Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

1988. február 3., szerda

Somogyi Néplap

3

Tanácsi gazdálkodás

A tanácsoknak folyósított költségvetési támogatás az idén tovább csökken, ami aggodalmat és keserűséget vált ki a helyi közigazgatás képviselőiből. Ennek hangot adtak az Országgyűlést előkészítő bizottsági üléseken, s magában a tisztelt Házban is. Ám ami nincs, abból nem lehet adni. Medgyessy Péter immár miniszterelnökhelyettesként is csak azt mondhatta: a kormányzat biztosítani kívánja, hogy a tanácsok előre számolhas- -sanak működésük pénzügyi feltételeivel.

Figyeljünk a szóra: feltételeivel. Ami nem magát a pénzösszeget jelenti, hanem a bevételek forrásainak meghatározását, a bevételek gyarapításának módját.

Ma már tudjuk, hogy a tanácsi pénzeszközök egyik növekvő fontosságú hányadát a személyi jövedelem- adók alkotják. Ezek a kormány szándéka szerint már 1989-től közvetlenül a területi tanács kasszájába folynak be. Ez — mondotta Medgyessy Péter — növeli a tanácsok érdekeltségét az adó következetes behajtásában. De érdekeltté teszi őket abban is, hogy a maguk eszközeivel növeljék a helyi lakosság adófizető képességét. Ehhez persze újfajta gondolkodásmódnak kell kialakulnia. Nemcsak azt kell nézni, hogyan javítja egy- egy fejlesztés a helyi lakosság közérzetét, esetleg hogy mennyire növeli a község vagy város presztízsét, hanem azt is, sőt elsősorban azt, hogy ez hosszabb távon milyen eredményeket hozhat a jövedelemtermelő képességben.

Megfontolásra érdemes például, vajon egy-egy tanácsi tulajdonban álló telek- ingatlanon gépkocsiparkolót célszerű-e 'létesíteni, vagy inkább üzletházat. Amelyben bérbe adhatók az üzlethelyiségek esetleg kisvállalkozóknak. Akik nemcsak a község vagy város önellátását szolgálnák, hanem más környékbeli községekét, városokét is, azaz optimális hatékonysággal tudnának működni. Cserébe más szolgáltatásokat igénybe lehetne venni szomszéd községekből, városokból. Ehhez csupán az eddig nem éppen jellemző kooperációs szellemet kellene erősíteni.

Azt is fontolóra lehet majd venni, vajon a használatba adott műhely, telekingatlan egyszeri díja hoz-e többet a konyhára (miközben az esetleg túlméretezett összeg rontja az új vállalkozás induló esélyeit), vagy az a jövedelemadó, amit a sikeres új vállalkozó hosseú távon fizet majd.

Vállalkozóvá válhat maga a tanács is (van már rá példa !) például üzemtulajdonosként. A helybeliek ellátásáról gondoskodó üzem is lehet nyereséges, azaz nem támogatásra szoruló, hanem adót fizető, a bevételeket gyarapító.

Nagyobb keletje támadhat az új körülmények között az eddig talán merésznek vagy naivnak föltűnő gondolatoknak, ötleteknek. Olyanoknak, amelyek a helyi adottságokat kihasználva próbálják meg előbbre vinni a szű- kebb pátria gazdasági szekerét. Anélkül, hogy ehhez elsősorban egy magas pozíciójú pártfogót akarnának megnyerni.

Ahol sikerül saját erőből gazdasági pezsgést beindítani, oda a jövőben föltehető- leg magas pártfogók nélkül is több pénz kerül. Nem feltétlenül a költségvetésből — bár az sem elítélendő rossz egy teljesítményorientált gazdaságban!, — hanem például a pénzintézetekből.

Akik viszont továbbra is csak a felső szervek támogatására várnak, könnyen hoppon maradhatnak. És a közvélemény átalakulásával még csak sajnálkozni se nagyon fognak rajtuk.

Érsek Iván

A TANÁCSOK 1988. ÉVI TERVEIBŐL

Lakossági összefogással

Állásfoglalást dolgozott ki a barcsi városi pártbizottság a tanácsok hetedik ötéves tervének módosításáról. Dr. Németh Jenő, a városi párt- bizottság első titkára elmondta: elsősorban az késztette őket arra, hogy felmérjék az elfogadott középtávú tervben megfogalmazódott feladatokat, mert nem lehet a korábban elhatározott ütemben megvalósítani, a működési és a fejlesztési kiadások jelentős csökkenésével kell számolni. A következő években jelentősen csökken a fejlesztések állami támogatása, ezért alapvető változtatásokra van szükség. Ennek ellenére a barcsiak nem akarnak lemondani a legégetőbb gondok orvoslásáról.

