Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

6 KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET ___________Somogyi Néplap__________ 1 988. február 6., szómba À MUNKAERŐ ÁRU, DE ELSŐSORBAN EMBER_________________ Diagnózisra keressük a gyógyszert Nevezhetjük munkaerő­fölöslegnek az érintett em­bereket, és elhelyezkedési se­gélynek a számukra hóna­pokon át kifizetett összege­ket — a tény tény marad: évtizedek teljes foglalkozta­tottsága után megjelent ha­zánkban a munkanélküliség. Hogyan alakult ki ez, és milyen kilátások vannak a közeli és távolabbi jövőre? Ezt kérdeztük dr. Nyikos Lászlótól, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgató-helyettesétől, a köz­gazdaságtudomány kandidá­tusától. — Hatékony gazdaságot akarunk Magyarországon, s az a világon mindenütt piac- gazdaság. Annak pedig alap­vető ismérve az, hogy min­den áru, ide értve a munka­erőt is, amelynek árujelle­gét a szocializmusban sokan és sokáig tagadták, sőt, ma sincs ebben egységes véle­mény. — Ha a munkaerő áru — vetjük iközbe .—, akkor an­nak árát is a kereslet és ,a kínálat aránya szabja meg, így tanultuk mindeddig. — Valóban így van. Ha a piac hatékonyan működik, akkor nagyobb a kínálat, mint a kereslet, azaz kíná­lati piac alakul ki. Ha vi­szont a kereslet nagyobb, kialakulhatnak akár abnor­mális árak is, ahogyan ma­napság tapasztalhatjuk egyes hiánycikkek eseté­ben. — A munkaerő azonban egyáltalán nem hiánycikk, tehát tszó sem ■ lehetett mun­kanélküliségről. — Helyesbítenem kell: szó igenis volt róla. Tudtuk és mondtuk, hogy jelentős bel­ső, úgynevezett kapun belüli munkanélküliség van az or­szágban. Ezen túlmenően: ha nem is beszéltünk róla, vagy csak nagy ritkán, azért tulajdonképpen mindig léte­zett bizonyos regionális és strukturális munkanélküli­ség. Azaz : az ország egyes vidékein kevés volt a mun­kahely, illetve egyes szak­mákban és a szakképzettség nélküliek körében ugyancsak régen vannak elhelyezkedé­si nehézségek. — 1Elvben mindig a teljes foglalkoztatottságról beszél­tünk! — Ennek már évek óta meglátszanak a következmé­nyei, éppen az említett bel­ső munkanélküliség képé­ben. Választanunk kell : vagy teljes, vagy hatékony fog­lalkoztatottság! Hatékony gazdálkodás csak az utóbbi­val képzelhető el. Ezen a téren is, mint sok másban, megpróbálták a népgazdaság vezetői „összeházasítani" azt, ami nyugaton jó, azzal, ami nálunk jó. Ebből azon­ban csak valami felemás dolog sült-ki, tudomásul kell vennünk, hogy mindig szem előtt kell tartani az ország sajátos viszonyait. — A munkanélküliség tár­sadalmi probléma, ami ki­hat számos más területre is, tehát sürgős megoldásra vár. Milyen elképzeléseik vannak ezen ,a téren? — A megoldás természete­sen nem egyszerű, igen sok oldala van a kérdésnek. Az egyik az, hogy a bérreform­mal együtt felül kell vizs­gálni a jelenleg általános, kétkeresős családmodellt. — Tehát megoldás az, hogy az asszonyok — ha akarnak — maradjanak ott­hon? lEbből azonban követ­keznék, hogy la férjek keres­senek annyit, amennyiből megél a család. — Természetesen a külön­bözetnek be kell folynia a családhoz. Ezért is kell új­ragondolni, megvizsgálni a bérreform során, hogy mit tartalmaz a munkabér, ösz- szefügg ez a társadalombiz­tosítási rendszer ugyancsak nagyon időszerű reformjá­val is. Ma még ott tartunk, hogy nem tudjuk igazán mérni a teljesítményeket, abban az értelemben, hogy nem tudjuk: milyen teljesít­mény mennyit ér. — Annál is inkább, mert igen jelentős a nem terme­lő, úgynevezett improduktív szféra. — Jobb szó híján