Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-24 / 46. szám

1988. február 24., szerda Somogyi Néplap 3 Munkát adnak Tab körzetében versenyről szólva elismerte, hogy a nehezebb életföltéte­lek és a pénzhajsza valóban gondokat okoz, ám saját üzemének egy szocialista brigádját említette példa­ként arra, hogy ahol a közös­séget megfelelően irányít­ják, ahol értéknek tekintik a közösségi magatartást vagy az önzetlenséget, ott to­vábbra is kiitünő eredmé­nyek születnek. Kiss László, az üzemi pártbizottság tagja egy el­hangzott véleményt kiegé­szítve mondta: az értékte­remtő munkát kell jobban megfizetni, függetlenül at­tól. hogy az szellemi-e vagy fizikai. Egyetértett viszont az egész magyar gépipar hely­zetéért aggódó vélemények­kel. összességében elisme­rően szólt az alapszervezet évi munkájáról. Búza Sándor termelési fő­mérnök- politikusán foglalt állást, s bár csak a vgmk-k kapcsán mondta, szavai va­lamennyi kemény fölvetésre is választ adtak. „Arra van most szükség, hogy túlte­kintsünk a jelenlegi helyze­ten, s legjobb tudásunk sze­rint folytassuk a munkát. Kell lenni annyi bizalomnak, hogy elhiggyék, keressük és meg is találjuk a megoldást”. B. F. Kárpitosok kerestetnek Á bútor ruganyosabb, az ipar rugalmasabb Megrohanták a vevők a bútorboltokat novemberben és decemberben. Megérezték az iparosok is. Hampuk Fe­renc, a kaposvári Lakberen­dezési Ipari Szövetkezet el­nöke azt mondta: nemcsak boltjukat, hanem a raktá­raikat is „kifosztották". Hogy tervezett nyereségüket meg­duplázhatták, abban ez is közrejátszott. Volt olyan hét­vége, hogy szombaton és va­sárnap is dolgozniuk kellett a mesterembereknek, öt­venmillió forint értékű ter­mékük tallát gazdára az Êpfa, a Bútorker, a Skála és kaposvári üzletük közvetíté­sével. ' Egymillió-hatszázti- zennégyezer forint értékű szolgáltatást végeztek; töb­bet mint egy évvel koráb­ban, de vélhetően keveseb­bet, mint amire a jövőben igény lesz. A szövetkezet elnöke való­színűnek tartja, hogy a bú­torárak emelkedése mellett megnő az igény a régiek ja­vítására. — Nem hiszem, hogy va­laki is kidobja azért az ülő­garnitúráját, mert elkopott a huzatja; valószínűbb, hogy újat csináltat rá, s megja­víttatja a keretet is. Erre felkészültünk. Még akkor is vállaljuk, ha nincs rajta ak­kora nyereség, mint mond­juk egy egyedi bútor elké­szítésén. A szövetkezet gazdasági vezetőinek számításai szerint az idén ahhoz, hogy a tava­lyihoz hasonló nyereséghez jussanak, többet kell dol­gozniuk, mint egy évvel ez­előtt. Ez tény. De mit tud tenni egy olyan üzem, amely­nek a termékei iránt eset­leg csökken a kereslet? Hampuk Ferenc szerint et­től azért nem kell félni; a drágább és jobb bútorokból nem fogy majd annyi, mint korábban, inkább a „közép­szerűekre” lesz kereslet. — Mindenütt van lehető­ség a rugalmasabb szerve­zésre. Olyan termékekkel kell megjelenni, amelyeket keresnek az emberek. A szö­vetkezet központja mellett van az üzletünk; „mérni tudjuk” a termékeink fogad­tatását. Halljuk, miként di­csérik vagy kritizálják a bú­torainkat, így gyorrsabban tudunk reagálni az igények­re is. Ez a közepes nagysá­gú üzemek egyik előnye. Az elhatározás persze ke­vés. Mert, ha nincs jó mun­kásgárda vagy hiányzik az alapanyag, már gondok le­hetnek. A kaposvári szövet­kezetben nem félnek attól, hogy a dolgozók elmennek tőlük. Tavalyi átlagkeresetük hétezer forint volt, és zár- számvetési borítékjukkal sem kell szégyenkezniük. Zavarokat