Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 50. szám Ára: 1,80 Ft 1988. február 29., hétfő Nyitás előtt Ünnepélyes búcsúitatás a Kossuth téren Elutazott hazánkból Andrej Gromiko Egyezmény a Dráva közös kasznesitására Krónikába illő ünnepség­re készül a kaposvári Csiky Gergely Színház. Tizenhat hónap után újjáalakítva is­mét kinyitja kapuját a har­minchárom esztendős állan­dó társulat kőszínháza. 1986 augusztus 22-én, a színészek nyári vakációja idején, hetekkel a hagyo­mányos évadnyitó társula­ti ülés előtt, súlyos kalapá­csoktól kezdett zengeni az épület. Elodázhatatlanná vált a kaposvári színház felújítása. A műemlékjellegű épület a szecesszió jegyeit viseli magán, megépítése óta a vá­ros nevezetessége. Megsár- gult képeslapok és újkeletú- ek díszes felén hivalkodás nélkül büszkélkedik a me­gye színháza, melynek öreg falai országos hírű előadá­sok emlékeit őrzik. És e fa­lakkal együtt élt és él a vá­ros, a megye, sőt az ország is. Dicsekvés nélkül mond­hatjuk, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház thá- lia hajlékai közül egyike a legismertebbeknek honunk­ban, és határainkon túl Is számontartják az itteni elő­adásokat. Hetente látom, miként szépül színházunk, együtt figyeltem a megújulást a városlakókkal, a színházba­rátokkal, a felújítást szigo­rúan „ellenőrző” polgárok­kal. A jugoszláviai Ingra cég 1986. augusztus 22-én tűzte ki tábláját az színház elé: rajta a legfontosabb kibe­tűzni való az volt, hogy 1987. december 31-én fejezik be a színház épületének kül­ső és belső felújítását. Sok­szor találkoztam az újjáépí­tés somogyi biztosával, aki gondjai közepette is örülni tudott a munkás napok minden sikerének. Most, amikor napok múlva ismét felgördül a függöny, ezek­re a munkás napokra is em­lékezünk. A hazai elörege­dett színházépületek felújí­tása sok viszontagságos na­pot éltek át, lassú évek múltak el, amikor ismét ka­put nyitottak a közönség számára. Kaposvári rekordról le­hetne beszélni a Csiky Ger­gely Színház felújításának befejeződésével, ám talán ennél is fontosabb, hogy új évad nyitányának lehetünk tanúi pénteken. Igaz, kevés bemutatót ígérhet már csak a társulat erre a szezonra, néhány hónap múlva a nyári szünet idejére kial­szanak a színházban a lám­pák, de addig is számos es­te ígér élményt a közönség­nek, tapsot, sikert a társu­latnak. Színháztörténeti esemény­nek számít a pénteki ünne­pélyes megnyitó. A megye, a város számára talán ennél is több, hiszen közvetlenül átélhette a lakosság a ti­zenhat hónap történetét. Hányán és hányán álltak meg az épület előtt, helyi lakosok és a vasútállomás­ról Ikilépő vendégek, hogy tanúi legyenek a felújítás élményének, az újjászüle­tésnek. Azok is szívügyük­nek tekintették a munkála­tokat, akik csupán lokálpat­rióták, nem látogatják rend­szeresen a színház előadá­sait. Megkerestem az újjávará­zsolt épületben a megszokott páholyt, csöndben, hogy ne zavarjam az építőket. A színpadon már folytak a próbák. Megilletődve ültem percekig. Horányi Barna Hivatalos, baráti látoga­tásának befejeztével szom­baton elutazott hazánkból Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, aki az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács meghívására tartózkodott hazánkban. A szovjet politikust magyaror­szági útjára elkísérte felesé­ge is. A magas rangú szovjet vezetőt Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke, Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, kereskedelmi miniszter, Berecz Frigyes ipari, Köpeczi Béla műve­lődési miniszter, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint politikai, gazdasá­gi és kulturális életünk több más