Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
1988. március 17., csütörtök Somogyi Néplap 3 Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) A törvényjavaslat lebontja ezt a korlátot is, és ugyanakkor a kisszövetkezeteknél is érvényesíti azt az általános szabályt, hqgy a szövetkezet minden olyan tevékenységet folytathat, ame- lvet törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet nem utal állami gazdálkodó szerv vagy más állami szerv kizárólagos tevékenységi körébe. A vagyoni kapcsolatok jelenlegi formái, mint amilyen a részjegy, a_ célrészjegy, pénzügyi jellegű korlátozások miatt rendeltetésüket nem tudják megfelelően betölteni. A törvényjavaslat — számolva a gazdasági realitásokkal — nem szünteti meg, de enyhíti az említett korlátozásokat. Az Országgyűlés bizottságaiban lefolyt vita során olyan javaslatok hangzottak el, hogy bővítsük a szövetkezet és tagjai közötti vagyoni kapcsolatok formáit, és tegyük lehetővé a szövetkezet számára ingyenes vagyonjegy kibocsátását. Ilyen vagyonjegyet a szövetkezet tagjainak juttathatna. A törvényjavaslat ennek megfelelő kiegészítését — a miniszter indokoltnak tartotta. A miniszter a továbbiakban egy új szövetkezeti formáról, a kistermelők szövetkezetének intézményesítéséről szólt. Elmondotta: a jelenlegi szövetkezeti formákban —• s ez vonatkozik a kisszövetkezetekre is — a közös gazdasági tevékenységnek, s az ebből való részesedésnek van meghatározó szerepe. A tagok saját gazdasági tevékenysége — így a háztáji gazdálkodás is — jelentős, de mégiscsak „kiegészítő” jellegű. Most, gyakorlati igényként merült fel egy olyan új szövetkezeti forma létrehozása is, amely elsődlegesen a tagok saját gazdasági tevékenységére épül, s a szövetkezet fő feladata, hogy ezt a gazdasági tevékenységet a közös árubeszerzés, valamint az értékesítés megszervezésével és más módon elősegítse. Erre elsősorban a mezőgazdaságban lehet szükség. A törvényjavaslat ezért — új formaként — lehetővé teszi a kistermelők szövetkezetének létrehozását. Ennek célja, hogy tagjai gazdasági tevékenységét összehangolja és szolgáltatásokkal segítse, továbbá gondoskodjon a kistermelők munkáját segítő eszközök biztosításáról, valamint létesítmények fenntartásáról és működéséről. Ezekben a szövetkezetekben csak az említett, eszközök és létesítmények vannak szövetkezeti tulajdonban; a saját gazdasági tevékenységének alapjául szolgáló vagyon a tag tulajdona. Mivel új elveken alapuló szövetkezeti formáról van szó, amellyel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok, a javaslat csak a kistermelők szövetkezetére vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket tartalmazza. A részletes szabályozásra, s ennek során a szövetkezetekre irányadó általános szabályoktól való eltérésre a törvényjavaslat a Minisztertanácsnak ad felhatalmazást — mondotta végezetül a miniszter. Dr. Tallósy Frigyes (Budapest), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa, a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta: a tervezett módosítás csak az ipari, a fogyasztási, a takarék- és a lakásszövetkezeti szférát érinti. Ezekben az ágazatokban csaknem 3,3 millió szövetkezeti tag tevékenykedik. Sokéves gyakorlat bizonyítja, hogy a szövetkezetek működését bürokratikus formaságok nehezítik, hatósági felügyeletük formális, tevékenységükben sok a szükségtelen elem. A most benyújtott törvényjavaslat ezeken a gondokon igyekszik segíteni. Elmondta, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság egyetért a törvény változtatásával, s a bizottsági vita során a képviselők maguk is tettek néhány, az érdemi részt kevésbé érintő módosító javaslatot. A törvényjavaslathoz Kovács Sándor (Tolna m.), a Dunaföldvári Áfész elnöke szólt hozzá. A fogyasztási szövetkezetek szempontjából fontosnak tartotta a szövetkezeti törvény módosítását. Kifejtette: a szövetkezetek szempontjából fontos, hogy termelési szerkezetüket önállóan, mindenféle külső engedélyeztetési eljárás nélkül megváltoztathatják. Erre eddig nem volt lehetőségük, ami az állami vállalatokkal szemben hátrányt jelentett, azok ugyanis nem kényszerültek a bürokratikus utak végigjárására. Hangsúlyozta a kistermelői szövetkezetek létrehozásának fontosságát; ezek — mint rámutatott — jól kiegészítik a „nagyobbak” kínálatát, és lakossági szolgáltatásokat is elláthatnak. A képviselő sürgette, hogy ésszerűsítsék a szövetkezetek ellenőrzési rendjét; túlságosan gyakoriak ugyanis a különböző szervek párhuzamos ellenőrzései, vizsgálatai. Márkája Imre igazságügyminiszter röviden válaszolt az elhangzottakra. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a kormány véglegesíti a törvény- javaslattal kapcsolatos végrehajtási rendelkezéseket, s elvégzi egyéb, a módosított szövetkezeti törvénnyel ösz- szefüggő jogszabályok felülvizsgálatát is, megteremtve ezzel a kívánt összhangot. Arról is szólt, hogy az előkészületben lévő új szövetkezeti törvény körvonalazódó elgondolásait előzetesen széles körű társadalmi vitára bocsátják. Határozathozatal következett. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által megfogalmazott, s most egyenként szavazásra bocsátott hét módosító javaslatot elfogadták. Ezután.^ képviselők a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvénymódosításáról szóló törvényjavaslatot egészében és a módosító javaslatokkal együtt — egy tartózkodás ellenében — elfogadták. Ezután — a napirendnek megfelelően — Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter előterjesztette az 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvény- javaslatot. Váncsa Jenő expozéja Bevezetőben rámutatott: a jog eszközeivel is törekedni kell arra, hogy népgazdaságunk sikeres vállalkozási formája, a szövetkezés jobban alkalmazkodjék a megváltozott körülményekhez, a jövő feladataihoz. — Annak ellenére — folytatta —, hogy a termelőszövetkezeti törvény már több mint húsz éve született, időt állónak bizonyult. Egyelőre elégséges néhány elemének a módosítása. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a módosítási javaslat összhangban van a kormány kibontakozási programjával. Azok a változások, amelyeket a napirenden lévő törvénymódosítás tartalmaz, egy irányba mutatnak: a nagyobb önállóság, a kiteljesedő önkormányzat irányába. A termelőszövetkezeti mozgalomban eléggé egyöntetű az igény: legyen kevesebb a külső megkötöttség. Helyeselhető ez a törekvés, hiszen magában hordja a nagyobb felelősséget és kockázatvállalást is. Megszüntethetek, csökkenthetők a kötelező bizottságokra, a testületek létszámára, az ülések számára vonatkozó törvényi előírások. Módosulhatnak a közgyűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség tevékenységét szabályozó rendelkezések, nagyobb mozgásteret nyitva a tagi, a tulajdonosi jogok gyakorlásához. Megállapította : több szövetkezetben okoz nehézséget az aktív korú tagság rendszeres foglalkoztatása. Ezzel a ténnyel számolni kell a megújhodó termelőszövetkezeti törvényben is. Az előkészítő megbeszélések, viták során felvetődött: meg kellene szüntetni a termelőszövetkezetek foglalkoztatási kötelezettségét. Ez azonban egyértelműen szövetkezetellenes lépés lenne. Teljes lehetetlenség lenne nem foglalkoztatni a szövetkezőt, a szövetkezet tagját. Az ilyen intézkedés a tulajdonosi tudat ellen, tehát éppen az ellen hatna, amire jobban kívánunk építeni. A foglalkoztatási kötelezettség tehát megmarad, mértéke azonban jobban igazodhat a szövetkezet lehetőségeihez. A kötelezettség mértéke annál kisebb viszont nem lehet, mint amennyit a tsz-tagnak teljesítenie kell a fizetett szabadsághoz, a társadalombiztosítási juttatásokhoz való jogosultság megszerzéséhez. Az ipari és szolgáltató tevékenység további fejlesztését a tsz-törvény módosítása jelentősen segíti azzal, hogy a háztájiban szintén folytatható majd ilyen munka, a tsz-szel történő megállapodás alapján. A módosított törvény azt is javasolja: a szövetkezet és a tag döntsön arról, hogy a tag miként vesz részt a közös munkában, s ezért a munkáért miként szerez jövedelmet, s mekkora részesedéshez jut. A törvény önkormányzati döntési körbe utalja azt, hegy a kiadható háztáji föld területébe milyen mértékben számítják be a tag személyi tulajdonában levő földet, így az új szabályozás összhangot teremt a földtörvénynyel, Megnő a háztáji gazdálkodás jelentősége a foglalkoztatási gondok enyhítésében is. Váncsa Jenő ezután a szövetkezeti közös tulajdon használatának módjait, lehetőségeit elemezte. Elmondotta, hogy a törekvés egyértelmű: találja meg minden termelőszövetkezeti közösség a kollektíva és a tagság érdékeit legjobban szolgáló működési formát. Nagyon