Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

2 Somogyi Néplap 1988. február 29., hétfő Lendületet adott a belgrádi fórum Balkáni külügyminiszterek tanácskozása „ Hem véletlenül került hatalomra" Hruscsov politikai portréja Bulgáriai választások Bulgáriában tegnap hely- hatósági választásokat tar­tottak. A területi és körzeti népi tanácsok, valamint a falusi elöljáróságok össze­sen 55 426 tagját választot­ták meg új, a többes jelö­lést lehetővé tevő törvény alapján. A választásokat az ország tavaly végrehajtott területi adminisztratív át­rendezése, a választási tör­vény módosítását a szocia­lista demokratizmus kiter­jesztésének, az önigazgatás alapjai megteremtésének igénye tette szükségessé. A jelöltek száma összesen és országosan 66 582, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a többes jelölés lehe­tőségével a választási körze­tek alig 20 százalékában él­tek. Ahogyan Pencso Kuba- dinszki, a BKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Bolgár Hazafias Front Or­szágos Tanácsának elnöke a Literaturen Front című he­tilap legutóbbi számában fogalmaz: „a választásra va­ló felkészülés során nem használták ki a módosított választási törvény nyújtotta valamennyi lehetöséget... A jelöltek kiválasztásánál és jelölésük megvitatásánál he­lyenként jelentkezett a for­malizmus, a tehetetlenség. A jelöltek égiszének szere­pét ezúttal is vállaló haza­fias front vezetője mind­azonáltal hangsúlyozza, hogy Bulgáriában „lépés történt előre a választási tevékeny­ség demokratizálásának út­ján''. Az Egyesült Államok hi­vatalosan kijelentette, hogy „Panama belügyének” tekin­ti az elmúlt napok esemé­nyeit és nem kíván katonai­lag beavatkozni. A szóvivő beszéde közben a tudósítók egy része gyanakodva pislo­gott a mennyezet felé, va­jon nem omlik-e le a meg­viselt külügyminisztériumi plafon ekkora demagógia hallatán. Nyílt titok ugyanis, hogy az Egyesült Államok minden elképzelhető módon beavat­kozik Panama belügyeibe, válságot szít az országban és olyan helyzetet kíván te­remteni, amelyben megta­gadhatja a százszor megbánt csatornaszerződés betartá­sát. Washingtonból biztatták föl Del Valle elnököt No­riega tábornok elmozdításá­ra. jóllehet ebben a közép­amerikai országban is in­kább a hadsereg szokta el­mozdítani az elnököt, mint­sem az államfő a főparancs­nokot. Amerikában már hó­napok óta páratlan kam­pányt kezdtek a nacionalista jelszavakkal operáló Norie­ga ellen. Az elhangzott vá­dak szerint a tábornok egy­szerre volt szovjet, kubai, nicaraguai és még ki tudja milyen titkos ügynök, vala­mint nemzetközi kábítószer­csempész és a CIA informá­tora. Az egész listából csak ez utóbbi látszik valószínű­nek, mivel e nélkül aligha vihette volna valamire is ebben az Egyesült Államok­tól függő országban. Noriega korábban jó szol­gálatot tett Washingtonnak még az is fölmerült, hogy panamai csapatok is részt vennének egy Nicaragua el­leni akcióban. A helyzet azonban megváltozott és a Légikatasztrófa a Szerencsétlenség érte szombaton a nyugat-szibé­riai Szurgut város repülőte­rén az AEROFLOT szovjet légitársaság egyik belföldi járatán közlekedő TU—134- es típusú utasszállító repü­lőgépét. A légiszerencsétlen­ségnek halálos áldozatai is vannak — jelentette a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. „A belgrádi fórum erős lendületet ad a bizalom megszilárdításának és a jó­szomszédság szellemének” — hangsúlyozza szombati szerkesztőségi kommentárjá­ban a Rabotnicseszko Delo a most véget ért balkáni külügyminiszteri találkozó­ról. A Rabotnicseszko Delo szerint a külügyminiszteri értekezlet „úgy kerül be a történelembe, mint az új politikai gondolkodásnak, a béke és biztonság új