Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

1988. február 13., szombat 6 Somogyi Néplap AZ IFJÚSÁG ÉLETE Megállnak a saját lábukon Sok szeretetet kaptunk Hasznosat alkotott az ifjúság A Masterfil Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyárában sok állami gondo­zott dolgozik. Többségük gyerekcipőben jár még, s a háromműszakos kemény munka után a lányotthon vagy az albérlet falai közt keres kikapcsolódást. Gall Katalin és Horváth Rózsa nemrég került a gyárba, és szívesen emlékszik vissza a fonónál jóval könnyebb munkát nyújtó Balaton-parti felszolgálásra, ahol több pénzt is kereshettek. — Háromezer forintból nem könnyű megélni. Ha csak a jelennel kellene tö­rődnöm, vígan kijönnék belőle, de nem költhetem él az összesét. Gondolnom kell a jövőmre is, hiszen a szü­léimre nem számíthatok. Mindent a magam erejéből kell megszereznem. ezért már most is szorgalmasan spórolok. Ez elég nehéz, mert az intézetben nem nagyon tanítottak meg rá. Sok min­denre magunknak kell rá­jönnünk. ezért ennek néha az árát is megfizetjük. Igaz, én még a szerencsésebbek közé tartozom; itt él Kapos­váron a nővérem, gyakran meglátogatom, s anyagilag is segít. Ű az egyetlen test­vérem, akivel tartom a kap­csolatot. Ügy tudom, hét gyerek van a családban, de nem szoktam találkozni ve­lük. Anyukám néha, egy­szer egy évben meglátogat; ilyenkor elbeszélgetünk. Pénzt nem kapok, de nem is kérek tőle, s ez viszont is igaz — mondja Gáli Kata­lin. Horváth Rózsának azon­ban erről más tapasztalatai vannak a saját családjában — Négyen vagyunk testvé­rek, hárman Somogyszobon élnek. Havonta látogatom őket. Hatéves voltam, mikor először hazautaztam; öröm­mel fogadtak, s most is szí­vesen megyek haza. Mondta darabjai, amelyek a somogyi pásztorfaragás motívumvi­lágát hordozzák. A csontból készített ivókürt mellett fa­litányért és úgynevezett mo­sólapockát is kiállított. Horváth Zoltánná népi já­tékokat, karácsonyi díszeket készített. A műszaki kategóriában hat egyéni és két csoportos pályamunka szerepelt, a népművészetibén öten állí­tották ki alkotásaikat. A gyári zsűri hét jutalmat osztott ki minden rangsoro­lás nélkül, de a nagyobb — a budapesti — kiállításon már minősítik is a pályamű­veket L. R. is apám, hogy maradjak ott­hon, de félek, hogy csak a pénzemért akarnák. Meg kü­lönben is: elég nagy vagyok már ahhoz, hogy megállják a magam lábán. Nagyon szeretem a mostohaanyámat is, de ennyi év után jobb már külön élni. Az intézet­ről, ahol felnőttem, sok rosz- szat el lehet mondani, de sok jót is. Mindent megkap­tunk ott, csak épp a szülői szeretetet nem tudták pótol­ni. Nála jóval derűsebben fogja fel a helyzetet Novák Katalin. A három lány kö­zül ő a legtalpraesettebb, pe­dig a sors hozzá sem volt túl kegyes. Hét testvére kö­zül a legszorosabb szálak 15 éves húgához fűzik, aki most a Gvivi lakója. Szüleit hat éve nem látta, s csak vi­dám természete, tempera­mentuma segíti át a nehéz, helyzeteken. — Albérletben lakom, mert az nagyobb önállóságot ad. mint a lányotthon. Szabad­időmben olvasok vagy segí­tek a házinéninek. Mostaná­ban pedig egyre többet gon­dolok a továbbtanulásra. Nem szeretnék itt megöre­gedni. Régi álmom valami kereskedelmi pálya. Nagyon szégyellem magam, ha vala­mit nem értek, s a munka­társaimtól kell megkérdez­nem. Pedig itt nagyon ren­desek velünk. Dolgoztam már olyan helyen, ahol a kérdé­seimre csak annyit mondtak: kérdezd meg a