Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-29 / 50. szám
1988. február 29., hétfő Somogyi Néplap 3 MEGTAKARÍTÁS A TSZ-EKNEK Házhoz ment a vizsgabiztos K éthelyen a hétvégén •traktorok, teherautók sorakoztak a termelőszövetkezet gépudvarán. Nemcsak helybeliek, hanem marcaliak, nagyberekiek, mesztegnyőiek és sávolyiak várták, hogy túl legyenek a kötelező műszaki vizsgán. Azt mondta Ilon Miklós, a kaposvári autófelügyelet vezetője, hogy afféle ünnepséget is tarthatnának, mert éppen 15 éve vezették be a házivdzsgák rendszerét a területi tsz- szövetség és a megyei tanács mezőgazdasági osztályának javaslatára. Azóta rendszeresen vizsgáztatnak Barcson, Kéthelyen, Nagyberkiben és Siófokon. Nem kell tehát Kaposvárra menni a traktoroknak és a tehergépkocsiknak. Péterfi László, a kéthelyi termelő- szövetkezet műszaki főága- zatvezetője számolni kezdett: munkabért, üzemanyagköltséget meg mindenféle megtakarítást figyelembe véve, 30 ezer forinttal kevesebbet kell kifizetniük, mintha elmentek volna a megyeszékhelyen levő műszaki állomásra. Ceglédi Sándor, a vizsgáztatás vezetője azt mondja: bár minden jármű olyan jól felkészítve érkezne hozzájuk, mint a mostani szemlére. Ragyognak a karosszériák, még apróbb hiba sem nagyon fordul elő. Jó ezt hallani akkor, amikor közismert, hogy a megye mező- gazdasági üzemeinek járműparkja elhasználódott, egyre kevesebb lehetőség van újabb traktorok, pótkocsik vásárlására. Az alkatrész- hiány miatt egy-egy anyag- beszerzőnek „nyakába kell vennie” az országot, hogy mindenhez hozzájuthasson. Péterfi László munkatársai ezekben az órákban is úton vannak. Most éppen Pásztora mentek valami apróságért, mert ha nem ülnek kocsiba, akkor hetekig is eltarthat, míg teljesítik a rendelésüket. A bürokratikus formuláktól nem tudnak megszabadulni. Azt meg egyenesen nevetségesnek tartják, hogy januárban, a nagyjavítások idején három hétig leltározott az Autókén Az alkatrészvásárláshoz nemcsak rutin kell. Az MTZ-traktorokhoz, a csehszlovák Zetorokhoz, az Ifa teherautókhoz tucatnyi dolog hiányzik. Ilon Miklós mondja, hogy mind több gazdaság vállalkozik a fődarabok felújítására. Dicséret illeti a nagyiberkieket, a gölleieket, a kisgyalániakat, az igalia- kat és a barcsikat, hogy a nehézségek ellenére is példaként szolgáló gépparkot alakítottak ki. Ma már egyre ritkábban fordul elő, hogy a házivizsgákra elvitt járművek közül valamelyiket úgymond meg kellett buktatni. A gazdaságok megtanulták a vizsgakövetelményeket. Érdekük ez azért is, mert a jól karbantartott gépekkel gyorsabban megy a munka, kevesebb a felesleges kiadás. Ezen a hétvégén 97 traktort és pótkocsit vizsgáztattak Kéthelyen. Egyetlen egyre sem kellett azt mondani, hogy nem állhat a forgalomba. Pedig kevés volt az idő a felkészítésükre, hiszen köszönhetően az enyhe decembernek és januárnak, ajd minden nap dolgoztak határban. Néhány nap múlva pedig újra megkezdődnek a munkák a földeken: ezen a környéken jól felkészített gépekkel indulhat a vetés. N. J. KISZalapítvány A fiatal műszaki értelmiség támogatására, a hazai műszaki fejlesztés kibontakoztatása, meggyorsítása érdekében a KISZ Központi Bizottsága alapítványt hozott létre. Az alapítvány elnevezéséről a napokban