Az idén különböző forrásokból 112 millió forintot költenek fejlesztésre és 188 milliót az intézményhálózat fenntartására, üzemeltetésére. A pártbizottság első titkára néhány héttel ezelőtt még a városi tanács elnöke volt, így jól ismeri a gondokat. A várossá nyilvánítás óta átgondolt településpolitikát folytatnak. Sok a pótolnivalójuk, de még több a természeti adottságuk, amelyeket bűn lenne nem kihasználni.

— A város tervei hosszú távra szólnak, az itt élőket azonban leginkább az foglalkoztatja, hogy mi lesz holnap.

— Négy alapvetően fontos, rövid távon megvalósítandó feladatot jelöltünk meg. Az első az üzletközpont terv szerinti kiépítése. Az új piac átadás előtt áll. A különböző boltok alapozása megkezdődött, jövőre ezek nyithatnak. A városi tanács huszonötmillió forint értékben

kötvényeket bocsátott ki egy gondozási központ létrehozására. A volt rendőrkapitányság helyén a napokban kezdődnek meg a munkák. Az idősek klubja — a volt öregek napközi otthona — negyven-negyven embert fogadhat itt, és tíz embernek hetes napközit rendezünk be. Konyhát alakítunk ki, s onnan a peremterületeken élő idős, magukra hagyott embereknek is szállíthatunk meleg ételt. Helyet kap itt egy orvosi rendelő is.

Barcs legnagyobb gondja

— mint minden településé

— a lakásépítés. Az idén folytatódik a Munkácsy-la- kótelep építése. A tervek szerint négyszázötven otthont lehet majd teremteni a következő években. Az idén száz telket vehetnek birtokukba a vállalkozók. Minden közmű a rendelkezésükre áll.

A Dráva-parti város az országhatáron épült; távol van mindentől. A közlekedés körülményes, a kapcsolatteremtés bonyolult. A tanács tárgyalásokat folytat a postával. 1991-ben új épületbe beköltözhet a posta, s meglesz a lehetősége annak, hogy a lehető leggyorsabban bekapcsolódjanak a távhi- vóhálózatba.

Barcson már évekkel ezelőtt felismerték, hogy a város lakói nélkül semmit nem lehet megvalósítani. Együttgondolkodásra, közös összefogásra van szükség. Hogy ez milyen eredményeket hozhat, azt az elmúlt évek bizonyították. A tanács a tervet a helyi igényekhez igazítva dolgozta ki, így nem okozott gondot a település- fejlesztési hozzájárulás megszavazása sem.

N. J.

DARUK ÉS DARUSOK

Szélcsendes napokat

„Ki találta fel a / körülírt zuhanást / — a lépcsőt, / mely a magasságot megszelídíti, / fölolvasztva fokokká / a dermedt függőlegest, , s a megoldás furfangját: ] a kerülő út szerény / cselét megmutatta / a pillantása után / hasztalan ugráló ; szárnyatlan embernek?”

Fazekas József mintegy 20 méteres magasságban tölti a munkaidejét. A toronydaru kimagaslik az Arany János utca most épülő házai közül. A gép irányítófülkéje a daru vázán kívül helyezkedik el, tervezői két idomvasra bízták annak és ezáltal kezelőjének a tartását is. A fülkéhez lépcsőnél is merede- kebb feljáró, néhány létrasor vezet, hol itt, hol ott mutatva az utat a daru váza között. A darukezelő amennyire csak lehet takarékoskodik a le- és feljárással. Fazekas József is csak az ebédhez és a munkaidő végeztével hagyja el a helyét.

— Már az építőiparban dolgoztam, amikor a hatvanas években megjelentek a toronydaruk. Az első tanfolyamok egyikére jelentkeztem. Budapesten, az Építőipari Gépesítő Vállalatnál dolgoztam, a tanfolyamot pedig Debreceniben tartották. Ma is ez a vállalat az egyetlen az országban, amelynek toronydarui vannak. A különböző építőipari vállalatok pedig — mint ezt a gépet a Sáév — bérelik azokat.