okozhat viszont az alapanyagellátás. — Az igényesebben elké­szített funérlemezekhez, hab­szivacsokhoz, felületkezelő és színezőanyagokhoz nehéz hozzájutni, mert jórészt im­portból származnak. Ügyes anyagbeszerzők kellenek ah­hoz, hogy zavartalanul dol­gozhassunk 1988-ban is. — A felvetések ellenére is bíznak benne? — Másképpen nem tör­ténhet. N. J. Beszámoló taggyűlésen Érveket nehezebb találni A Kaposgép kaposvári törzsgyárának 5. számú párt- alapszervezete zömében munkásokból áll. Olyan em­berekből, akik nem rejtik véka alá, ami a szívüket nyomja. A társadalompoliti­kai kérdésekről mindannyi­szor saját tapasztalataik alapján mondanak véle­ményt, s ez akkor is tiszte­letet parancsol, ha következ­tetéseikben a példák olykor elfedik a lényeget,és a szen­vedélyességük nem párosul mindig kellő tájékozottság­gal. Ezt példázta évi beszá­moló taggyűlésük is, mely­re a legtöbben a műszakot befejezve, egyenesen a inu"- kapad mellől jöttek. Bencs János alapszervezeti titkár ismertette a vezető­ségnek az éves munkát ösz- szegző beszámolóját, amely akkor telt meg színnel, mi­kor a termelés: feladatok megoldására, a napi munka gondjaira fordult a szó. Ke­vesebb kapaszkodót adott az a megállapítás, miszerint az alapszervezetben fejlődött az ideológiai munka és erő­södött a marxista szemlélet. Annál is inkább, mert a pártvezetőség tagja, Derva- lics János később elmondta : a novemberi ideológiai ál­lásfoglalást kevéssé érezték közérthetőnek, s nem talál­ták meg benne a választ na­pi kérdéseikre. Végül is a titkár egyik mondata oldot­ta föl a vélhető ellentmon­dást. ,.A mi ideológiánk és politikánk a termelés, az, hogy a vállalat eredményes legyen.” Ez a taggyűlés nyilvánva­lóvá tette, hogy nem volna igazságos egységes mérce alapján értékelni a különfé­le összetételű alapszerveze­tek fórumait. Aligha kétsé­ges ugyanis, hogy egy ilyen munkásközösség tetteivel, a termelésben való helytállá­sával politizál a legeredmé­nyesebben. A Kaposgép ta­valy kiemelkedően eredmé­nyes évet zárt. Tőkés ex­portja 50 százalékkal növe­kedett. S hogy mindezt alap­anyagellátási és más, az ütemes munkát nehezítő gondok ellenére érték el. ab­ban nagy része volt a példa­mutatóan helytálló pártta­goknak is. A lezajlott egyéni beszélgetések tapasztalatait összegezve a beszámoló nem titkolta, hogy sok volt a bo­rúlátó, elveket számon kérő, s az elkövetett hibák, haloga­tások okait kutató vélemény. Őszintén elhangzott azon­ban az is, hogy a sok kriti­ka mellett kevés volt a meg­oldásokat a saját munka job­bításában kereső javaslat. A beszámolót követő vitá­ban mindenki szólt a válla­lat termelési kapacitásának mintegy a negyedét adó vgmk-knak az adórendszer okozta bizonytalanságokkal összefüggő megtorpanásá­ról. A jelen levő főmérnök elmondta, hogy ez komoly gond. hiszen a vgmk-knak fizetett pénzt egyelőre nem használhatják fel bérként, s e közösségek produktumára nagy szükség van a tavalyit jócskán meghaladó idei fel­adatok megoldásához. Gelencsér István attól tart, hogy az adó levonása után vgmk-órabére annyi sem lesz, mint a fömunkaidőre jutó. Demó Sándor szerint kap­tak ugyan önállóságot a vál­lalatok, ám ugyanennyi az új kötöttség. Véleménye sze­rint az adó elsősorban a teljesítménybérek húzóere­jét csökkenti, s ez saját vál­lalatuknál a 88-as terv célja­it veszélyezteti. Szenvedé­lyesen szólt a pályakezdő munkások gondjairól, a szü­lő1! támogatást nem élvezők romló lakáshozjutási