Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
1988. február 13., szombat 5 Oldódó „béklyók” Most lesz igazán szép Az ideológia megújulásé - nak szükségességéről, lehetőségéről vitatkoznak most a többi között a kommunisták. A szegedi ideológiai konferencián elhangzottak, a KB munkabizottsága által megvitatásra ajánlott tézisek, valamint Berecz János Megújuló ideológiánk a változó világban címmel megjelent előadói beszéde azokra a párttagokra, sőt pártonkí- vüliekre is vitára késztető hatást tett, akik eddig csekély érdeklődést mutattak az ideológiai kérdések iránt. Erről s a viták, kerekasztal-be- szélgetések, fórumok tapasztalatairól beszélgettünk Já- nossy Gáborral, a siófoki DRV pártbizottságának titkárával. — A pártéletet a szó szoros értelmében felélénkítő izgalmas viták egyik oka, véleményem szerint, hogy az utóbbi évtizedekben ilyen kritikusan, ilyen „érzékletesen” nem foglalkozott a párt ideológiai kérdésekkel — mondta. — Legalábbis az elmúlt 15 évben, mióta én párttitkár vagyok, nem volt ilyen szellemi pezsgés a párt- szervezetekben. Hogy úgy mondjam, nem volt szokás például egy taggyűlésen ideológiai problémákat feszegetni ; ritkán szerepelt ilyen téma a napirenden. A pártfórumokon is inkább olyan vállalati, gazdasági kérdésekről tanácskoztunk, amelyeket különböző vállalati értekezleteken, munkásgyűléseken is meg lehetett volna beszélni. A marxizmust—leniniizmust persze különböző szintű fórumokon oktattuk. Elhangzottak előadások, a hallgatók úgy-ahogy felkészültek, s ezzel letudtuk az ideológiát. Már-már dogmaként foglalkoztunk a valójában megújulni mindenkor alkalmas elmélettel, s közben, noha minden változott körülöttünk, nem vettük észre, hogy a párt ideológiai arculata elmosódik, és egy sereg kérdésre hiányzik a válasz. Bizonyos szellemi restség, elpuhultság vált jellemzővé a párttagokra és a hivatásos pártmunkásokra egyaránt (ide értve magamat is), úgy véltük, ha a vállalati munkával nincsen baj, az ideológiában sem lehet hiba. — „önelégült párt, önelégült nemzet" — kérdezhetnénk Leninnel. — Nem érzem túlzottnak a kérdést. Ma már tudjuk, hogy ez az önelégültség is oka lehetett annak, hogy amikor mi még javában azt hittük, teszem azt, a hetvenes évek vége felé, hogy a gazdasági körülményeink a lehető legjobbak, már gyülekeztek a felhők a fejünk felett. Amikor pedig már sejtettük a valóságot, beszélgettünk. vitatkoztunk is az ellentmondásokról baráti körben, spontán találkozások alkalmával, esetleg fehér asztalnál, de nem szóltunk róla a pártélet különböző fórumain. A párttag egyre kevésbé érezhette, hogy a saját „téglája” is benne van a párt felső szervei által hozott határozatokban, a határozatokat előkészítő műhelyek magas szinten kvalifikált pártmunkásai pedig nem érzékelték azt a szellem; restséget, közönyt, amelyről az imént már szóltam. A párt ugyanis felülről lefelé építkezett és nem fordítva. A taggyűléseken pedig változatlanul munkaversennyel, munkafegyelemmel stb. foglalkoztunk.. A most zajló vitákon éppen emiatt „visszamenőleg" is válaszolnunk kell bizonyos kérdésekre, s ez nem mindig könnyű. Sok szó esik például a tulajdon- viszonyokról. Megkérdezték; mi a véleményem arról a jogszabályról, amely lehetővé teszi, hogy a magánvállalkozók akár 30 dolgozót is foglalkoztathatnak s lehet-e a szocializmusban kizsákmányolás. (A pártoktatáson éppen én mondtam azt, hogy nem lehet.) Nem könnyű a válasz. Megmagyarázni, hogy a szocializmus kezdeti szakaszában (és nem a „fejlett szocializmus” építése során!), ha ez a 30 ember egy kisváros cipőjavításáal kapcsolatos gondját oldja meg. akkor szükség van a vállalkozásra (Persze a megfelelő adóztatásra is.) — Gondolom, a vitaanyagok feldolgozása során sok megszívlelendő tanulság birtokába juthat a pártmunkás. — A vállalat értelmiségi rétege (mérnökök, közgazdászok), amely felsőfokon tanulta a marxizmust, kerek- asztal-beszélgetéseken vitatta meg a problémát. A többi között ők is arra az álláspontra jutottak, hogy az elmúlt 25 év gazdasági változásaira nem adott választ az ideológia. Például arra sem, hogy miért torpant meg a reform a 70-es évek elején. A kevésbé képzett párttagok pedig méltán vetették föl, hogy az ideológiai kérdések megfogalmazása helyenként számukra túlságosan elvont. Az egyik munkás párttagunk például azt kérdezte tőlem, miután a vitaanyag a kezébe került, hogy mi az a tézis? Nos, nyilvánvaló, hogy a tézisekben foglaltakat csak akkor fogja megérteni, ha azokat az ő nyelvére lefordítjuk. És le kell fordítanunk. Mert a dolgozó mindent szeretne megtudni és megítélni, és mindent tudatosan akar csinálni. Lenin valahogy eképpen fogalmazott. A párttagnak megfelelő „ideológiai munícióra” van szüksége ahhoz, hogy agitálni tudjon a párt politikája mellett s ne maradjon alul a vü- tákban, teszem azt, a szőkébb munkahelyi közösségében vagy akár a családjában. Közhelyekkel nem lehet érvelni. Rendkívül örvendetes azonban, hogy a viták során szinte érzékelhető: az „ideológiai béklyók” oldódnak, s mintha a kommunisták fellélegeztek volna, hogy azokról a kérdésekről is nyíltan. őszintén beszélünk, amelyekről eddig nem ejtettünk szót, A vitát folytatni kell. S ha a párt szembenéz a gondokkal és minden körülményben választ ad a kérdésekre, a párttagok is bátrabbak lesznek a vitában, s határozottabban kiállnak a politika mellett. Több szocializmusra és több demokráciára van szükség a pártélet hétköznapjaiban. Nem szabad többé „munkatervekben” gondolkodnunk. Ne csak taggyűléseken találkozzunk (két- hónaponként), hanem a különböző munkahelyeken is, nap nap után. Meggyőződésem, hogy most lesz csak igazán szép a feladat, a párt- munka. Sz. A. RÁDIÓJEGYZET Egyedül vannak Amíg a televízió szemmel láthatóan nem fordít különösebb gondot arra, hogy az ifjúság nevelését .segítse — leszámítva a Családi kör című műsort —, addig *a rádió sok-sok műsorral igyekszik segíteni a felnőtteket. Ezeknek az adásoknak bevált receptjei vannak. Szakértőket hívnak meg a szerkesztők, hogy elmondják véleményüket; néha még ütköztetik is ellentétes állásfoglalásukat egy- egy rögtönzött kis vita keretében. Ezeknek a műsorokban egv a közös: nem a gyerekhez szólnak. Rendjén is van ez, hiszen nehéz volna az elvált szülők gyermekeinek ismeretterjesztő előadásokat tartani, amelyekben részletesen ecsetelnék a kerékasztal-beszélgâtés résztvevői, hogy miképpen kell a gyerekeknek viselkednie, jva szülei nem értik meg égyfenást. Kedden délután a Petőfi adón Védtelenül címmel hallottunk egyórás műsort. Ebben is szerepeltek meghívott vendégek — pszichológusok —, s szemléletével mégis fölüiemelkedett a hasonló témájú adásokon. Izgalmas volt ugyanis az XJngváry Ildikó szerkesztette adá's. Már a műsor előzetesében olvasott néhány sor is izgalmat hordozott magában. Mit csinálhat egy gyerek? — vetik föl a műsor készítői a kérdést; a védte- lenség ugyanis egyben kiszolgáltatottságot is jelent. A gyerek őrlődik a veszekedő