filozó­fiájának impozáns megnyil­vánulása, mint valameny- nyi balkáni nép kollektív tevékenységének kiinduló­pontja a jószomszédság és az együttműködés felé veze­tő úton”. A BKP lapja hangsúlyozza annak jelen­tőségét, hogy a térség hat országának ilyen szintű ve­zetői először ültek közös asztalhoz, s ebben nagy sze­repe van a szovjet—ameri­kai rakétamegállapodás te­remtette kedvező légkörnek. Fontosnak tartja a Rabotni­cseszko Delo, hogy bár a résztvevők nem hunytak szemet az őket elválasztó — részben a történelemtől örökölt, részben a háború utáni realitások következté­ben kialakult — problémák előtt, a hangsúlyt Belgrád- ban arra helyezték, ami őket összeköti. Az előterjesztett sok javaslat „a sokoldalú managuai kormány most a tábornok mellett áll — mi­ként a panamai szakszerve­zeti és munkásmozgalom is. A csatornaügy és a gazda­sági függőség felszámolásá­ra tett kísérletei miatt ugyan­is stratégiai nézeteltéré­sek támadtak Noriega és a washingtoni politikusok kö­zött, s a tábornok a külső nyomással szemben a haza­fias érzelmektől áthatott tö­megektől kért támogatást. Amerika szövetségesei a vál­lalkozók és jobboldali politi­kusok lettek, így sikerült „baloldali” figurát csinálni egy még liberálisnak is ne­hezen nevezhető katona­tisztből. A helyzet különlegességét éppen ez adja, hiszen Kuba és Nicaragua támogatja az új elnököt, Solis Pálmát, mi­közben az Egyesült Államok és több latin-amerikai or­szág nem ismeri el a hata­lom új birtokosát. A fegyve­res konfliktusban senki sem érdekelt, hiszen közép-ame- rika amúgyis a világ robba­násveszélyes puskaporos­hordóinak egyike — marad tehát a gazdasági nyomás, a diverzió és a szócsata. Az események még gyorsan kö­vetik egymást, a helyzet pil­lanatonként változhat. A legvalószínűbb megoldás azonban egy olyan kompro­misszum lesz, amelyben szé­pen lassan visszaáll a nor­mális viszony — legalábbis formailag — a két állam között. Most úgy tűnik, hogy az első menetben Noriega sike­resen rekontrázta erősebb ellenfelének támadását, jól taktikázott. Kérdés, meddig bírja szuflával, azaz széles körű hazai és nemzetközi támogatással. n_ (j. Szovjetunióban A légiforgalmi vállalat be- lorusziai igazgatóságához tartozó gép Minszkből Kuj- bisev és Tyumeny érintésé­vel repült Szurgutba, ahol leszállás közben érte a ka­tasztrófa. A mentési mun­kákat megkezdték. A sebe­sültek orvosi ellátásban ré­szesültek. (MTI) gazdasági és szellemi csere eleddig nem tapasztalt fel­lendítését, a népek egymást gazdagító érintkezését” ígé­ri a térségben. Hasonló hangnemben mél­tatja a belgrádi találkozót a Zemedelszko Zname. Ki­emeli annak végig konstruk­tív légkörét, s hogy „a részt­vevő országok úgy tálalták saját álláspontjukat a Bal­kán létfontosságú kérdései­ben, hogy a hangsúlyt azok­ra helyezték, amelyek közö­sek”. Román nyilatkozat Az AGERPRES iromán saj­tóügynökség szombaton nyi­latkozatot tett közzé azzal kapcsolatban, hogy az ame­rikai kormány júliustól megvonja a Romániának ed­dig nyújtott legnagyobb ke­reskedelmi kedvezményt. A román hírügynökség ál­tal ismertetett nyilatkozat a többi között hangoztatja, hogy az 1975. április 2-án a Románia és az Amerikai Egyesült Államok által meg­kötött kereskedelmi szerző­désben (amelynek keretében a felek kölcsönösen megad­ták egymásnak a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét) vállalt kötelezettsé­geinek Románia éleget tett, „ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok az egyol­dalúan elfogadott Jackson— Vanik módosításra hivatkoz­va számos politikai követel­ményhez kötötte a kedvez­mény meghosszabbítását, ami megengedhetetlen be­avatkozást jelent Románia belügyeibe”. Az AGERPRES-nyilatko- zat