Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
2 Somogyi Néplap 1988. február 2., kedi Szovjet—amerikai társadalmi találkozó A vitatott kérdésekről Kambodzsai kérdőjelek Áttörésre nem került sor — igaz, aligha akadt olyan megfigyelő, aki erre számi, tott volna a kambodzsai konfliktus rendezése ügyében tartott tárgyalások januári fordulója előtt. Mégis, a szakértők zöme óvatos derűlátással figyelte a fejleményeket, rámutatva, hogy Hun Sen miniszterelnök és Norodom Szihanuk egykori államfő találkozóinak rendszeressé válása önmagában is pozitív jelenség, ami nö. véli annak esélyét, hogy pontot lehessen tenni az immár kilenc éve tartó válság végére. Alkotmány és választás Ügy tűnik, ez az értékelés helytálló, de nem árt talán a hangsúlyt az „esély” szóra tenni. Elvégre — s erre a mostani, Párizs közelében rendezett találkozó csak újabb bizonyítékul szolgált — távolról sem lehet elmondani, hogy a szemben álló felek véleménye a leglényegesebb kér. désekben számottevően közeledett volna. Mégis, úgy tűnik, megteremtődött az a minimálisan szükséges alap, amelyen az eszmecserék tovább folytathatók, s amely lehetővé teszi, hogy kellő kompromisszumkészség és kedvçzô nemzetközi körülmények esetén megállapo. dáshoz lehessen jutni. Ilyen alapkérdés mindenekelőtt Kambodzsa jövőbeli státusza. Bár a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt programja nyilvánvalóan a nemzeti újjáépítés szocialista irányvonalára épül, Szi. hamuk viszont legtöbbször „francia típusú polgári államberendezkedést” emleget, abban a két fél egyetért, hogy Kambodzsa demokratikus, semleges és el nem [kötelezett ország legyen. Szintén 'közös egv új alkotmány kidolgozásának, és nemzetközi ellenőrzéssel lefolytatott új választásoknak a szándéka. Abban sincs vita, hogy az egész rendezési folyamat valóra váltásához, illetve tartóssá- tételéhez megfelelő külső garancia (értsd: a nagyhatalmak és az érintett térségbeli államok beleegyezése) szükséges. Mindez nem kevés, különösen, ha tudjuk, milyen Hun Sen és Norodom Szihanuk legutóbbi találkozója eg Párizs melletti kastélyban sok és milyen eltérő érdek- ellentét szövi át az évtizedes indokínai konfliktust, milyen tragikus, véres küzdelem akadályozza, hogy e sokat szenvedett baráti ország a békés építőmunkára összpontosíthassa erejét. Hármas feltétel Elhunyt Georgij Malenkov Moszkvában hosszas betegség után, 86 éves korában elhunyt Georgij Malenkov. Malenkov 1984-től vezető párt- és állami tisztségeket töltött be. 1939-ben választották az SZKP KB-ba, s a KB titkára lett. 1941-től tagja volt a Politikai Bizottságnak, illetve az Elnökségnek is. A háborút követően. 1946-tól miniszterelnök-helyettes, majd 1953—55 között kormányfő és az SZKP KB első titkára. 1955-től 1957-ig miniszterelnök-helyettes és a villamos erőművek minisztere. Georgij Malenkovot az SZKP KB Központi Bizottsága, 1957 júniusi ülésén a pártellenes csoportról hozott határozatával kizárta soraiból. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy számos kérdésben változatlanul szakadék húzódik a népi Kambodzsa, valamint az ellenzéki koaUí. ció fejeként tevékenykedő herceg álláspontja között. Ilyen többek között a vietnami csapatok végleges távozásának ügye (jóllehet Hanoi többször megerősítette az 1990-es határidőt), a jelenlegi politikai berendezkedés sorsa (Szihanuk a hatalmon levő Phom Phen-i államgépezet felszámolását követeli), valamint egy új ideiglenes kabinet létrehozása. A hajdani elnök e három föltételhez kötötte a tűzszünet meghirdetését. A népi Kambodzsa vezetése viszont — épp a lidérces emlékezetű Pol Pot- rendszer visszatérési lehetőségét kizárandó — azt vall. ja, hogy a vietnami haderők végső kivonása csak a rendezési megállapodás