döntenek, az azonban már bizonyos, hogy egy, a Széchenyi szellemiségéhez kapcsolódó alapítványi kör vagy társaság létrehozását tervezik. Az alapítvány célja ugyanis az, hogy lehetővé tegye itthon és külföldön a legújabb műszaki-tudományos eredmények megismerését, hazai alkalmazását és elterjesztését. Az alapítvány indulótőkéje 10 millió forint és 100 ezer USA-dollár. Ösztöndíjára olyan 35 évnél fiatalabb szakemberek pályázhatnak majd, akik kiemelkedő teljesítményit nyújtanak a műszaki-tudományos elméleti vagy gyakorlati munkában, s akiknek külföldi tanulmányútja, tevékenysége a magyar népgazdaságban is hasznosítható eredményt ígér. Az alapítvány nyitott, céljának valóra váltásához bármely hazai vagy külföldi jogi és magárfszemély csatlakozhat anyagi támogatással Gyökeres változtatásra szánta él magát a megyei Agrőker vállalat tavaly, az alkatrész-beszerzésekben. Tarthatatlan volt az a helyzet, hogy a téli nagyjavításokhoz szükséges anyagok májusban érkeztek a raktárakba. Ezért változtattak a megrendelési rendszeren, s ennek eredményeképpen az alkatrészéilátás kiegyensúlyozottá vált, 99 százalékuk már 1987-ben, a negyedik negyedévben a felhasználók rendelkezésére állt. — Százharmincmillió forint értékű készlettel indultunk, s ez tízezerféle árucikket jelent — mondta Antal' László alkatrészosztályvezető. — Eddig mintegy 50 millió forintot forgálimaz- tunk. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy a termelőszövetkezeteknek, mezőgazdasági üzemeknek nincs megfelelő anyagi hátterük, a bankok nem folyósítanak hitelt. Január — februárban nem volt meg a megfelelő fizetőképes kereslet, az üzemek csak azt viszik, ami föltétlenül szükséges. Nem vásárolnak például javítókészletet, csak 1 darab tömítést, s előfordul, hogy naponta háromszor is küldik az anyag- beszerzőt egy-egy apróbb alkatrészért. A megye mező- gazdasági gépeinek 70 százaléka amortizálódott, ez a kényszerű alkalmazkodás az anyagi lehetőségékhez az alkatrészvásárlásoknál előbb-utóbb visszaüt. Jelenleg az erőgépek nagyjavításán dolgoznak, de már keresik az ekék, a tárcsák, a boronák, a betakarítógépek javításához az alkatrészeket is, hogy a tavaszi gépszemlére időben fölkészíthessék a gépeket. — Milyen a forgalom a nemrégen üzemelő mintaüzletben? — Meglepő tapasztalat: negyven százalékkal bővült a vevőkörünk az elmúlt időszakban, s ennek jó része „idegen” megyékből keres fel bennünket, az sem ritka, hogy az Alföldről érkeznek. Megjelenték, az ipari felhasználók is, annak eredményeképpen, hogy bővítettük szolgáltatásainkat. Vállalkozunk különleges igények teljesítésére is, a be- beszerzéséktől a szállításig. Előfordul természetesen hiánycikk is. Jádi János a szentbalázsi községi tanácstól' érkezett, a kommunális célokra használt MTZ 50-es traktorhoz keresett alkatrészéket. — Kettőt meg is kaptam, minden nehézség nélkül, azonban a porlasztóalsó hiányzik a raktárból. Ez most még nem okoz gondot számunkra, hiszen alig kétéves a gépünk, de azért jobban örülnénk, ha a rendelkezésünkre állna. Jó kapcsolat alakult ki az Agro- kerrel, így biztosak lehetünk abban: ahogy megérkezik a keresett alkatrész, értesítenek bennünket. K. Ä. FELKÉSZÜLÉS A mezőgazdaságban minden évszaknak, így a télnek is megvan ^ sajátos feladata. A somogyjádi Alkotmány Tsz-ben több éves hagyomány, hogy a téli heteket az év feladataira való felkészülésre használják fel. Mégpedig úgy, hogy valamennyi munkaterületen dolgozónak szervezett továbbképzést tartanak. A vetésben résztvevőkkel például műveletenként megbeszélik, kire milyen feladat elvégzése vár, de ugyanígy szót váltanak a növényvédelmet ellátó dolgozókkal is. A műszaki ágazathoz tartozók továbbképzését szervezték meg a szövetkezetben. A KRESZ-ismeretek felfrissítésére éppúgy szükség van, mint a biztonságtechnikai tudnivalók felelevenítésére. Az élőszóban tartott előadásokat videofilmek egészítik ki — ez utóbbinál sokat segít a szövetkezetnek a KSZE termelési rendszer. A műszakiaknál az egyhetes továbbképzés általában tapasztalatszerzési kirándulással zárul. Tavaly a szekszárdi rendszer központi műszaki telepére látogattak el, az idén — mivel használják az eszközeiket — a Rába gyárba készülnek. S amíg az előadóteremben a szellemi készülődés folyik, a szárító melletti műtrágyatárolóban már a legelső kora tavaszi feladaton munkálkodnak. Bontják a műtrágyazsákokat, hogy ha engedi a föld, azonnal vihessék a tápláló anyagot az őszi kalászosokra. (Képünkön.) A Mikro makrogondjai Hatan ülünk a Mikro méreteit is tükröző, kicsinyke irodájában. Az asztalon dokumentumok. Az érthetőség kedvéért fel kell idéznünk a kisvállalat történetét. A Ka- posvilil átszervezésével a nagyatádi szervizükből önálló vállalatot alapított a városi tanács 1985. július elsejével. Raktáraikban ekkor 624 951 forint értékű, zömmel elfekvő régi alkatrész volt. A megyei tanács száz- ötvenezer forintot adott, hogy megfelelő műszerekkel láthassanak munkához a városban és huszonhárom környékbeli településen. Tervekkel, hasznos elképzelésekkel nyitottak. Döntő változás azonban nem történt. Illetve, Dezse Béla, az alapító igazgató 1986. február elsején felmondott, más munkakörbe került. A vezetői teendőkkel az egyik erősáramú műszerészt, Tüske Tamást bízták meg. ű azonban nem hajlandó megpályázni az igazgatói állást. — Dolgozni akartam. — Csak ez volt az oka? — Szerintem ebben a formában nem lehet nyereségesen termelni, s a többiekkel sem akartam szembekerülni. Erről bővebbet már Sipos Sándor mond, aki 1986. június elsején került az igazgatói székbe. — Tizennégyen vagyunk. Ebből heten termelnek, a többiek improduktív beosztásúak. Mert az előírások megkövetelik, az igazgató mellett kell főkönyvelő, adminisztrátor, ügyfélfogadó, raktáros... Egyszóval, ha minden követelménynek meg akarunk felelni, akkor így alakulnak az arányok. Tulajdonképpen ez vezetett a gondokhoz is. Ne vágjunk a dolgok elébe! Sipos Sándor lelkesen tervez az első napokban. Egy feljegyzéséből tudom, hogy szándékában volt a munka- fegyelem megszilárdítása, új szolgáltatások bevezetése, a kiegyensúlyozott gazdálkodás feltételeinek megteremtése. Segítségért fordult a városi tanácshoz is. Kétszázezer forint gazdálkodási hitelt és százezer forint vissza nem térítendő támogatást kértek és kaptak. Ennek ellenére százezer forint veszteséggel zárják az évet. — Nyolcvanhat végére fel kellett ismernem, hogy a nullával egyenértékű az a munka, amelyet a munkatársaim végeznek. Egyes szerelők délután négy óra után nem voltak hajlandók kimenni a hibás készülékeket megjavítani. 