esé­lyeiről. E gondot összefüg­gésbe hozta azzal, hogy a jövő munkásai nagyrészt a gyenge tanulók közül kerül­nek ki. Nagy József ennek kap­csán mondta el, hogy nem könnyű a pártépítés, főként az olyan fiatalok körében, akiknek napi megélhetési gondjaik vannak. A pártta­goknak is nehéz érveket ta­lálniuk a miértekre és a ho­gyanokra. ' Keceli László pártvezető- ségi tag véleménye azt pél­dázta, hogy a kritika és az. elkötelezettség nem ellent­mondó követelmény. Mint mondta, reméli, hogy ' a vgm-ek leállása csak átme­neti. hiszen aki megszokott egy életszínvonalat, az ak­kor is tartani próbálja majd azt, ha nagyobb terheket vi­sel. A szocialista munka­Kitüntetések, jutalmak HARMINCÉVES A NÉPI ELLENŐRZÉS Dr. Nagy Iván megyei NEB-elnök köszöntötte a résztvevőket, köztük Kleno- vics Imrét, a megyei párt- bizottság első titkárát, Csáki Gyulát, a KNEB elnökhe­lyettesét; dr. Iharos Csabát, a megyei tanács vb-titkárát, dr. Exner Zoltánt, a szak- szervezetek megyei tanácsá­nak vezető titkárát, Sándor Máriát, a megyei népfront­bizottság titkárhelyettesét és dr. Jáger Györgyöt, a megyei NEB nyugalmazott elnökét. A népi ellenőrzés megala­kulásának és tevékenységé­nek jelentőségét Tihanyi Zol­tán, a megyei NEB alapító tagja és társadalmi elnök- helyettese méltatta. Szólt ar­ról, hogy 1956 után gazda­sági zűrzavar, sztrájkhullám akadályozta a termelőmun­kát, s a politikai, ideológiai tisztánlátást is gátolta a ^okféle nézet, vélemény. 1957 nyarán az MSZMP országos értekezlete, majd a Politikai Bizottság határozata a biza­lom helyreállítását is szol­gálta, amikor döntött a né­pi ellenőrzés létrehozásáról. A harminc évvel ezelőtti do­kumentumban olvasható: „az űj ellenőrzési szervezet­nek minél nagyobb mérték­ben a tömegek aktív részvé­telére kell építenie, messze­menően föl kell eleveníteni a még Lenin életében léte­sült munkás—paraszt fel­ügyelet hagyományait.” Az eddigi évtizedek azt mutatják, hogy a népi ellen­őrzés hálózata jól szolgálja mind a gazdasági építőmun- kát, mind a szocialista de­mokrácia fejlődését. A tár­sadalmi munkaként végzett ellenőrzések során dolgozók százai, ezrei szélesíthették politikai és szakmai látókö­rüket. Munkájuk során a né­pi ellenőrök megyénkben is partnerra találtak a munka­helyi mozgalmi és társadal­mi vezetőkben. Az ünnepi visszatekintést kitüntetések, jutalmak át­adása követte. Tihanyi Zoltán e 30 év alatt végzett kiemelkedő tár­sadalmi munkája elismeré­seként az Elnöki Tanácstól az Április Negyediké Ér­demrendet kapta, a KNEB- től pedig emlékplakettet. Ki­lián Jánosnak, a barcsi NEB elnökének tevékenységét a Munka Érdemrend bronz fo­kozatával ismerték el. Koz­ma Miklós, a nagyatádi NEB elnöke Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott. A KNEB emlékplakettjét kapta Antal László és So­vány György, népi ellenőr. Elismerő oklevelet kilencen vettek át, emléklapot ketten, kiváló társadalmi munkás kitüntető jelvényt öten, és kilencen részesültek tárgyju­talomban. Harminc évvel ezelőtt, 1958. február 3-án alakult meg a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság, majd ezt követően — még ugyanab­ban a hónapban — a terü­leti bizottságok. Az alaku­lásról és az eddigi évtize­dekről tartottak ünnepi meg­emlékezést tegnap Kaposvá­ron a megyei NEB székhá­zában. Számítógépen végzik ,a számlázást a jövőben a Nagykani­zsai Sörgyár kaposvári kirendeltségén. A CTX 2000 típusú számítógép munkába állításával a vevők az