vezető személyisége bú­csúztatta a Parlament előtti fellobogózott téren, ahol fel­sorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszegysége. A bú­csúztatáson megjelentek a budapesti diplomáciai kép­viseletek vezetői és tagjai. Andrej Gromiko Németh Károlynak, az MSZMP Po­Várkonyi Péter külügymi­niszter szombaton befejezte hivatalos indonéziai látoga­tását és ázsiai—csendes­óceáni kőrútjának harmadik állomására, Indiába utazott. A négynapos dzsakartai látogatás megkezdésekor külügyminiszterünket fogad­ta Suharto indonéz államfő. Ezt követően Várkonyi Péter találkozott az indonéz kor­mány több tagjával is, meg­beszéléseket folytatva a gaz­dasági-kereskedelmi kapcso­latok fejlesztésének további lehetőségeiről. Kedves Géza! — írja szál­kás betűkkel az idős néni a kaposvári 1. sz. postahi­vatal pultjának dőlve — ne haragudj, hogy megkésve gratulálok névnapod alkal­mából ... kacsgaringós alá­írással fejezi be az üdvöz­lőlapra írt pór sort, aztán tétován az ablakhoz lép: Expressz szeretném felad­ni, lehet-e? — Természetesen — vála­szol a felvevő Kurják Ju­dit, s máris csattan a bé­lyegző, s a rózsás üdvözlő­lap elindul útjára. Január elseje óta a posta- hivatal nagycsarnokában tartják az ügyeletet. Azelőtt a Lenin utcai bejáratnál ad­hattak fel az emberek cso­magot, kérhettek sürgős be­szélgetést távoli városokba, vagy mint a néni, elkésett üzeneteket bízhattak a pos­tára. A munkafeltételek azonban nem voltak megfe­lelőek az ügyelet ilyesfajta ellátására, ezért a hivatal­vezető, Hegedűs József úgy döntött, hogy ezentúl a csar­nokban állnalk az ügyfelek szolgálatára. litikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének társaságában fogadta a dísz­egység parancsnokának je­lentését, majd a magyar és a szovjet Himnusz elhang­zása után a két állami ve­zető ellépett a tisztelgő ka­tonák sorafala előtt. A ven­dégek és a vendéglátók ez­után kölcsönösen elbúcsúz­tak az ünnepségen megjelent magyar és szovjet személyi­ségektől, a diplomáciai kép­viseletek jelenlevő vezetői­től. Az ünnepség a tisztelgő katonai egység díszmeneté­vel zárult. A vendégek ez­után a Ferihegyi repülőtérre indultak. A magas rangú szovjet vendégtől Németh Károly köszönt el a két ország lo­bogóival, a munkásmozga­lom vörös zászlajával és kétnyelvű búcsúztató felira­tokkal díszített repülőtéren. Jelen volt Horn Gyula kül- ügymlniszténiuimi államtit­kár, valamint Rajnai Sán­dor hazánk moszkvai és Bo­risz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Andrej Gromiko és kísé­retének különgépe röviddel 11 óra előtt szállt fel a Fe­rihegyi repülőtérről. Gazdag indiai programjá­nak keretében tárgyalásokat folytat majd az indiai kor­mány tagjaival a hagyomá­nyosan baráti kétoldalú kap­csolatok bővítésének további lehetőségeiről, megvitatja azokat a nemzetközi es re­gionális kérdéseket, amelyek mindkét fél érdeklődésére számot tartanak. Az előzetes program sze­rint a magyar diplomácia vezetőjét fogadja az indiai köztársasági elnök, a kor­mányfő és az alelnök. — Nem mintha olyan nagy lenne a forgalom — mond­ja Sztranyák Lajos rovato- ló — ilyenkor többnyire csend és nyugalom uralko­dik. Mi fordában dolgozunk, azaz folyamatos szolgálatot teljesítünk. Ma hét órára jöttem, s este hétig tart a munkaidőm. Fogadom a körzethez tartozó postahi- talakból érkező gépkocsi­kat, feldolgozom és továbbí­tom a küldeményeket. Há­romnegyed egykor a buda­pesti gyorsvonat viszi el, utána egy kis lélegzethez ju­tok. Csendes nap ez a mai. alig néhányan kerestek fel 'bennünket, ám a táviratkéz­besítők nem pihenhetnek. Négyen vannak szolgálat­ban, akik a sürgős üzenetek­kel állandóan úton vannak. Ketten