a továbbiakban kifejti: a román kormány több ízben felhívta az amerikai kor­mány figyelmét arra, hogy Románia nem engedi meg a jövőben a két ország kap­csolatainak olyszerű módo­sítását, ami megszegését je­lenti a nemzetközi kapcsola­tok elveinek, a kereskedel­mi szerződésnek és ami el­lentmond a GATT-szabály- zatánák. Ezeket figyelembe véve Románia kérte, kezd­jenek új megbeszéléseket a gazdasági kapcsolatok fej­lesztéséről. A 120 ezer fős állambiz­tonsági erők országszerte teljes harckészültségben, míg az új dél-koreai elnök — a tizenharmadik — beiktatási beszédében azt ígéri: „Meg­hallgatom mindazokat, akik nem rám szavaztak, és a kormánypolitika az ő néze­teiket is tükrözni fogja." Most előszót fordult elő az ország történetében, hogy a régi vezető (Csőn Tu Hvan) önként adta át a hatalmat. Az 55 éves Ro Te Vu, volt tábornok, Csőn egykori jobb keze, aki — az ellenzék meg­osztottsága miatt — a sza­vazattuk 36,6 százalékával lett elnök „60 millió honfi­társához” intézte szavait a minap. Vagyis az észak-ko­reaiakhoz is, hiszen Dél-Ko- reának csak 41 millió lakosa van. Kilátásba helyezte, hogy „Észak felé irányuló” diplomáciát folytat, ami megfigyelők szerint azt je­lenti: közeledni kíván Kíná­hoz és a Szovjetunióhoz. Nagyon is jellemző, hogy a beiktatáson nem volt je­len az ellenzék két vezére, Kim Jung Szám és Kim De Dzsung, noha mindkettőjük- ket meghívták. „A két Kim” fenntartja azt a véleményét, hogy Ro választási csalással lett a Kék Ház (elnöki pa­lota) új lakója. Kim Jung Szám és Kim De Dzsung el­Ellentmondásos személyi­ségként, ravasz, céltudatos politikusként, egészében vé­ve pozitív történelmi sze­mélyiségként mutatja be Nyikita Hruscsovot a Lite­ra tu maja Gazeta hasábjain Fjodor Burlflckij történész- professzor, "aki a hatvanas években a KB apparátusá­ban dolgozott, és több kül­földi útjára elkísérte az SZKP első titkárát, így sa­ját benyomásai, első kéz­ből kapott tájékoztatás állap­ján rajzolhatta meg az egy­kori vezető politikai portré­ját. Fontos történelmi ada­lékokkal .is szolgál, egy tel­jes lapolda'lon. írása na­gyobb teret kapott mint amekkorát a Hruscsovval kapcsolatos, nagyközönség­nek szánt publikációknak az utóbbi húszegynéhány év­ben valaha is szenteltek. Sztálin azért nem láthat­ta meg Hruscsovban a szemé­lyi kultusz sírásóját — írja Burlackij —, mert komo­lyabb ellenfelekkel volt el­foglalva. Molotov és Miko- jan következett volna a sor­ban. Emellett Hruscsov oko­san leplezte az őt ért sérel­mek hatását, ártalmatlan­nak mutatkozott, még hopá- kot is kész volt járni a párt- főtitkár kuncevói dácsáján. Ezzel kapcsolatban a cikkíró emlékeztet Machiavelli mon­dására, miszerint Brutus, ha ostobának tudja tettetni ma­gát, Ceasar lehetett volna. Burlackij Hruscsov hibá­jaként rója fel, hogy maga is áldozatul esett a hízelgők­nek. Ezek magas beosztást, díjakat, kitüntetéseket kap­tak „az ő Nyikita Szergeje- vicsüktől” —, mert fennhan­gon bizonyíthatták „szerete- tüket”. így aztán minél rosszabbul mentek a dolgok, annál hangosabban szólt a kórus a „dicsőséges évtized­ről”. Hrusésovnak és társainak a dolgát megnehezítette, hogy nem volt magas szintű politikai kultúrájuk, pat­riarchális módon irányítot­tak. Az első titkár próbát tett az értelmiségi típusú káderekkel, végül azonban teljesen kiábrándult a szel­lem embereiből. De a vi­szályt az első titkár és az írók, művészek között Hrus­csov ellenségei szították. Tő­lük származnak „a trónra került Fajan'kó”, „a kukori- catermeszitő” és más becs­mérlő kifejezések, ők mér­gezték meg szándékosan Hruscsov és Paszternák vi­határozta, hogy pártjaik — az Üjraegyesítés Demokrati­kus Pártja, valamint a Bé­ke és Demokrácia Pártja — mihamarabb folytatják az egyesülést célzó tárgyaláso­kat, hogy az ellenzék győzel­mi eséllyel indulhasson az áprilisban esedékes törvény­hozási választásokon. Március elején rövid par­lamenti ülésszak lesz, ame­lyen kidolgozzák az új vá­lasztási törvényt. Mindeddig az, ellenzék megosztottsága akadályozta a megegyezést. A jelenlegi rendszer a kor­mányzó Demokratikus Igaz­ságpártnak (DJC) kedvez. 