1987 május végén például voltak olyan antenna- és kaputelefon-megrendeléseink az előző évből, amit még mindig nem csináltak meg a szerelők, pedig decemberben már raktáron vol tak az alkatrészek és megkapták a munkalapokat is. Részlet egy 1987. május 4-i jegyzőkönyvből: „A vállalat vezetősége úgy ítéli meg, hogy a dolgozók többsége nem tartja szívügyének a munkavégzést főmunkaidőben ..., feltehetően a hiányzó jövedelmét más úton próbálja megszerezni, részben erre vezethető vissza a munkavégzés alacsony hatékonysága.” — Ha ön látta, hogy baj van a munkamorállal, hogy fusiznak a vállalat rovására, miért nem próbált meg keményebb eszközökhöz nyúlni ? — Adtam volna valakinek fegyelmit? Ezt nem lehetett, félő volt, hogy veszi a kabátját, s máshová megy. Nem voltunk olyan sdkan, hogy ezt megengedhettük volna magunknak. Amúgy is nagy volt a fluktuáció. Volt olyan hónapunk, hogy alig volt szerelőnk, ment az egyik elment katonának, a másik felmondott... Mozgás volt, csak munika nem. Hiába nevezték ki félállásban művezetőnek az egyik szerelőt, kollégái nem hallgattak rá sem. Sípos Sándor 1987. november 9-én megelégelte a dolgot és benyújtotta felmondását. — Részben azért, mert Barcsról körülményes volta bejárásom. De a döntéshez az a felismerés vezetett, hogy ha csak néhány ember lelkesedik, úgy egy vállalat sem tartható fenn. — Muszáj volt eddig fajulnia az eseményeknek? Csendes Zoltán, Óh Károly, Tüske Tamás váltig állítja, hogy ha időben felelősségre vonták volna a zűrzavart okozókat, akkor minden másképpen alakul. E kijelentésekkel a távozó igazgató vitatkozik, de meddő a vita. Felmondását elfogadták. Meghirdették a pályázatot az igazgatói állásra, de senki sem jelentkezett. Lehet, hogy a Miikronál uralkodó állapotoknak a híre mindenhova eljutott? A legnehezebb napokban jelentkezett Mátrai János, a Kaposvill igazgatója. Felajánlotta, ha a dolgozók úgy döntenek, átveszik a Mikrot. A szerelők a második nekirugaszkodásra döntöttek. A városi tanács hozzájárult a vállalat megszüntetéséhez, ha a Kaposvill átveszi. De nem vette át a nagyatádiakat. Mátrai János, a Kaposvill igazgatója így érvel: — Nagy lehetőségek vannak azon a területen, ezért is mentem el Nagyatádra. Tudtuk, hiszen valamikor hozzánk tartozott ez a kollektíva, hogy ki mire képes. Megmondtam, hogy mire számíthatnak. Nem titkoltam, hogy ha valaki nem úgy végzi a dolgát, ahogy kell, akkor megválunk egymástól. Szó volt arról is, hogy nincs szükségünk főkönyvelőre, adminisztrátorokra. Nekik felmondtunk. Csupán egyetlen ember kellett volna, aki félállásban elvállalja a szerviz vezetését. Két szerelővel beszéltünk erről. Egyik sem vállalta. Így pedig semmi értelme sem volt az egyesülésnek. Kovács Antal, a tanács városgazdálkodási osztályvezetője új fejleményekről számolt be. — Egyelőre elkerülhető a vállalat megszüntetése. A kollektíva úgy döntött, hogy megpróbál saját erejéből kijutni abból a kátyúból, amelybe önmaga hibájából jutott. Külső segítséget nem kapnak. Az igazgatói teendők ellátásával ismét Tüske Tamást bízták meg. Nagy Jenő Kijutni a kátyúból Bővül az Agroker vevőköre TAVASZI KÍNÁLAT