kell azonban ügyelni arra : a vagyon, a tulajdon, az eszközök szabadabb működtetése nem jelenthet gazdátlanságot, felelőtlenséget. A törvény módosítása a szövetkezeteken belül lehetővé teszi az úgynevezett belső vállalkpzási egységek kialakítását, melyben a tag jövedelme közvetlenül összefügg a tevékenység eredményével, nyereségével. A termelőszövetkezeti törvény módosítása összhangban van a szocialista nagyüzem további erősödésének igényével. A jövőben is ez lesz a magyar mezőgazdaság sikereinek alappillére. Lázár György és Kádár János az ülésteremben A továbbiakban utalt arra: a termelőszövetkezeti törvény vonatkozik a szakszövetkezetekre is. Megítélése szerint ezek szerepe, jelentősége a szövetkezeti mozgalmon belül tovább nő. Végül elmondotta: A tsz- törvény módosítása érinti a közös vagyoni érdekeltséget is. Ezt szolgálja, hogy a tag vagyoni hozzájárulása utáni részesedése mértékét — az eredményhez igazodóan — a tagság önkormányzati hatáskörben állapíthatja meg. A törvény módosítását megelőző, számos fórumon felvetődött vita alapján úgy ítélhető meg, hogy a változtatások beleillenek abba az intézkedéskörbe, amely a gazdasági-társadalmi megújulást szolgálja — zárta expozéját Váncsa Jenő. Háttér Csaba (Nógrád m.), a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója rámutatott: a gazdasági-társadalmi fejlődés mai követelményeihez kell igazítani a törvényt, mert „kinőtte” kereteit paragrafusait az élet több ponton meghaladta. Ismertette az utóbbi, az idén március 9-én megtartott együttes mezőgazdasági, illetve jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsági ülés vitájában elhangzottakat. Húsz képviselő mondott véleményt, tett javaslatot vagy észrevételt. Többségük egyetértett a módosításokkal, méltatták a változások irányát. Helyeselték az önkormányzat mozgásterének növelését, s azt, hogy törvényes lehetőség nyílik a gazdálkodás céljait legjobban szolgáló szervezeti alkalmazására. Támogatták a szövetkezeti önállóságot korlátozó állami előírások csökkentését, s azt, hogy a jogszabályokat követő kötelező belső — Régi mondás, de talán igaz: aki nem tart lépést az idővel, afölött eljár az idő. Egy kicsit most így vagyunk a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvénnyel is. Húsz év a társadalmi és gazdasági folyamatokban nem ki's idő. Főként a mi esetünkben nem az. Visszagondolva erre a két évtizedre elmondhatjuk; a szövetkezeti törvény alapjaiban jól szolgálta a mező- gazdasági termelőszövetkezetek időszakonként dinamikus, de olykor ellentmondásoktól sem mentes fejlődését. — Elég nagy várakozás előzte meg az 1967. évi III. törvény módosítását és korszerűsítését. Kedvezően Ítéli meg elsősorban a szakmai közvélemény, hogy a javaslat az országgyűlés elé került. Az ülésszakra való készülődés során több termelőszövetkezeti taggal — köztük nyugdíjassal, vezetővel, jogásszal — váltottam szót. Az alapkérdés az volt, hogy a ránk nehezedő terhek, így a bonyolult közgazdasági, a sok tekintetben tisztázatlan piaci, pénzpiaci helyzetben a törvénytervezet ad-e elég muníciót, megfelelő szabad keretet az alkalmazkodáshoz. Illetve az, hogy mennyivel növeli a szövetkezetek mozgásterét. Azért is fontos ez, mert a gazdasági vezetésre más irányból is nyomás nehezedik, mégpedig a tulajdonosok, a tagság részéről. Jogosan kérik, hogy számukra olyan munkalehetőséget biztosítsanak, amely biztonságos megélhetést nyújt. Nem könnyű e kettős követelménynek eleget tenni, mivel az elmúlt néhány évben — részben a nagymértékű elvonások miatt — a termelőszövetkezetek igen jelentős részének csökkent a jövedelemtermelése, romlott a gazdaság eltartó képessége is. A véleményem az, hogy a szabályzatok helyett a szövetkezetek — saját belátásuk szerint — csak a szükséges és érdekeiket jól szolgáló szabályzatokat készítsenek. Eleki János (Békés m.), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára emlékeztetett arra, hogy széles körű és nyílt társadalmi vitában formálódott a termelőszövetkezeti törvény módosításának tervezete. A munkálatok végső szakaszában a TOT elnöksége is elemezte a javaslatot, és egyetért annak elfogadásával, törvényerőre emelésével. Mégpedig azért, mert az új szabályok fejlesztik a termelőszövetkezeti törvény keretjellegét, oldják a gazdálkodás, a belső önkormányzati élet kötöttségeit, egyszerűsítik a működés feltételeit, védik a szövetkezeti tulajdont, a nagyüzemi gazdálkodást. A tervezet napjaink reform- folyamatának szerves része, a termelőszövetkezetek mai igényeihez igazodó keretszabályozást kínál. Üdvözölte, hogy törvény tervezet elfogadása sokat segíthet a szövetkezeti mozgalom fejlődésén. Kedvezőnek ítélte, hogy a törvény erősíti a szövetkezetek önállóságát az önkormányzat és az önigazgatás egyszerűsítésével. Ez növeli a vezetés és a tagság felelősségét, erősíti a demokráciát. Egyik legfontosabb erénye a tervezetnek az, hogy figyelembe veszi a mezőgazdasági termelés eltérő feltételeit, és lehetővé teszi a differenciált szervezeti alkalmazkodást. (Például az egyik szövetkezeti formából a másikba való átalakulást.) Sajnos, ezt többen félreértik, és a mezőgazdasági nagyüzem felbomlásától tartanak. Erről nincs szó, hiszen ezt mindenekelőtt maguk a szövetkezeti tagok akadályozzák meg, akik ezer szállal, mély gyökerekkel kötődnek a közösséghez. — A törvény új módon, az eddigiektől alapvetően eltérően szabályozza a foglalkoztatási kötelezettséget, a belső vállalkozás lehetőségét — folytatta. — A szövetkezeti vezetés számára ez biztosítja a hatékonyabb munkaerő- és eszközkihasználás feltételeit. A szövetkezeti tag oldaláról viszont versenyhelyzetet teremt az állandó munkahelyért, a biztosabb megélhetésért. Ez magában hord egy fegyelmezettebb légkört is! Hozzászólása befejezéseként a képviselő hangsúlyozta, hogy az új vállalkozási formák kibontakozását a bérszabályozás kötöttségeinek felszabadításával is segíteni kell. Szabó Kálmán (Budapest), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára hangsúlyozta, hogy a törvénymódosítással általában egyetért, ám — mint mondotta — lelkiismereti kötelességének tartja, hogy egy ponton kifejezze ellenvélemódosítja a termelőszövetkezeti törvényt. Ez nem formai kérdés — mondotta —, hanem azt jelenti, hogy a termelőszövetkezeti életviszonyokat a legrangosabb jogforrás szabályozza. A termelőszövetkezeti tagság egyértelműen helyesli, hogy az új szabályok szerint bővülhet a foglalkoztatási tevékenység. Németh. István (Hajdú-Bi- har m.), nyugalmazott tsz- elnök képviselőtársaihoz hasonlóan üdvözölte, hogy a módosítás növeli a szövetkezetek önállóságát, a tagok érdekeltségét. Nehezményezte viszont, hogy a törvény a termelőszövetkezet által nyújtandó társadalmi juttatásokat — például háztáji föld kimérését — munkaidőhöz köti. Végezetül az idős, dolgozni már nem képes termelőszövetkezeti tagok nevében indítványozta, hogy a föld is legyen a szövetkezet vagyonának része, legyen a földnek forintban kifejezett értéke, és annak bizonyos százalékát kapják meg ezek az idős emberek. ményét. Kifejtette: jogérzékünkkel nem egyeztethető össze az, hogy egyfelől kötelező a vagyont bevinni a termelőszövetkezetbe, ám amikor a közösség nem tudja foglalkoztatni az érintett tagot, akkor az vagyonarányosan nem kap visszatérítést. Jó törvény-e az — tette fel a további kérdést —, ami lehetőséget ad arra, hogy emberek munkanélkülivé váljanak? Holott lehet, hogy a termelőszövetkezetben mégis lenne számukra megfelelő munkaalkalom, ha a vezetés több gondot fordítana ennek biztosítására. A szövetkezetekben a munka és tulajdonosi funkció egységben van, ami a gazdaságoknak jelentős hajtóerőt biztosít. Csipkó Sándor (Bács-Kis- kun m.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke többek közt a szakszövetkezetek gondjairól szólt. Dr. Séra János (Komárom ,m.), kisbéri körzeti állatorvos elfogadhatónak, de nem kielégítőnek tartja az előterjesztett jogszabálymódosításokat, mert azok — véleménye szerint — számos időszerű problémát figyelmen kívül hagynak. Hiányolja például, hogy a módosítás a vagyoni részvétel-kötelezettséget új tagok felvételekor nem teszi kötelezővé. Javasolta — a jelenleg alkalmazott nyereség- és jövedelemérdekeltség mellett — a vagyonérdekeltség bevezetését. Elégedetlenségének adott hangot a területi és országos érdekképviseleti szövetségek tevékenységével kapcsolatban. Ezzel az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja — amelyen felváltva elnökölt Cservenka Ferencné, Sarlós István és Péter János — befejeződött. A képviselők ma folytatják a vitát a miniszteri expozé felett. Pásztohy András felszólalása A vezetés és a tagság felelőssége
