Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

Somogyi Néplap 1988. március 16., szerda OTTHON ES CSALAD „MAGYAROSÍTOTT” DIVAT Hogyan lehet hatni a közízlésre? A Széchen vi- család személyzeti szakácsa volt A rétes nyitja a lisit — így készül a képviselőfánk Az öltözködés művészet. A megjelenés, a ruha minden korban fontos volt. Az óko­ri Egyiptomban, a görögök­nél, a rómaiaknál a gazda­gok kiváltsága volt az öl­tözködés, s később is csak a főnemesek, a színésznők, az elkényeztetett hölgyek hó­dolhattak a divatnak. Nekik telt drága kelmére, ékszer­re. A középkori öltözék is birtoktárgy volt — ingó jó­szágnak számított. Nem is olyan régen a személyes ru­házat a kelengyéhez tarto­zott és nemzedékről nemze­dékre öröklődött. Ma már talán senkinek sincs olyan ruhadarabja, ami az anyjáé, nagyanyjáé volt valaha. A jólöltözöttség nem luxus, ha­nem napi igény. A legújabb divat követése — bár első­sorban pénzkérdés — lehe­tőség és ízlés dolga is. De hol és hogyan születik a di­vat? A választ a Magyar Divat Intézetnél kerestük. — A divat nem csupán hóbortos tervezők bolondos ötletei, hanem szigorú gaz­dasági döntések sorozata — válaszolt Ungvári Gyuláné dr„ főosztályvezető-helyettes. Döntésekkel kell összehan­golni a ruházati iparhoz tar­tozó valamennyi szerv tévé­Kötény a A konyhai textíliákat, asz­talneműket árusító üzletek kirakataiban mostanában fellelhetők a garnitúrákhoz illő vagy ugyanabból az anyagból varrott csinos kö­tények is. A konyhai kötény nemcsak falusi öltözet, a sietősebb életet is szolgálja. Hazatérve a munkából nem kell átöltözni a főzéshez, tá­laláshoz csak amiatt, hogy az utcai ruha be ne piszko­lódjék. Az egy mozdulattal felköthető kötény megvédi az öltözetet a beszennyező- déstől. Am nemcsak a főzéshez divatos felkötni a kötényt. Viselik kertészkedéshez, es­télyiruhás vendégfogadás­hoz, az osztrákok pedig ut­cára, a rusztikus „dirndli- hez” is. A hazai, készen kapható kötények általában pamut­szövetből készülnek. Szemre szépek, mert mint említet­tük, a törlő, terítő, lábosfo­gó készletet egészítik ki. Az viszont gyengéjük, hogy mint a pamutvásznak általában, könnyen piszkolódnak, ala­pos mosást, sőt még vasa­lást is igényelnek. No, de aki kicsit is ügyes és lelemé­nyes, szétnéz a használaton kívüli, a csak ide-oda ra­kosgatott, kidobni sajnált régebbi ruhadarabjai között, s annak hátát melles kö­ténynek kivágja, elejéből zsebet, nyakpántot, kötőt szab, egy este alatt kézzel vagy géppel körülszegi, ösz- szevarrja és befogja. A cél­ra persze a szennyet taszí­tó műszálas, könnyen mos­ható, vasalásra nem szoru­ló egykori nyári ruhák vagy szoknyák a legalkalmasab­bak. Ha már szó van róla, ér­demes szemelgetni a kötény történetében. Ki hinné, hogy a legősibb ruhadarabok egyike; kezdetben a mezte­len testet védték a bőrkö­ténnyel. Később a férfiak­nak csakúgy muknaruhada- rabjává vált, mint a nők­nek. Alig akad olyan nép­viselet, amelynek ne lett volna a kötény a tartozéka. A XV. században megválto­zott a szerepe. Ruhavédőből dísszé lépett elő. Az udvari hölgyek, polgárasszonyok ut­cai öltözékükre kötették a nem akármilyen kiállítású, nehéz selymekből készült, ezüst, aranycsípkés, gazda­gon hímzett, fidres-fodros díszes előkötőket. Ám nem­csak díszelgésre volt jó a kötény. Annak övpántjára kenységét. Hazai vállalataink és a divatintézet tagjai a különböző nemzetközi bi­zottságoknak, így egy-egy szezon előtt másfél évvel már ismerik az új irányza­tot. Az információk birtoká­ban a saját adottságainknaik megfelelően „magyarosítják” a divattrendet. A hazai divatszakma még­sem elég érzékeny. A divat követése két-hároméves ké­sésben van. A kereskedelem az ipar rugalmatlanságát em­legeti, a gyártó vállalatok a kereskedők óvatosságára pa­naszkodnak, miközben a vásárló hiába rója a kilomé­tereket