Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
Somogyi Néplap 1988. március 16., szerda OTTHON ES CSALAD „MAGYAROSÍTOTT” DIVAT Hogyan lehet hatni a közízlésre? A Széchen vi- család személyzeti szakácsa volt A rétes nyitja a lisit — így készül a képviselőfánk Az öltözködés művészet. A megjelenés, a ruha minden korban fontos volt. Az ókori Egyiptomban, a görögöknél, a rómaiaknál a gazdagok kiváltsága volt az öltözködés, s később is csak a főnemesek, a színésznők, az elkényeztetett hölgyek hódolhattak a divatnak. Nekik telt drága kelmére, ékszerre. A középkori öltözék is birtoktárgy volt — ingó jószágnak számított. Nem is olyan régen a személyes ruházat a kelengyéhez tartozott és nemzedékről nemzedékre öröklődött. Ma már talán senkinek sincs olyan ruhadarabja, ami az anyjáé, nagyanyjáé volt valaha. A jólöltözöttség nem luxus, hanem napi igény. A legújabb divat követése — bár elsősorban pénzkérdés — lehetőség és ízlés dolga is. De hol és hogyan születik a divat? A választ a Magyar Divat Intézetnél kerestük. — A divat nem csupán hóbortos tervezők bolondos ötletei, hanem szigorú gazdasági döntések sorozata — válaszolt Ungvári Gyuláné dr„ főosztályvezető-helyettes. Döntésekkel kell összehangolni a ruházati iparhoz tartozó valamennyi szerv tévéKötény a A konyhai textíliákat, asztalneműket árusító üzletek kirakataiban mostanában fellelhetők a garnitúrákhoz illő vagy ugyanabból az anyagból varrott csinos kötények is. A konyhai kötény nemcsak falusi öltözet, a sietősebb életet is szolgálja. Hazatérve a munkából nem kell átöltözni a főzéshez, tálaláshoz csak amiatt, hogy az utcai ruha be ne piszkolódjék. Az egy mozdulattal felköthető kötény megvédi az öltözetet a beszennyező- déstől. Am nemcsak a főzéshez divatos felkötni a kötényt. Viselik kertészkedéshez, estélyiruhás vendégfogadáshoz, az osztrákok pedig utcára, a rusztikus „dirndli- hez” is. A hazai, készen kapható kötények általában pamutszövetből készülnek. Szemre szépek, mert mint említettük, a törlő, terítő, lábosfogó készletet egészítik ki. Az viszont gyengéjük, hogy mint a pamutvásznak általában, könnyen piszkolódnak, alapos mosást, sőt még vasalást is igényelnek. No, de aki kicsit is ügyes és leleményes, szétnéz a használaton kívüli, a csak ide-oda rakosgatott, kidobni sajnált régebbi ruhadarabjai között, s annak hátát melles köténynek kivágja, elejéből zsebet, nyakpántot, kötőt szab, egy este alatt kézzel vagy géppel körülszegi, ösz- szevarrja és befogja. A célra persze a szennyet taszító műszálas, könnyen mosható, vasalásra nem szoruló egykori nyári ruhák vagy szoknyák a legalkalmasabbak. Ha már szó van róla, érdemes szemelgetni a kötény történetében. Ki hinné, hogy a legősibb ruhadarabok egyike; kezdetben a meztelen testet védték a bőrköténnyel. Később a férfiaknak csakúgy muknaruhada- rabjává vált, mint a nőknek. Alig akad olyan népviselet, amelynek ne lett volna a kötény a tartozéka. A XV. században megváltozott a szerepe. Ruhavédőből dísszé lépett elő. Az udvari hölgyek, polgárasszonyok utcai öltözékükre kötették a nem akármilyen kiállítású, nehéz selymekből készült, ezüst, aranycsípkés, gazdagon hímzett, fidres-fodros díszes előkötőket. Ám nemcsak díszelgésre volt jó a kötény. Annak övpántjára kenységét. Hazai vállalataink és a divatintézet tagjai a különböző nemzetközi bizottságoknak, így egy-egy szezon előtt másfél évvel már ismerik az új irányzatot. Az információk birtokában a saját adottságainknaik megfelelően „magyarosítják” a divattrendet. A hazai divatszakma mégsem elég érzékeny. A divat követése két-hároméves késésben van. A kereskedelem az ipar rugalmatlanságát emlegeti, a gyártó vállalatok a kereskedők óvatosságára panaszkodnak, miközben a vásárló hiába rója a kilométereket boltról boltra. A butikok méregdrága áruját kevesen tudják megfizetni. A varratás sem olcsó mulatság. Párizstól Rómáig, New Yorktól Londonig a nők többsége konfekcióból öltözködik. Vitathatatlanul ezé a jövő. Coco Chanell, a híres francia divatdiktátor szerint : „Az a divat, ami nem terjed el a legszélesebb körökben, nem is divat”. Ezt a széleskörűséget pedig csak a konfekcióipar biztosíthatja. Nálunk is tudják ezt. A Május 1. Ruhagyár például elismerten a leginkább divatkövető konfekciógyár. kirakatban akasztották rá azt a tarsolyt, reticulumot — ebből származik a mai retikül elnevezése —, amelyben helyet kaptak viselője kulcsai, kendőcskéje, fésűje, netán a „repülősó”, az elalélásból magához térítő kámforos, szalmiákos szer. A divatok és idők változásával a kötény elvesztette eleganciát hordozó jellegét; de nem végleg, mert Hollandiában a XVII. században újra csak utcai öltözékké lépett elő. Még csak annyit, hogy a divattörténetben nincs még egy olyan ruhadarab, amelynek oly kevéssé változott volna a formája, mint- a kötényé. (Évente egymillió 347 ezer ruhát gyártanak belföldre, 210 ezret a szocialista^ 710 ezret a tőkés országok vesznek meg tőlük.) Deés Enikő művészeti vezető mégsem elégedett: — Az irodalmi, a zenei, a képzőművészeti ízlésnevelés természetes nálunk — mondja. — A környezetkultúrát viszont elhanyagoljuk. Ideje lenne kialakítani egyfajta öltözködési normát, jó közízlést. Sem a reklámokból, sem a kirakatokból nem tájékozódhat igazán a vásárló arról: mi az, ami divatosan esztétikus, mi az, ami alkatának, életmódjának a leginkább megfelel. (Néhány évvel ezelőtt a legfrissebb divatinformációk alapján terveztünk egy fényesfekete pufajkát piroskockás béléssel. Gyorsan gyártottunk belőle ezer darabot. Egy évig a raktárban porosodtak. Hiába rukkoltunk ki egy akkor Nyugat-Európá- ban is hódító modellel, propaganda nélkül megbuktunk vele.) Nem titok: harcolni kell a vevőért. A statisztikák is bizonyítják, a növekvő háztartási költségekből egyre kevesebb jut ruhára. A fogyasztó tehát kétszer is meggondolja, mit vesz, s csak arra költi a pénzét, ami meggyőződése szerint jó minőségű és esztétikus. A kereskedelmi vállalatoknál manapság egyre nagyobb fejtörést, utánjárást jelent az árubeszerzés. A Centrum áruházak választékát sokan dicsérik, mert igazodik az igényekhez. Folyamatosan végeznek piackutatást, az információkat pedig rendszeresen továbbítják a nagykereskedelmi vállalatokhoz, a gyárakhoz. Az árubeszerzésben, a hétköznapi gyakorlat még mindig a kilincselés, a könyörgés. A dolgozó nő és családja pedig divatosan akar járni. Egyelőre azonban egy ízléses alapruhatár összeállítása is gondot okoz. F. A. A konyhai illatok ínycsiklandóak. A palackos gázos sütőben már pirul a káposztás-, a meggyes-, túrós- és mákosrétes. Időközben megtelnek a finom töltelékkel az aranysárga képviselőfánkok is. Belegben jártunk, Varga Lajosnénál. A szakácstudományt Segesden sajátította el Széchenyi Bertalanéknál. A kastélyban konyhalányként kezdte a Franciaországban tanult főszakács, Móder Béla oldalán. — Három-négy inasnak, a kulcsúménak, kéthetente a híres szakács volt; a grófék után az olasz nagykövetnél szolgált. Rozika néni ottjártunkkor rétest készített és képviselőfánkot. A rétest előző nap előkészítette, már csak a kisütés volt a dolga. — Hogyan készül a finom rétes ? — Egy kilogramm sima liszthez egy egész tojás kell. Kiskanálnyi ecetes vízzel, dió nagyságnyi zsírral dolgozom össze a tésztát. Negyed óráig pihentetem, majd elsodrom, nyújtom. mosónőknek, a kastély alkalmazottainak főztem 1937- ig. Reggelire tejeskávét ittunk, ebédre rendszerint birkahúst, később baromfit készítettem a személyzetnek, este kifőtt tészta került az asztalra. Naponta egy személyre három deka zsírral számolhattunk, de mindig volt kevéske megtakarításunk. A grófék vajjal főzettek. Este hétkor ültünk az asztal mellé, hogy elkészülhessünk a vacsora föltáialá- sához nyolcra. Móder Béla — Mire való a rétesliszt, ha éppen réteshez nem? — Jobban kedvelem a sima lisztet, jobb a dombóvári, de megfelel a kaposvári is. Az igazi meglepetés: a töltelék elkészítése. Akár mákos, akár túrós-meggyes, akár káposztás sül, a kinyújtott tészta zsírral való megöntözése, töltelékkel való megkenése után nélkülözhetetlen a tojássárgájával kikevert tejföl. — A mákoshoz almát is reszelek, hogy gyengítse a tölteléket. A káposztát közepesen párolom meg, sóval és csipetnyi borssal ízesítem. A sütést erős lángon kezdem, majd a tészta pirulása mutatja, hogy csökkenteni kéll a sütőben a meleget. A mai háziasszonyoknak azt ajánlom, hogy az első napon készítsék el a tésztát, töltsék meg, tegyék hűtőbe és másnap süssék meg, így már csak egy óra időbe telik, hogy az asztalra kerüljön a finom rétes. A képviselőfánkhoz negyed liter víz kell, tizenöt deka zsír és húsz deka sima liszt. Miután a víz felforrt, elolvadt benne a zsír, hozzátesszük a lisztet, sűrű masszát nyerünk. Tíz percig pihentetni hagyjuk, öt tojást egyenként belekeverünk. Ismét állhat egy kicsit a tészta, majd dió nagyságú gom- bóckákat formázunk és forró sütőben tíz percig sütjük. A tésztát nem szabad azonnal kivenni, hagyni kell bent a sütőben — miután a lángot már elzártuk — száradni, nehogy összeessen. A krémhez két deciliter vizet, négy evőkanál cukrot használok. Összeforralom, majd az egy deciliter vízzel készített vaníliapudinggal elkeverem. Végül öt tojás fehérjének keményre vert habjával lágyan összekeverem és hagyom kihűlni, hogy megtölthessem a „kalapját levett” süteményt. Tíz perc a szépségért A nyolc gyakorlatból álló arcgimnasztikára érdemes reggelente, amikor pihenten ébredünk, egy kis időt szánni: az arcbőr sima lesz tőle, egész napi közérzetünk kellemes, agyunk is felfrissül. 1. Kezünket erősen rászorítjuk a homlok felső részére és 6 másodpercig mozgatjuk a bőrünket. Szemünk ezalatt csukva marad. 2. Mutatóujjunkat szorítsuk a szemöldök fölé, és 6 másodpercig próbáljuk bőrünkkel együtt a szemöldökünket is felfelé huzigálni. 3. Négy ujjhegyünket helyezzük fél centivel a szem- öLdökcsont alá, s 6 mp-en át erősen tologassuk a bőrt a szemöldökkel együtt föl és le. 4. Négy ujjhegyünket szorítsuk erősen az alsó szemhéj alá a két járomcsontra. Hat mp-en á|t összehúzott szemekkel hunyorgatunk, eleinte gyengén, majd mind erősebben. A szorítást lazítjuk, a szemünket fokozatosan tágra nyitjuk. 5. Tenyerünket helyezzük lazán a szemünkre, az ujjak végét enyhén fejünkre szorítjuk: 30 mp-éig így maradunk, mialatt lassan, mélyeket lélegzőnk. 6. Nyitott kezünk külső élét fülünk előtt 2 cm-rel az arcunkra szorítjuk, s miközben erőteljesen hátrafelé húzzuk a bőrt, szorosan ösz- szecsucsorítjuk a szánkat. Lazítási gyakorlat 6 mp-ig. 7. Hat mp-en át fújjunk kifelé nagyokat a levegőbe, majd egy tollat vagy kis darab selyempapírt fújjunk a magasba fel. Ezután tátsuk ki a szánkat, az ajkakat szorítsuk rá a fogakra, s hirtelen csukjuk be. 8. Üljünk egyenesen, majd állunkat előrefeszítve, engedjük hátra a, tarkónkat. Ujjúnkat erőteljesen húzogassuk az áll alatti részen. Lazítunk, fejünket lassan lehajtjuk. 15 másodpercig gyakoroljuk. KALAPDIVAT Mindennapos viselet tavasszal a nők számára a kalap. A színek közül szinte mindegyik divatos. A kalap részben pótolja a frizurát, és szépen keretezi az arcot. Újra divat a baszk sapka és a svájci sapka. Az a szép, ha a színösszeállításuk harmonizál az öltözködéssel, a kosztüm, a táska vagy a cipő színével.
