Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 31. szám Ára: 2,20 Ft 1988. február 6., szombat Falusi ellátás Gyakorta kénytelen ki­mondani ezt a szót a falusi boltos: nincs. Nemcsak ak­kor, ha hűtőszekrényt, por­szívót, vagy egyéb tartós fo­gyasztási cikket keresnek, hanem akkar is, ha élelmi­szerért mennek a boltba az emberek. A leggyakoribb indok, hogy nem szállítanak időben és elegendő árut a nagyke­reskedők. Erre lehet persze mondani, könnyű a hibát más munkájában keresni. Nem állítható, hogy minden szabadkozás csupán a fele­lősség áthárítása, de az ese­tek tekintélyes részében a boltosoknak igazuk van. Ez olvasható ki az Orszá­gos Kereskedelmi Főfelügye­lőség jelentéséből is, amely a kis települések boltjainak ellátását összegezte: „Az el­múlt évekhez viszonyítva nem történt lényeges előre­lépés a nagykereskedelmi vállalatok szállításaiban, nem javították áruszállítási kész­ségüket, nem igazodtak kel­lőképpen a kisebb boltok igényeihez”. A megállapítás nem szór­ványos vizsgálatok tapaszta­lata, hiszen a főfelügyelőség tizennégy megyében 171 vál­lalat, 552 szövetkezeti bolt­ban és 26 magánkereskedő­nél ellenőrizte a kistelepü­lési élelmiszerüzletek és ve­gyesboltok munkáját, s köz­vetve a lakosság ellátását. A falvak többségében, a szövetkezetek és a boltosok más módszerekkel igyekez­nek beszerezni az árukat. Sok helyen bevezették az úgynevezett főboltosi rend­szert, melynek lényege, hogy 4-5 kisebb boltnak egy na­gyobb üzletet jelölnek ki a vásárlás helyéül, s azt a nagykereskedelem ellátja áruval. Másutt az áfészek saját központi elosztórak- tárat tartanak fenn, ahol boltvezetőik vásárolhatnak. Bármelyik módszert is vizsgáljuk meg alaposabban, kiderül, hogy a kiskereske­dők átvállalják a nagyke­reskedelem szállítását. Ez ugyan javítja az ellátást, ugyanakkor növeli a szövet­kezetek költségeit is. Az is igaz, hogy dolgoz­nak a falusi boltokban túl­ságosan óvatos üzletvezetők is, akik rendeléseikkel nem igazodnak kellően a fogyasz­tók igényeihez, szokásaik változásaihoz. Előfordul, hogy *már a kora délutáni órákban nem lehet tejet, tej­termékeket, kenyeret kap­ni. Látni a polcokon lejárt szavatossági idejű, vagy gyengébb minőségű árukat, s e hiányosságokért elsősor­ban a boltvezetők marasztal­hatok el. A különböző eredetű hiá­nyosságok régi, már-már megszokottak. Megváltozta­tásuk viszont éppen napja­inknak egyik sürgető fel­adata, hiszen az ellátás a korábbiaknál is inkább köz­hangulatot befolyásoló té­nyezővé válik. Az árak emelkedésével igénÿesebbek a vásárlók a minőségre, az utazási költségek megtakarí­tása miatt még inkább la­kó- és munkahelyükön akar­ják beszerezni az áruk több­ségét. A végleges megoldás­hoz a szövetkezetek és a nagykereskedelmi vállalatok sem önmagukban, sem együttesen nem elegendők. Működésük közgazdasági fel­tételeinek is változni kell ahhoz, hogy a falusi ellátás érzékelhetően javuljon. V. Farkas József A SZOT elnökségi ülése Tegnap ülést tartott a SZOT elnöksége. A testület tájékoztatót hallgatott meg az évkezdet tapasztalatairól. Javaslatot vitatott meg az 1988. évi népgazdasági terv­vel kapcsolatos mozgalmi feladatokról, valamint az ez­zel összefüggő agitációs- és propaganda munkáról. A té­mát megtárgyalásra a Szak- szervezetek Országos Taná­csa soron következő ülése elé terjesztik. A SZOT elnöksége az év­kezdet tapasztalatait értékel­ve külön figyelmet szentelt a fagyasztói árak alakulásá­nak, ennek részeként a cse­csemő- és gyermekruházati cikkek körében végrehajtott áremeléseknek, az ezzel kap­csolatos erőteljes lakossági reagálásnak. Az elnökség a továbbiak­ban előterjesztést tárgyalt meg a szakszervezeti tiszt­ségviselők képzésének to­vábbfejlesztéséről ; megtár­gyalta a szakszervezeti moz­galom belső tájékoztatási munkájának fejlesztéséről készült előterjesztést és a szakszervezeti információs munka továbbfejlesztéséről szóló előterjesztést. A 31. mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitója Barcson A termelés fejlesztésének pillére a szakirodalom Párt- és állami vezetők a „Barátság ,88”-on Magyar párt- és állami vezetők megtekintették pén­teken a Magyar Néphadse; reg, a Szovjet Hadsereg és a Csehszlovák Néphadsereg kijelölt törzseinek és csapa­tainak bevonásával, 