boltról boltra. A bu­tikok méregdrága áruját ke­vesen tudják megfizetni. A varratás sem olcsó mulatság. Párizstól Rómáig, New York­tól Londonig a nők többsége konfekcióból öltözködik. Vi­tathatatlanul ezé a jövő. Coco Chanell, a híres fran­cia divatdiktátor szerint : „Az a divat, ami nem ter­jed el a legszélesebb körök­ben, nem is divat”. Ezt a széleskörűséget pedig csak a konfekcióipar biztosíthatja. Nálunk is tudják ezt. A Május 1. Ruhagyár például elismerten a leginkább di­vatkövető konfekciógyár. kirakatban akasztották rá azt a tar­solyt, reticulumot — ebből származik a mai retikül el­nevezése —, amelyben he­lyet kaptak viselője kulcsai, kendőcskéje, fésűje, netán a „repülősó”, az elalélásból magához térítő kámforos, szalmiákos szer. A divatok és idők változá­sával a kötény elvesztette eleganciát hordozó jellegét; de nem végleg, mert Hol­landiában a XVII. század­ban újra csak utcai öltözék­ké lépett elő. Még csak annyit, hogy a divattörténetben nincs még egy olyan ruhadarab, amely­nek oly kevéssé változott volna a formája, mint- a kö­tényé. (Évente egymillió 347 ezer ruhát gyártanak belföldre, 210 ezret a szocialista^ 710 ezret a tőkés országok vesz­nek meg tőlük.) Deés Enikő művészeti vezető mégsem elégedett: — Az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti ízlésnevelés természetes nálunk — mond­ja. — A környezetkultúrát viszont elhanyagoljuk. Ideje lenne kialakítani egyfajta öltözködési normát, jó köz­ízlést. Sem a reklámokból, sem a kirakatokból nem tájékozódhat igazán a vá­sárló arról: mi az, ami di­vatosan esztétikus, mi az, ami alkatának, életmódjának a leginkább megfelel. (Né­hány évvel ezelőtt a legfris­sebb divatinformációk alap­ján terveztünk egy fényes­fekete pufajkát piroskockás béléssel. Gyorsan gyártot­tunk belőle ezer darabot. Egy évig a raktárban poro­sodtak. Hiába rukkoltunk ki egy akkor Nyugat-Európá- ban is hódító modellel, pro­paganda nélkül megbuktunk vele.) Nem titok: harcolni kell a vevőért. A statisztikák is bizonyítják, a növekvő ház­tartási költségekből egyre kevesebb jut ruhára. A fo­gyasztó tehát kétszer is meggondolja, mit vesz, s csak arra költi a pénzét, ami meggyőződése szerint jó mi­nőségű és esztétikus. A ke­reskedelmi vállalatoknál ma­napság egyre nagyobb fejtö­rést, utánjárást jelent az árubeszerzés. A Centrum áruházak választékát sokan dicsérik, mert igazodik az igényekhez. Folyamatosan végeznek piackutatást, az információ­kat pedig rendszeresen to­vábbítják a nagykereskedel­mi vállalatokhoz, a gyárak­hoz. Az árubeszerzésben, a hétköznapi gyakorlat még mindig a kilincselés, a kö­nyörgés. A dolgozó nő és családja pedig divatosan akar járni. Egyelőre azonban egy ízlé­ses alapruhatár összeállítá­sa is gondot okoz. F. A. A konyhai illatok ínycsik­landóak. A palackos gázos sütőben már pirul a káposz­tás-, a meggyes-, túrós- és mákosrétes. Időközben meg­telnek a finom töltelékkel az aranysárga képviselőfán­kok is. Belegben jártunk, Varga Lajosnénál. A szakácstudo­mányt Segesden sajátította el Széchenyi Bertalanéknál. A kastélyban konyhalány­ként kezdte a Franciaor­szágban tanult főszakács, Móder Béla oldalán. — Három-négy inasnak, a kulcsúménak, kéthetente a híres szakács volt; a grófék után az olasz nagykövetnél szolgált. Rozika néni ottjártunkkor rétest készített és képviselő­fánkot. A rétest előző nap előké­szítette, már csak a kisütés volt a dolga. — Hogyan készül a finom rétes ? — Egy kilogramm sima liszthez egy egész tojás kell. Kiskanálnyi ecetes vízzel, dió nagyságnyi zsírral dol­gozom össze a tésztát. Ne­gyed óráig pihentetem, majd elsodrom, nyújtom. mosónőknek, a kastély al­kalmazottainak főztem 1937- ig. Reggelire tejeskávét it­tunk, ebédre rendszerint bir­kahúst, később baromfit ké­szítettem a személyzetnek, este kifőtt tészta került az asztalra. Naponta egy sze­mélyre három deka zsírral számolhattunk, de mindig volt kevéske megtakarítá­sunk. A grófék vajjal főzet­tek. Este hétkor ültünk az asztal mellé, hogy elkészül­hessünk a vacsora föltáialá- sához nyolcra. Móder Béla — Mire való a rétesliszt, ha éppen réteshez nem? — Jobban kedvelem a si­ma lisztet, jobb a dombóvá­ri, de megfelel a kaposvári is. Az igazi meglepetés: a töl­telék elkészítése. Akár má­kos, akár túrós-meggyes, akár káposztás sül, a ki­nyújtott tészta zsírral való megöntözése, töltelékkel való megkenése után nélkülözhe­tetlen a tojássárgájával ki­kevert tejföl. — A mákoshoz almát is reszelek, hogy gyengítse a tölteléket. A káposztát kö­zepesen párolom meg, sóval és csipetnyi borssal ízesítem. A sütést erős lángon kez­dem, majd a tészta pirulása mutatja, hogy csökkenteni kéll a sütőben a meleget. A mai háziasszonyoknak azt ajánlom, hogy az első napon készítsék el a tésztát, töltsék meg, tegyék hűtőbe és más­nap süssék meg, így már csak egy óra időbe telik, hogy az asztalra kerüljön a finom rétes. A képviselőfánkhoz ne­gyed liter víz kell, tizenöt deka zsír és húsz deka si­ma liszt. Miután a víz fel­forrt, elolvadt benne a zsír, hozzátesszük a lisztet, sűrű masszát nyerünk. Tíz percig pihentetni hagyjuk, öt tojást egyenként belekeverünk. Is­mét állhat egy kicsit a tész­ta, majd dió nagyságú gom- bóckákat formázunk és for­ró sütőben tíz percig sütjük. A tésztát nem szabad azon­nal kivenni, hagyni kell bent a sütőben — miután a lán­got már elzártuk — szárad­ni, nehogy összeessen. A krémhez két deciliter vizet, négy evőkanál cukrot hasz­nálok. Összeforralom, majd az egy deciliter vízzel készí­tett vaníliapudinggal elkeve­rem. Végül öt tojás fehérjé­nek keményre vert habjá­val lágyan összekeverem és hagyom kihűlni, hogy meg­tölthessem a „kalapját le­vett” süteményt. Tíz perc a szépségért A nyolc gyakorlatból álló arcgimnasztikára érdemes reggelente, amikor pihenten ébredünk, egy kis időt szán­ni: az arcbőr sima lesz tőle, egész napi közérzetünk kel­lemes, agyunk is felfrissül. 1. Kezünket erősen rászo­rítjuk a homlok felső részé­re és 6 másodpercig mozgat­juk a bőrünket. Szemünk ez­alatt csukva marad. 2. Mutatóujjunkat szorít­suk a szemöldök fölé, és 6 másodpercig próbáljuk bő­rünkkel együtt a szemöldö­künket is felfelé huzigálni. 3. Négy ujjhegyünket he­lyezzük fél centivel a szem- öLdökcsont alá, s 6 mp-en át erősen tologassuk a bőrt a szemöldökkel együtt föl és le. 4. Négy ujjhegyünket szo­rítsuk erősen az alsó szem­héj alá a két járomcsontra. Hat mp-en á|t összehúzott szemekkel hunyorgatunk, eleinte gyengén, majd mind erősebben. A szorítást lazít­juk, a szemünket fokozato­san tágra nyitjuk. 5. Tenyerünket helyezzük lazán a szemünkre, az ujjak végét enyhén fejünkre szo­rítjuk: 30 mp-éig így mara­dunk, mialatt lassan, mélye­ket lélegzőnk. 6. Nyitott kezünk külső élét fülünk előtt 2 cm-rel az arcunkra szorítjuk, s mi­közben erőteljesen hátrafelé húzzuk a bőrt, szorosan ösz- szecsucsorítjuk a szánkat. Lazítási gyakorlat 6 mp-ig. 7. Hat mp-en át fújjunk kifelé nagyokat a levegőbe, majd egy tollat vagy kis da­rab selyempapírt fújjunk a magasba fel. Ezután tátsuk ki a szánkat, az ajkakat szo­rítsuk rá a fogakra, s hirte­len csukjuk be. 8. Üljünk egyenesen, majd állunkat előrefeszítve, en­gedjük hátra a, tarkónkat. Ujjúnkat erőteljesen húzo­gassuk az áll alatti részen. Lazítunk, fejünket lassan lehajtjuk. 15 másodpercig gyakoroljuk. KALAPDIVAT Mindennapos viselet tavasszal a nők számára a kalap. A színek közül szin­te mindegyik divatos. A kalap részben pótolja a frizurát, és szépen keretezi az arcot. Újra divat a baszk sapka és a svájci sapka. Az a szép, ha a színösszeállításuk harmo­nizál az öltözködéssel, a kosztüm, a táska vagy a cipő színével.

Next

/
Thumbnails
Contents