Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
1988. február 3., szerda / 4 Somogyi Néplap OTTHON ES CSALAD Február — a farsang ideje A bálba indulók gondja, milyen toalettekbe vonuljanak be a vidám mulatságokba. Az itt közölt felyételek némi ízelítőt adnak az 1988. évi farsang legdivatosabb modelljeiből. (Francia modellek.) A jó alakú és fiatal lányok, asszonyok újra magukra ölthetik a „minit”. Hangsúlyozza karcsú derekukat a fodros szoknyácska. A fekete bársony és selyem szoknyák méltó kiegészítői a csipkeblúzok, blézerek, nőies, derekat hangsúlyozó szabásvonallal. A férfiak alkalmi öltönyei anyagból készülnek. Divat a finom kidolgozású gyapjú szmoking, az egy- és kétsoros öltöny hosszú fazonnal, enyhén karcsúsított vonallal. (Az IWS Nemzetközi Gyapjú Titkárság modelljei.) r All a bál... Áll a bál! Méghozzá nemcsak a felnőttek hálóznak, hanem hálóznak, pontosabban farsangolnak a gyerekek is. Soha nem felejtem el egy kollégám évekkel ezelőtt megjelent kis Cikkét, amelyben leírta: óvodás fia azzal jött haza, hogy az óvónéni kiosztotta a jelmezeket, és ő — bár ez néki egyáltalán nem tetszik — kakaska lesz. Iskolás bátyja csúfolta is ezért, mire azzal válaszolt vissza: „Tudd meg, jövőre én is iskolás leszek, és akkor az leszek, ami akarok!” Mármint a jelmezt illetően. Hát ez lenne az első dolog amire jó, ha a szülő felfigyel. Igaz, hogy nem mindenfajta jelmezt könnyű otthon elkészíteni, de mindenesetre ne készüljön a gyereknek — kis vagy nagykamasznak — olyan jelmez, amit nem óhajt, amit nem ő talált ki, amiben talán nem is érzi majd jól magát. Ha a legkisebbeknél a jelmezkészítés a szülőre marad is, ' a nagyobbacskáknál már okvetlen vonjuk bele őket is a munkába. így érdekesebb lesz, becsesebb lesz. jobban szórakozik majd a gyerek akármilyen bolondságot is eszelt ki. Gyakoriak az otthon rendezett „gyerekbulik”, házi farsangok is. Ehhez csak két jó tanács, gyakorlott szülők üzeneteként. Az első: a gyerek döntse el, hogy kiket hív meg, és ne a mama állítsa össze a vendéglistát, az ő baráti körének gyerekeit erőltetve saját fiára, lányára. Ha jó barátok a gyerekek, akkor úgyis meghívják egymást, ha pedig csak a szülő erőlteti a dolgot, akkor elronthatja az egész hangulatot. Az iskolás gyerekek egyébként általában a legjobban saját osztálytársaikkal szeretnek szórakozni. A másik: felesleges a nagy költekezés a gyermekfarsang- ra. Nagyon jól megteszi a „zsírosdeszka” is, megteszi néhány olcsóbb házi sütemény, vagy nem drága szendvics, mókásan feldíszítve. A legfontosabb, hogy hagyjuk a gyerekeket jól szórakozni, engedjük meg a ki-, csit hangosabb zenét. (Ha a szomszédokat előre megkérjük, hogy viseljék el egyszer az esztendőben, bizonyára megteszik, hiszen nem éjszakai mulatságról van szó). Jó mulatást! Jugoszláv gasztronómiai hét Kaposváron ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ A VENDÉGLŐBEN A megszokottól némiképp eltérő illatok lengedeztek tegnap délelőtt a kaposvári Szabadság Park Étterem konyhájában. Nem véletlenül került oda az idegen illatfelhő: a tegnap megkezdődött Jugoszláv gasztronómiai hét ünnepélyes nyitó ebédjére készült Ivan Javu- rek, a Bjelovár melletti motel éttermének főszakácsa és .segédcsapata. Elöljáróban mindjárt egy recept, amelyet a somogyi háziasszonyoknak ajánlott a jugoszláv konyha tudora: — Bjelovári rostélyos az étel nyve. otthon is könynyen elkészíthető — mondta rövid, de elmélyült gondolkodás után, a nagy fehér sapka alól vidáman mosolyogva. — Fele-fele arányban veszünk' darált marha- és disznóhúst, közepes méretű lapos pogácsává gyúrjuk ízlés szerint fűszerezve. Két pogácsa közé kerül egy szelet sajt és ezt a „szendvicset” körülkerítjük egy hosszú füstöltszalonna szelettel. Egy tepsibe kevés zsírt teszünk, ebben sütjük meg a kész pogácsákat, egy- egy oldalukon 5-5 percig. A hús így belül kissé