Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-26 / 48. szám
2 Somogyi Néplap 1988. február 26., péntek A. Gromiko előadása Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.) ló megállapodások kimunkálásában — mondta a továbbiakban, s állást foglalt amellett, hogy az új fegyverkorlátozási megállapodásokban — a rakétaszerződéshez hasonlóan — az egyezmények végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési kérdéseket is oldják meg. A tapasztalát azt bizonyítja, hogy amennyiben megvan a politikai akarat, ezek a kérdések is megoldhatók — tette hozzá. A szovjet politikus ezután a világ különböző régióinak helyzetét elemezte. Elsőként a Perzsa (Arab)- öböl helyzetével foglalkozott. Az Irán és Irak között immár hosszú évek óta folytatódó értelmetlen háborúról szólva leszögezte: a Szovjetunió vezetése mindkét félnek őszintén kifejtette álláspontját a konfliktusról; teljes határozottsággal ismertette Iránnal azt a felfogását, hogy a véres konfliktust előidéző nézeteltéréseket politikai eszközökkel, tárgyaló- asztal mellett szükség megoldani. Andrej Gromiko ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy jelenleg még nem jött létre a két ország közötti béke kölcsönösen elfogadható alapja. Ügy tűnik — fűzte hozzá —, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ismételten megfelelő lépést kell tennie a konfliktus megszüntetésére. A közel-keleti helyzetet értékelve Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a térség mindaddig puskaporos hordó marad, amíg Izrael nem vonul ki a megszállt arab területekről, s amíg a palesztin kérdés nem nyer valódi rendezést. Ezzel összefüggésben elégedetten szólt arról, hogy a közel-keleti nemzetközi konferencia összehívására vonatkozó szovjet javaslat mind nagyobb támogatásra talál az arab országok körében, s a NATO-or- szágok is növekvő megértést tanúsítsanak e kérdés kapcsán. A konferencia megrendezésének kulcsa az Egyesült Államok és Izrael kezében van. Most tőlük függ, összehívják-e a tanácskozást, vagy sem — szögezte le. A szocialista országok szolidárisak Afrika azon államaival, amelyek immár hosz- szú évek óta a dél-afrikai fajüldöző rezsim fenyegetésének árnyékában élnek. A szocialista közösség országai a jövőben is fellépnek az apartheid rezsim és annak agresszív politikája ellen — mondotta- a továbbiakban. A Karib-tengeri térség helyzetét értékelve rámutatott : az imperialista körök évek óta a beavatkozás politikáját folytatják Nicaraguával szemben; céljuk a népi hatalom megsemmisítése. A Szovjetunió támogatta és támogatja az úgynevezett Contadora-folyamatot, amelyben maga a Nicaraguái Köztársaság is aktívan részt vesz. Afganisztán helyzetének rendezése érdekében a Szovjetunió az afgán kormánnyal kötött megállapodásnak megfelelően elvi politikai döntést hozott csapatainak kivonásáról. A Genfben folyó afgán—pakisztáni tárgyalások sikeres befejezését szolgáló döntések értelmében 1988. május 15-én megkezdődik a szovjet csapatok kivonása, s az alakulatok 10 hónap alatt hagyják el teljesen Afganisztánt. Ezt az ütemtervet abból kiindulva szabták meg, hogy március 15-ig létrejönnek a rendezést szolgáló megállapodások — hangsúlyozta Andrej Gromiko. Az ázsiai térségről szólva kiemelte: a vlagyivosztóki javaslatoknak megfelelően a Szovjetunió a kapcsolatok fejlesztésére törekszik az ázsiai-csendes-óceáni térség államaival. Andrej Gromiko végezetül Európa sorsának alakulásáról szólt. A kontinens viharos történetét felelevenítve leszögezte: közös európai otthonunkat úgy kell együtt építenünk, hogy ne legyen kitéve a megsemmisülés veszélyének. (Folytatás az 1. oldalról.) pította meg, hogy helyes és szükséges volt a kormányhatározata a családsegítő központok létesítéséről. A lakosság kedvezően fogadta az új intézmény bevezetését, és napjainkban már 36 ilyen központ működik eredményesen az országban. A kormányszóvivő ezután (a Népszabadság kérdésére) részletesebb tájékoztatást