13 ezer katona részvételével hazánk­ban folyó Barátság 88 elne­vezésű csapatgyakorlat záró­mozzanatát. A dunántúli, a Balatontól északra eső katonai gyakor­lótereken megtartott befeje­ző manővereket a helyszínen követte nyomon Fejti György, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának titkára, Kárpáti Fe­renc vezérezredes, honvédel­mi'miniszter és Fedot Kriv- da hadseregtábornok, a Var­sói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői fő­parancsnokának magyaror­szági képviselője. Jelen volt Gyuricza László, az Ország- gyűlés honvédelmi bizottsá­gának elnöke, valamint Bo­risz Sz tu kálin, a Szovjetunió és Ondrej Durej, Csehszlo­vákia magyarországi nagykö­vete. Mint a gyakorlat vezetői a vendégeknek elmondták, a január 29-én kezdődött ma­nőverek célját a résztvevők a Varsói Szerződés alapvető­en védelmi jellegű katonai doktrínájával összhangban határozták meg. Ennek meg­felelően hagyományos erők bevetésével a védelmi harc előkészítését és megvívását gyakorolták egy feltételezett háború kezdeti időszakában. A most megtartott csapat­gyakorlat alkalmából a Stockholmban elfogadott európai katonai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sek lehetőségével élve első alkalommal érkeztek hazánk­ba katonai ellenőrök az Amerikai Egyesült Államok­ból. A négytagú csoport a Dunántúlon, a Balatontól északra eső területeken foly­tatott ellenőrző tevékenysé­get. A „Barátság ’88” csapat­gyakorlaton részt vevő ala­kulatok a közeli napokban visszatérnek helyőrségeikbe. Növények nevelődnek Kaposvárnak két arra, hogy a mostani könyvhónapra 52 új könyv látott napvilágot, összesen egymillió példányban, ebből 32-t hatszázezer példányban a Mezőgazdasági Kiadó gon­dozott. Nem az ünneprontás szándékával, de utalt a könyvkiadás gondjaira is, többek között az alacsony példányszámra, a tömegigé­nyekhez képest magas árak­ra. Végül ünnepi beszédét így fejezte be: — Többszörös megtisztelte­tést jelent számomra a fel­kérés, hogy nyissam meg az ünnepi könyvhónapot. Elő­ször azért, mert szülőváro­som adhat otthont ennek ) rendezvénynek, az a telepü­lés, melynek lakói megtanul­ták a századok folyamán, hogy a tudás és a szorgalom az a két tulajdonság, melyek­kel létüket, és utódaik létét biztosíthatják. Azért is meg­tiszteltetés, mert én a föld­től jöttem, a föld művelése formálta egyéniségemet, gon­dolkodásomat, embersége­met. Gyakorló gazdaként, téesz-elnökként magam is felmérhettem, hogy szellemi tőke nélkül nem lehet ered­ményesen gazdálkodni. Végül megtiszteltetés, mert elmond­hattam a témával kapcsola­tos észrevételeimet. Az ünnepi beszéd után miniszteri kitüntetéseket ad­tak át, majd a résztvevők megtekintették a művelődési ház kamaratermében meg­rendezett kiállítást és vásárt. Itt dr. Gallyas Csaba, a Me­zőgazdasági Kiadó igazgató­ja köszöntötte az érdeklődő­ket, külön is felhívta a fi­gyelmet Benke Józsefnek er­re az alkalomra megjelent könyvére. A mű címe: Egy magyar szocialista mezőgaz­dasági nagyüzem története, a témája pedig a barcsi Vörös Csillag az idén éppen négy évtizedes útja. Egyben beje­lentette, hogy a kiállított, mintegy háromszáz kötet könyvet a rendező szervek a termelőszövetkezetnek aján­dékozzák. A mezőgazdasági könyvhó­nap ünnepi megnyitásakor harmincegyedik alkalommal, és ezúttal Barcson, a műve­lődési házban csendült fel a Himnusz a helyi ilfjúsági rézfúvós zenekar tolmácsolá­sában. Zsúfolásig megtelt a színházterem, az ország min­den részéből százakat von­zott a hagyományosan ran­gos országos esemény a ha­tármenti városba. Dr. Pallér Endre, a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet elnöke kö­szöntötte a résztvevőket, az elnökségben helyet foglaló vendégeket, köztük Losonczi Pált, az Elnöki Tanács nyu­galmazott elnökét, a Vörös Csillag Tsz alapító vezetőjét, Tóth Jánost, a megyei párt- bizottság titkárát, Inkei Pé­tert, a művelődési miniszté­rium kiadói főigazgatóságá­Petúnia, begónia, citromfa... A tavaszra készülnek már a kaposvári Városgazdálko­dási Vállalat kertészetében. Deák János telepvezető el­mondta : — Eddig igen kedvező az időjárás, megtakarítottunk januárban körülbelül félmil­lió forint fűtési költséget, mégis szépen fejlődnek a palánták az üvegházban. Ka­posvár városa