Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
4 Somogyi Néplap 1988. február 27., szombal HALASZAT TÉLÉN Félkész pogácsa háziasszonyoknak J ___________________KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A tüzes patikárius Ilyen tél még nem volt. Hogy se számottevő hó ne hulljon, se hideg ne legyen. Emlékezetünk szerint ilyenre még nem volt példa — mondják a balatoni -halászok •is. — A tó vize hullámzik, így mi sem pihenhetünk — mondta Kovács József, a Balatoni Halgazdaság termelési igazgatóhelyettese. — Négy halászegységünk járja a vizet és veti ki a hálót. — Mindez azt jelenti, hogy a téli holtidényben sem lehetnek nyugton a halaik. Sok horgász azzal vádolja önöket, hogy rablógazdálkodást folytatnak, s emiatt egyre kevesebb hal marad a tóban. — Ez nem igaz. Érdekünk, hogy mindig legyen elég hal a Balatonban. A téli halászat nem jelenti azt, hogy több halat fogunk ki az idén, mint máskor. Megvan szabva a kifogható mennyiség; 1200 tonna a felső határ. 1983 óta azonban sosem fogtunk ki ennyit. Sőt ösz- szeihasonlításként elmondhatnék néhány adatot: 1983- ban 1022 tonnát fogtak ki a balatoni halászok, 1984-ben 1119, a következő évben 886, majd 691, tavaly pedig 1014 tonnát. Jól látható, hogy az utolsó öt évben összességében a csökkenés a jellemző. Ugyanakkor a horgászok — az általuk vezetett naplók alapján — 1983-ban 409, majd 466, 442, 513, tavaly pedig 548 tonnát. Ez az adatsor viszont összességében növekvő, ötéves telepítési tervet is készítettünk a horgászszövetséggel közösen, a kifogott hal-mennyiséget tehát pótoljuk. Új nagylemez került a boltokba a napokban — szokatlan tartalommal : a Szabó család zenés különkiadása. A rádióban műsoron szereplő családregény névnapi ünnepségei alkotják a lemez „sztoriját"; zenéjét S. Nagy — A Balatoni Halgazdaság nemcsak a Balaton hal- gazdálkodásával foglalkozik ... — Valóban, ez • csak a munkánk egy része. A 620 dolgozót foglalkoztató vállalat központja Siófokon van, s feladatainkat a siófoki, a boglárlellei és a nagyatádi kerületben oldjuk meg. Hozzánk tartoznak egész Somogybán azok a halastavak, amelyek nem horgászkezelésben vannak, valamint a marcali víztározó, amely elsősorban a Balaton vízvédelmének céljait szolgálja, ott is tartunk azonban „vadon” halakat. Azért nevezhető „vadon tartás”-nak, mert ott nem etethetünk, nem műtrágyázhatunk. A tározóban nagyrészt növényevő halak élnek, például fehér busa, amelynek újabban ismét van piaca. Kimutatták ugyanis, hogy rendszeres fogyasztása kedvező hatást gyakorol a vér koleszterinszintjére, ösz- szesen 170 halastó tartozik hozzánk, s ez 1957 hektár vízterület. Hévízen üzemeltetünk egy angolnatelepet; oda Franciaországból hozunk évente nyolcmillió kis angolnát, fölneveljük, és 150— 200 grammos korukban kizárólag tőkés exportra szállítjuk őket. Tapolca mellett pedig van egy pisztrángtelepünk, ahol a keltetéstől az árusításig neveljük a halat. — Mi lesz a kifogott hal- mennyiséggel? — Kérdésünkkel Kovács István kereskedelmi igazgatóhelyetteshez fordultunk. — Egyrészét eladjuk, a többit feldolgozzuk. Pisztrángot és angolnát nagyobb Sándor verseire Zsoldos Béla szerezte. A mulatságos, hangulatos kístörténetben — ami tulajdonképpen mini musical — a rádiójáték vezető művészei jutnak énekes szerephez. Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Mednyánszky mennyiségben szállítunk az NSZK-ba, Olaszországba, Belgiumba, Angliába. Értékesítési bevételünk több mint 40 százalékát a nyugati export adja. A Szovjetunióba, Lengyelországba, Romániába főként növényevő halakat, például busát szállítunk; ebből származik értékesítési bevételünk mintegy 7 százaléka. Itthon az élőhalat a Halérten keresztül értékesítjük, nyáron pedig a Balaton partján nyolc halsütőt működtetünk. Szállítunk telepítési célra, megrendelésre, a horgászkezelésű vizekbe is. Ez év januárjában például 22 tonna keszeget vittek tőlünk az ország különböző tavaiba, s a szállítás azóta is tart. — Csaknem 10 millió forintos beruházással igyekszünk lépést tartani az igényekkel az irmapusztai halfeldolgozó üzemünkben, ott tisztítás után kétféle módon fagyasztjuk a halakat: kiskereskedelmi értékesítésre vákuumfóliás csomagolásban, a nagykereskedelemnek pedig tömbösen fagyasztva adjuk át. Kísérletezünk új termékkel is: fagyasztott, félkész halpogácsával. A háziasszonyoknak ezt már csak ki kell sütni. Kisebb tételben eddig is csináltuk, de a jövőben jdbb minőségben és nagyobb tételben szeretnénk előállítani. Tervezzük, hogy a tömbös keszegből halpépet gyártunk: ezt konzervgyáraknak ajánljuk halászlésűrítménynek, tubusos halp>épnek vagy bébiétel alapanyagának. Gyarmati László Ági, Zenthe Ferenc, Petrik József, Moór Marianna, Ben- kő Gyula, Benkő Péter, Csongrádi Katalin, Balogh Erzsi játsszák és éneklik a főbb szerepeket — mint a rádióban. „Kovácsnál semmit meg ne fogj, patikában semmit meg ne kóstolj !” Ezt a feliratot tette Szabados Imre gyógyszerész patikájának bejárata elé. És ha valaki nem az illemszabályoknak megfelelően viselkedett e szentélyben, egyszerűen kidobta onnan az illetőt. — Fel is út, le is út, az én patikám nem szatócsbolt — mondta. — Tehette ezt Szabados Imre kaposvári patikus, mivel igencsak nagy tekintélynek örvendett az akkor még húszezer lakosú városkában. Hírét nemcsak indulatos természetének, hanem érdekes hobbijának és a városi vezetésben betöltött számos tisztségének köszönhette. Hogy milyen ember volt, arról jellemző képet adott a halála után megjelent újságcikk. „Nem dominózik többé az Erzsébet kávéházban Szabados Imre sem. Onnan a felső sarcukból örökre eltűnt megszokott feje. ... Sokkal rokonszenvesebb volt ellenségnek, mint jó barátnak. Szabados Imre a legérdekesebb és legértékesebb kaposvári emberek közül való volt. Színes és sokoldalú tehetsége szinte legendás önzetlenséggel párosult. Ná'la puritánabb ember nem vitt soha közéleti szerepet. Nagyszerű és fáHanglemezen a Szabó család MUNKÁSOK ÉS MÉRNÖKÖK Együtt sírnak és nevetnek A december 21-e óta eltelt időben több kérdés fogalmazódott meg az említett döntéssel kapcsolatban. A műszaki felsőoktatásban dolgozók részesülnek-e a központi bértámogatásból? Mely gazdasági egységeket tekinti a kormányzat „a műszak értelmiségieket magas arányban foglalkoztató állami intézmény típusok”-na k? Alapítottak-e magas szintű (minisztertanácsi vagy elnöki tanácsi) kitüntetéseket a mérnökök erkölcsi elismerésére? Aki — finoman szólva — évet ismételt az egyetemen, annak a duplázott év is beszámít a munkaviszonyba? Harminc fős műszaki létszámnál kiadható-e két alkotói díj? (Természetesen, de csak egynek jár közülük adókedvezmény!) S aki 1987. december 31-vel ment nyugdíjba, annak beszámítják-e a munkaviszonyba a tanulmányi éveket? Mennyit keresett a professzor? A kérdések még gyarapít- hatók, de lássunk néhányat a válaszok közül. Az ez év július elsejétől előirányzott központi béremelés elsősorban a vállalatoknál, szövetkezeteknél, tervező- és kutatóintézetekben dolgozó műszaki értelmiségi kört érinti. Elvileg nincs kizárva belőle a műszaki felsőoktatás. Az idén 150 millió forint, s a következő két esztendőben 300-300 millió forintos központi bértámogatás áll erre a célra rendelkezésre. „Ha a pedagógusok bérét emelik, akkor műszaki értelmiségnek számítunk, ha a műszakiak bérét emelik, akkor pedagógusként kezelnek bennünket” — hallottam én is a minap a BME-n oktató docens barátomtól. Valóban anyagi ellehetetlenülés előtt áll a műszaki felsőoktatás. Az MTESZ mindent elkövet, hogy a központi bérpolitikai intézkedések kiterjedjenek a műszaki felső- oktatási intézményekre. S bízom abban, hogy mielőbb olyan helyzetben leszünk: egy egyetemi tanár fizetése négyszer-ötször vagy akár tízszer is nagyobb