véres marad, de a sajt megolvad. Hagymávál, rósejbnivel, paradicsommal körítve tálaljuk, nehezebb vörösbort szervírozunk italként hozzá. Nos: a két nép barátsága és jó szomszédi viszonya bizonyára erősödik az ilyen ízek segítségével. Többek között e témáról is beszélt a gasztronómiai hét ünnepélyes megnyitásakor Vincze Lajos, a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat és Velj- ko Bosanac, a bjelovári Central Vendéglátó Vállalat igazgatója. Mindketten szóltak róla, hogy a bemutatkozás kölcsönös, és ez nemcsak a barátság ápolását szolgálja, hanem a szakmai tapasztalatok bővítését, az üzleti fogások és a konyhaművészet egymástól való ellesését is. Veljko Bosanac kérdésünkre válaszolva elmondta: az ősszel kívánják újra vendégül látni Bjelováron a kaposvári cég ínymestereit. Nem elsősorban a gazdasági haszon a fontos, de rá sem fizetnek az ilyen rendezvényekre, a korábbi bemutatkozások során a testvér- városban igen sok érdeklődőt vonzott a magyar konyha. Remélik, hogy most a Park vendéglőben a jugoszláviai ízek iránt is hasonló lesz a kereslet. Vorkapic Desimirt, a Kaposváron most szereplő csapat „vezérét”, a Bjelovár Motel vezetőjét arról kérdeztem: van-e kedvenc magyar étele. Kiderült, hogy jól ismeri a magyar konyhát, és sajátságos meghatározást adott: — A kanalas ételeket kedvelem leginkább. Az erős, fűszeres, kanállal ehető magyar specialitásokat. Egy hétig minden este déli szomszédaink . kedvenc csemegéit ízlelhetik meg a Park vendéglőbe betérők, a hét végén pedig délszláv bál zárja a sort. Arcbőrünk ápolása Elsősorban a városok lakóira gondolunk akkor, amikor az arcbőr téli, a légszennyeződéstől származó ártalmainak elkerüléséről szólunk. Igaz, a hideggel, a csípős széllel vidéken, a falvakban talán inkább kell szembenézni, de ez ellen könnyebb védekezni. Nagyon könnyen megállapíthatjuk magunk is, hogy a levegő mikor és mennyire tiszta vagy szennyezett. Ha egyetlen személyautó elhaladásának a szagát meg lehet érezni — akkor tényleg tiszta a levegő. Ehhez a természetesen némileg szubjektív mérési módhoz még annyit: a jól beállított, látható égésterméket nem kibocsátó gépjármű légszennyezésére gondolunk. Ilyen „szigorú” követelménynek megfelelő levegőtisztaság bizony ma már — sajnos — sok kisebb településnek a főbb útjain is csak éjjel, vagy friss hóesést követően tapasztalható. Hát még a városokban! Elég, ha megnézzük egy olyan gépkocsi karosszériájának az állapotát, amelyik 1—2 napja mozdulatlanul parkol. Látni fogjuk, milyen piszkos. Ugyanez a levegő éri az arcunkat is. Ezt a szennyet naponta legalább egyszer feltétlenül el kell távolítanunk bőrünk (különösen arcbőrünk) felületéről. Akinek zsíros az arcbőre, az használjon e célra meleg vizet és szappant. A száraz bőrűek pedig vattapamacsra kent arctejet alkalmazhatnak. Aki először használja, meg fog lepődni, hogy milyen rendkívül erős mértékben tud elszennyeződni ez a vattapamacs az arcától. Addig kell a vattát cserélni, amíg az tisata marad. Ezt az arclemosást ésszerű esténként elvégezni ; ezzel azonban az arcápolás még nem fejeződött be. Aki szeretné, hogy sokáig szép és ránctalan legyen az arcbőre, a letisztítást követően két kezével 1—2 percig paskolja meg az arcbőrét, majd ezt követően valamilyen bőrápoló kozmetikummal kenje be éjszakára. Ez azonban csak közvetlenül alvás előtt történjék. Nem kelt esztétikus látványt sem az anya, sem a feleség a fényesre krémezett arcával és dekoltázsával (netán becsavart hajkoronájával). Ehhez az arcápoláshoz nem kell feltétlenül márkás, drága kozmetikumot beszereznünk; megfelel erre a célra például az olcsóbb babaolaj is, különösen akkor, ha kevés (néhány milliliter) „A” vitamin olajjal dúsítjuk. Ha az esti arcbőrtisztítást rendszeresen elvégeztük, ak- Jíor reggelre mindig tiszta arcbőrrel ébredünk. A reggeli arcápolás így történhet csak