A Sáév, a budapesti vállalat Zala megyei építésvezetőségével áll kapcsolatban, tőlük rendelik meg a toronydarukat, elsősorban szerkezetszereléshez, panelezéshez, de az IMS-technológiával készülő középületeknél is szükség van ezekre a berendezésekre. Mindig más-más típusra, a munka jellegétől függően.

Az egyes építkezéseken szükséges darutípust már az épület tervezésekor meghatározzák. Fontos szempont, hogy van-e megfelelő hely a telepítéshez, valamint az, hogy a gém milyen messzire tud kinyúlni.

A Sáév által bérelt toronydaruk tavaly 2056 órát dolgoztak főleg egy műszakban. Az építkezések számának a csökkenésével többműszakos foglalkoztatásuk és üzemidejük egyre csökkent.

— Amióta létrehozták a vidéki kirendeltségeket, szinte egy helyen dolgozom. Legalább 15 éve, a nagyatádi kórház építésének a kezdetétől a somogyi építkezéseket járom. Kelevízen lakom, nekem sem mindegy, hogy milyen messze van munkám az otthonomtól. Valamikor ez a munka az ismerd meg hazádat mozgalomhoz hasonlított.

Jelenleg egy KB 160/2 típusú, bolgár gyártmányú darut irányít.

— Ahogyan követték egymást az újabb típusok, mindegyikről letettem a vizsgát. Tíz-tizenkét típust kezelhetek. A legszívesebben a kaposvári posta építésénél is használt Elba Kaiser darun dolgoztam. Csodálatos gép. Gyors, üzembiztos, 13 métertől 25 méterig nyúlik ki a gémje és 8 tonna súlyt tud felemelni. Legjobban a gabonasilók építését szeretem. Az ember alig kezdi el a munkát, két hét múlva már 30 méteres magasságban jár.

Az Arany János útcában csak négy emelet magasságig kell nyújtani a gémet. A panel súlya alatt így is megrándul a hatalmas szerkezet, legalább fél méterre leng ki a felső része, azután, amikor a súlyt elengedi, újra csak belerándul.

Kaposváron másutt jelenleg alig használnak toronydarut. A Búzavirág utcába telepített gép most áll. A város talán leglátványosabb építkezésén, a víztoronynál befejezte munkáját a dairu- óriás. A szennyvíztisztító telepen viszont ugyanolyan toronydaru rakja a helyére a nagy súlyú gerendákat, magyar gyártmányú FT 60/1 típus. Ennél kisebb berendezés nem tudna megbirkózni a feladattal. A dolgozók szerint

akár egy Elba Kaiser is elkelne, de annak jóval nagyobb a bérleti díja. Ezt a berendezést a Délviép foglalkoztatja. Kezelője, a zselic- szentpáli Barta Elemér ugyanannak a vállalatnak az alkalmazottja, minit Fazekas József. Nem csoda, hogy pályakezdésük szinte megegyezik, de Barta Elemér később, 1969-ben foglalta el a helyét a magasban.

— Augusztusban kezdtem a szennyvíztisztítón a munkát. Ez a berendezés úgynevezett futómacskás megoldású, itt a gémet nem lehet állítani, de bizonyos munkáknál ez használható jól. A teherbírása 4,5 tonna, de 35 méteres magasságban már csak 1,7 tonnát emelhet. A daru hosszirányú mozgását 50 méteres sínpálya biztosítja.

Az FT 60/1 típusú daru lényegesen karcsúbb, magasabb, mint a városban dolgozó társa. Ködösebb napokon talán a csúcsát sem lehet látni. Barta Elemérnek azonban csak 6 métert kell a fülkéig felfelé „mászni”, bár a fülke magasságát lehet szabályozni.

— A beremendi cementgyár építésénél 84 méter magasban dolgoztaim. Ide már lift vitte fel a darust, de az első napokban úgy kellett felmászni. Szerencsére már akkor kerültem oda, amikor üzemelt a lift. Ilyen magasságból nagyon kicsinek látszanak az emberek.

A toronydarukra a legtöbb veszélyt az erős szél jelenti. A szigorú előírások szerint: 36 kilométeres erősségű szélben 2 négyzetméteresnél nagyobb felületű tárgyat már nem emélhet a daru.

— A legrosszabbak a széllökések. Ilyenkor nem lehet lefékezni a darut. Egyszer féltem a gépen. Három évvel ezelőtt a kaposvári kórház építésénél a munkatársaim éppen felkötözték a munkadarabot, amikor észrevettük a gyorsan közeledő vihart. Mire újra leoldották, a szél már el is ért bennünket, „vitte a gépet”. Nem mertem leszállni róla, mert attól tartottam, hogy leviszi a pályáról. Ha a gép szélirányban áll, nincs nagy baj. de az elfordított darut köny- nyen elviszi. Végül nem lett semmi baj. Azért kell álló gépen kioldott helyzetben tartani a féket, hogy a daru szélirányba tudjon fordulni.

Szélcsendes napokat, toronydarusok !

Lehőcz Rudolf

Négy évtized a munkásmozgalom szolgálatában

Kovács István nélkül még ma is szinte elképzelhetetlen bárminemű MHSZ-es megmozdulás, esemény, társadalmi munka Siófokon. Az 58 éves aktíva életének több mint négy évtizede telt el a munkásmozgalom jegyében.

— A Viharsarokban, Gyulán születtem. Apám kubi- kolásból tartotta el családját, s már ő is szoros szálakkal kötődött a mozgalomhoz — vall életéről. — Anyám a gyulai harisnyagyárban fonónő volt,, de az 1938-as sztrájk alkalmával elbocsátották. Apám a földmunkások szakszervezeti bizalmija volt. A felszabadulás után szüleim beléptek a pártba. Példájuk nyomán idővel én is aktív mozgalmi emberré váltam. 1946 márciusában a munkásfiatalok szervezetének, a SZIT-nek lettem a városi titkára. Közben a gyulai vízügyi igazgatóságon dolgoztam, kubikosként vettem részt az újjáépítésben. Ott voltam a Hegyeshalomnál épített nemzetközi betonút születésénél, valamint a Ferihegyi repülőtér munkálatainál is.

Mint SZIT-titkár került kapcsolatba a Magyar Szabadságharcos Szövetséggel, melynek alakuló ülésén, Gyulán, 1948 februárjában ő is részt vett:

— A Körös-parton, a Steiner féle hatalmas házban volt a gyűlés. Attól a naptól fogva vagyok tagja a szövetségnek, amely ma már több névváltoztatás után MHSZ- ként közismert. Ott a motorosszakosztálynak lettem vezetőségi tagja, s mint ifjúsági vezető, részt vettem a Kommunista Párt munkájában is. 1950-ben az MDP javaslatára kerültem a Belügyminisztérium személyi állományába, Szolnokra. Életem ezután vett nagy fordulatot. 1951-ben elhagytam az Alföldet, s február 18-án Somogyba kerültem. Előbb Kaposváron, majd Marcaliban dolgoztam, 1953 novemberétől pedig Siófokon, ahol 1964 augusztusáig a rendőr- kapitányság vezetője voltam. Ezután — nyugdíjazásomig, 1987 októberéig — a Kőolajvezeték-építő Vállalatnál tevékenykedtem külön- nöző munkakörökben. Bárhol, bármilyen vezetői beosztásban is voltam, az MHSZ-től sosem szakadtam el. 1965-ben sikerült megalakítanunk a KVV-nél a vállalati lövészklubot és a tartalékos klubot. A siófoki MHSZ-nek ma is aktívan dolgozom, tagja vagyok a városi tanácsadó testületnek.

Kovács István igen sokat dolgozott a siófoki lőtér építésén. Ügy tervezik, hogy a társadalmi munkával épülő új létesítményt április 4-én, vagy legkésőbb a nyári idény kezdetére átadják. Társadalmi funkciói azonban az MHSZ-munkával még nem érnek véget. Kiképzési feladatokat lát el

immár csaknem két évtizede a munkásőröknél.

— A mozgalmi feladatok mellett akad azért néha egy kis szabadidőm — mondja Kovács István. — Szépiákon van egy kertünk gyümölcsfákkal, szőlővel, s itthon, a ház körül is szívesen dolgozgatok. Olykor kirándulunk a feleségemmel, de alapvetően itthon találom meg elfoglaltságomat. Rendkívül érdekel a társadalmunkban zajló kibontakozási folyamat. Nekem, mint régi mozgalmi embernek, nagyon sok korábbi elképzelésemet újra kell értékelnem, hiszen egy más világban, más szemlélettel nevelődtünk, amiben akkoriban elkötelezetten hittünk. Bizony, olykor nem könnyű a régi beidegződéseket felülbírálni, s az új elképzelésekkel egyeztetni. De szükség van rá, hisz a világ nem állhat meg, haladnunk kell mindig előbbre —mégha ez olykor nehéz is!