lesz, mint az alacsonyan képzett munkaerő havi keresete. A műszakiak átlagos részarányát kiindulásképpen 20 százalékban állapították meg az ÁBMH illetékesei. Ez egy tapasztalati szám, amelyből kiindulva az év első felében — a minisztériumok bevonásával — vizsgálatokat végeztek. Ettől a számtól akár lefelé, akár fölfelé is eltérhetnek. A peremfeltételek tulajdonképpen adottak. A központilag szétosztható pénz, mint említettem, ez évben 150 millió forint. Ebből kell 10—12 ezer műszakit érintő, érezhető, az átlagos bérnövekedési dinamikát jóval meghaladó béremelést végrehajtani. Ez a körülmény befolyásolhatja tehát a 20 százalékos átlagos műszaki értelmiségi részarányt. Ha ez túl magas — amit nem tartok valószínűnek — akkor bővül az érintett vállalati, intézeti kör. A felméréshez az országos irányító szervek hozzákezdtek. Érdemes azonban vállalati számításokat is végezni. Az ágazati szakszervezeti információs utakat felhasználva célszerű berendezkedni a párbeszédre, az érdekegyeztetésre a minisztérium, illetve az ÁBMH illetékeseivel. Uj kitüntetéseket A kormány elé benyújtott előterjesztés nem tartalmazott magas szintű kitüntetések alapítására vonatkozó javaslatokat. Miért nem? Az okok közül kettőt én magam személyesen is -átéltem. Az elmúlt közel tíz esztendőben más szervezetekkel közösen többször is indítványoztuk a Magyar Népköztársaság kiváló mérnöke, illetve érdemes mérnöke, valamint a Kossuth-díjjal azonos erkölcsi értékű kitüntető címek alapítását. Ezt minden alkalommal elutasították, mondván: elegendő kitüntetésünk van, amiből a műszaki értelmiség is részesíthető. A másik ok az volt, hogy a kitüntetés alapításában érdekelt állami és társadalmi szervezetek nem tudtak megegyezni a műszaki értelmiségnek adható kitüntetések elnevezésében, az adományozás feltételeiben. Az a mérnök, aki a múlt év végén ment nyugdíjba, még nem számíthatja be a szolgálati éveibe a felsőfokú tanulmányainak idejét. Csak azokra vonatkozik ez a rendelkezés, akik 1988. január 1-je után (mentek) mennek nyugdíjba, mivel az erről szóló jogszabály-módosítás ez év január 1-jén lépett életbe. A szolgálati időbe az egyetemen vagy a főiskolán megismételt évek száma természetesen nem számít bele. Szolgálati időnek számít ugyanis a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje, legföljebb azonban a képesítés megszerzéséhez az igény . elbírálásakor szükséges idő. Ezek tehát azok a kedvező hullámok, s elősegíthetik a komphajó manőverezését. Remélhető, hogy az irányváltás a műszaki értelmiség teljesítményét is kedvezően befolyásolja. Még inkább bízunk abban, hogy a közvélemény körében nő a tudás ázsiója, a szellemi munka rangja, s elfogadják, belátják: csupán így lehet esélyünk a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának teljesítésére. Az élet- színvonal további csökkenésének megakadályozására, a jelenlegi folyamat megfordítására. A munkás és a mérnök csak együtt boldogulhat ebben az országban. Dr. Henczi Lajos az MTESZ főtitkárhelyettese radhatatlan ember volt. Nagy kár, hogy már nem sürög- forog, nem lármázík, nem veszekszik, nem dolgozik és nem dominózik. És milyen szomorú, hogy már nem hallgatjuk a patikában, a városházán, a kávéházban ragyogóan elmés, fantasztikus, valószínűtlen és izgatóan érdekes előadásait.” . Csurgón született 1861-ben. Apja Steiner Lázár körorvos volt. A középiskolát Csurgón és Nagykanizsán végezte, a gyógyszerészetet Budapesten tanulta. Először Csurgón dolgozott Plachner Sándor patikájában. Az önkéntes tűzoltóegylet titkárává is megválasztották. 1880-ban Budapestre költözött. A szerelem hozta Kaposvárra, s Pataky Andor gyógyszertárában dolgozott mint segéd. De összeveszett a gyógyszerészszel és Szentgotthárdon gyógyszertárat vásárolt. A szíve azonban 1894-ben visz- szahozta Kaposvárra. Lakása az. Ezredév utca 19. számú házban volt. Átszervezte és korszerűsítette a tűzoltótestületet, modern felszereléseket vásárolt. Közéleti munkát végzett; a város vízvezetékének és csatornázásának építése az ő agitációjának volt köszönhető. Egészségügyi okokra hivatkozott. Megalapította a városi mentőintézetet és a fertőtlenítő állomást. A szín- házépítésben is tevékeny része volt. Hogyan lett a patikusból szenvedélyes tűzoltó? Ügy. hogy a mentőszolgálat és a tűzvédelem egy intézmény volt. Az egészségvédő Szabados Imre tehát hivatástudatból került a tűzoltótestületbe. Korát megelőzve fölismerte, hogy a betegségeket megfelelő intézkedéssel meg lehet előzni. Kiváló szervező volt. Hivatásán kívül vagy tizenöt társadalmi megbízatást vállalt. Ennek tudható, hogy ő az egyetlen kaposvári személy, akinek az Új magyar anekdotakincs is szentelt egy fejezetet. 1910-ben Szabados Imrét bízták meg a város új tűz- rendészeti szabályzatának elkészítésével. Olyan drákói rendszabályokat kívánt életbe léptetni, amelyek ellen kézzel-lábbal tiltakozott a képviselőtestület. A gyógyszerész azonban egy betűt sem engedett változtatni. Két hónapig dolgozott rajta, mondta; különben is ő a2 ország égyetlen tűzvédelmi szaktekintélye. Az egyik ügyvéd azonbín „fejtetőre állította” a patikust. Felsorolta valamennyi tisztségét aztán megkérdezte: „Ha kél hónapon keresztül ezzel a tervezettel foglalkozott, mikor volt a gyógyszerész úr a patikában ...?” Szabados visszavonta javaslatát. A tűz ellen azonban élete utolsó pillanatáig dolgozott. Számos szakdolgozata közül az 1913. évi jelentés volt a legérdekesebb, egyben az utolsó müve; a halála előtti napon készült e'l. Néhány óráig maga is gyönyörködött a díszes kiadású jelentésen, aztán kiesett a könyv a kezéből. Temetésén így méltatták: „Kiváló értékek omlottak semmivé időnek előtte, 1914. május 24-én ...” Lévai Józsel PIACI KÖRKÉP Dermesztő árak A tavaszias tél termése- a télies tavasz, így tegnap a kaposvári hetipiacon kecsegtető választékot láttunk, ám dermesztő árakkal. Keresett cikk volt a burgonya, így 15 forintot sem átallották kérni kilójáért. 18- ért mérték a főző- és 22-ért a lila csemegehagymát. Mire a fagy megjött, már lezajlottak a disznóvágások, így nem sikerült 110 forint fölé tornászni a fokhagyma árát. Fejes káposztát 10-ért adtak, öttel került, többe a lila, párolni való. 25 forintot kértek a vegyes zöldség kilójáért. Ismét 4 forintra drágult a zeller, 3-ra a petrezselyem csokra. Gyönyörűek voltak a primőrök, mégsem kaptak rajta a vásárlók. A Zöldértnél 150 forintért mérték a vastag húsú, kerekded zöldpaprikát, máshol darabonként 13- ért adtak hegyes erőset. 10-ért is volt fejes saláta, 14- ért hónaposretek. 80 forint a sóska kilója. Az elérhetőbb primőrt a csomónként 5—6 forintos zöldhagyma- jelentette. Most is kívánatos volt a kilónként 100— 110-ért kapható sampinyon. 65 forintot kértek egy kiló száraz tarkababért. A legkelendőbb változatlanul az 5670 forintos dughagyma volt. Hosszú sor állt az 5 forintért árult almáért. Néhány méterrel odébb 22-30 ért kínálták kilóját. Az utóbbi valóban szebb volt, mégis túlzás a hatszoros árkülönbség. A körte kilóját 36—40 forintért adták. A hidegben összehúzódott a baromfipiac, s ismét főként konyhakész szárnyast árultak. 66 forint volt az élő pecsenyecsirke kilója. Ugyanezt megkopasztva kétszer ennyiért adták. 160- ért ajánlottak egy testesebb kakast. A tojás darabjáért először 2,20-at kértek az árusok, egy órával később már 2 forintért is hozzájuthattunk. A Halértnél 90 forintért mérték a ponty kilóját, 47,50-ért a busát. A maszek halüzletben változatlanul gazdagabb volt a választék, igaz, némiképp fölbruttósí- tott áron. Az időjárásra fittyet hányva pompázott a virágpiac. Szálanként 28 forintért volt tulipán és szegfű, 18-ért fré- zia, 35-ért gerbera, 22-ért jácint. E pompás csokrok mellett 3 forintért szerénykedett a hóvirág és az ibolya. B. F.