hideg vízzel is, bár a melegebb és a hidegebb víz váltogatása nagyon jó hatású ér- torna. A melegben kitáguló bőrereket a hideg összehúzódásra készteti. Erre érdemes nemcsak reggel, hanem esténként is 2—3 pecet rászánni. Mindez természetesen egész testünkre is érvényes. Ha a meleg fürdőt hideg-meleg zuhannyal váltogatva, végül is hideggel fejezzük be, akkor nemcsak a vérkeringés lesz frissebb, de mindez igen kedvező edzettséget, jó megelőzést is jelent a különféle meghűléses betegségekkel szemben. Visszatérve az arcbőrre: a vízzel történt lemosás, pas- kolás után valamilyen nappali krém használata ajánlott. Akár alapozónak a smink alá, akár önmagában annak, aki egyáltalában nem festi magát. Ez még annyi előnnyel is jár, hogy a napközben rárakódó szennyet, kormot, füstöt és port ez a védőréteg felfogja. Ha van rá módunk, akkor ennek az alapozónak — az ugyancsak vattapamaccsal való — eltávolítására és újra történő alapozására is szánjunk néhány percet. Ezt semmi körülmények között nem mulaszthatjuk el akkor, ha esti programra — például színházba, társaságba stb. — készülünk. Mindeddig azonban csak az arcbőr külső ápolásáról volt szó. Pedig nem kevésbé fontos a belső ápolása: az egészséges, változatos étrend, amely sok gyümölcsöt, zöldséget és főzeléket tartalmaz; ugyanakkor szénhidrátokban és zsírban szegény. Durvább őrlésű lisztet, illetve ilyen lisztből sütött kenyeret fogyasszunk, disznózsír helyett pedig étolajjal készült ételeket. Legyen az étrendünk könnyű, száraz húsokban, baromfiakban valamint halakban (főleg tengeri halakban) gazdag. Hozzátartozik az arcbőr belső ápolásához az alkohol (elsősorban a tömény szeszes italok) és a dohányzás csökkentése (beleértve a passzív dohányzást is!). Napi 2 deciliter bor — étkezéskor — sok kutató szerint kifejezetten hasznos (de nem több!) Ugyanakkor érdemes több folyadékot inni, különösen a rostos gyümölcsleveknek van kedvező élettani hatásuk. Az is hasznos lehet, ha valaki a reggeli arcápolásának a megkezdése előtt egy pohár szobahőmérsékletű vizet iszik meg. Mindezt pedig ki kell egészíteni a jó levegőn történő egészséges testmozgással. A téli hideg időben sem célszerű erről lemondani. Legalább sétáljunk a településnek azon a részén, ahol köztudottan jobb a levegő (például folyóparton, erdőben). Ez is hozzá tartozik az arcbőr fiatalon tartásához. dr. K. K. Asztmás gyermekek Napjainkban — minden valószínűség szerint a fokozott levegőszennyezés következtében — egyre több azoknak a gyermekeknek a száma, akik egész kisgyermek- koruk óta szenvednek nehéz- légzéses rohamokban, asztmában. Mindmáig nem tisztázott biztonsággal az, hogy asztmásán fulladó gyermekek közül felnőtt korukra hányán „növik ki” az asztmát, és hányán maradnak életük végéig asztmásak. E kérdés eldöntésére svéd orvosok 123 gyermek sorsát kísérték figyelemmel felnőttkoráig. Ezek a gyerekek valamennyien asztmás panaszok miatt szorultak kórházi kezelésre. Tapasztalataik amellett szólnak, hogy felnőttkorban általában azok maradtak asztmásak, akiknél a nehézlégzéses roham már szinte csecsemőkorban jelentkezett, akik gyakran szorultak ilyen fulladásos panaszok miatt kórházi kezelésre, és végül azok, akiknél más allergiára utaló elváltozásokat, például ekcémát mutattak ki. Amikor 23—31 éves kor között az időközben rendszeresen ellenőrzött 123 gyermeket kontrollálták, kiderült, hogy közülük négyen meghaltak — igaz csak hárman asztma miatt — viszont — 58 százalékuk teljesen megszabadult az asztmától. Azoknál, akiknél fennmaradt az asztma felnőttkorukban is, kisgyermekkorukban gyakran voltak kórházban, gyakran szenvedtek ekcémás bőrjelenségek miatt, és asztmás nehézlégzésük igen korán jelentkezett. Ugyanebbe a csoportba tartoznak, akiknek kisgyermek- korukban gyakran volt felsőlégúti hurutjuk, és akik állati szőrre nehézlégzési rohammal válaszoltak.
