Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
2 Somogyi Néplap 1988. március 17., csütörtök Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Simon Ernőné felszólalása Rugalmas rendeletcket Hozzászólása elején a somogyi képviselőnő kifejezte egyetértését, hogy a törvény előkészítését széles körű szakmai és társadalmi vita előzte meg. Ami ezeken a vitákon elhangzott, az beépült a tervezet szövegébe. — A közúti közlekedési törvény megalkotása — mondotta — nagyon fontos, annak ellenére, hogy a közúti közlekedés az érvényben levő kormány- és miniszteri rendeletek által szabályozottan jelenleg is működőképes. A közúti közlekedésnek valamennyien részesei vagyunk, ezért szükségesnek látom törvényi szinten szabályozni azt, és indokoltnak, hogy a törvényjavaslat a közúti közlekedés mindhárom fontos elemével foglalkozzon: az emberrel, a pályával és a járművel. Simon Ernőné hangsúlyozta: a rohamosan növekvő motorizáció idején a közlekedésre nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Hazánkban a közúti balesetek következtében évente annyian halnak meg, mint egy átlagos somogyi falu lakossága. A törvény hatályba lépése után remélhetőleg a közlekedési morál is javul. Végrehajtása érdekében a készülő rendeleteknek azonban biztosítani kell az általános és középiskolákban az oktatáshoz szükséges alapvető személyi, tárgyi és anyagi feltételeket. Üjszerű és hasznos — folytatta —, hogy a javaslat az utakat egységes rendszerbe foglalja, a kezelőtől függetlenül. Nagy hangsúlyt fektet állaguk védelmére, megóvására. Feltétlenül indokolt, hogy a közutak fenntartásához a ráfordításokat a közúti közlekedésből származó állami bevételek arányában kell majd előirányozni. A fenntartás alapvető fontosságú és nélkülözhetetlen a fejlesztése is. Választókörzetemben — nemcsak az országoshoz viszonyítva, hanem Somogyon belül is — az úthálózat sűrűsége az átlag alatt van. Az összekötő utak hiánya jelentős veszteségeket okoz mind a gazdálkodó szerveknek, mind a népgazdaságnak. A törvény keretjelleggel állapítja meg a jogokat és a kötelezettségeket; szükséges ezért, hogy a végrehajtási rendeletben a jelenlegi szabályok merevsége oldódjon, a közületi és magánszemélyek gépjárműveinek használatára vonatkozóan. Hozzászólásában a képviselőnő az Országgyűlés elé tárta idős választóinak gondját is, akik kertjük műveléséhez kistraktort, pótkocsit vásárolnak. A pótkocsin azonban személyt nem lehet szállítani. Idős, beteges emberekről van szó, akik a napi munka után gyalog már nehezen közlekednek. Hozzászólása végén elmondta: miniszteri rendelettel kellene szabályozni a tömegközlekedési útvonalak mellett a kijelölt autóbusz- megállók, váróhelyiségek építését és fenntartását. Különösen azokon a területeken jelent ez gondot, ahol a vasútvonalat megszüntették. — Választókörzetem nagy része ilyen terület — mondta. — Ezért fontos, hogy legyen .váróhelyiség és annak legyen pontosan kijelölt kezelője, illetve gazdája. Ügy ítéljük meg, hogy az alapvető jogokat és kötelezettségeket meghatározó törvény végrehajtásához a jelenleginél rugalmasabb, az élet mindennapjaihoz igazodó rendeletek szükségesek. Bádi János (Baranya m.), a Beremendi Cement- és Mészművek művezetője a Baranya megyei tapasztalatok alapján a közlekedés néhány országos érvényű gondjára hívta fel a figyelmet. Baranyában 118 olyan falu, község található, amely csak egyetlen becsatlakozó úton közelíthető meg. A közlekedési gondokat enyhítené a szomszédos települések közötti összekötő utak kiépítése. Szálai Géza (Budapest), a Ganz Szerszámgyár vésnökszakmunkása egyebek között beszámolt az új hazai metrószerelvények munkálatairól. Mint mondta: a szakemberek a magyar metró valamennyi alapvető paraméterével elégedettek, a jármű a most futó kocsiknál 20— 25 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt. Elek József (Borsod-Abaúj -Zemplén m.