impro­duktívnak nevezünk min­denkit, aki nem vesz részt közvetlenül a termelésben, tehát az állami tisztviselőt, a társadalmi tisztviselőt, az orvosokat, a pedagógusokat, a művészeket stb. összesen mintegy 8—900 ezer ember sorolható ebbe a kategóriá­ba. Akárhogyan nézzük, ez mindenképpen sok, emiatt magas az állam és a válla­latok rezsije, s a munkás A vasút jelene és jövője Közel negyed százada, 1964 végén a világot bejárta az a fénykép, amely a japán nagy sebességű vonatot, a Shinkansent a Fudzsijama lábánál robogva ábrázolta. Üj fejlődési szakasz kezde­te volt ez, a korszerű vas­úti tömegközlekedés kihí­vása a személygépkocsival és a repülőgéppel szemben. A vasút a versenyben szá­mos előnnyel rendelkezik. Például megóvja a természe­tet. Egy új, kétirányú for­galmat lebonyolító vasútvo­nal 13 m szélességet foglal le, és óránként kb. 20 000 utast szállíthat. Egy négysá­vos autóút 35 m széles, és jóval kisebb teljesítményű (városi viszonylatban ez azt jelenti, hogy például a,pá­rizsi Saint-Lazare pályaud­var forgalmának biztosításá­hoz 40 sávos autóútra len­ne szükség. Ma már nem csak Japán­ban, hanem Franciaország­ban, Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Olaszországban, Svédor­szágban és az NSZK-ban is rendszeresen, menetrend­szerűen közlekednek órán­ként 200—300 kilométeres sebességgel vonatok. Ehhez természetesen megfelelő erejű és áramvonalas ki­képzésű mozdonyokon kívül alkalmas kocsikra, pályára és jelző-, illetve biztonsági berendezésekre volt szükség. A franciák a — képen látható — nyeregvasúttal kí­sérleteznek, amely elvileg hasonló módon küszöböli ki a súrlódást. aránytalanul keveset kap meg munkája értékéből. — Milyen méretű ma a magyarországi munkanél­küliség, lés mi várható? — Ma még csak a folya­mat elején tartunk, s bár a nyilvántartások szerint tíz­ezer fölött van a munkanél­küliek száma, a valóságban ennél több, 20-30 ezer em­ber keres ma munkát. Szá­mítani lehet arra, hogy az ország északkeleti részében meglévő, ismert munkanél­küliség más régiókra is át­terjed. — Megalakult a SZOT Foglalkoztatáspolitikai Ta­nácsa, amelynek ön is tag­ja. iMilyen feladatok hárul­nak erre \az új tanácsra? — Űj módon kell a tár­sadalmi kérdéseket megvizs­gálnia a szakszervezeti moz­galomnak is. Jelenleg a szakszervezetek egyszerre képviselik a társadalmat mint tulajdonost, és a dol­gozókat, akiknek érdekvé­delmi szervezetük. Ezután elsőrendű feladatnak a mun­kavállalók érdekvédelmét kell tekintenie a szakszer­vezeti mozgalomnak. Ter­mészetesen nem lehetünk a haladás kerékkötői, tudo­másul kell venni, hogy a változások „szülési fájdal­makkal” járnak, de rá kell kényszeríteni a vállalatokat, hogy a szükséges leépítést messzemenő humanitással intézzék. Nem lehet enged­ni az embercentrikus szem­léletből: a dolgozó nem egy­szerűen termelési tényező, hanem elsősorban ember, a munkáltatókat rá kell szo­rítani arra, hogy segítse minden egyes dolgozójának, így az elbocsátottaknak is személyes boldogulását. A jövő a „több lábon állásé”, vagyis a szakmunkásképzést korszerűsíteni kell. — Milyen azonnali vagy a közeljövőben megvalósítható segítséget lehet nyújtani azoknak, pkik már most, 1988-ban megélhetés nélkül, maradtak, illetve maradnak? — A szakszervezetek saját anyagi eszközeikből is hoz­hatnak létre munkahelyeket, alapíthatnak vállalatokat, ahol értelmes munkával fog­lalkoztathatnak munka nél­kül maradókat. Másrészt se­gélyalapot is hozhatnak lét­re a szakszervezetek, ehhez részben saját pénzeiket használhatják fel, részben pedig élniük