után két évvel lehetséges. Phom ' Phenben ugyanis nem tévesztik szem elől a realitásokat, s jól tudják, hogy a tárgyalások ugyan Sziltanukkal folynak, s a herceg lesz az, aki esetleg isméi magas tisztséget betöltve politikai funkciót nyer majd, de valódi, katonai ütőerővel. az ellenzéki esc portok közt leginkább a Ve rös Khmerek rendelkeznek. Nem mellékes tehát, si kerül-e őket is bevonni rendezési elképzelésekbe, hogy hogyan foglal állást kérdésben a számunkra mind eddig anyagi és diplomácia támogatást nyújtó Kína. Ha sonlóan lényeges fordula lenne, ha az ellenzék har rnadik csoportja, Son San volt miniszterelnök hívei - Hun Sen és Szihanuk javas láta alapján — szintén csat lakoznánuk a megbeszélő sekhez. A következő fordulók Remények és esélyek te hát vannak, de határidőről az előrehaladás üteméről é konkrét kilátásairól nehé lenne jóslásokba bocsátkoz ni. Az eszmecserék sorozata mint keret, mindenesetn adott, s ez talán megköny nyiti a következő lépései megtételét. A tervek szerin az idén még három forduló ra kerülne sor, s valószí nüleg az észak-koreai fővá ros, majd ismét Párizs, vé gül, Üj-Delhi lesz a szín hely. A phenjani találkozt azonban most hosszabt „gondolkodási szünet" utár lenne esedékes: várhatólag április végén ülnek tárgyalóasztalhoz a felek, hogy átte kintsék, mennyire sikerül addigra áthaladni az álláspontok közötti szakadékot. A néhány hónapos kihagyás arra is alkalmat kínál, hog> mindkét résztvevő saját szövetségi táborában egyeztesse a véleményeket, megfelelő hátteret teremtsen i továbbhaladáshoz. S hogy mennyire nehéi megjósolni az előrehaladás ütemét, az is jelzi, hogy január legvégén váratlanu „véglegesen” lemondott a; ellenzéki koalícióban betöltött vezető szerepéről Szihanuk herceg. Kérdés, hogy ezúttal valóban végleges-c az elhatározás, hiszen néhányszor már érkeztek jelentések ugyanezen szándékáról ... Szegő Gáboi LUXUS — JEGYRE...?! A szovjet és az amerikai társadalom széles rétegei képviselőinek bevonásával kezdődött hétfőn újabb jelentős találkozó Washingtonban. Az úgynevezett cha- tauquai találkozókhoz hasonló, de attól független megbeszélés célja, hogy a két ország nem hivatalos képviselői áttekintsék a kétoldalú Egy világhírű svájci téli üdülőhelyről, a szanatóriumairól is ismert Davosból olyan jelentés érkezett, amely alkalmas'arra, 'hogy egyszerre négy fővárosban is elégedettséget keltsen. Történt ugyanis, hogy Davosban egy nemzetközi gazdasági szeminárium résztvevőjeként három és fél órán keresztül tanácskozott egymással a Görög Köztársaság 'és a Török Köztársaság kormányfője. Akik csak valamennyire is ismerik a térség történetét és jelenét, jól tudják, hogy ez a találkozó önmagában is szenzáció, és nemrég még egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. Ha létezik— már pedig bizony ,.létezik — a nemzetközi porondon az „ősellenség" fogalma, pkkor a két szomszédos ország érzelmi alapállása kölcsönösen ebbe a kategóriába (volt?) sorolható. Az okok közül alighanem a történelmi tényező a legmarkánsabb. Az, hogy göröghon igencsak hosszú ideig az oszmán birodalom — meglehetősen mostohán kezelt — gyarmata volt. Az ősi Hellas felszabadításáért annak idején nemcsak görög hazafiak ezrei áldozták életüket, de — többek között — lord Byron angol költő, a világ- irodalom történetének egyik kimagasló poétája is. A görög függetlenséggel azonban .nem ért véget az eí— hivatalos és nem hivatalos jellegű — kapcsolatokat, megvitassák egymással a világ helyzetét, a közös feladatokat a fennálló vitatott kérdések megoldásában. A Szovjetunióból száztagú társadalmi küldöttség érkezett a találkozásra Genrih Boroviknak, a Szovjet BéBiztonsági egységek a sza vazóhclyiségeknél részeredmények az