92 választási körzet van, s mindegyik — a lakosság szá­mától függetlenül — 2—2 képviselőt küld a parlament­be. A DJC főleg a lakosság kisebbségét alkotó paraszt­ság körében erős, így igen előnyös számára, hogy Szöulból csak 14 törvényho­zó kerülhet be a 184 tagú parlamentbe. A kormányzó párt most azt indítványozza, hogy növeljék a körzetek számát, s mindegyik körzet a lakosság számától függően 1—4 képviselőt válasszon. Az ellenzéken belül még min­dig nincs egységes vélemény. Ro új kormánya nagyon is réginek látszik. Igaz, 23 tag­ja közül csak 7 volt tagja a hitelét vesztett régi kabi­szonyát, az ő művük, hogy Hruscsov jóváhagyásává! Nyeszmejanovot leváltották az Akadémia éléről, és Li- szenkót ültették helyébe. Burlackij, aki tekintélyes szakértőnek számít a törté­nelem, a párttörténet, a tár­sadalmi fejlődés és a poli­tika számos kérdésében, le­adja a voksát abban a vitá­ban is, amely Satrov törté­nelmi drámái kapcsán most a történelem és a személyi­ség dialektikájának kérdé­séről folyik. Elismeri, hogy a történelemben több variáció is létezhet: a gyalog a táb­la szélére érve vezérré vál­tozhat, a vezér csapdába es­het, a gyalog is leütheti. A politikai vezető, különösen egy ország élén, nemcsak eszköze a történelemnek, de maga is közvetlenül hat az eseményekre. Végül is Hruscsov nem véletlenül került hatalomra — állapítja meg a szerző —, mert a pártnak ugyanazt az irányvonalát képviselte, amelyet egészen más körül­mények között Dzerzsinsz- kij, Buharin, Rikov, Rudzu- tak és Kirov, vagyis a NÉP továbbvitelét. Am, ha Aía- lenkov összefog Berijával, ha a „sztálini gárda” nem­csak 1957-ben eszmél fel, hanem már 1953-ban, akkor Hruscsov „nem lett volna". A történelem azonban he­lyesen választott — teszi hozzá Burlackij. A szerző beszámol arról is, hogy Zsukov fellépése mentette meg Hruscsovot, amikor a „sztálini gárda” le akarta őt váltani az 1957. júniusi KB-ülésen. „A had­sereg ellene van ennek a döntésnek. Parancsom nél­kül egyetlen tank sem moz­dul el a helyéről” — mondta a legendás hadvezér. Poli­tikai karrierje mégis ketté­tört. Külföldön volt, amikor az „erős embertől” való fé­lelemtől vezérelve leváltot­ták őt: védekezési lehetősé­get, magyarázatot nem ad­tak. Ekkor kerültek Hrus­csov környezetébe az olyan fejbólintó jánosok mint Pod- gornij. Hruscsov túl maga­biztos volt ahhoz, hogy má­sokban keressen /támaszt, s ez lett bukásának egyik oka — véli Burlackij. Hruscsov gazdasági és szo­ciális reformjai idején szo­kás volt hol előrerohanni, hol hátramenetbe kapcsolni. Az viselkedik így írja Búr- laokij —, aki nem tudja, hogy merre tart. A refor­netnek is, de a legfontosabb tárcák — külügy, belügy, pénzügy, igazságügy, sport — nem cseréltek gazdát. Dél-Korea a fiatalok or­szága: a lakosság 55 száza­léka 25 éven aluli. És az if­júság nem hagyja, hogy alattvalóként kezeljék. Ezek a fiatalok a tetejében még műveltek is: 90 százalékuk végzi el a középiskolát. Több­ségük hőn óhajtja az újra­egyesítést. Ami nem is csoda, hiszen a szöuli rezsimek mindig sűrűn éltek a nacio­nalizmus kétélű fegyverével. Az iskolákban zászlófelvo­nással kezdődik a nap és délután pontban 5 órakor az utcai, munkahelyi és iskolai hangszórókból felzendül a himnusz. Elvben a tábornoki kar is újraegyesítést akar, de