szülők, az ellenségeskedő nagyszülők között, s függ a tanár ilyen-olyan kedvétől. A megkérdezett szakemberek mindegyike elenyészően csekélynek találta azt a segítséget, amelyet a felnőttek nyújtanak a gyereknek. Mint minden hasonló véleményre, úgy erre is leselkedik azonban egy nagy veszély. Az általánosítás veszélye! Nem lehet ugyanis a gyerek elvont fogalmát egyetlen példába súlykolva „örökérvényű" igazságokhoz jutni. Mindenesetre igazat adhatunk a műsornak -abban, hogy nagyobb figyelemmel kell lennünk a gyerekek iránt. Elsősorban a .szülőknek a feladata ez, hiszen felgyorsult világunkban — akármilyen sebességű is a felgyorsulás — ezt áthárítani intézményekre nem lehet. Ilyenkor esik szó szükségképpen arról, hogy az isíkola és a szülői ház kapcsolata mennyire fontos és meghatározó. Van a- dolognak egy másik oldala is. A rádióműsorokban általában a problematikus gyermekekről, a nem rendezett családokról esik szó. Könnyen ez a hamis illúzió keletkezhet ígv bennünk, hogy M-agyaroi- szágon nincs is ma gyerek, akit megfelelően nevelnek Természetesen ez nem így van, csak a műsorok jellegéből adódóan többnyire ezekről nem értesülünk. Higgyük azonban, hogy a gyermeket nevelő -családok többsége azok közé tartozik, amelyek mindent elkövetnek, hogy megfelelően neveljék gyermeküket. A családon és iskolán kívül azonban egv másik fontos nevelési színtér ,a társadalom. Az emberi kapcsolatoknak itt kellene nagyon jól működniük — hogy példaként szolgálhassanak a gyerek számára. Ezzel véd- telenségükön i.s nagyon -sokat lehetne enyhíteni. Varga István Csontkeményre száradt ősz óta a kobaktök, grafittal kijelölt helyen szánt a vékony héjon a faragókés. Karcolozásnak hívják a díszítésnek ezt a módját. Szőke István fafaragó, népi iparművész előtt hever a megmunkálásra váró tárgy. A mester kezét apró gyerekek lesik, miközben ők maguk is az éles szerszámot forgatják a pűha fában. Viráglécet díszítenek a Somogy Megyei Művelődési Központ népművészeti stúdiójában. A négyszintes lakóház alagsorában kényelmes otthonra találtak a környékbeli gyerekek. Csodák csodája, csak a szomszédos Petőfi iskolából volt érdeklődés a hetekkel ezelőtt megkezdődött foglalkozások iránt. Kovács Róbert virágléce mellett ott díszeleg Veres Lászlóé, ő már a karcolozás technikájával ismerkedik; a viráglétra az ügyességét dicséri. Szőke István néhány bárányjelet is kirak az asztalra a vendég kedvéért; van köztük kiscsizma, kislakat, apró mángorlófa — a hagyományos formák mind megtalálhatók. Az esztergapadon előkészített formára kördíszt terveznek a szakkör tagjai. — Mióta foglalkozik gyerekekkel? — kérdeztük az ismert mestert, akivel kot lábban a kaposvári Zrínyi általános iskolában is találkozhattunk hasonló foglalatosság közepette. ( — Nyolc—tíz éve, hogy találkozhattunk a Zrínyi iskolában; annakelőtte a La- tinca művelődési központban volt szakköröm, korábban a vasutasotthonban. Miután kiszorultunk mindenhonnan, otthonomban fogadtam a gyerekeket. A Kilián városi művelődési központ látta el őket buszjeggyel. Szívesen emlékszem azokra a középiskolásokra is, akikkel tavaly nyáron a bala- tonszemesi Expressz-tábor- ban ismerkedtem meg. Még a lányok is beálltak közénk faragni... — Pista bácsi! Nagyon vigyáztam — mutatja lelkesen a rovátkákat a viráglécen Galba Imre ötödik osztályos tanuló. Szőke István a kisfiú fejére helyezi a bal kezét; és a jobbal végigszánt a faragáson. — Látod, így nagyon szeretem — nyugtázza elismeréssel a