adott Grósz Károly miniszterelnöknek e heti találkozásáról a magyar írók egy csoportjával. Mint Bányász Rezső elmondta, a kormányfő a beszélgetést őszintének, konstruktívnak minősítette. A mintegy öt és fél órás megbeszélésen szóba kerültek a közélet, a társadalom, a gazdaság fontos kérdései, beleértve a kulturális élet helyzetét, gondjait is. Az eszmecserét áthatotta a résztvevők készsége a párbeszédre, s az a szándék, hogy a kormányzati törekvéseket támogatják. A megbeszélésen az írók több bizalmat, még jobb alkotási lehetőséget kértek, s további nyíltságot igényeltek a közvélemény tájékoztatásban. A miniszterelnök úgy értékelte, hogy a résztvevők sok segítséget adtak gondolataik tolmácsolásával. A Magyar Hírlap kérdésével kapcsolatban a szóvivő elmondta: a Minisztertanács csütörtöki ülésén tárcaközi bizottságot alakított a hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok ügyeinek intézésére. Bányász Rezső kifejtette: szükségessé vált ennek a sokoldalú tevékenységnek a koordinálása, mivel az utóbbi időben család- egyesítési, de más okokból is egyre nagyobb számban érkeznek hozzánk külföldről, és kérnek letelepedési engedélyt. Így például román állampolgárok is, akik zömmel erdélyi magyarok. Mi ezt nem ösztönözzük — mutatott rá —, hiszen az a véleményünk: minden embernek joga van saját szülőföldjéhez, ahhoz, hogy ott Tizenkilenc mozgó rakétaindító állás bevagonírozásá- val csütörtökön megkezdődött a szovjet OTR 22 (SS— 12) típusú hadműveleti-harcászati rakéták kivonása Csehszlovákiából. A vasúti szerelvény délután elindult a fegyverekkel és a kezelő- személyzettel. Az észak-morvaországi Hranice Na Morave település közelében 39 rövidebb hatótávolságú szovjet rakétát és 24 mozgó rakétaindító állást telepítettek válaszként az amerikai Pershing—2 rakéták és manőverező robotgyakorolhassa teljes állam- polgári és nemzetiségi jogait. Azt kívánjuk, hogy két szomszédos szocialista ország között mind kevésbé lehessen érezni a határok elválasztó szerepét. Nemzeti és emberi kötelességünk egyéni elbírálás alapján segíteni a nálunk letelepedni kívánókat. A tárcaközi bizottság alapvető feladata az lesz, hogy segítse megoldani az ide érkezettek beilleszkedését, jogi, szociális, egészség- ügyi, iskoláztatási, munkaügyi és egyéb gondjait. É kérdéskör kapcsán (a Magyar Nemzet érdeklődésére) Bányász Rezső kitért arra is, hogy Nvugat-Euró- pában és a tengerentúlon mintegy 1 millió 300 ezer magyar él, akiknek többsége rendszeresen ápolja Magyar- országhoz fűződő kapcsolatait. Ezt hatékonyan segíti a megalapításának fél évszázados jubileumát idén ünneplő Magyarok Világszövetsége. A szóvivő reagált (a Magyar Nemzet kérdésére) arra a javaslatra is — a Hazafias Népfront Budapesti Elnöksége tette —, hogy időszerű lenne új nemzetiségi törvényt alkotni. Rámutatott: alkotmányunk megfelelő garanciákat rögzít a nemzetiségek egyenjogúságára. Jelenlegi jogalkotási ter - veinkben nem szerepel egv új. átfogó jellegű törvényjavaslat kidolgozása. Ez persze nem lehet akadálya annak, hogy amennyiben a körülmények megkívánják, ne tűzzék napirendre e kérdést. Bányász Rezső végezetül több, közérdeklődésre számot tartó kérdésre válaszolt röviden. Elmondta (az MTV Ablak szerkesztőségének kérdésére), hogy a kormány mostani ülésén nem foglalkozott sem a társadalombiztosítási, sem a nyugdíjrendszer módosításának kérdéseivel. Nem késedelmeskedésről van szó, hanem arról, hogy a javaslatok kidolgozásához rendkívüli körültekintésre, pontos felmérésekre, számításokra van szükség. repülőgépek nyugat-európai elhelyezésére. Megkezdődött a rakéták kivonása az NDK területéről is. A Drezda közelében fekvő Bischofswerdában. valamint az északi, Neubrandenburg megyei Warenben ünnepi gyűléseken búcsúztatták a hazatérő szovjet rakétás egységek első különvonatait. Az első vonattal SS—12 típusú rakéták 25 kilövő állása és önjáró szállító járműve kel útra a Szovjetunióba. A szerelvény úticélja a kaukázusi katonai körzet. A TV—SAT 1 napelemes áramfejlesztőjének kinyitására tett utolsó kísérlet is kudarcot vallott és ezzel végleg megpecsételődött a közvetlen televíziózás cs rádiós műsorszórásra hivatott első nyugatnémet műhold sorsa. A képen: a műholdról készült rajz Szovjet rakéták kivonása az NDK-ból és Csehszlovákiából Csütörtök esti kommentár Történelmi változás? Voltaképpen történelmi súlyú dátumnak kellene tekinteni a dél-koreai politikában ezt az idei február 25-ét. Hiszen a tavaly év végén megválasztott elnök beiktatásával jogilag is véget ért egy jónéhány évtizedes korszak, amelyben a szöuli hatalmat diktátorok és nem országos — lakossági — szavazással megválasztott elnökök gyakorolták. Bár a Li Szín Man, Pak Csöng Hi és Csőn Tu Hvan idején is voltak szavazások Dél-Ko- reában, de\e hirdetett nevek viselői már önmagukban biztosítékot jelentettek arra. hogy ne legyen korrekt, befolyástól mentes semmiféle választás. A mai ellenzék ugyan állítja, hogy a Ro Te iVu győzelmével végződött decemberi választás sem volt egészen tiszta, de az bizonyosan reális, hogy a kormány- párti jelölt győzött. Egyszerűen azért, mert az ellenzék a két vetélkedő jelölt miatt kétfelé oszlott, Ro Te Vu 2 millió voks előnnyel nyert, s ennyit aligha lehetett csalni. No meg az is igencsak elképzelhető, hogy a lakosság egynegyede — annyi szavazott a most hivatalba lépett elnökre — elégedett a dél-koreai gazdaság igen sikeres fejlődésével, és pláne azzal, hogy ez azután egy polgári demokratikus politikai formációval párosul. Ök bizonyosan történelminek nevezik hát a váltást, szem ben az ellenzékkel, akik aligha felejthetik el Ro Te Vu-nak. hogy az utóbbi évtized keménykezű diktátorának, Csőn Tu Hvannak volt hűséges katonatársa, bizalmasa és kiválasztottja. Ezért az új elnök demokráciát és korrekt politikai-hatalmi megoldásokat hirdető ígéretei ellenére sokan bizalmatlanok még Dél-Koreában. Bár azt nyilván az ellenzéki erők is pontosan látják, hogy a gazdasági virágzás és az olimpiai készülődés időszakában a hatalmon lévőknek is egyértelmű érdekük a demokratikus viszonyoknak nemcsak a fenntartása, hanem az erősítése is. Hogy mi lesz azután, az a politikai játszmák kimenetelétől függ. Hiszen nemsokára jönnek a parlamenti választások, amelyen a decemberi tanulságok nyomán már okosabban és egységesebben léphet fel az ellenzék, következésképpen akár átütő sikerre is számíthat. Hiszen az elnökválasztáson a két ellenzéki jelöltre együtt vagy hárommillióval több szavazat esett, mint a kormánypártiéra. Tehát akár kettős hatalom is létre jöhet. Ha . . . Szóval, ha az ellenzék képes szövetkezni, ha a hadsereg képes semleges maradni a következő években . . . Még folytatható a valódi demokratikus kibontakozás dél-koreai feltételeinek sora. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelzőtől függetlenül fontos állomás 1988. február 25-e a dél-koreai politika pozitív változásaiban. A. k. NATO-aggodalmak és fenntartások Vita a „harmadik zéró" körül Március első napjaiban alighanem a NATO történetének egyik legjelentősebb csúcstalálkozója kezdődik Brüsszelben. Reagan amerikai elnök ezúttal először szembesül majd a nyugateurópai szövetségesek kormányfőivel a washingtoni szovjet—amerikai csúcstalálkozó és a rakétaegyezmény aláírása óta. Ráadásul még a NATO-csúcs előtt tárgyalhatott Moszkvában Shultz külügyminiszter ez az egyetértés nem olyan mély és szilárd, mint azt Londonban és Párizsban szeretnék. Egyszerűen azért nem. mert kifejezett és közvetlen amerikai érdekek kevésbé fűződnek az említett rakéták megtartásához. Már ez is okoz egy bizonyos feszültséget most. a NATO- csúcs küszöbén, egyrészt Anglia és Franciaország, másrészt az Egyesült Államok között. A NATO-n belüli igaz: e' Egy francia gyártmányú, Plútón nevű rövid hatótávolságú atomrakéta hogy előkészítse az év derekára tervezett moszkvai Gorbacsov—Reagan csúcs- találkozót. Ugyancsak