kell a magyar munkásszolidaritás hagyo­mányaival, gyűjtéseket le­het indítani a munkanélkü­liek javára. Várkonyi Endre „Rádióablak" A csillagászat számára rendkívül fontos a világűr­ből a rádióhullámok által szállított információ. En­nek elsősorban az az oka. hogy a rádióhullámok hul­lámhossza nagyjából millió­szorosa a fény hullámhosz- szának. Ezért a kozmosz olyan részei, amelyek a fény számára áthatolhatatlanok, a rádióhullámok számára átlátszók. Másrészt a rádió­hullámok olyan fizikai fo­lyamatokról hoznak hírt. melyek a csillagközi tér ha­talmas térségeiben játszód­nak le, és optikai műszerek­kel nem, vagy csak részben figyelhetők meg. A rádiótáv­cső feladata az, hogy a Föld- légkörén túl lévő objektu­mok rádiósugárzását felfog­ja, és ennek jellemzőit rög­zítse a további feldolgozás, illetve analízis céljából. A leginkább elterjedt az optikai teleszkóphoz hasonló elven működő parabolikus rádióteleszkóp. Népszerűsé­gét elsősorban annak köszön­heti, hogy a legegyszerűbb elektronikus berendezéssel rendelkezik. Nagy előnye az is, hogy egyidejűleg több különböző hullámhosszon is végezhető vele észlelés, te­hát nagyon alkalmas rádió- spektrumok vizsgálatára. A rádióteleszkópok másik nagy családja az interfero- méterek felbontóképessége már vetekszik, sőt túl is szárnyalja az optikai telesz­kópok teljesítményét. To­vábbfejlesztésük olyan új rádióteleszkóp-típushoz ve­zetett, amelyekkel a fény­képhez hasonló kétdimenziós rádiókép készíthető. A rá- dióinterferométer két, egy­mástól meghatározott távol­ságban elhelyezett antenná­ból áll, s ezekhez egy közös vevőkészülék csatlakozik. Amikor olyan rádióforrá­sok észleléséről van szó. amelyeknek sugárzása nem változik, akkor hosszabb ész­lelési idő árán jelentős egy­szerűsítés érhető el. Kép­zeljünk el egy kétantennás interferométert, amelynek antennáit egy észlelés elvég­zése után elmozdítják, majd ismét észlelnek vele, és így időben egymás után érik el azokat a különböző távol­ság- és iránybeállításokat, amelyek például a kereszt alakú antennánál egy időben egyszerre adottak. Az egy­más után végzett észlelése­Socorro-ban (Üj Mexikó) épült szintézisteleszkóp. két azután számítógép se­gítségével 1 szintetizálják. Ezen az elven működik a szintézis-rádióteleszkóp. amely újabb egyszerűsítése­ket tartalmaz. Lényege a következő: egy kelet-nyugati irányú, Földhöz rögzített egyenes szakasz a Föld ten­gely körüli forgása követ­keztében a csillagokhoz rög­zített rendszerből nézve 12 óra alatt 180 fokkal elfor­dul. Nem kell tehát az in- teríerométer különböző irányba állításáról gondos­kodni. mert ezt 12 óra alatt elvégzi a Föld forgása. A feladat így csak a távolsá­gok variálására csökken. Vigyázat, üveg! A robotgép Óvatosan rakja az üvegcsöveket egy fénycsőgyárban Stabil marad-e az olajpiac? Mire számíthat a világ a legfontosabb fűtőanyag, a kőolaj piacán az idén? Foly- tatódnak-e a piac stabilizá­lódási tendenciái, és tartós marad-e a fogyasztó orszá­gokban is a takarékoskodá- si szándék? Olyan kérdések ezek, amelyek mindenütt megszabják a termelők kal­kulációit, és erősen hatnak a fogyasztók pénztárcáira is. Érvényes ez a megállapítás a magyar fogyasztókat érin­tően is, mégha a világpiaci árak csak késve és közvet­ve befolyásolják is a hazai energetikai termelői és fo­gyasztói árakat. Jelenleg a nemzetközi pia­cokat elárasztja a felesleg­ben lévő olaj. Részben az OPEC-hez, a Kőolajexportá­ló Országok Szervezetéhez tartozó országok túlterme­lése révén tölthették föl készleteiket a legnagyobb olajfogyasztók, a fejlett ipa­ri országok. Óriási készletek Okultak az országok a ko­rábbi keserű tapasztalatok­ból, amikor a hirtelen ár­emelés felkészületlenül érte őket. Most a készletek — 450 millió tonnával — rekord­nagyságúra rúgnak, tehát jövőre még akkor is el­áraszthatja a felesleges olaj a piacot, ha egyidejűleg nö­vekszik a folyékony arany iránti kereslet. Ez utóbbira azonban nem igen számítanak a legfejlet­tebb országokban. Az elmúlt évtized fontos tanulsága, hogy az országok — szin­te függetlenítve magukat az éppen esedékes piaci mozgásoktól — tartósan igyekeztek takarékos­kodni a nyersolajjal. 1973 óta, azóta, hogy az olajárak megnégyszereződtek, az Egyesült Államok például egynegyedével csökkentette energiaigényét, ennyivel ke­vesebb energiával állít elő ugyanannyi terméket. Nyugat-Európa országai ugyan nem értek el ekkora sikert, mindössze 15 száza­lékkal mérsékelték az el­múlt másfél évtizedben a fogyasztást, de ők eleve „nem falták” úgy az ener­giát, mint az amerikai fo­gyasztók. Japán áll egyébként a ta- karékoskodási lista élén, az­után, hogy egyharmaddal fogta vissza a termékegy­ségre jutó energiaigényét. Tavaly az olajtúltermelés, és a viszonylag alacsony árak hatására, megtört ugyan a nyolcvanas évek eleje óta tapasztalt tendencia, és bő­vült — 2,4 százalékkal — a fejlett tőkés országok kő­olajigénye, de a bőséges olaj korszakának, a pazarló fo­gyasztói szemlélet visszaté­résének semmi esélye sin­csen. Mérsékelt árak — olcsó dollárért Ez még akkor is így van, ha a legfejlettebb nyugat­európai országok számára igencsak kedvezett a dollár­leértékelés: egyre olcsóbban jutottak ugyanis a dollár­ban jegyzett kőolajhoz, no­ha annak ára az idén már stabilizálódott. Hiába álla­podtak meg az OPEC ter­melői ebben 1986 végén, hogy 18 dollárban rögzítik a fekete arany árát, Japán például 18 százalékkal keve­sebbet fizetett az olajért, ennyivel értékelődött föl ugyanis időközben a jen. Vékonyabb lett az NSZK, Anglia, vagy Franciaország olajszámlája is, mégpedig nagyjából Japánhoz hasonló mértékben fizettek keveseb­bet a nyersolaj forgalmazói­nak. Mindez persze cseppet sem vigasztalja meg azokat a fő­ként Perzsa (Arab)-öböl­menti termelőket, akik még mindig a tőkés világ olaj­igényének egyötödét elégítik ki. Számukra óriási érvágás a dollár értékvesztése. Mint­hogy stabilizálni tudták az olajárakat, a most is érvé­nyes hordónkénti 18 dollár körüli szinten, árbevételük szépen gyarapodhat az idén. Ez azonban csak látszatgaz­dagodás. Előfordulhat, hogy az idén sem költhetnek a termelők lényegesen többet a petrodollár bevételekből, mint két évvel ezelőtt, ami­kor az árak rövid időn be­lül a töredékükre zuhantak. Érthető, ha az OPEC leg­fontosabb termelői ismét ár­emeléssel igyekeznek javíta­ni pozícióikon, ezt azonban a szakértők szerint 1988-ban aligha sikerül keresztülvin­niük. A már említett 1986. évi OPEC értekezleteken nem­csak az árakat stabilizálták, de e kvóták révén osztották föl a termelők egymás közt a piacot is. \Jgy döntöttek, Ijogy az OPEC-tagok teljes termelése nem haladhatja meg a napi 16,6 millió hor­dónyi olajat. A megcsappa­nó bevételek pótlására, meg a fejlesztési tervek finan­szírozására törekvő terme­lők többsége azonban nem állt be a sorba, és jóval a kiszabott kvótán felül dobta piacra a nyersolajat. Persze nem egyszer egy-két dollá­ros árengedménnyel kellett túladni a feleslegben termelt olajon, ami végső soron csak rontott az OPEC egészének termelési és árpozícióin. Marton János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents