Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-16 / 64. szám
1988. március 16., szerda Somogyi Néplap 5 Hit olyasunk ? Ronggyá olvasott krimik, érintetlen versek Á névadóra emlékeznek Kaposvár az ország legtöbbet olvasó városa. A statisztika legalábbis ezt tükrözi. Csak a városi könyvtárnak és tizenkét fiókkönyv- .tárának 8225 olvasója van, s ők kétszázezer kötetet olvastak el 1987-ben. Ha ehhez hozzáadjuk a megyei könyvtár adatait, megkapjuk, hogy a város minden hetedik lakója jár könyvtárba. Mit takarnak vajon ezek a számok? Kik és mit olvasnak? Elolvassák-e a kölcsönzött könyveket? — Az adatokból nem derül ki, hogy olvasóinknak majdnem ötven százaléka a gyerekkönyvtár tagja, tehát tizennégy éven aluli — válaszol Hotter István, a városi könyvtár igazgatója. — Ez a tény jelenleg nem kedvező, de a jövőre nézve biztató. A gyerekek megszokják és megszeretik a könyvtárat, s ha felnőnek, döntő többségük a felnőttrészlegnek is rendszeres látogatója lesz. A kölcsönzött könyvek hatvan százaléka szépirodalom. Ez azonban tartalmazza a krimiket és fantasztikus regényeket is. Ezek iránt az igény nőtt az utóbbi három évben. Ez talán azzal magyarázható, hogy az emberek jobban elfáradnak a napi munkában, nem marad türelmük a nehezebben emészthető, nagyobb figyelmet igénylő irodalomra. — Mesterek vagyunk mi, mindenhogyan — nevet rám Bözsi néni a pici konyhában, s szeretettel simítja végig az ura vállát. — Bizony, hiszen Feri bácsit is Mesternek hívják, meg az én leánykori nevem is az. Somogyudvarhelyen akadnak még néhányan, akiknek ez a nevük ... Feri bácsi kihúzza magát, megigazítja fekete keretes szemüvegét és máris sorolja: nemcsak a neve Mester, hanem ő maga is az volt, gyerekkorától kezdve sok mindenben. Kilencévesen már kaszált a réten, almásderes csikót tört be, s keményen ült a hátán, hiába hány ta-vetette magát a jószág. Igen szépen tudott rajzolni, meg-megcsodálták a szomszédok; aztán meg értett az udvarláshoz is. — Édes volt a szerelem, bizony; fiatalok voltunk, s mindenre volt erőnk — mélázik el a 76 éves öregember. — Édös-kedvesek voltunk egymásnak Bözsim- mel, egymás életét segítettük. — Jó ember volt, igen jó volt hozzám — futja el a könny Bözsi néni szemét. — Mondtá mindig: ne félj, nem lesz baj soha. Rég volt, nagyon. Már nem is álmodom erről. Eljárt az életünk, tizennégy dédunokánk van már. — Ezzel kapcsolatban végeztünk egy felmérést, s kiderült, a fizikai dolgozók olvassák a legtöbb ilyen jellegű könyvet, és a műszaki értelmiség. Természetesen ez csak statisztika, hiszen mindenki szívesen olvas szórakoztató irodalmat. Előjegyzési füzetet kell vezetnünk, mert vannak olyan nagy sikerű kötetek, amelyek hónapokig sem kerülnek vissza a polcokra. Ilyenkor felírják a kötet címét, és ha visz- szahozták, értesítjük az olvasót, félretesszük neki a könyvet. A másik „sláger” az ismeretterjesztő könyvek közül a műszaki és mezőgazdasági szakirodalom. A ház körüli kisebb munkákat, apróbb javításokat sokan maguk végzik, hiszen szakembert hívni nem olcsó. Sok a kiskerttulajdonos is, és bizony, a száz-kétszáz forintos szakkönyveket sem mindenki tudja megvásárolni. Sajnos, néha még a könyvtár sem. Sokan keresnek számítás- technikával, számítógépekkel foglalkozó irodalmat, ezek a könyvek azonban olyan drágák, hogy ha megrendelnénk, nem maradna másra pénz — így Hotter István. A Honvéd utcai fiókkönyvtárban Egervávi Zsuzsa és Varga Róbertné könyvtárostól érdeklődtünk, hogyan érMester Gyöngyi tizennégy éves, sok időt tölt a nagyszülőknél. Kislány korában a nagyapa által faragott fabábukkal játszott, „szómából” — azaz szalmából — gyűrűt font. — Nagyon szeretem a mamit — mondja —, mert olyan jó! Szeretnék olyan lenni, mint ők ... Csönd lesz az alacsony mennyezetű konyhában, a sötétbarnára érett gerendák között kékes füst tűnik el. Vendég érkezését jelzi az ajtón a kopogtatás: Csizmadia Lajosné — Ilonka — érkezik, az általános iskola igazgatóhelyettese. A lenne, ha segítenének Mesterék: csoportosítani kell a hagyományőrző szakkör által összegyűjtött tárgyakat, egyik-másik javításra is szorul. Régi történetek szövődnek a mondatokból. .Teljes életet őriznek a tárgyak. A hamutálnak szolgáló szivárványos kagyló például a Gyékényes felől ide érkező kanálisból származik, a századforduló táján ásták ki az ott fürdőző gyerekek. A kicsi vékában fekete szárnyú galamb költött. A homályosra fakult üveg- kancsóban pirosas, fanyar ízű kerékhegyi bor. — Közepes a szőlőbirtok, de ma már bizony meg kell állni a kapálással; nem bír zékelhető mindez egy kisebb forgalmú helyen. — Itt is, mint minden könyvtárban, kiemeléseket kellett csinálnunk, vagyis külön polcra kellett tenni azokat a köteteket, amelyek iránt nagyobb a kereslet — mondta Egervári Zsuzsa. — Van krimipolc, scifi-polc, és a második világháborúval foglalkozó könyvek is külön helyet kaptak. — A versek is külön részt kapnak mindenhol. — Ez a mi fájó pontunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Varga Róbertné. — Egy-két kivételtől eltekintve senki sem olvas verset rendszeresen. Ezt a kötetet például — emelt le egy könyvet — 1978 óta mindössze ketten kölcsönözték. Nemcsak a versekre jellemző ez. Olyan klasszikusokat, mint Dosztojevszkij vagy Seghers, öt év alatt ha tízen elvisznek, az már jó .eredménynek számít. De érdekes az is, hogy ha ezeket kiemeljük a háborús irodalomhoz, onnét napok alatt eltűnik. — Megtudható valahonnét, hogy elolvasták-e a kikölcsönzött könyvet? — Megkérdezzük néha: hogy tetszett, ajánlhatunk-e mást is ettől a szerzőtől, és előfordul, hogy a bizonytalan válaszokból látjuk, legföljebb az első tíz oldalig jutottak el. V. O. már vele az ember — panaszolja Feri bácsi. —Meggondolom én is a mozdulatot. Pedig, ihaj, nem is olyan régen még magammal vittem hajnalban a négyszögletű fűzfavessző széket a körösztútra, ráültem, s vártam, hogy megláthassam az ártó boszorkányokat. Bözsi néni csak legyint a babonás történetekre, bár gondolja, ami azt illeti, lehet benne valami. Emlékszik rá, fiatal korában rontás volt a házon, s a babonás asszony megöntötte viasszal, ki az ártó személy. Igaza is lett; de ennek az asszonynak a nevét még ma sem lehet kimondani. Vastagodik az este, búcsúzni kell. Gyöngyi még megtanít „szómagyűrűt” fonni: langyos vízben kell megáztatni a szalmaszálat (a legjobb a búza, de jó a zab is), késsel kétfelé simítani, így a széle elfogja, a hátulja gyengíti a fonást. Három villámgyors mozdulat, és máris ujjamon pompázik az aranyszínű gyűrű, a vékony szeretet- szalmaszál. Klie Ágnes Két kaposvári általános iskolában zajlanak ezen a héten a már hagyományosnak mondható névadóról elnevezett rendezvénysorozatok. A Kinizsi lakótelepi általános iskolában hétfőn kezdődött az egyhetes program, ekkor az alsó tagozatban tartottak nyílt napot. A szülők részt vehettek a tanítási órákon. Kedd a márciusi forradalom megünneplésének jegyében telt el. A kisdobosok és az úttörők is csapatgyűlésen emlékeztek meg az évfordulóról, és szerepelt a programok között történelmi akadályverseny, valamint a nagyobbak a Több éves kutató, szervező, szerkesztő munka eredményeként 1989-ben megjelenik nemzeti atlaszunk. Két évtizedes hiányt pótol, mivel hazánk első nemzeti atlasza 1967-ben jelent meg. Az eddig elkészült anyagot a napokban az MTA térképészeti albizottságának és a TIT földtudományi választmányának a Kartográfiai Vállalatnál tartott együttes értekezletén mutatták be. A nemzeti atlasz lehetővé teszi a sokoldalú tájékozódást hazánk természeti adottságairól és erőforrásairól, valamint két évtizedes gazdasági életéről. Speciális térképei újszerűén mutatják be hazánk földtani viszonyait, domborzatát, éghajlati jellemzőit, vízrajzi erőforrásait, a talajok és a bioszféra állapotát. Az atlasz kitér az aktuális környezetvédelmi kérdésekre is. 140 évvel ezelőtti márciusi eseményeket elevenítették fel. Ma a felső tagozat várja a szülőket a nyílt napra, s ugyancsak ma rendezik meg a versmondók versenyét. Csütörtökön és pénteken a sporté és a vidámságé a fő szerep; ekkor játékos vetélkedőn mérhetik össze tudásukat a tanulók. Színvonalas programot kínálnak a. gyerekeknek a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában is, ahol ma kerül sor a Kazinczy szép beszéd versenyre. Itt az 1848-as forradalom és szabadság- harc tiszteletére akadályjáÉrtékét növeli, hogy a legújabb kutatások eredményeit tartalmazza. Az ennek alapján készült prognózistérképek a mindennapi tervező és irányító munkában is jól hasznosíthatók. Elemzi a társadalmi termelést és a munkamegosztás szerkezetét. Részletesen áíbrázolja az ipar területi eloszlását és a mezőgazdasági termelés eredményeit. Tájékoztat a népesség eloszlásáról, mozgásáról és a településekről. Bemutatja az oktatás, a közművelődés, az egészségügy rendszerét, a lakosság ellátási színvonalát, a kereskedelem, a közmű- és lakásellátottság, valamint a közlekedés helyzetét. A térképeken kívül magyarázó szövegek, szelvények, mellékábrák, űrfelvételek, grafikonok teszik teljessé az atlasz mondanivalóját. Érdekessége, hogy a térképek .tékot rendeztek. Az intézményben úgy gondolták, hogy a tavaszi ünnepeket összekötik a névadó tiszteletére rendezett hét eseményeivel. így ennek keretében tartanak ünnepséget a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából, valamint megrendezik a Ki tud többet a névadónkról? című vetélkedőt. A jövő héten kulturális szemlét tartanak, s itt lesz nyílt tanítási nap az alsó tagozatban. Ismét megrendezik a Rákó- czi-kupa teremlabdarúgóbajnokságot, és a programok sorát az április 4-e tiszteletére tartandó ünnepélyes csapatgyűlés zárja. jelkulcsa magyar és angol nyelvű, ugyancsak kétnyelvű a térképek értelmezését szolgáló és további információkat nyújtó magyarázó szöveg is. Természetesen az atlaszhoz név- és tárgymutató is tartozik. A megjelenés aktualitását növeli, hogy jövőre Budapesten rendezik meg a nemzetközi térképészeti kongresszust, és ezzel is növelni kívánják a magyar térképészet szerepét a világban. A vállalkozás anyagi fedezetét az MTA és több minisztérium. valamint a Magyar Néphadsereg Tóth Ágoston Térképészeti Intézete nyomdai felajánlása teremtette meg. A 420 oldalas atlasz korszerű eszköze lesz az ezredforduló előtti időszak társadalmi-gazdasági tevékenységének. A szomszéd falu közösségében A mandolint az édesanyja adta a kezébe Ösztönöm diktálta, hogy Kulcsár Bélát otthonában keressem föl munkaidőben. A csurgói Csokonai művelődési központ munkatársai a címét megadva azzal hívták föl rá a figyelmemet, hogy a körzeti művészeti szemle ígérete, a népdalok tudója, szép hangú előadó. Először lép dobogóra. Idős embert képzeltem magam elé, akit délidőben otthon találhatok... A huszonöt éves Kulcsár Bélát találtam a lakásban, ebédidőben. Az iharosberé- nyi November 7. Termelő- szövetkezet műszakvezetője a délutáni műszakba készült — így találtam meg ott, ahol kerestem. A helyi termelőszövetkezet lengubózó üzemében több asszony dolgozik irányításával. Kezük munkáját dicsérik, hiszen jó minőségű lent termel a szövetkezet és ügyesek az asszonyok is, akik az anyagot előkészítik cérnának, fonalnak. Gondoltam hamarjában, hogyan másként mutatkozhatna be igazából ez a fiatalember, ha nem a hangjával. Meg is kértem, énekeljen egy olyan népdalt, munkadalt, amely a lentermesztésről szól... — Községünkben 1969-től foglalkozunk lentermeléssel ; nincs két évtizede, hogy a lenfeldolgozó működik. A kendert azonban ismerték korábban is. Ahogy bemutatta munkahelyét, nem maradt adós a népdallal sem: „A réten legel a kisasszony gulyája ... — énekelte. S nyomban előkerült a harmonika is, majd a mandolin. — Először szerepel a művészeti szemlén. Ahogy tudom, a szomszéd falu színeiben, a pogányszentpéteri művelődési egyesülettel. — Novák Józsi bácsi, a Rákóczi Ferenc művelődési egyesület elnöke beszélt rá, hogy lépjek föl velük. Itt, a mi falunkban, ha hívni kell valakit, hogy szavaljon az esküvőn, nekem szólnak. Az öregek napján is szívesen látnak. Olyankor meg énekelek, harmonikázom, mandolinon játszom. — A pogányszentpéteri művelődési egyesület tagja? — Még nem, de rendszeresen átjárok a foglalkozásokra. Minden kedden. — Hogyan kapott kedvet az éneklésre, a versmondás- ça? — Édesanyám adta a kezembe a mandolint. Ö nagyon szépen játszott, még most is előveszi néha. Az iskolában tanulta meg. A munkahelyemen is szívesen hallgatom az idősebbek énekét. Amint meghallok egy ismeretlen népdalt, másnap már viszem a magnót, és énekeltetem az asszonyokat. Pogányszentpéteren is sok új dalt ismertem meg. — Nem nézik furcsa szemmel az iharosberényi fiatalok, hogy szívesebben jár át a szomszéd faluba az idősekhez és nem tart velük a szórakozásban? — Nem különbözünk ösz- sze; jól megvagyok köztük. Tudják, hogy én másképp képzelem el az életemet, más módon szórakozom, mint ők. Szeretek olvasni is; főképp verseket meg útleírásokat. S ha úgy van kedvem, énekelek; előveszem a harmonikát vagy a mandolint. Ez engem kielégít.. Horányi Barna Őrizzen a szómagyűrű! ELŐKÉSZÜLETBEN Magyarország nemzeti atlasza