vidékre viszik a táv­iratokat, expressz csomago­kat, ketten Kaposváron jár­ják az utcákat. — Még pénz is érkezett, ugyancsak sürgős lehetett a feladónak is, meg annak is. áki kapja — mondja Sztra­nyák Lajos. A fiatal rova- toló tizenöt éve dolgozik a Szovjet— magyar árucsere Moszkváiban szombaton Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ke­reskedelmi miniszter és Konsztanytin Katusev, a szovjet külgazdasági kap­csolatok minisztere aláírta az idei évre szóló szovjet— magyar árucsereforgalmi jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv ,amely a gazdasági együttműködés bővítését szorgalmazza, az idén 9,8 milliárd rubel érté­kű áru kölcsönös szállítását irányozza elő. Ez az érték folyó árakon számolva ma­gasabb a tavalyi árucsere ér­tékénél. A Szovjetunióba irányuló magyar kivitel jelentős há­nyadát ipari termékék, autó­buszok, híradástechnikai és élelmiszeripari gépek adják. A szovjet exportban a töb­bi között fémmegmunkáló, prés- és kovácsoló berende­zések, építő- és útépítőgé- pék, traktorok, gabonabeta­karító kombájnok, teher- és személygépkocsik, valamint repülőgépek szerepelnek. Fiatal ügyvédek konferenciája Szombaton folytatódott a fiatal ügyvédek első orszá­gos konferenciája. Zamár- diban. Az eszmecsere máso­dik napján Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a tár­sadalmi-gazdasági folyama­tokról s ezzel összefüggésben a jogászok, köztük az ügy­védek feladatairól tartott előadást. Annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy a jogállam keretei kö­zött — ahol a törvények tisztelete és betartása a tár­sadalom működőképességé­nek alapfeltétele — az ügy­védekre a jelenleginél hatá­rozottabb közéleti szerep vár. A résztvevők ezután a szakmai kérdéseket vitatták meg. A tanácskozás vasár­nap zárult. postán, valaha kézbesítő­ként kezdte, Kaposmérő ut­cáin kerekezett a biciklivel, később végigjárta a „sza­márlétrát”, segédtiszt lett. A család is megszokta, hogy bizony jó néhány szombat- vasárnap nélkülözniük kell őt az ünnepi ebéd mellől. Üres postás válltáskák lógnak a folyosón, a foga­son, s egy kék sapka. A fakkokban pár levél, ösz- szekötözött újságtekercsek, Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, környezetvédelmi és víz­gazdálkodási miniszter veze­tésével magyar vízgazdálko­dási delegáció tárgyalt feb­ruár 26—27-én Jugoszláviá­ban, s egyeményt írtak alá Zágrábban a Dráva folyó magyar—jugoszláv közös szakaszának komplex hasz­nosítására. Erre az egyez­mény szerint a két ország gazdasági, politikai, műsza­ki érdekeit egyaránt szolgá-i ló részletes tervet dolgoznak ki. A Barcs (Vízvár) alatti Dráva-szakasz és a Mura folyó jövőbeni, további hasz­nosítására ugyancsak közös akciótervet készítenek. A Magyar—Jugoszláv Víz­gazdálkodási Bizottság csak­nem 20 éve foglalkozik a Dráva és Mura folyók közös szakaszának hasznosításával. A legfontosabb cél az ener­Pénteken este fenyege­tőbbnek tetszett a hófúvás, mint amilyen végül is lett. A hamar érkező olvadás el­lenére sem tétlenkedtek az utak őrei, mert nekik a hét végén gyorsan kellett csele­kedni, nem várhattak az idő enyhülésére. Tóth Jáno$ a közúti ügye­letén tegnap elmondta : — Szombaton Gyékényes térségében igen nehéz hely­zet alakult ki. A porrog- szentkirály—surdi úton más­fél méter magas hófalat fújt össze a szél, ezt az akadályt kellett kinyitnunk. Másutt Somogybán elegendő volt a kotrás és a sózás. Harminc­egy gép dolgozott, minden akadályt megszüntettünk. Vasárnapra megenyhült az idő, itt-ott havazott, később eső esett, elolvadt a hó, nem volt különösebb dolgunk. Ti­zenöt gép mindenesetre ug­rásra készen várja a beve­tést. Az előrejelzés szerint néhány kisebb-nagyobb cso­mag. A telefonközpontból is hiányzik most a megszokott, hétköznapi hangzavar, Vár­nai Margit egyedül teljesíti a szolgálatot. Egy hónapban kétszer is rá kerül a sor a hétvégéken, még szerencse, hogy a következő hónapban kiegyenlítődik ez. — Ilyenkor, hétvégén csak 350 előfizető van Kaposvár­hoz „berepülőzve”, 'a kis településekről az orvosok, a nyilvános telefonfülkék, a rendőrség s némely iparos. — mondja Várnai Margit. — Sok viszont az előjegyzés. Most éppen Svájcot próbá­lom hívni, valaki Bukarest­re vár, én meg csak bosz- szankodom. Egyszerűen képtelenség a nemzetközit hívni, állandó irányfoglalt­ságot jelez, a hívó pedig tü­relmetlenkedik, reklamál. Ismerve a felhőtlennek ép­pen nem mondható telefon­viszonyokat, érthető az ügy­fél türelmetlensége. Várnai Margit jó tanáccsal szolgál: kevesen tudják, hogy az al­központokból történő hívá­soknál türelmesebbeknek kell lenniük a telefonálók­nak. Hiba, ha a lefolytatott beszélgetés után újabb vo­nalra várva nem teszik le legalább két-három percre a hallgatót az emberek. Az giatermelés, valamint a na­gyobb biztonságú árvízvé­delem, a folyószabályozás megoldása, és a környező területek általános fejleszté­si lehetőségeinek javítása. A Barcs alatti folyószakaszon a hajózás biztosítása ugyan­csak közös érdek. A Drávából vízhozama és esése révén jelentős energia nyerhető; a folyón a villa­mos energia termelésére Ausztriában kilenc, Jugoszlá­viában tíz vízierőművet lé­tesítettek. A Mura torkolata felett a Dráva jugoszláv sza­kaszán most építik a dubra- vai vízlépcsőt, amelyet ez évben helyeznek üzembe. Maróthy László miniszter ott-tartózkodása során meg­tekintette a csekoveci víz­lépcsőt, valamint a dubravai vízlépcső építési munkáit is. A magyar delegáció hazaér­kezett. még éjjel sem lesz fagy, de hát azért jobb ha nyitva tartjuk a szemünket.' Inkább az áprilishoz ille­nek ezek a hirtelen időjárás­változások, mint a február­hoz. Aki útnak indul, annak tanácsoljuk: készüljön föl jól számítson rá, hogy akár az egyik óráról a másikra csú­szóssá válhat az út. Ilyen körülmények között kettő­zött óvatossággal kell vezet­ni. Erre int egy tragédia is: pénteken este nyolc előtt tíz perccel Siófok külterületén az M 7-es autóúton Radvá- nyi Ferenc 43 éves budapesti villamosmérnök nem az út­viszonyoknak megfelelően vezette 126-os Polski Fiat­ját, a havas úton megcsú­szott és áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol összeütközött egy IFA te­herautóval. Radványi Fe­renc a helyszínen meghalt. automatának legalább eny- nyi időre van szüksége, hogy bontani tudja az előző beszélgetés után a vonalat. — A hívó pedig csak tart­ja a kagylót, s egyre inge­rültebben vár a búgó hang­ra — mondja Várnai Mar­git — nem érti, miért süket a telefon. Sőt, azt sem tud­ja, hogy az automata köz­ben tovább számol, mintha még mindig folyna az elő­ző beszélgetés. A távírdában bolondul kezdődött ez a vasárnap. Jánosiné Szauer Ildikó két- percenként veszi a meteoro­lógiai táviratokat, alig jut lélegzethez. — Máskor csendesebb az ügyelet — mondja —, de ez a hóesés most „betett” a nyugalomnak. Két műszak­ban dolgozunk, kora délután vált fel a kolléganőm, s meg kell mondanom, már alig várom. Nyikorogva lendül az aj­tó a csarnokban, fiatalem­ber ront be rajta, s kapko­dó mondatokkal sürgős hí­vást kér Budapestre. Vala­mi nagyon fontos közlendő­je lehet, mert míg a kap­csolásra vár, fel-alá sétál a csarnokban, léptei visszhan- gosan toppannak az üres teremben. Klie Ágnes Indonéziából — Indiába Postások vasárnapja TRAGÉDIA AZ AUTÓÚTON Hirtelen hóesés, gyors olvadás

Next

/
Thumbnails
Contents