szüléidtől, s ez nekem nagyon rosszul esett. Ha már a kesergésnél tar­tunk, akkor Gáli Katalin­nak is vannak kellemetlen emlékei : — Volt egy barátom, aki­vel nagyon jól megértettük egymást. A szülei azonban ellenezték, hogy állami gon­dozottal járjon, így hama­rosan vége lett a kapcsolat­nak. Pedig én nem tehetek róla. hogy a szüleim eldob­tak maguktól. Az embere­ket nem ennek alapján kel­lene megítélni. Második osz­tályos voltam, amikor a szü­leim intézetbe adtak, a kö­vetkező évben azonban ha­zavittek; otthon jártam is­kolába, aztán ki tudja miért, a következő évben megint visszavittek a Zó.já- ba. Pedig nagyon szeretem őket. rendes emberek. Gáli Katalin szintén ké­pezni szeretné magát. Az egyik legnagyobb gondot ab­ban látja, hogy az emberek néhány tisztességesnek való­ban nem nevezhető állami gondozott viselkedése alap­ján általánosítanak, s ez mindenkire rányomja bé­lyegét. Pedig sokan vannak, akik vétlenek a sorsukban, s akik szebb, emberibb élet­re hivatottak. Munkát vállalnak Januárban a KISZ marca­li bizottságához tartozó alap­szervezetek negyede megtar­totta értékelő-tervező tag­gyűlését. A lakóhelyek, köz­ségek fiataljai nekiláttak az idei mozgalmi feladatok tel­jesítésének. Csömend majd­nem 400, Táska 650 lakosú — Marcali vonzáskörzetéhez tartozó — település. Mind több fiatal marad otthon a községekben, alapít csalá­dot. teremt magának ott­hont. A KISZ-tagság átlag- életkora alig van IS év fö- . lőtt. Bencze Anikó, a csömen- di KISZ-alapszervezet tit­kára beszámolt az 1987-ben végzett mozgalmi feladatok­ról és társadalmi munkáról. A csömendi KISZ-élet ese­ményeire több tucat színes fénykép emlékeztet. A KISZ- tagok élénk „beszólásaikkal" színesítették a beszámolót. Kritikusan szóltak arról, ami balul sikerült, és az el nem végzett feladatokról, munkákról is. A fiatalok azt mondták el, hogy min kell javítani az idén. Az. év ak­cióprogramjának ismerteté­sekor a KISZ-titkár a követ­kezőket mondta: — Kiemelten kell foglal­kozni a KISZ-tagság számá­nak növelésével. Legyen a KISZ-szervezet a csömendi fiatalok minél szélesebb ér­dekképviseleti szerve. A taggyűlések számával nincs baj, tartalommal kell azon­ban megtölteni e fórumokat. A tsz-szel jó a kapcsolat, az idén is vállalnak a fiata­lok répakapálást a hétvége­ken. hiszen a bevétel a múlt évben is erősítette az alap­szervezet gazdasági helyze­tét. A falu vezetőinek javasla­tára a fiatalok segítik a fa­luban egyedül élő idős em­bereket. Szóba került, hogy a KISZ-fia tatoknak nincs egy helyiségük a közös ösz- szejövetelek megtartására. Nemcsak a fiatalok, hanem a község lakói is szeretnék, ha hetente egyszer mozielö- adást tartanának Csömen- den. A KISZ-fiatalok társa­dalmi munkát ajánlottaktól mindehhez. Táska alig három éve ke­rült vissza Marcali vonzás- körzetébe. Azóta a falu ösz- szefogásából és a város hat­hatós segítségével felújítot­ták a kultúrházat. Ebben ta­lálható a könyvtár, a szín­házterem és hetente egyszer filmvetítés is van. Táskán júliusban alakult újjá a KISZ-alapszervezet. E kö­zösség teljes erővel részt vesz a falu életében. Sajnos, nekik sincs helyiségük, de ígéretet kaptak, hogy az új mozgalmi évben már a szép könyvtár melletti szobában tarthatják összejöveteleiket. Dörnyei Andrea Zsuzsa KISZ-titkár szerint minél több KISZ-en kívüli fiatalt kell meggyőzniük, hogy a hozzájuk való tartozás hasz­nos az egyénnek, a közös­ségnek, a falunak. Indulás­kor a