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze felszólalásában a közutak védelmével foglalkozott. Javasolta, hogy a törvény az egész közúthálózatra — tehát a tanácsi közúthálózatra is — tegye kötelezővé az útellenőrzést. Vastag Ottilia (Nógrád m.), a Romhányi Építési Kerámiagyár szervezési osztály- vezetője célszerűnek tartotta, hogy a járművek műszaki ellátásának jogi szabályait kategorikusan fogalmazzák meg a törvénytervezetben és a végrehajtásról szóló minisztertanácsi rendelettervezetben. Tóth Antal (Bács-Kiskun m.), a megyei rendőrkapitányság helyettes vezetője elsősorban a közlekedésbiztonság szempontjából értékelte a törvénytervezetet. Indítványozta, hogy — mivel a rendőrség nemcsak a közúti közlekedéssel összefüggésben jár el és intézkedik, hanem sok más, az állampolgárok alkotmányos jogait, életviszonyait érintő ügyben is — megfelelő előkészítés után törvény határozza meg azokat a jogi alapokat és kereteket, amelyek között a Belügyminisztériumnak és szerveinek az állam- és közbiztonsági feladatokat végezniük kell. Winkler László (Győr- Sopron m.), a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár művezetője szerint a növekvő idegenforgalom már-már az elviselhetőség határáig próbára teszi Győr-Sopron megye főközlekedési útjain a forgalom résztvevőit és a helyi lakosságot. A megye hat közúti határátkelőhelye a „kapuja” az országos vendégforgalom mintegy 40 százalékának. Emiatt is elodázhatatlanná vált a megye városait elkerülő új autópálya megépítése. Nem tartotta megfelelőnek a magánszemélyek teher- és személyfuvarozási vállalkozásának jelenlegi engedélyezési eljárását. Szerinte indokolt lenne, ha az ipargyakorlás feltételeit a közlekedési hatóság bírálná el. Szilágyi Sándor (Hajdú-Bi- har m.), a Debrefceni MÁV Járműjavító Üzem műszerész szakmunkása szerint a széles körű párbeszéd, társadalmi vita eredményeként a törvénytervezet jó logikai, tartalmi felépítésű dokumentummá formálódott, amely átfogóan szabályozza a közúti közlekedés egész komplexumát. Németh Ferenc (Békés m.), az MSZMP Orosházi Városi Bizottságának politikai munkatársa többek közöti. kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy a hatályos szabályozáshoz hasonlóan a jövőben is megkössék a nem közforgalmú feladatokat ellátó közületek kezét abban, hány járművet használjanak és milyen célra. Mint mondotta: a mai körülmények a gazdálkodó szervektől rugalmasságot, a változó feltételekhez történő gyors alkalmazkodást követelnek. Bugán Mihály (Szolnok m.), a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese annak a véleményének adott hangot, hogy a vitákban kialakult jogi szabályozás jó alapot nyújt a motorizáció növekedésével járó feladatok megoldásához. Szatmári Lajos (Veszprém m.), a Veszprémi Szénbányák várpalotai bányaüzemének főaknásza többek között elmondotta, hogy a Balaton- parton, főleg Tihany térségében a kompátkelés miatti nagy gépjárműforgalom nyáron zsúfoltságot, balesetveszélyt okoz, s olykor már a természeti értékeket veszéAz ülésteremben: az első sorban Maróthy László, Németh Károly és Grósz Károly, második sorban: Óvári Miklós, Gáspár Sándor, Lázár György és Kádár János lyezteti. Éppen ezért indokolt a kompforgalmat lebonyolító útszakasz áthelyezése. Dr. Nemes Tamás (Komárom m.), az Esztergomi Városi Tanács egyesített kórházának másodfőorvosa arra hívta fel a figyelmet: a közúti közlekedési törvény- tervezet kerettörvény jellegéből fakadóan különösen fontos, hogy a törvény szemlélete egységes és helyes legyen; adott esetben minden szónak fontos szerepe van, mert érdekek húzódnak meg mögötte. A képviselő ezután azt vizsgálta, hogy a