ecuadori televízió számításain alapulnak. Ha az elnökválasztás végeredménye azt mutatja majd, hogy a tíz jelölt egyikesem szerzett abszolút többséget, akkor május 8-án újabb választási fordulót tartanak. A májusi fordulóban már csak a jelen forduló első és második helyezettje vehet részt. lenségeskedés. A mindkét ország közelében lévő, és török—görög vegyes lakosságú Ciprus lett a szüntelenül sistergő kanóc, ami bármikor robbanással fenyegetett, és mint tudjuk, a robbanás be is következett, amikor török csapatok szállták meg a sziget jórészét. Hagyományos nézeteltérés volt ia part menti vizek birtokjoga, és az utóbbi időben az Égei-tenger kontinentális talapzat feletti szuverenitás kérdése is. Mivel ez fontos ásványi kincsek tulajdonjogát jelentheti, ez a téma 1987 márciusában úgy felizzott, hogy a két ország között háborús feszültség támadt, amit nagy nehezen, NATO-közre- müködéssel sikerült takaréklángra tenni. Sok groteszk helyzetet produkált, hogy a két ősellenség egy azon katonai szövetségnek a tagja. Jórészt ezért volt bevett fordulat „a NATO gyenge déli szárnyáról” beszélni, és ezért állíthattuk fentebb, hogy n rendszeres konzultációt is előirányzó megegyezés nemcsak az érdekelt két, hanem összesen négy fővárosban okozhat némi megkönnyebbülést. A másik két főváros: Brüsszel, a NATO főhadiszállása, és Washington, amelynek sokszor okozott fejfájást u görög—török viszony. H. E. kevédelmi Bizottság elnökének vezetésével. Mindkét küldöttségben neves tudósok, írók, művészek, közéleti és egyházi személyiségek vesznek részt. A szovjet egyházak képviselői vasárnap az amerikai főváros különböző templomait is felkeresték és részt vettek istentiszteleteken. Hamisítvány a Der Spiegel cikke? Kurt Waldheim osztrák államfő a bécsi Die Presse hétfői számában határozottan cáfolta, hogy a második világháborúban köze lett volna mintegy négyezer jugoszláv polgári személy deportálásához. Kijelentette: véleménye szerint számos jel mutatja, hogy hamisítvány a távirat, amelyet az ügyről a nyugatnémet Der Spiegel című lap hozott nyilvánosságra. A lap szerint a táviratból kiviláglik, hogy Waldheim — a német Wehrmacht hadnagyaként — az említett jugoszláv ídglyok koncentrációs táborba szállítását követelte a nácikkal szövetséges horvát fasisztáktól. Kurt Waldheim kijelentette: a sürgöny közlésevei meg akarják téveszteni a közvéleményt és azt a nemzetközi bizottságot, amely az ő második világháború alatti tevékenységét vizsgálja. E hattagú, nemzetközi történészbizottság az osztrák kormány felkérésére foglalkozik az üggyel. Jelenleg tartja tanácskozásainak negyedik, egyben utolsó fordulóját, és eredeti tervei szerint február 8-ig kellene elkészítenie jelentését. A testület szeretné megvárni nyugatnémet tagja, Manfred Messerschmidt jugoszláviai látogatásának eredményeit. Meserschmidt Zágrábba kíván utazni, hogy ott találkozzék Dusán Plencsával, a belgrádi hadtörténeti intézet volt vezetőjével; a Der Spiegel említett cikke szerint ugyanis Plencsa bukkant a szóban forgó táviratra magánjellegű kutatásai közben. Az út azonban a jelek szerint egyelőre halasztást szenved. Mint Messerschmidt közölte, senki nem tudja, hol van az eredeti távirat, illetve annak megtalálója. Az NSZK belgrádi nagykövetségének munkatársai ugyanis mind a zágrábi, mind a belgrádi archívum vezetőjénél érdeklődtek, de egyik helyen sem sikerült a távirat eredetijére bukkanni. Moszkva egyik legelegánsabb negyedében, az 1980-as olimpia részvevőinek szállást, adó olimpiai faluban tavaly ősz óta működik egy áruház, ahova minden szovjet nő szeretne legalább egyszer eljutni. A délnyugati városrészt a központtal összekötő metróvonal végállomásától busszal még három megálló az olimpiai falu. A