Moszkvába látogatott február derekán Howe brit külügyminiszter. akinek így Brüsszelben módja lesz arra. hogy ameriki kollégájához hasonlóan közvetlen tapasztalatok alapján számoljon be a Szovjetunió várható politikai állásfoglalásáról a leszerelés további lépéseivel kapcsolatban. Mindez azért különösen lényeges, mert a brüsszeli NATO-találkozón egy sokoldalú tanácskozás keretei között nyilvánulnak meg Nvugat-Európa stratégiai aggodalmai és fenntartásai. Ezek eddig csak kétoldalú formát öntöttek. Ezeknek az aggodalmaknak a lényege az. hogy Nvu- gat-Európa két katonailag vezető hatalma. Anglia és Franciaország (amelyek egyben atomhatalmak is) a most megindult folyamatot kezdetnek tekintik az európai kontinens atommentesítése felé. Párizst és Londont nem elsősorban a moszkvai Gorbacso—Reagan ta'aiko- zó nyomán várhatóan meginduló újabb lépéssorozat aggasztja. Ez kedvező esetben a szovjet és amerikai stratégiai rakétaarzenál 50- 50 százalékos csökkentéséhez. vezethet, ami semmiképpen sem sérti az említett országok érdekeit. Az angol és francia aggodalmak középpontjában az Európában még meglévő. 500 kilométernél kisebb hatótávolságú atomrakéták ügye áll. A most létrehozott ..kettős nullamegoldás" (az 500- 1000. és az 1000-5000 kilométeres hatótávolságú rakéták megsemmisítése) után az angolok és franciák minden erővel meg akarják akadályozni egy ..harmadik zéró- megoldás" létrejöttét: a rövid hatótávolságú rakéták megsemmisítését. Érvelésük az. hogy ezeknek az 500 k'- lométernél kisebb hatótávo.- ságú rakétáknak a jelenléte nélkül Európa területén csak hagyományos fegyvéres erők maradnának. Márpedig, álláspontjuk szerint, hagyományos erőkkel nem lehet biztosítani az európai hatalmi-katonai egyensúlyt, ehhez szerintük az említett rövidtávú rakéták jelenlétére is szükség van. Az Egyesült Államok jelenleg egyetért ezzel az angol—francia állásponttal, bár lentét azonban Nyugat-Né- metország sajátos érdekeivel függ össze. Az 500 kilométernél kisebb hatótávolságú rakéták európai elhelyezkedése olyan, hogy a nyugati oldalon lévő ilyen rakétá-k az NDK-t. a keleti oldalon lévők az NSZK-t veszélyeztetik. Ebben az értelemben tehát a két német állam a legközvetlenebbül veszélyeztetett terület. Az NDK- nak ez az álláspontja, hogy szükség lenne a „harmadik zéró" megoldásra, ezért nagyon is elfogadható kiindulópont Bonn számára — érthető és elemi biztonsági okokból. (Emlékezetes, hogy Kohl kancellár még a washingtoni 'szovjet—amerikai csúcs előtt javasolta már ezt a „harmadik zérót"' és akkor csak angol—francia— amerikai nyomásra húzódott vissza.) Az a különleges helyzet állt tehát elő, hogy a NATO legfontosabb európai szárazföldi hatalma, az NSZK közös biztonsági érdekeket talál a Varsói Szerződéshez tartozó másik német állammal — miközben biztonsági szempontjai nagyon is különböznek az angol—francia megközelítéstől. Összefoglalva: a NATO- csúcs előtt az jellemzi a helyzetet, hogy a szovjet— amerikai párbeszéd kibontakozása megváltoztatta a katonapolitikai légkört az atlanti szövetségen belül. Valószínű. hogy egyelőre Brüsszelben sikerül olyan kompromisszumos megoldást létrehozni, amely elkerüli a nyílt konfrontációt, eltakarja a nézetkülönbségeket, és helyszínen tartja az ellentétek középpontjában álló rövid hatótávolságú rakétákat. (S mindemellett valószínű az is. hogy a hagyományos fegyverzetek, főképpen a kettős rendeltetésű fegyverek terén szorgalmazni fogják a fejlesztést.) A Szovjetunió diplomáciai es katonapolitikai kezdeményezései azonban szinte naponta teremthetnek új helyzetet. Számítani lehet arra. hogy a mostani NATO-érte- kezlet s a moszkvai csúcs között a hagyományos fegyverzetek ügyében is olyan új szovjet javaslatok születnek, amelyek módot nyújtanak a meglévő egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. Ebben az esetben viszont az atlanti szövetség biztonságpolitika: ellentétei még élesebben kibontakoznak majd. V. E.