törvény szemlélete mennyiben fejezi ki a legfontosabb érték, az emberi élet és egészség érdekeit. Fodor Sándor (Fejér m.), a mezőszentgyörgvi Alkotmány Mgtsz elnöke elmondta, hogy a bizottsági vitában született módosító javaslatok tették számára elfogadhatóvá a törvénytervezetet. Lényegesnek ítélte, hogy a majdani törvény rábízza a közületekre a járművek tüzelő- és kenőanyag- fogyasztásának mérését, ugyanis szerinte csak az üzem dönthet a gazdaságos üzemeltetés kérdésében. A közlekedési miniszter válasza Több felszólaló nem lévén, ismét Urbán Lajos közlekedési miniszter kapott szót. Válaszában megköszönte az igen alapos törvényelőkészítő munkát. Utalt arra. hogy minden módosító javaslatot elfogadtak, mégpedig azért, mert azok többsége a mindennapi életből merített személyes tapasztalatokhoz fűződött. Elmondotta: a kormány nevében is megerősítheti, hogy az utak ügye állami ügy. Hozzátette: évente 15 milliárd forintot fordítanak útépítésre, fenntartásra, s számítanak továbbra is a költségvetésen kívüli, helyi forrásokra. Ezek összege évente mintegy 200—300 millió forint. Nem tartotta indokoltnak a miniszter az országos és a tanácsi úthálózat szétválasztását, mondván: a forgalom terjedésének mértékében a tanácsi utak is fokozatosan az országos úthálózat részévé válnak. A miniszter válaszában kitért az autópályák építésének ütemével kapcsolatos kérdésekre is. Elmondotta, hogy nem halogathatok a munkálatok az Ml-es autópályán, és Sopronban, Mo- sonmagyaróvárott, Győrött is be kell fejezni az autóutak építését. Indokoltnak tartotta, hogy déli irányban Kecskemétig jusson el az autópálya. A közlekedésre neveléssel kapcsolatban kifejtette: az egészségügyi, a művelődési, a belügy- és a közlekedési miniszter felelős e téren az összehangolt munkáért. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy azokon az utakon, amelyeken ritka az autóbuszforgalom, mindenütt építsenek ki fedett váróhelyeket. A miniszter végül nem ellenezte, hogy az egészségvédelem fogalma bekerüljön a törvénymódosítás szövegébe. Urbán Lajos válasza utárj határozathozatal következett. A képviselők először az építési és közlekedési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által már elfogadott — s az Országgyűlés tagjainak írásban elküldött — módosító indítványokról döntöttek. A két bizottság összesen 16 pontban fogalmazta meg javaslatait, amelyekről a képviselők kü- lön-külön szavaztak. Egy kivétellel — amelyre öten nemmel szavaztak és hárman tartózkodtak — a módosító javaslatokat egyhangúlag elfogadták. Az Országgyűlés a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután a napirend szerint megkezdődött a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Markója Imre előterjesztése Az igazságügy-miniszter bevezetőben elmondotta, hogy közel két évtized telt el a szövetkezetekről szóló törvény megalkotása óta. Bár szövetkezeti jogunk fejlődése sem volt töretlen, mégis e törvénynek jelentős szerepe volt abban, hogy keretei között a szövetkezeti mozgalom kiemelkedő sikereket ért el. Az Országgyűlés elé terjesztett törvénytervezet még nem a szövetkezeti jog átfogó reformját tűzte ki célul. A javaslat azokat a változtatásokat kívánja végrehajtani, amelyek elősegítik a törvényben megfogalmazott elvek következetesebb érvényesülését. Hangsúlyozta: a szövetkezeti törvény alapelve, hogy a szövetkezet a tagoké, ők döntenek belső ügyeiben, így a szövetkezeti önkormányzat kérdéseiben is. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz, hogy a szövetkezetek belső életében meghatározó szerepük legyen az alapszabályoknak és,egyéb belső szabályzatoknak, a jogi szabályozás pedig tág keretet adjon ezek demokratikus, a tagok akaratát tükröző s az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodó kialakítására. Ez az elv azonban jelenleg — részben a törvény időközi módosításai folytán — nem valósul meg következetesen. A szövetkezeti önkormányzat erősítése ezért szükségessé teszi annak felülvizsgálatát, hogy össztársadalmi érdekből milyen kérdésekben szükséges a továbbiakban is egységes központi szabályozás, s megköveteli az ilyen érdekkel nem indokolható jogi kötöttségek feloldását. Ezt a célt követve a javaslat kimondja, hogy a jövőben a szövetkezet dönt — alapszabályában — arról, rendszeresít-e a közgyűlés mellett küldöttgyűlést is, és ha igen, néhány, a közgyűlés kizárólagos hatáskörében maradó ügyön kívül a döntési jogköröket milyen módon osztja meg a két vezető testület között. A tervezet szerint bővülne a szövetkezetek önállósága más kérdésekben is, így például abban, hogy egy vagy több önkormányzati szabályzatot alkotnak-e, milyen bizottságokat alakítanak, a tisztségviselőiket milyen időtartamra választják meg; és így tovább. A szövetkezetek autonómiáját szélesíti a törvény- javaslat azzal is, hogy feloldja a státusváltozással, vagyis az átalakulással kapcsolatos merev szabályozási kötöttségeket. A jövőben a közgyűlés általában szabadon dönthet a szövetkezetnek más ágazatba tartozó vagy más formájú szövetkezetté való átalakulásáról. Természetesen megmarad a lehetősége annak is, hogy az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok az átalakulást feltételhez kössék. Ilyen feltételt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok állapítanak meg. Végül: a szövetkezeti demokrácia elvének megfelelően a törvény eddig is lehetővé tette a szövetkezet két vagy több szövetkezetté való szétválását, valamint azt, hogy a tagok egy része — a szövetkezetből kiválva — új szövetkezetei alakíthasson. Ennek a jognak a gyakorlati érvényesülését, s egyszersmind a kisebbség jogainak a védelmét segíti elő a törvényjavaslat azzal, hogy az említett esetekben a vagyonmegosztás kérdésében megfelelő jogorvoslatot biztosít: azok számára, akiknek jogos érdeke sérelmet szenvedett, lehetőséget ad a bírósági út igénybevételére. Szövetkezeti törvényünk alapvető elvként fogalmazza meg a szövetkezetek gazdasági önállóságát. Ez nélkülözhetetlen feltétele az eredményes gazdálkodásnak, s ezen belül a gyorsan változó gazdasági-piaci követelményekhez való alkalmazkodásnak. A törvényjavaslat előkészítése során ezért törekedtünk a szövetkezetek gazdasági tevékenységével kapcsolatos indokolatlan korlátok lebontására. Jelenleg például a szövetkezet tevékenységi körét csak alapszabályának módosításával egészítheti ki ; ehhez pedig szükséges, hogy a közgyűlés, illetőleg a küldött- gyűlés által elfogadott módosítást az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyja. A tevékenységi kör kiegészítésének ilyen jóváhagyása felesleges, gátolja a szövetkezeteket a gazdasági feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásban. A törvényjavaslat ezért kimondja, hogy a szövetkezet tevékenységi körét alapszabályának módosítása nélkül kiegészítheti, s ehhez nincs szükség az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyó határozatára sem. A tevékenységi kör kiegészítését ezentúl elegendő a szövetkezet szervezeti és működési szabályzatában rögzíteni. Egy másik rendelkezés: több mint hat éve a szövetkezeti törvényben foglalt felhatalmazás alapján kiadott minisztertanácsi rendelet intézményesítette a kisszövetkezeteket, amelyek egyszerűsített önkormányzattal és munkaszervezettel működnek. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szervezeti forma jól bevált, számos területen elősegíti az eredményes gazdálkodást. Indokolatlan korlátozást jelent ugyanakkor, hogy a kisszövetkezetek mezőgazdasági tevékenységet nem folytathatnak. (Folytatás a 3. oldalon.)