eddiginél gyor­sabban kapják kézhez ja számlákat, amelyeket eddig Nagy­kanizsára kellett küldeni Keresett háziipari termékek „Ahoi lehetséges, bővíteni kell o bedolgozói hálózatot.” (A megyei pártbizottság múlt év szeptember 2-i határozatá­ból.) A siófoki Dél-balatoni Há­ziipari Szövetkezet 1987. évi gazdálkodása során ötszáza­lékos árbevételi és 7—8 száza­lékos nyereségnövekedést ért el. Exporttevékenységét a szocialista piacon az előző évi­hez hasonló szinten tartotta, míg tőkés exportját növelte mintegy 20 százalékkal. Kü­lönösen élénken fejlődött a szabadidő- és gyermekruhá­zati ágazat. A szövetkezet sajátos színfoltja a népmű­vészeti termékek, a hímzett konfekció és lakástextília, valamint a népművészeti bú­torok gyártása. Az átlagosnál nagyobb gazdaságosság jelle­mezte a dísz- és ajándék­tárgy-készítő tevékenységet, amellyel a pécsi ötvösrészle­gükben 15 dolgozó foglalko­zik. A megyében egyedül csak ők gyártanak fonott bú­torokat. E termékeik mint­egy 40 százaléka gyermekbú- tor, amelyet a fonyódi rész­legben 15 dolgozó készít. Munkájuk színvonalát jel­zi, hogy csak nyugati, fő­ként NSZK-, francia és oszt­rák exportra gyártanak. A szövetkezet a hazai igé­nyek jobb kielégítése érde­kében már 1981 óta üzemel­teti Siófokon a saját boltját. ott gyártmányaikon kívül más, hasonló vállalatok ter­mékei is színesítik a válasz­tékot. — Mintegy 100 kilométe­res körzetben foglalkozta­tunk dolgozókat — mondta Széli István, a szövetkezet elnöke. — Tavaly összesen 280-an voltak, s közülük min­den második bedolgozó. Ezt a rendszert nemcsak a szö­vetkezet gazdasági haszna, hanem szociálpolitikai célok is indokolják. Munkalehe­tőséget ad a falvakban, köz­ségekben élő lányoknak, asszonyoknak. Így ők otthon, a család és a ház körüli munkák ellátása mellett át­lag mintegy 6 órát foglalkoz­nak hímzett és varrott ter­mékek előállításával. Mun­kájukat ugyanolyan elbírá­lás alapján értékeljük, mint a nem bedolgozókét. Telje­sítménybérezés szerint kap­ják a pénzüket, s így van, aki havonta ezer. s van. aki 4000 forintot is megkeres. Az utóbbi időszakban nö­veltük a nyugdíjasok és a gyesen levő kismamák be­dolgozását. Célunk, hogy a jövőben saját nyugdíjasain­kat és gyesen levőinket is jobban foglalkoztassuk. Ta­valy elnyertünk egy megyei pályázatot a gazdaságilag el­maradott térségek munkale­hetőségeinek javítására. En­nek keretében Tab körzeté­ben szeretnénk tovább bőví­teni bedolgozói hálózatun­kat, s így újabb 55 ember­nek tudnánk munkát bizto­sítani. — Rendkívül nagy gon­dunk, hogy januártól köz­ponti bértömeg-szabályozás­ba tartozunk, s ez határt szab a létszámnövelésnek. Épp ezért szeretnénk bázis- bértömeg-módosítást kérni az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivataltól. Létszámnö­velésünk a szociális megfon­tolásokon • túl azért is indo­kolt, mivel termékeink iránt az idén tovább nőtt a keres­let, s a kapacitásunk az igé­nyek kielégítésére kevés. Ezért más szövetkezetekkel is fölvesszük a kapcsolatot. Tervünk, hogy ez évben is megtartjuk korábban kiala­kult termelési szervezetün­ket, de nagyobb gondot for­dítunk a termelékenységet elősegítő műszaki színvonal növelésére. Emellett nálunk új alapanyagot (mint példá­ul a farmerjellegűeket) al­kalmazunk. Munkavégzé­sünk színvonalának emelé­sét szolgálja, hogy már öt felsőfokú végzettségű dolgo­zót alkalmazunk a munka irányítására és szervezésére. Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents