far­kas Károly grafikus, Sörös József és Takács Zoltán festő munkáiból nyílik ki­állítás délután négy órakor. E. Fehér Pál: Á glasznoszty A hatvanas évek elején két kiadást is megért az Európa Kiadó modern könyvtár sorozatában egy kis kötet, a „Mai orosz lí­ra” című. Jevtusenko, Vino­kurov, Voznyeszenszkij, Rozsgyesztvenszkij, az ak­kori fiatal szovjet-orosz köl­tőnemzedék érdekes, új han­gú tagjainak legjellegzete­sebb költeményeiből adott válogatást a kiadó, E. Fehér Pál utószavával. (A versek fordítói között ott találjuk Illyés Gyulát, Weöres Sán­dort, Fodor Andrást, Rab Zsuzsát, más neves költők között.) „Az igazi költészet mindig forradalmat is je­lent”, idézi ebben a tanul­mányában E. Fehér Voznye­szenszkij megállapítását, és hozzáteszi, hogy „feltétlenül jelzi az újdonságát is annak a programnak, amely a szov­jet poézisben a XX. és a XXII. kongresszus hatása nyomán megpezsdült közvé­lemény, az újért hadakozó polémikus kedv, szigorúbb erkölcsi normák tükröződé­se”. Nos, talán érdemes meg­ismételni a tanulmány ke­letkezésének, illetve az anto­lógia megjelenésének idő­pontját (a 60-as évek eleje), annál is inkább, mert a szerző nemrég megjelent ta­nulmánykötetében, A glasz­noszty címűben méltán hangsúlyozza azt a tényt, hogy a szovjet szellemi élet és politika forradalmi jelen­tőségű változásainak fontos előzményei voltak' a társa­dalmi életben és az iroda­lomban egyaránt. Aki E. Fe­hér Pálnak, az Élet és Iro­dalomban megjelent cikksor rozatát olvasta az új gon­dolkodásról, és régebbi írá­saival is találkozott a ma­gyar sajtóban, tudja vagy legalábbis sejtheti, hogy a szovjet szellemi életben és politikában (hozzátehetjük: a többi szomszédos nép szel­lemi életében is) rendkívül tájékozott. Könyvében a robbanás erejével ható re­gények — például Geraszi- mov, Gubarjov, Prisztavkin, illetve Granyin, Dunyincev művei — elemzése révén érzékelteti a szellemi forra­dalom felszabadító hatását, de éppen a régebbi tapasz­talatok, beszélgetések, olvas­mányok, s az ezek alapján írt dolgozatok megidézése se­gíti a glasznoszty előzmé­nyeit, a legjobbak és a leg­bátrabbak küzdelmeit (me­lyek néha teljesen hiábava­lónak, kilátástalannak tet­szettek) megértetni. Törté­nelmi jelenségről lévén szó, amely iránt ma érthető mó­don az egész világ érdeklő­dik, de talán kevésbé ennek szükségszerű előzményei iránt, mely nélkül nehéz el­képzelni a már említett „robbanásszerű” alkotáso­kat. A könyv olvasása során — miként E. Fehér sok ré­gebbi cikkében, tanulmá­nyában, esszéjében — eltöp­renghetünk Borisz Paszter­nák, Marina Cvetajeva és mások tanulságos sorsán, ta­lálkozhatunk olyan meghatá­rozó személyiségekkel, mint Csingiz Ajtmatov (akinek regényei s a művei alapján készült filmek Suksinéi mel­lett talán a legkedveltebbek a magyar olvasók, illetve nézők körében), vagy Jevtu­senko, akinek költészete szinte fellépése óta viták tárgya. Kritikus, esztéta ritkán bír azzal a képességgel, amely E. Fehér Pálnak — sok írá­sával bizonyította ezt— egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Nevezzük ezt kivételes új­ságírói képességnek, amely- lyel hihetetlen gyorsasággal tud eligazodni olyan bonyo­lult szellemi és politikai körülmények között is, ami­kor éppen (legalábbis úgy véljük) ez az úgynevezett „új gondolkodás” határozza meg egy nagy nép jövőjét, és felismeréseit szinte „azon melegében” tárja olvasói elé. Jó példa erre a már emlí­tett cikksorozat az ÉS-ben, és nemkülönben ez az össze­foglaló tanulmány-(esszé) kö­tet, amelyet a Magvető je­lentetett meg népszerű Gyor­suló idő sorozatában, ugyan­csak meglepően gyorsan. Szívesen ajánljuk olvasóink­nak A glasznosztyot, ha meg tudják szerezni, mert — leg­alábbis vidéken — ez egyál­talán nem könnyű dolog. Sz. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents