Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
So XLIV. évfolyam, 65. szám Világ proletárjai, egyesüljetek ! OGYi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1,80 Ft 1988. március 17., csütörtök Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Szerdán délelőtt a Parlamentben Sarlós István, a Ház elnöke megnyitotta az Országgyűlés tavaszi ülésszakát. Az ülésteremben Helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Sarlós István megemlékezett az előző ülésszak óta elhunyt dr. Szakács Józsefről, a Magyarországi Szabadegyházak Országos Tanácsa elnökéről; a törvényhozó testület tagjai néma felállással adóztak elhunyt képviselőtársuk emlékének, érdemejt'jegyzőkönyvben örökítették meg. Ezután a képviselők tudomásul vették a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a két ülésszak között végzett munkájáról szóló jelentést, majd döntöttek a tanácskozás tárgysorozatáról : 1. A közúti közlekedésről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 4. Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 5. A pénzügyminiszter tájékoztatója az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól; 6. Interpellációk, kérdések. A már elfogadott napirendnek megfelelően elsőként Ur- bán Lajos közlekedési miniszter tartotta meg expozéját. Urbán Lajos expozéja Bevezetőjében hangsúlyozta: ma országunkban a közúti közlekedés a leggyorsabban fejlődő közlekedési al- ágazat. Magyarországon 1960 óta a személygépkocsi-állomány több mint ötvenszeresére növekedett és meghaladta az 1,7 milliót. Több mint hárommillió személynek van gépjárművezetői engedélye. A tehergépkocsi-állomány elérte a 200 ezret, az autóbuszok száma 27 ezer, a motor- kerékpároké mintegy 400 ezer. Ezeken a járműveken kívül az évente hazánkban megforduló több mint 3 millió külföldi személygépkocsi és a országon áthaladó mintegy 300 ezer kamion vesz részt a közúti forgalomban. — A rendkívül dinamikusan növekvő közúti forgalommal útjaink állapota és kapacitása sajnos nem tudott lépést tartani. Az útfelület egyre szűkebbnek bizonyul, és így növekszik az utakon a zsúfoltság, a balesetveszély. A közúti balesetek száma 25 év alatt az 1960. évinek több mint háromszorosára emelkedett. Évente 1500— 1700 ember veszíti életét az utakon. A vasúti, a légi és a víziközlekedést 15—20 éve már törvények szabályozzák. A közúti közlekedésben, ahol a legnagyobb szükség van a különböző érdekek összehangolására, a széles körű hatósági teendők meghatározására, ma még nincs törvény, amely keretet adna a jogi szabályozás számára. A közúti közlekedést a különböző országokban viszonylag nagy számú, részletkérdésekre is kiterjedő jogszabályokkal, törvényekkel szabályozzák. Mi egyetlen törvényben tartottuk indokoltnak összefoglalni a közúti közlekedés egészére, az utakra — ezen belül a kerékpárúinkra —, azok fejlesztésére, fenntartására, használatára és a közúti közlekedésben résztvevő emberre, járműre, az egyre fokozódó környezeti ártalmak mérséklésére vonatkozó szabályozás alapjait. Tartalmát tekintve azonban szorpsan igazodnunk kell elsősorban a fejlétt közúti közlekedéssel rendelkező európai államok szabályaihoz. Ehhez adnak keretet a közúti közlekedést és a közúti jelzéseket szabályozó sokoldalú nemzetközi egyezmények, amelyekhez hazánk is csatlakozott — mondotta a miniszter. Mindezeket szem előtt tartva javasolta az Ország- gyűlésnek, hogy törvényben határozza meg a közúti közlekedés további jogi szabályozásának, valamint a hatóságok működésének legfontosabb céljait, az állami szervek feladatait, a közlekedésben résztvevők alapvető jogait és kötelességeit, mindazok felelősségét, akiken akár közvetlenül, akár közvetetten múlik a közúti közlekedés továbbfejlődése, színvonala, kultúrája és biztonsága. A továbbiakban kifejtette: a törvényjavaslat egyes fejezetei átfogják az egész közúti közlekedést, annak valamennyi lényeges elemét, meghatározzák a közúti közlekedés jogi szabályozásának elveit. Felhatalmazást adnak a Minisztertanácsnak és a minisztereknek a további szükséges szabályozásra ; megállapítják az állam feladatait, az állami és egyéb szervek felelősségét. Végül rögzítik azokat a legfontosabb részletszabályokat is, amelyek az állampolgárok széles körét, alapvető jogait és érdekeit érintik. A miniszter emlékeztetett arra, hogy a javaslat több mint két éve folyó előkészítő és egyeztető munka eredménye. A parlamenti ülés előkészítése során a törvényjavaslatot a fővárosi és megyei képviselőcsoportok, majd — együttes bizottsági ülésen — az Országgyűlés Építési és Közlekedési, valamint Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága is megtárgyalta, a képviselők újabb pontosításokat javasoltak a törvény- tervezet szövegében. A képviselői csoportok ülésein elénk vita folyt a* javaslat egészéről és részleteiről Urbán Lajos a módosítási javaslatokkal egyetértett. A törvényelőkészítő munka egyik legnehezebb feladatát az eltérő érdekek egyeztetése jelentette. Ellentétes az érdek például az utak és az útmenti ingatlanok hasz-- nálatában. Az érdekek ütköznek a történelmi és a műemléki városrészek közlekedésénél is. Ezeket fokozottan védeni szükséges a környezeti ártalmaktól, de itt is kell közlekedni. A törvényjavaslatba beépültek a közúti forgalomban érvényesítendő korlátozó rendelkezések is, és éppen ebben segített a legtöbbet a széles körű társadalmi konzultáció: a törvény csak a feltétlenül szükséges mértékig szabályozzon, ne eredményezzen kellően meg nem indokolható, vagy felesleges érdeksérelmet. Ugyanakkor mindezek a máísik oldalon az állampolgárok, mint közlekedők jogait, érdekeit védik és szolgálják. Ezen intézkedések átmeneti fenntartását nem közlekedési, hanem gazdálkodási célok indokolják. Az utóbbi 5—10 év tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy a magánszemélyek részvétele a személy- és árufuvarozásban Magyarországon teljesen új helyzetet teremtett, új szabályozást követelt, amelyről már ma is látni, hogy hasonlóan a közületi szervek gépjárműhasználatának szabályozásához, túl A Parlament folyosóján a beszélgető csoportok, és aki elhalad mellettük, ilyen félmondatokat hall: „Nagy szükség volt rá ■. „a közlekedés mindenkit érint...”, „a szövetkezetek számára újfajta lehetőségeket teremt ...” Dr. Horváth Ferenc csurgói képviselő jegyezte meg: „A vitát hallgatva, a megye egyik legszebb vidéke, a Szentmihályhegy, a zákányi dombok jutottak eszembe.”. — Miért? — Ezt a szép vidéket a megye egyik gazdaságilag elmaradott térségeként tartjuk számon, s az elmaradottságban az útviszonyoknak, a közlekedési problémáknak is részük van. Az utóbbi években elsősorban Zala megyeiek, nagykanizsaiak érdeklődtek a vidék szépségei, a gyé- kényesi Kotró, illetve Szentmihályhegy iránt. Zala felől Zákány határáig nagyszerű sok adminisztratív kötöttséggel befolyásolja ezt a tevékenységet. Ezeknek a kötöttségeknek a feloldása nem kerülhető el. Ezzel együtt azonban ki kell" alakítani azt a feltételrendszert, amely védi az utasok, a fuvaroztatók és egyúttal a fuvarozók érdekeit is. A közúthálózat igen jelentős nemzeti vagyont képvisel, pénzben kifejezett értéke több mint 600 milliárd forint. A nehezebb gazdasági körülmények között is indokolt, sőt szükséges fokozottabb figyelmet fordítani ennek az értéknek a védelmére. Ezt szolgálják a törvény- javaslatnak a közutakra vonatkozó új vagy újszerű rendelkezései. —• Az elmondottakból is megállapítható, hogy a javaslat olyan magas szintű és a közúti közlekedés egészét átfogó jogszabály megalkotását kezdeményezi, amely jogrendszerünkből eddig hiányzott. Jelenleg a közúti törvény hiányában mintegy 80 különféle szintű jogszabály van hatályban, ennek mintegy fele megszüntethető lehet. Végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a közúti közlekedés fejlődése — a többi országhoz hasonlóan — hazánkban is megállíthatatlan folyamat. A képviselők figyelmébe ajánlotta: amikor a törvény sorsáról döntenek, mérlegeljék azt, hogy a közúti közlekedés rendjét szabályozó törvény nemcsak a forgalomban közvetlenül vagy közvetve érintettek anyagi érdekeit védi, hanem olyan törvény, amely a közúti forgalomban a nap minden óráösszekötőút van; azon innen viszont már sem a személy-, sem a teherforgalom követelményeinek nem felel meg. Ugyanígy hiányzik a Mura- keresztúr, Belezna, Szentmihályhegy, Gyékényes között egy összekötő út. Ezeknek « gondoknak a megszüntetéséhez lehetőséget nyit a törvény. Kimondja ugyanis, ogy a településhálózat fejlesztését az igényeknek és a szükségleteknek megfelelő útépítés kövesse. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ennek az útnak a kiépítése kapcsolódik a drávai vízilépcsőhöz is. — Az én választóimnak jó hír a közlekedési törvény megalkotása. Meggyőződésem, hogy a közlekedés javulásával a térség népesség- megtartó képessége is javul, és új lendületet kaphat az anyagi javakat is hozó idegenforgalom; újra lakottakká válhatnak az elhagyott falusi porták, újszerű feltéjában résztvevők életét, egészségét óvja a biztonságos közlekedés feltételeinek meghatározásával és annak betartásával. Kiscelli László (Győr-Sop- ron m.), a Győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki FőiskolS főigazgatója, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondta, hogy az Építési és Közlekedési Bizottság három alkalommal foglalkozott a törvény tervezetével. Az üléseken több mint negyvenen szólaltak fel, s a kisebb-na- gyobb módosítások száma elérte a százat. A törvényjavaslat — hangsúlyozta — reálisan a mai helyzetből indul ki. Számol a gazdasági viszonyokkal, a közlekedési erkölccsel, a technikai felkészültséggel, a kereskedelmi gondokkal, a munkafegyelem állapotával és mindazzal, ami a mai valóság. A jövő programja is megtalálható azonban — kellő mértéktartással — a paragrafusokban. Azt várjuk, hogy a közeljövőt az a korszerűség jellemezze, amit a törvény első paragrafusa a járművekre, az úthálózatra vagy a működésre meghatároz — mondotta. A bizottsági előadó külön is foglalkozott a forgalom zavartalansága érdekében megfogalmazott javaslatokkal. Hangoztatta, hogy az telek alakulhatnak ki a szabadidő hasznos eltöltéséhez, örülünk ennek a törvénynek, mert bizonyos, hogy lépést jelent előre ezen a sok nehézséggel birkózó, de természeti szépségekben gazdag tájon. A „lehetőség”, a „távlat” gyakran használt szavak voltak tegnap a Parlamentben. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke a messze múltat villantotta föl, amikor ezt mondta: — Részt vettem az első tsz-törvény megalkotásában, s ezt figyelembe véve is az a véleményem: időszerű és fontos volt a mostani módosítás. Az élet már módosította a törvényt, most a jogi kereteket teremti meg a változáshoz az országgyűlés. Meggyőződésem, hogy nagyobb lehetőségeket tár a szövetkezetek elé, a gondokkal kínlódó sok mezőgazda- sági nagyüzem számára móútfelbontásoknál meg kell követelni az összehangoltságot, az ésszerűséget, a terv- szerűséget, valamint azt, hogy az útlezárás és a forgalom- korlátozás minél rövidebb ideig tartson. A törvénytervezetben fontos gazdasági előírások is megtalálhatók. A 16. paragrafus például a Minisztertanács hatáskörébe utalja egyes közutak — nyilvánvalóan autópályák, esetleg különleges szolgáltatást nyújtó utak — igénybevételénél a fizetési kötelezettséget, ennek mértékének megállapítását. Ezzel nálunk gazdagabb országokban is élnek. Egyetértésünket azonban azzal adjuk, hogy az így kivetett — a hazai keresetekhez is korrektül igazodó — díjból befolyt összegek teljes egészében újabb autópályák, városokat elkerülő útszakaszok építéséhez járuljanak hozzá. A másik, anyagiakra vonatkozó előírás meghatározza a közutak fenntartásához szükséges összegek képzésének módját. Eszerint a rendelkezésre álló pénz a közlekedésből származó állami bevételek arányában számítható. Ezzel a bizottság egyetért. Végezetül javasolta, hogy az Országgyűlés a képviselőkhöz eljuttatott módosításokkal fogadja el a közúti közlekedés törvénytervezetét. (Folytatás a 2. oldalon.) dot ad a gazdasági fellendüléshez. Horn Péter akadémikus és Pásztohy András szentgálos- kéri tsz-elnök is hasonló véleményen volt. — Eddig az Elnöki Tanácsnak is joga volt törvényt módosítani. Most első alkalommal az országgyűlés teszi ezt. Hogyan értékelik a változást? — Egyértelműen nagyon pozitív változás ez — mondta Horn Péter. — A szavaknál is jobban bizonyítja ezt, hogy rendkívül sok racionális, az élet követelte módosítás került a törvénybe. —, És rendkívül sok felesleges került ki belőle — tette hozzá Pásztohy András. — Ez a törvény jobban a sajátunk, cselekvőén veszünk részt benne. A sok értelmes javaslat alapján azt gondoljuk; bár előbb került volna az országgyűlés hatáskörébe. Vörös Márta MUNKATÁRSUNK JELENTI A PARLAMENTBŐL ■«L 1 1 A T. Házban a zákányi dombokról