kasszájukban csak öt­száz forint volt. különféle tevékenységgel szeretnék ki­egészíteni anyagi lehetősé­geiket, így társadalmi mun­kával, anyagi szempontból is eredményes közösségi bálok rendezésével. A fiatalok mindkét köz­ségben kritikusan szóltak a marcali KISZ-bizottság mun­kájáról. Azt várják, hogy sokkal nagyobb segítséget nyújtson. A niklai tanács pe­dig minden esetben kérje ki a fiatalok véleményét, amely őket érinti. Szoros kapcsolat épüljön ki a tanács vezetői és a KISZ-titkárok között. Nemcsak esetenként, hanem mindig kapjanak meghívót a tanács üléseire. Jüngling József Néhány hónap múlva kéz­hez kapják a tanítói okle­velet. Addig záró tanítás, ál­lamvizsga. ezekben a .hetek­ben pedig a tanítási gyakor­lat vár rájuk. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola harmadéves hallga­tói egyhónapos szakmai gya­korlatukat töltik — már ne­gyedik hete — a megye ál­talános iskoláiban. Az eddi­gi tapasztalatokról Kapos­váron a Vörös Hadsereg úti iskolában beszélgettünk a főiskolásokkal. — Kissé már fáradtak va­gyunk. de nagyon jól érez­zük magunkat — mondja Selinger Gabriella, aki a legszívesebben a családláto­gatásokra emlékszik vissza. — Legkevesebb 80 órát kell tartanunk, ez. napi három­négy órát jelent. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az. hogy minden tárgyból kell órákat adni. Korábban a gyakorlóiskolában a ma­gyar. a matematika és a környezet mellett minden­kinek csak egy készségtár­gyat — a szakkollégiumának megfelelőt — kellett taníta­nia. Itt az énektől a testne­velésig mindenbe belekós­tolhatunk. Ezekre az órákra a felkészülés sok időt és energiát vesz igénybe, dt talán hasznunk lesz belőle, hiszen ki tudja, végzett pe­dagógusként mit kell majd tanítanunk. A hallgatókat ez alatt az egy hónap alatt az iskola ta­nítói igyekeznek megismer­tetni a pedagógusi gyakorlat minden oldalával. A főisko­lások a tanítási órák mellett napközis foglalkozásokon, szülői értekezleteken is részt vesznek. Megismerkednek a családi háttérrel,- a környe­zettel, ahol életük nagy ré­szét töltik a gyerekek. — Óriási a különbség az itteni és a gyakorlóiskolában Kétévente rendezi meg az. Alkotó ifjúság kiállítást a Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárának KISZ- szervezete, a gazdasági ve­zetőséggel és az üzem tár­sadalmi szervezeteivel közö­sen. A kiállításon a gyár har­minc év alatti dolgozói, il­letve az ebbe a korosztályba tartozó közösségek és ifjú­sági brigádok mutathatták be pályamunkáikat. Az idén két kategóriában versenyeztek az alkotások: a szakmai tárgyú pályamun­kákon kívül ugyanis képző- művészeti alkotásokat is ki­állítottak. A legjobb pál\ a- művek pedig Budapesten, a vállalat kiállításán is szere­pelnek. A szakmai jellegű munkák között több figye­lemreméltó, a gyár- munká­jában is jól hasznosítható berendezést, műszert és egyéb munkaeszközt szere­peltettek az alkotók. A kiállítás talán legszem­beötlőbb darabja egy érint­kezőgyártó célgép, amelyet tervezőjének, Nagy Lajos szerszámkészítőnek az is­mertetője még érdekesebbé tett. — Az eddig használt szer­számok csak egyméretű érintkezők gyártására voltak alkalmasak, ráadásul a gyár­tás során rengeteg gond volt: nem tudták tartani a méretet, deformálódott a munkadarab és a szerszámok kapacitása is kicsi volt. Tár­sammal. Kovács László szer­számkészítővel egy olyan pneumatikus szerszámot készítettünk, amely mind­ezeket a hátrányokat kikü­szöböli. Az új szerszám a méret- pontos, cserélhető betétek se­gítségével pedig alkalmas bármilyen méretű érintkező gyártására. A gyorsaságát a készítők úgy jellemezték; amit a régi szerszámmal 24 óra alatt lehetett elkészíteni, a most bemutatottal mind­össze másfél órára van szük­ség. — Az eddig használt saj­tológép energiaigényes, a mi berendezésünk működ­tetéséhez csupán levegőre van szükség. Kivitelezése is viszonylag olcsón megoldha­tó. mivel az. egyfajta érint­kező gyártásához használt szerszám is belekerült 40 ezer forintba, ez pedig 70 ezerből kivitelezhető. Nagy Lajosnak ez volt az első pneumatikus gépe. s mint elmondta, megalkotá­sához a tervezéssel együtt mintegy 800 órára volt szük­ségük. Hirsch Tibor aritmetikai kártyája nem tartozik a nagyméretű pályaművek kö­zé. de jól használható. — A kártya egv mikroszá­mítógép bővítésére szolgál. Megszületését annak köszön­heti. hogy a számítógép köz­tanuló gyerekek" között — tartja Méng Zoltán. — Ez természetes is. hiszen oda válogatott gyerekek járnak, ez pedig egy körzeti általá­nos iskola, amely elhelyez­kedéséből adódóan sok ci­gánygyereket nevel. A gye­rekek ragaszkodóbbak. ked­vesebbek is hozzánk, mint a gyakorlóban. Ott már meg­szokták. hogy hetente más tanító foglalkozik velük, nem jelent újdonságot számukra egy idegen arc. — Itt, a Vörös Hadsereg úti iskolában érkezésünkkel úgy fogadtak bennünket a gyerekek, mint egv kedves ismeretlent. Így aztán elő­ször nem is vettek komolyan bennünket, egészen addig, míg rá nem döbbentek, hogy mi is beírhatunk az ellenőr­zőjükbe, sőt, még egyest is adhatunk. Mikor ez tudato­sult bennük, úgy tekintettek ránk, mint bármely más pe­dagógusra. Ez mégsem je­lentett merev tanító—diák kapcsolatot. Most is őrzöm azt a sok rajzot, naptárt, amit a gyerekektől kaptam, és még sokáig emlékezni fo­gok a mosolyukra, a simo- gatá sokra. — Az iskolában kevés a férfi ; a lányok különösen őszinte szeretettel rajongják körbe a „tanár bácsikat" Méng Zoltánnak termete, magassága, különösen pedig a szakálla miatt kissé tar­tózkodóak is a diákok. Szí­vesebben bújnak Csermann Sándorhoz, aki körül min­dig nagy a gyerekkoszorú. — Nagyon megszerettük az itteni gyerekeket, s ami kü­lönösen tetszett, hogy kevés tanuló jár egy osztályba, így többet lehet velük foglalkoz­ni, a jókkal pedig gyorsab­ban lehet haladni, még ak­kor is, ha itt valamivel rosz- szabb a technikai fölszerelt­ség, mint a gyakorlóban. A tankönyvek és a gyakorlóis­kola szinte csak a hiányta­lanul fölszerelt iskolákra ad tanítási modellt, pedig ilyen a gyakorlatban nem sok akad. Itt kipróbálhattuk, mi­re megyünk a magunk ere­jéből. mennyire tudjuk hasznosítani azt, amit há­rom év alatt tanultunk. Jó lecke volt ez mindannyiunk­nak a szeptemberi évkezdés alatt — búcsúzik Csermann Sándor, majd utolsó matek­óráinak egyikére siet. II. K. vétlenül nem volt képes arit­metikai műveletek végzésé­re. Tulajdonképpen egy mikroszámítógép által kezelt zsebszámológép ez. Előnye, hogy egy-egy művelet el­végzése sokkal kevesebb időt vesz igénybe, mintha azokat a számítógépre írt progra­mokkal oldanánk meg. A kiállított tárgyak között volt még disco light-nak ne­vezhető, programozható fény- effektusokat előállító lámpa­sor és másodéves műsze­résztanulók által , készített különféle szerszámok. A népi művészeti alkotá­sok is sokfélék voltak. Na­gyon szépek Kovács Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents