Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

1988. január 15., péntek Somogyi Néplap 3 A MOZGALOMBAN VAN ERŐ! A REFORM A SZOCIALIZMUS ÖNMEGÚJÍTÁSÁNAK ESZKÖZE Lakatos Ernő az ideológiai kérdésekről A megyei pártbizottság tegnap dél­előtt aktivaéftekezletet rendezett az oktatási igazgatóság nagytermében. Tóth János, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte megyénk ideológu­sait, párt-, tömegszervezeti dolgozóit, és Lakatos Ernőt, az MSZMP KB osz­tályvezetőjét, aki időszerű ideológiai kérdésekről tartott előadást a KB múlt év november 11-i ülésének állásfogla­lása alapján. — A Magyar Szocialista Munkáspárt — mint érzé­kelheti — nagy munkában van — kezdte beszédét az előadó. — Megfontolt viták és eszmecserék, tartalmas előkészítés után pilléreket rak le; olyan oszlopokat, amelyekre biztonsággal épít­hető a szocialista jövő. — Utalt a júliusi stabilizációs és kibontakozási programra, a kormány munkaprogram­jára, a párt vezető szerepé­ről, a politikai intézmény- rendszer korszerűsítésével foglalkozó pártvitákra, és megállapította : — A Központi Bizottság november 11-ét megelőzően huszonkét év óta nem tár­gyalt átfogóan ideológiai kérdésekről. A múlt év vé­gén állást foglalt, de nem zárta le a folyamatot. Klasz- szikus pártvita keretében érlelődik tovább e fontos kérdéssor, amely újra a ve­zető testület elé kerül. E fontos dokumentumokra ala­pozva ül majd össze az év első felében a pártértekez­let, amely jogosult dönteni a társadalmi fejlődés új irá­nyait illetően, s a vezető pártszervek felfrissítéséről, a személyi kérdésekről is. Lakatos Ernő joggal fel­tételezte; a párt munkásai, a közvélemény számottevő része ismeri a KB ideológiai téziseit, állásfoglalását, ezért csak néhány részletéről be­szél, azokról, amelyek di­lemmát okoznak, s további vitákra, tökéletesítésre ad­hatnak okot. — Marx és Engels az 1800- as években lépett színre esz­meáramlatunkkal. Az ak­kori nagy-britanniai és né­met kapitalizmus törvény- szerűségeit vizsgálták, te­hát a szabadversenyes kapi­talizmus jellemző vonásait, s e társadalmak fejlődése a gőzerőre, -technikára épült. Franciaország helyzetét pél­dául csak a két forradalom miatt vizsgálták, de nem fog­lalkoztak például az Osztrák —Magyar Monarchiával, vagy az orosz cárizmussal. Valóságérzékük nagyszerű, utolérhetetlen; vizsgálataik következtetései helyén va­lók; ma is épülhet rá a szo­cializmus. Elemzésük tehát tökéletes volt, módszerük — nevezetesen az, hogy a konkrét helyzet konkrét elemzésére van szükség — ma is követendő. Ha nap­jainkban nem ezt tennénk, igencsak nehéz helyzetbe hoznánk magunkat. Néhány kérdésben azonban történel­mi tévedések áldozatai vol­tak. (Például abban, hogy a legfejlettebb kapitalista or­szágban győz a szocialista forradalom.) Aztán egy újabb géniusz lépett a tör­ténelem porondjára, Lenin. Akkor már a szabadverse­nyes kapitalizmust az impe­rializmus, a gőzgépet az elektronika váltotta föl. Munkálkodása kezdetén úgy látta: az egész világon egy­szerre fog győzni a szocia­lizmus, amelynek időszakát rendkívül rövidnek képzelte el. Világforradalomról be­szélt, s egy életközeiben megvalósuló kommunizmus­kép alakult ki. Mindez sem­mit sem von le Lenin mun­kásságának értékéből. És ép­pen ez idézhette elő, hogy a kommunista pártok csak hat évtized eltelte után kezdtek el gondolkodni a szocializ­mus alaptémáiról. Eközben kiderült: a szocializmus áru­termelő társadalom, s ahol árutermelés van, ott piaci és pénzviszonyok is érvényesül­nek. Jelen van és hat az ér­téktörvény, s ahogy ezek, úgy a termelőerők és terme­lési viszonyok összhangja is objektív törvényszerűség, amely nem kezelhető pártha­tározatokkal ... Elektrifikáció plusz szov­jethatalom egyenlő kommu­nizmus — mondta Lenin, s azóta ezt a tételt a szocialis­ta világrendszer minden or­szágában le kellett venni a napirendről. A szocializmus építésének kezdeti időszakát éljük, s ezt a korszerű, ná­lunk gyorsabban megújulni képes, a legmodernebb tech­nika birtokában lévő kapita­lista környezetben éljük ... Be kell látnunk, hogy a szocializmus vitathatatlan előnyeit nehezen tudjuk ki­bontakoztatni. Ezért kell gyors ütemben visszatér­nünk Leninhez! A hadikom­munizmusnak ugyanis ő vetett végett; a NEP-et ő dolgozta ki, s azt, hogy egy országban is győzhet a szo­cializmus. A mostani időszakot az erőgyűjtés, a szocializmus megújulásának koraként fogja rögzíteni a történelem — hangsúlyozta Lakatos Er­nő. — Át kell értékelnünk ideológiai tételeinket, s e követelménynek nyűgöd- tabban tehetünk ma eleget, amikor már bizalmatlanság nem zavarja az elméleti tisztázás törekvéseit. — A szocializmus építésé­nek jelenlegi szakaszában ideológiai pluralizmus van jelen. A marxizmus mono­póliumáról nem beszélhetünk tehát, hegemóniájának meg­teremtésére törekszünk. Nem volt kis dolog kimondani a dokumentumban, hogy a szo­cializmus is érdekstrukturált társadalom, hogy a reform a marxista pártok módsze­re, és nem azonos a refor­mizmussal. A párt rövide­sen hetvenéves lesz; folya­matosan a reform ihletője volt, és ma is az. — Törté­nelmi példák sorozatával bi­zonyította az előadó e meg­állapítás igazát, majd a ha­talom osztály-jellegéről, a proletárdiktatúrából az össz­népi állammá fejlődő ma­gyar szocializmusról beszélt, s áttért a tulajdon ideológiai vonatkozásaira. Megállapí­totta többek között: — A szocialista állami, a szövetkezeti tulajdon a meg­határozó, de jelen van a ma­gántulajdon is, s bár annak­idején szükséges és tör­vényszerű volt az államosí­tás, ezt bizonyos értelemben — főként a szolgáltatás te­rületén — túlhajtottuk. Ko­rábban csak az állami tu­lajdont minősítettük követ­kezetesen szocialista tulaj­donnak, holott a szövetkezeti tulajdon is az. Ráadásul ke­zelhetőbb és produktívabb, mozgékonyabb és gyorsab­ban tud átállni a kor köve­telményeihez. Elvi álláspon­tunk az: hatékony legyen a tulajdon, és zárja ki a ki­zsákmányolás lehetőségét. E témakörben merült fel a „magán-kisajátítás” lehe­tősége a harminc főt foglal­koztatható magánszektorban. Erre azt válaszolta az elő­adó: az adó, az elvonás mód­szere érvényesül, ha az ér­téktöbbletet nem a termelés fejlesztésére fordítják. Szóba került a kötvény, a részjegy, a vállalkozás problémaköré­nek taglalása is. Az előbbit az igazolja, hogy jóval több pénz van a takarékban, mint amennyit árualappal ki le­hetne elégíteni. S a kötvé­nyek közületi hasznosítású- ak! A részjegyektől viszont azt várjuk, hogy általuk megjavul az emberek közös­ségi tulajdonhoz való viszo­nya! A tolerancia — azaz a mások véleménye iránti tü- relmesség gondolatkörére — és követelményére — hívta fel ezután a figyelmet Lakatos Ernő. Arról beszélt, hogy a marxizmus adott idő­ben és adott kérdésekre többféle választ is adhat. Sőt: a nem marxisták is adhatnak megfelelő választ, s ezzel előbbre vihetik a társadalom fejlődését. Ez is a „nyitásnak”, a korszerű gondolkodásnak feltétele. Hol tartunk? A kérdésre ma már egyértelmű a vá­lasz: a szocializmus építésé­nek kezdeti szakaszában! Ez ma már világos. A szocializ­mus építése hosszú folyamat, az illúziók nem vezetnek célhoz. Mégis érthetetlen szinte az egész világ számá­ra — mondta az előadó —, az a szinte „vereség-hangu­lat”, amely a mai magyar közvéleményt jellemzi. Je­lenleg a világ 159 országá­ban rosszabb a helyzet, mint Magyarországon, amely a világranglista 30—32. helyét foglalja el. A magyar politi­kai gondolkodás utat tört a kibontakozás felé, a letargi­kus hangulatnak tehát sem­mi alapja sincs! Tisztesség­gel kell dolgoznunk, s a ve­zető erőnek, a pártnak is úgy kell tevékenykednie, hogy nélkülözhetetlen legyen a társadalom számára ... Az MSZMP áttörő mun­kát végzett az érdekviszo­nyok kidolgozásával, és ér­zékenyebbnek kell lennie az érdekek képviseletében is. Tudjuk — mondta Lakatos Ernő —, hogy a magyar nép konfliktustűrő képessége rendkívül gyenge. Ezzel is összefügg a rossz közhangu­lat, amire nincs alapvető ok! Központi kérdés a de­mokrácia; a demokráciák között azonban csak akkor lehet legfejlettebb a szocia­lista demokrácia, ha fejleszt­jük, ha megtanulunk becsü­letesen, részrehajlás nélkül és felelősséggel élni lehető­ségeivel. A pártmunka megújításá­val, korszerűsítésének tör­vényszerű követelményeivel összefüggésben említette meg Lakatos Ernő: — A politikai pluralizmus elképzelhetet­len hazánkban; az érdek- képviseletre szükség van, de több hatalmi központ létre­jötte nem megengedhető. A párt öntisztulásának hiánya elviselhetetlen lenne, de megnyutató, hogy a tények, a cselekvések az ellenkező irányba mutatnak, önálló politikai felelősséget, a döntésekben nagyobb részvé­teli lehetőséget kell biztosí­tani az alapszervezeteknek, s tudomásul kell vennünk azt is, hogy a kommunista pártok munkamódszere nem tűrheti el a bürokratizmust, a hivatali szemléletet. — Mozgalmunkban van erő, a szocializmusban hí­vőknek nincs okuk a kétke­désre. Az emberléptékű szo­cializmus tekintélyét — két­ségkívül — napról napra meg kell szerezni, s érte küzdeni felelős társadalom- politikai tevékenység. Ered­ményesen kell építkeznünk tovább — fejezte be beszé­dét az előadó — higgadtan, vereséghangulat nélkül, bi­zakodva önmagunk erejében és tiszta szándékában. kommentárunk Leltár és technika Befejeződött az árválto­zás parancsolta leltározás a megye kiskereskedelmi boltjaiban. Ünnepet, sza­badnapot is felhasználva derelqas munkát végzett a megye több mint 3000 ke­reskedője. A leltárak pon­tosak, az új árakat ille­tőén azonban akad még bizonytalanság. Egyiken sem csodálkozom: a leltá­rozás technikája ugyanis sok évtizedes, ilyen jelen­tős árváltozásra pedig a gazdasági mechanizmus 1968-as reformját köve­tően volt csak példa a boltokban. Időbe telik hát, amíg ugyanolyan bizton­sággal kezelik a kereske­dők a megváltozott ára­kat, mint január elseje előtt tették. De hát ez így természetes. Sajnos az is így termé­szetes — legalábbis a ma­gyar kereskedelem (tech­nikai színvonalát illetően) — hogy a boltokban az árváltozások miatt a lel­tározás ennyi időt és energiát igényel. A keres­kedelmi vállalatok, szövet­kezetek — értékelve a dol­gozók erőfeszítéseit, áldo­zatvállalását — nem mu­lasztották el közhírré ten­ni, hogy mennyibe került nékik a leltározás, az áru­készlet számbavétele. Pe­dig ez a gazdálkodás, a forgalmazás természetes költsége. S ilyen magas lesz mindaddig, amíg elő­deink módszerével dolgoz­nak. A leltározás techni­kája ugyanis az évtizedek alatt semmit sem válto­zott, csak az árukészlet lett változatosabb. A bol­tok polcain régen megje­lent már — és mindenna­pi cikké vált — \a számí­tógép: az árukészlet nyil­vántartásáért felelősek azonban mindezt nem vet­ték még észre, vpgy ha észrevették, nem fedezték föl jelentőségét. Pedig a karszerű technika alkal­mazása lerövidíthette vol­na a leltározásra fordított időt, kímélhetné a keres­kedők amúgy sem sok szabadidejét. A gépesítés azonban jobbára az árumozgatásra korlátozódott a magyar kereskedelemben. A ki­szolgálás, a számolás, bi­zonyos fokú korszerűsíté­sére az elmúlt években nem is igen gondoltak: legfeljebb az új boltok vagy áruházak vettek va­lamivel korszerűbb gépe­ket. Azok a mérlegek pél­dául, amelyeket ma a leg­több élelmiszerbolt hasz­nál, legalább két generá­cióval ezelőtti technikát képviselnek. A pénztárgé­pek jelentős része régen amortizálódott már, csak az ügyeskezű szerelőknek köszönhető, hogy még használni lehet azokat, összeadásra alkalmasak még, forcfalomösszesítésre azonban már csak alig vagy egyáltalán nem használhatók. Árukészlet- nyilvántartásra pedig al­kalmatlanok. A mostami árváltozások után a ke­reskedők — ami a forga­lom alapján képződő be­vételükéit, jövedelmezősé­güket illeti — jobb körül­mények közé juthatnak. Lehpt, hogy ez egyszer oda vezet, hogy naprakész lesz ű készletnyilvántartás is, és akár naponta elvé­gezhetik a leltározást. Technika van ehhez, élni kell vele. Dr. K. I. Folyamatot a foglalkoztatás Kevesen vannak fagyszüneten Ideiglenesen munkát vállalhatnak A január késő őszben nem panaszkodhatunk az időjá­rásra. Az építőipari vállala­tok többségében azonban a hőmérséklettől függetlenül kiadják dolgozóik egy ré­szének a fagyszabadságot, ami az ágazat jellegéből fa­kad, hiszen itt hagyomá­nyosan idényjellegű a fog­lalkoztatottság. A Közúti Igazgatóság ki­rendeltségén elmondták, hogy mindössze 46-an van­nak fagyszabadságon, ami elenyésző az összlétszámhoz képest. A dolgozók többsé­gét foglakoztatni tudja a Közúti Építő Vállalat az őszről áthúzódó beruházáso­kon — mint például a vas­úti felüljáró építésén —, amelyen most is teljes erő­vel dolgoznak. A szerelőket és a gépkezelőket a javító- műhelyekben várja feladat, ahol most végzik a téli nagyj avításokat. A vállalat helyzete vi­szonylag kedvező. Múlt évi nyereségük 15—20 millió fo­rinttal több a tervezettnél. Ebből, minden megtermelt millióból 200 ezret oszthat­nak fel az építésvezetőségiek a dolgozók között. Így a rö- videbb téli munkaidő miatt kiesett órákat is pótolni tudják némi anyagival. A Tégla- és Cserépipari Vállalatnál a hagyományos nyersgyártással október vé­gén leállnak és csak már­cius közepén kezdik újra. Dolgozóik egy része jelen­leg a múlt évről megmaradt szabadságát tölti. így a két megyéből (Somogyból és Za­lából) körülbelül kilencven embert kellett fagyszabad­ságra küldeni. A szakmun­kásoknak megfelelő munkát tudnak adni most is, hiszen folynak a nagyjavítások, ahol szükség van a szakér­telmükre, a betanított mun­kások pedig inkább otthon maradnak, mert jól fizető munkát kaphatnak az erdő- gazdaságokban. Amilyen rosszul kezdődött a múlt év a hosszú tél miatt a Tanépnél, olyan jól indult az idei. Egyetlen dol­gozójuk sincs fagyszabadsá­gon, sőt néhány szakmun­kásra még szükségük is len­ne. Múlt évi javuló munká­juk után a megrendelők bi­zalma is kezd visszatérni: több nagy beruházáson is folyamatosan dolgoznak. Jel­lemző, hogy egyik dolgozó­juk, aki először egy gmk- nál vá Illáit munkát, majd maszekhoz szegődött, most vissza kíván térni a válla­lathoz ... A körképből kiderül, hogy viszonylag kevés munka- vállalót érint a kényszerű pihenés. A vállalatok az így kieső időre a segéd- és be­tanított munkásoknak 14,—, a szakmunkásoknak 19 fo­rintos órabért biztosítanak. És még egy lehetőség: ideig­lenesen munkát vállalhat­nak a fagyszünet időtarta­ma alatt. L. J.

Next

/
Thumbnails
Contents