csak valamikor a távoli jövőben, lehetőleg akkor — álmodoz­nak —, amikor Észak talán már nem is lesz kommunis­ta. Kim De Dzsung azért népszerű a fiatalok körében, mert ő máris tanulmányozni akarja az egyesítés gyakor­lati lehetőségeit. Egyre ke­vésbé válik be a hatalom­nak az az érve, hogy aki a kormányt és az amerikai hadsereg jelenlétét támadja, az a kommunisták malmára hajtja a vizet Farkas Géza mókát adminisztratív mó­don akarták végrehajtani, kidolgozásukat ar.ra az ap­parátusra bízták, amelynek ezzel saját hatalmát kéllett volna megkurtítani. Nem független szakértők dolgoz­ták ki a reformokat az első számú vezető irányításával, amint ez Magyarországon, Jugoszláviában, Kínában történt. A később sokat vi­tatott, irreális fejlesztési számokat Zaszjagyko, a gaz­dasági és tudományos álla­mi bizottság elnöke erősza­kolta a pártprogramba. Hruscsov azt vallotta, a proletárdiktatúra össznépi állammá alakul át, s azt akarta, hogy a vezetőket ro­tálják, legfeljebb két idő­szakra szóljon megbízatásuk, ezt azonban nem sikerült kersztülvinnie — mutat rá a szerző. Amikor Sztálin meghalt — hangzik a visszaemléke­zés — Mikojan még ott a kuncevói dácsán azt mond­ta Hruscsovnak, hogy Beri­ja most Moszkvába megy. átvenni a hatalmat. A dá­csáról kettesével távoztak. Malenkov Berijával, Mölo- tov Kaganoviccsal, Hruscsov pedig Mikojannal. Beriját el kell távolítani, határozta el Hruscsov, és egyenként be­szélt ez ügyben a KB elnök­ségének tagjaival. A legne­hezebb dolga Malenkovval, Berija barátjával volt, de aztán Malenkov, annak lát­tán, hogy Berija utasítására hadosztályok tartanak Moszkva felé, felülemelke­dett személyes érzelmein. Kaganovicshoz — miután Vorosilovot is sikerült meg­győznie — Hruscsov már az­zal állíthatott be, hogy a többség Berija ellen van. Az emlékezetes tanácskozáson Malenkov miniszterelnök, KB-titkár elnökölt. Berija késett, a résztvevők már attól tartottak, hogy valami kitudódott. Berija végül megérkezett, kezében elma­radhatatlan aktatáskájával, és a napirend iránt érdek­lődött. Malenkov elsápadt, és hallgatott, végül Hrus­csov mondta meg, hogy a napirend Berijának, az imperializmus ügynökének pártellenes tevékenysége. A szavazás után két tiszt le­tartóztatta Beriját. A Mosz- kalenko parancsnoksága alatt álló helyőrség tisztjeit ezért rendelték oda. Burlackij emlékeztet ar­ra, hogy később Hruscsov nem vette figyelembe Tog­liattinak azt a figyelmezte­tését, hogy a személyi kul­tusz magában a rendszerben gyökerezik. Amikor a fő fi­gyelmet a személyi kultusz leleplezésére, az igazság ki­mondására fordította, nem számolt azzal, hogy ez az igazság csupán féligazság. Nem szólt arról a szerepről, amelyet saját maga játszott az ukrajnai tisztogatások­ban, a kollektivizálás hibáit sem tárta fel, mert maga is részes volt bennük. Moloto- vot és Kaganovicsot elma­rasztalta, Mikojánt azonban nem, így szövetségesekké váltak. A neves politológus vége­zetül megállapítja, hogy a nép nem tehetett semmit, sem a reformok ügyében, sem az első titkár védelmé­ben. Ma a „glasznosztynak” vagyis az ügyek nyilvános kezelésének a gyakorlata bi­zonyítja, hogy a nép tevé­keny szereplő lehet, ha tá­jékoztatják, és biztosítják számára a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét. Akkor az emberek semmit sem tudtak a „fent” történ­tekről, szó sem lehetett a megkezdett folyamatok tár­sadalmi támogatásáról, sőt mindenki fellélegzett, ami­kor eltávolították a hata­lomból az első titkárt. Nyi­kita Hruscsov tevékenysége mégsem volt hiábavaló. A személyi kultusz régi for­májában többé már nem tá­madhatott fel. M. Lengyel László REKONTRA Üj elnök, új kormány, új választás

Next

/
Thumbnails
Contents