gyerek munkáját. — Van egy hétvégi telkünk. ott megkértem az Karcolozás a kobaktök apukámat, hogy csináljon nekem egy sípot. Ott kezdtem el én is faragni. A barátaimtól hallottam, hogy a Pista bácsinak van egy szakköre. Innen nem hiányozhatunk. Beszélgetés közben is járt a gyerek aprócska keze. — Imre, légy figyelmesebb, amikor dolgozol ; a faragáshoz nagyon nagy türelem kell! Egy másik gyerek lépett a mester elé. Szőke István végignézte a virágpálcát, aztán ezt mondta tanácsul: — A faragás mindig tiszta legyen. Hogy mit is jelent, amit mondott, nyomban megtudtam kézmozdulatából. A vékony ékekből kiszeletelte a bennhagyott fölösleges fát. — A középiskolás korú gyerekeknél kevésbé fordul elő ilyen, mert erősebb a kezük. Bodzapuskát, sípot ezek a gyerekek is tudnak készíteni, de nehezen birkóznak meg a komolyabb feladatokkal. Zsoldos Krisztián az iskolai gyakorlati foglalkozáson kapott kedvet a faragáshoz. Beszélgetés közben férfias büszkeséggel jegyezte meg: — Mindenki elvágta már egyszer a kezét. — A virágpálcikák mellett miket faragnak még a kisgyerekek? — Malonyai Dezső könyve ad útmutatást arra, hogy mit készítsünk és milyen díszítéseket válasszunk. A népművészet ábécéjét tanulják meg itt, a szakkörben. Ügyesednek, formálódik ez ízlésünk. A mester nem mondta, de tudom: annak örülne, ha a kedvtelő gyerekek közül lenne néhány, aki a hagyományokat megőrizve folytatná az elődök szép mesterségét. Horányi Barna Új védett terület A ZÁKÁNYI TÖLÖS-HEGY Somogybán 1987-ben a zákányi vasútállomás ás a beleznai vasúti megálló közötti dombsoron három * U rmészetvédelmi terület Is létrejött. A Zákányi-dombok flóráját viszonylag későn kezdték el kutatni. Késleltette a növényvilág megismerését, hogy nagyrészt kultúrterü- letről van szó. A dombokat főleg szőlők, gyümölcsösök takarják és szántóföldek vannak itt. A kis kiterjedésű erdők nagy része botanikai szempontból értéktelen akácos. A flórakutatók számára ezért első látásra a táj nem látszik érdekesnek, és legtöbbször el is kerülték. A természetes növény- takaró azonban a löszdombok közé ékelődött vízmosásos völgyekben máig megmaradt.' Az első nagy fölfedezésre századunk elején került sor. és Michalus Sándor nevéhez fűződik. Később Héjjas Imre csurgói gimnáziumi tanár, majd *a magyar flóra két neves kutatója, Boros Adám és Jávorka Sándor is ellátogatott ide. A zákányi Tölös-hegy a 18,5 hektár kiterjedésű védett terület — a dombsor — délkeleti szélén fekszik, ás a két oldalágból egvesült Drávába siető patakot ,,Y' alakban fogja össze. Területéből 9,6 hektár fokozott védelem alatt áll. Az erdők lösz-, illetve öntéstalajokon alakultak ki. A patakot keskeny sávban éger-kőris ligeterdők kísérik, a völgy meredekebb oldalait gyertyános tölgyesek borítják. A hazai viszonylatban csak e tájon élő fajokat a hármaslevelű szellőrózsa és az 1984-ben fölfedezett hármaslevelű fogasir képviseli. A völgyek nedvesebb alján lenyűgözően szép állományokat képez a nyugati elter- jedésű osztrák zergevirág, amelyet „sárga margaréta” néven ismer a nép. A völgy szurdokszerüen kimélyült részein található a díszes vesepáfrány. További nevezetesebb faj még a szálkás pajzsika, a völgycsillag és a pirítógyökér. Az állatvilág átkutatása még nem történt meg. A természetvédelmi terület rendeltetése, hogy őrizze meg a Zákányi-dombok — országos viszonylatban egyedülálló — nyugat-balkáni (illír) jellegű növényvilágát. Dr. Kevey Balázs A rajzokat dr. Békefi Irén készítette.