a tavalyihoz hasonló mennyiségű virágot kért tőlünk, tehát szépek lesznek a városi közterüle­tek. Körülbelül nyolcvanezer palántát nevelünk a megye- székhely számára. — Milyen lesz a válasz­ték? — A Kossuth térre ré­gebben általában petúniát és árvácskát tettünk, most ma­gasabb növényt; cannât ne­velünk oda. Lesz harminc­ezer tagetes, húszezer petú­nia — mindegyik holland magról — s lesz több mint 25 ezer begónia is. A tuli­pánhagymákat már az ősz­szel kiraktuk, majd kibúj­nak a növények, amikor szó­lítja őket a természet. — Meglehet, hamar fogja szólítani, hiszen mind több­ször mondogatjuk: úgy lát­szik, az idén már nem lesz tél. — Én is ilyesmit sejtek, de a fagyosszentek, azaz május közepe előtt nem teszünk ki növényeket, hacsak a hónap elején valami abszolút biz­tos meteorológiai előrejelzés nem lesz róla, hogy az idén Pongrác, Szervác és Boni­fác nem kivan munkálkodni. Visszatérve a növényfélesé­gekre: nevelünk harminc­ezer primulát is, ezeket Bu­dapestre szállítjuk majd már­cius tizenötödikére, április negyedikére és május elsejé­re. Kaposvárra is 'helyez­nénk ki belőlük, de eléggé drágák. Viszont évelők, te­hát legalább három évig újra kinyílnak. Meggondolandó volna ezzel a virággal is szí­nesíteni a várost. Az üvegházban épp virág­zik néhány citromfa. Róluk a vezető elmondta: — A sétálóutcába kerül­nek mindhárman négy pál­ma társaságában. Érdekes lenne, ha beérhetne a főut­cán a citrom, de hát erre nincs sok remény, tavaly is zölden szedték le a járóke­lők. Meglehet, lesz egy ha­talmas leanderünk, amit ma­gánembertől vásárolunk meg. Ügy gondolom, hogy szép volna a kaposi főutcán még több virágzó leander is, de erről nem nekem kell dönteni. Valóban jó ötlet, mikép­pen néhány selyemmályva sem volna csúnya, de a jól gondozott szobahárs is kite­hető a nyári hónapokban, sorsa csupán az öntözésen múlik, no meg azon, hogy mennyire kímélnék meg az utcán járók e növényeket. Jó hír az is, hogy az idén is húszezer palántát adnak in­gyen a város lakóinak, hogy saját utcájukban helyezzék el a virágokat társadalmi munkában, öt-hatféle virág szerepel majd ebben az ak­cióban. Ha az időjárás ilyen ma­rad, akkor az idén még tán a füge is beérik nálunk, pedig eléggé távol vagyunk a mediterrán vidékektől. Sajnos fügefa már mutatóba sem nagyon akad, mert az elmúlt, különösen zord tele­ken a legtöbb kifagyott. A kertészetben most egy lát­ható, épp elkezdett hajtani. De ezt nem viszik ki közte­rületre, mert annyira féltik, különben sem köztulajdon, ám jól megfér a körülötte telelő közületi növényekkel. L. P. nak vezetőjét, dr. Királyi Er­nőt, a MÉM erdészeti és fa­ipari hivatalának vezetőjét. A könyv és a mezőgazda­ság hagyományos találkozá­sa ünnepén megnyitó gondo­lataiban utalt dr. Pallér.End­re arra, hogy a mezőgazda­ság fejlődésének egyik pillé­re a szaktudás, a könyv az a forrás, amelyből mindig könnyen és bizalommal lehet meríteni a problémák, a gondok megoldásához. A rendezvény ünnepi szó­noka, Losonczi Pál, -szinte ezeket a gondolatokat foly­tatta, amikor így kezdte ün­nepi beszédét: — „A gazdák kisebb vagy mélyebb tudománya mérlege az ország földművelési ere­jének” — írta másfél évszá­zada Széchenyi István, aki­nek gondolataira, körültekin­tő bölcsességére egyre na­gyobb figyelemmel vagyunk — mondta, majd így folytat­ta. — A magyar mezőgazda­ság fejlődésében nemzetközi­leg jelentős eredményeiben nemcsak az anyagi-technikai háttér, a gondos munka és a közös gazdaságok — háztá­jiak egymáshoz jól illeszke­dő rendszerének elemei tük­röződnek, hanem azok a szel­lemi erőfeszítések is, ame­lyek lehetővé tették, hogy ebben az ágazatban a világ- színvonalhoz mérjük magun­kat. A szellemi erőfeszítések a- szaksajtó, a szakkönyvki­adás révén váltak közkinccsé. Az Elnöki Tanács nyugal­mazott elnöke szólt arról, hogy szerte a világon a la­kosság mind nagyobb hánya­da kapcsolódik be a mező- gazdasági termelésbe, rész­ben kedvtelésből, részben szabad ideje értéket is terem­tő, hasznos eltöltése céljából. Hogy jól és eredménnyel folytathassák tevékenységü­ket, mind nagyobb szükségük van a szakismeretre. Épp úgy, mint a szakembernek arra, hogy megszerzett tudá­sát folyamatosan megújítsa. Emlékeztette a résztvevő-

Next

/
Thumbnails
Contents