buszban szinte csak nők utaznak. Tíz perc múlva nyitás az ország eddig egyedülálló áruházában, a Luxusban, vagy ahogy itt hívják, a „Lukszban". Az olimpia után hosszú évekig üresen álló egyik mutatós, csupa üveg épület- együttesből alakították ki a korszerű áruházat. A bejáratnál és az üzletben tömegnek nyoma sincs, ami moszkvai viszonylatban meglehetősen ritka. A magyarázat egyszerű. Az áruház vezetői felismerték: a kulturált kiszolgálás egyik alapfeltétele, hogy ne legyen a kelleténél több látogató. Ezért meghatározott időpontra szóló belépőket rendszeresítettek. Ezeket a munkahelyeken szerezhetik be a moszkvai dolgozók, így sorállás nélkül kényelmesen vásárolhatnak. Igaz, a kezdet kezdetén sokan kifogásolták: az áruház a zártkörű és sokat kritizált valutás boltokhoz, a „ber- jozkákhoz” válik hasonlóvá, ahova csak ismeretség útján lehet legfeljebb bejutni. Tény, hogy a munkahelyenkénti egy-két jegyre óriási az igény, de a „várólistán" szereplők előbb-utóbb csak megkapják az áhított belépőt. A Luksz első szembetűnő sajátossága, hogy csak mintadarabok láthatók élethű próbababákon. A vevő, ha megtetszik neki a modell, az eladótól kérheti a ruhát. A pultot számítógéphez csatlakoztatott képernyős készülékek helyettesítik. Az eladó betáplálja a kívánt ruhadarab kódját és a vevő által kívánt méretet, színt, és a gép máris kiírja, van-e pillanatnyilag raktáron a kért ruhadarabból. Ha igen, néhány percen belül már fel is próbálhatja. Egy divatos női kabát bizony négy-ötszáz rubelbe is belekerül, ami hétnyolcezer forintnak felel meg. A vevők tudomásul is veszik ezt, és nem szörnyül- ködnek. Néha egy-egy kirívó aránytalanság láttán azért persze fel-felszisszennek. Egy szövetkezeti gyártmányú pulóver körül sok az érdeklődő. Azt találgatják, vajon mi kerülhet 160 rubelbe (megközelítőleg egy havi fizetésbe) rajta, hiszen meglehetősen átlagos kivitelű ruhadarab. Ha valahol, akkor itt érvényesül a piac értékítélete. Az el nem adott áru zsebbe- vágóan érinti az előállítót. A gyártó érdeke az önelszámolás keretei között, hogy minél hamarabb megtérüljön ráfordítása. Így ha túl magas, netán nem valós az ár kénytelen engedni belőle. A Lukszban vége felé közeledik a bevásárlási idő. A vásárlók többsége az áruház márkanevét viselő műanyag reklámtasakokkal távozik: a jelek szerint véve és eladó egyaránt megtalálta számítását. A bolt előtl furcsa módon sor képződik A következő bebocsátatásra kicsit korábban érkezők automatikusan sorba rendeződnek. Ismerősöm régi beidegződésekkel magyarázza ezt: „ha sor áll valahol, be kell állni — tartják a moszkvaiak •—, mert biztos valami hiánycikket árusítanak". A statisztika szerint évente több tízmilliárd órát töltenek a szovjet ’ emberek üzletek előtt sorbanállással. Ismerősöm bizakodik: az év elején életbe lépett új vállalati törvény, a pénzügyi önfenntartásra épülő rendszer meghozza gyümölcsét. Lassan-Iassan eltűnnek a sorok és általánossá válik a Lukszban látható minőség. Talán nem lesz szükség még külön belépőjegyre sem ... K. L. Á déli dilemma Hajsza az elnöki székért Rodrigo Borja Cevallos, a Demokratikus Baloldal elnevezésű párt jelöltje vezet az ecuadori elnökválasztáson. Hétfőn hajnalig a vasárnap leadott szavazatok harminc százalékát számlálták össze. Az 52 éves baloldali politikus az összeszámlált szavazatok 20,2 százalékát kapta. Borja azt ígérte választási kampányában, hogy ha elnök lesz, szorosan együtt fog működni a nemzetközi el nem kötelezett mozgalommal, korlátozza a külföldi tőke behatolását és elhalasztja a küladósságok törlesztését. Az elnöki posztért folyó versengésben a kormányzó Keresztényszociális Párt egyik vezetője, Sixto Duran Ballén áll a második helyen, 14,3 százalékkal. E
