Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-13 / 10. szám
2 Somogyi Néplap 1988. január 13., szerda Rizskov tegnapi tárgyalásai Hilos lakes elutazott Moszkvából Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára moszkvai munkalátoga- tása során megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. Jakes ezt követően elutazott a szovjet fővárosból (TELEFOTO: TASZSZ—MTI—KS) Maffia-razzia Cataniában Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Stockholmban, kedden délelőtt hivatalos látogatást tett a svéd parlamentben. Megbeszélést folytatott lnge- mund Bengtssonnal, a parlament elnökével, és találkozott a svéd parlamentben képviselt legnagyobb pártok vezetőivel. A Riksdag (parlament) elnökével Rizskov a svéd törvényhozói és végrehajtó szervek közötti kapcsolatokról, valamint a svéd parlamenti demokrácia gyakorlati működéséről tárgyalt. Rizskov a tárgyalásokat megelőzően kedden megkoszorúzta Olof Palme meggyilkolt svéd miniszterelnök sírját. A Szovjetunió és a nyugat gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak bővítését szorgalmazta Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő Stockholmban. Vezető svéd üzletemberekkel tartott keddi eszmecseréjén kifejtette: a szovjet átalakítási folyamat külgazdasági tevékenységet érintő változásai nem taktikai jellegűek, hanem hosszú távra szóló elvi stratégia részét képezik. Elmondta, hogy a szovjet gazdaságban most egyebek között a nemzetközi munka- megosztásban való fokozott részvétellel kívánják növelni a gazdasági hatékonyságot és csökkenteni a ráfordításokat. Svéd részről hangoztatták, hogy a skandináv ország üzleti körei érdekeltek a gazdasági kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlesztésében. Széles körű razziát hajtott végre tegnap több mint hatszáz olasz rendőr és csendőr a szicíliai Cataniában és környékén: az aikció eredményeként a helyi szervezett alvilág, a maffia tizenhat tagját vették őrizetbe. Az igazságügyi szervek — miint azt az olasz tájékoztatási eszközök tudni vélik — hatvanhat elfogatóparancsot adtak ki, újabb letartóztatások várhatók. A legutóbbi tisztogatások állítólag újabb „bűnbánó” maffiavezérek vallomásai révén váltak lehetővé. Az említett razzai sikere főleg abban rejlik, hogy a hatóságoknak sikerült felfedniük a dél-olasz szigettartományban az utóbbi kilenc évben végrehajtott gyilkosságoknak a „megrendelőit” Meg nem erősített sajtó- értesülések szerint az elmúlt időszakban több száz oldalt kitevő, újabb leleplező vizsgálati anyag gyűlt össze a bíróságon, s ez kiegészíti a nenfrég lezajlott nagy maffiaper két korábbi „bűnbánó” főszereplőjének (Thomaso Buscettának és Salvatore Contornónak) a vallomásait. Eddig még feltáratlan részletek kerültek a felszínre Dalia Chiesa palermói főprefektus 1982 szeptemberében történt meggyilkolásáról. Ügy tűnik, hogy a nemrég véget ért óriás per ítélethirdetése után (a több száz vádlott közül tizenkilencet életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtottak), a maffia újabb gyilkosságok révén jelzi ellentámadási szándékát. Néhány hónap múlva valószínűleg egy további óriás per kezdődik a maffia számos tagja ellen. Viharus jelenetek közepette kezdődött meg az Action Directe terrorcsoport bírósági tárgyalása Párizsban. A képen: az egyik üvegkalic'kában a csoport háTom házaspárját örökítette meg a rajzoló. (Fényképezőgépet tilos bevinni) Szovjet pszichiátria : kezesség a kezelésért Marina Prisztavka elmekórtani esete Látszólag azzal kezdődött minden, hogy Marina Prisztavka megőrült. Helyesebben azzal, hogy ezt megírta a Komszomolszkaja Pravda. Amiből kiderült: Marina valójában nem elmebeteg, csak a munkahelyén nem tudta tartani a száját. Folyton ágált valami ellen, s óhatatlanul belegázolt ezzel főnökei büszkeségébe is. Azok megunván, eldöntötték, hogy őrült. „Kórisméjüket”- sajnos sikerült elfogadtatniuk azokkal is, akiknek valóban az a feladata, hogy eldöntsék, ki elmebeteg, ki nem, mégpedig felelősen, becsülettel, orvosi esküjükhöz híven, vagyis a pszichátereknek. Marinát elmegyógyintézetbe zárták, s az eset „modellértékűvé” lett abban a leleplezésben, amely bejárta a világsajtót. Már nem Marina Prisztavka esetéről volt szó, hanem az ügyek nyilvános kezelésének határairól, a glasznoszty próbájáról, a valóban meglévő társadalmi problémák legőszintébb feltárásáról. Ezért fontos kijelenteni, hogy az esetek kapcsán a glasznoszty győzedelmeskedett. Megjelentek levelek, amelyek más visszaélésekről, egyes szovjet elmegyógyintézetekben uralkodó áldatlan állapotokról számolták be, néha krimibe ülő részletekkel. Az illetékesek ugyan cáfolni próbálták, s azt bizonygatták, hogy az ilyesmi a lehető legritkábban fordul elő. A szovjet pszichiáterek többsége magas szakmai színvonalon, felelősséggel és emberséggel végzi munkáját — mondták, s hihetőnek tűnt: ezek az esetek nem jellemzőek. De előfordulnak, nem lehetett tagadni. S ez számúiktól függetlenül nyugtalanító, felháborító. A nyugati sajtóban szüntelen visszatérő téma, hogy a Szovjetunióban zárt intézetekben tartják a „politikai foglyokat”, a másként gondolkodókat. Ezekhez az állításokhoz az adott alapot, hogy a büntetőtörvénykönyvbe ütköző, súlyos cselekményt elkövetett ön- és köz- veszélyes elmebetegek kényszergyógykezelése a szovjet belügyminisztérium alá tartozó gyógyintézetekben folyt. Ezek váltak a „rémségek kastélyaivá” egyes elbeszélésekben, de a valóság sem volt sokkal rózsásabb : a visszaélések, jogsérelmek, tények, amelyeket sokáig az elhallgatás leple borított. Azután a visszahatás: a minap a Pravdából lehetett megtudni, hogy Agabek Szultanov professzor, az orvostudományok doktora, Azerbajdzsán fő igazságügyi elmeszakértője — a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészség kezdeményezésére — fegyelmit kapott „nem objektív” szakértői véleményért. „Betegnek” minősített egy bűnözőt, aki ugyan valóban beteg volt, de az ügyész szerint nem, csak a szakértő minősítette annak pénzért, hogy a büntetést elkerülni segítse. Az eset azt volt hivatva tanúsítani, hogy mára már minden pszichiátriai döntésről feltételezik : önkényes vagy korrupt. S ebben a helyzetben, ezen a ponton hozták nyilvánosságra : a Legfelsőbb Tanács Elnöksége útmutatót hagyott jóvá, amely a törvény erejével intézkedik a pszichiátriai gyógykezelések rendjéről, az elmebetegek jogairól, a gyógyintézetek és az orvosok felelősségéről. Az új jogszabály meghatározta, hogy milyen körülmények esetén és milyen biztosítékokkal lehet elmebeteg személyeket gyógykezelésre utalni. Garanciákat kötött ki arra az esetre, ha az orvos hibásah állapítaná meg a betegség jellegét, visszaélne helyzetével. Meghatározta egyebek között azokat a feltételeket, amelyek esetében a közveszélyes személyeket azonnal gyógyintézetbe kell és lehet szállítani. Kimondja azt is, hogy a A szovjet—nyugatnémet viszony Új évet indító látogatás volt valójában Strauss decemberi útja. A képen: a szovjet külügyminiszterrel Kulcsország Ez a gép nem titkon suhant be a szovjet légtérbe, nem is a Vörös téren szállt le, hanem szabályosan, és utasát ünnepélyesen fogadták a Kremlben. Franz Josef Strauss maga vezette turbópropját München és Moszkva között az év végi, de már valóban új esztendőt indító látogatásakor. Egyöntetű vélemények szerint tanácskozásai Eduard Sevardnadze január 18—19-i bonni tárgyalásait készítették elő — bár a bajor miniszterelnök tartományának üzleti céljait és saját politikai presztízsét is szolgálni kívánta. Sikerrel. Mintegy felrajzolódtak akikor a 18— 19-d külügyminiszteri látogatás témakörei, amelyek talán a távolabbi és még magasabb lépcsőfokhoz vezetnek: Gorbacsov és Kohl kancellár bonni találkozójához. A hamburgi Der Spiegel szavaival: „A jégkorszak véget ért”. Mármint a Szovjetunió és az NSZK viszonyában. Mélypontját e kapcsolat tavaly érte él, amikor a nyugatnémetek kijelentették: meg akarják tartani rakétáikat, s ezzel lefékezték a washingtoni csúcs előkészítését. De a vita közmegegyezéssel zárult és most már új szempontok nyomulnak előtérbe : új kérdések egész sorára rokon választ ad Moszkva és Bonn. Nézzük először a gazdaságot. Strauss „zsáknyi kooperációs ajánlattal” érkezett, s fel is sorolta, mely bajor iparágak készek az új üzletkötésre: a szerszámgépeket, a közlekedési eszközöket, az elektronikus és a gyógyászati teohnikát gyártók. Ez ugyan még csak egy tartomány ajánlata, de ha arra gondolunk, hogy Genscher külügyminiszter tüstént kijelentette, azt a bizonyos technológiai-tilalmi listát az NSZK kész bizonyos fokig felülvizsgálni, nem ké- telkedihétünk benne; az egész NSZK osztja a Straussz-féle szándékot. Kell a piac! Ennél is fontosabbak a politikai-katonai megfontolákezelés alatt állók, rokonaik vagy jogi képviselőik bíróságnál fellebbezhetnek az elmegyógyintézetek főorvosai, orvosbizottságai döntései ellen. Ilyen esetekben szavatolja számukra az ügyvédi segítséget. Az elmegyógyintézetek tevékenységét a Szovjetunió Főügyészségének felügyelete alá helyezték. Külön foglalkozik az útmutató a belügyi intézetekkel. Ezeket az egészségügyi minisztérium rendszerébe vonta. Csak az egészségügyi minisztérium intézeteiben végezhető a bűncselekményt elkövetett ön- és közveszélyes elmebetegek kényszerkezelése ezentúl. Kiegészítették az oroszországi föderáció büntetőtör- vénykönyvét és büntető-eljárásjogi törvénykönyvét: bűncselekményt követnek el ezentúl azok, akik egészséges embereket szándékosan, törvénytelenül elmegyógyintézetbe zárnak. A látszatmegoldások helyett a teljes megoldást választották. Ezért szűntek meg a belügyi elmeklinikák. „Orvosilag nem indokolt fenntartani őket” — hallhatták a szovjet és külföldi újságírók az illetékesek szájából. Az illetékes államhatalmi szerv megfelelő jogi garanciákat teremtett, kezességet vállalt azért, hogy az elmebetegeket kellően, jogaikat tiszteletben tartva, érdekeik figyelembevétele mellett kezeljék. Mostantól a betegek érdekeit védők, az igazságukért síkraszállók már nem lesznek tehetetlenek. M. Lengyel László sok. Igaz, amikor Gorbacsov Washingtonba utazott, Londonban állt meg s nem Bonnban, Nagy-Bnitannia atomhatalom, és a Reagannal tartott csúcstalálkozón rakétákról volt szó. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy Nyugat-Európa kulcsállama az NSZK. S most, hogy a kettős nulla-megoldás után a harmadik nulla gondolata is előbukkant, s más leszerelési tervek is napirendre kerülnek — kiderült, hogy Bonn érdékei több vonatkozásban közel esnek a szovjet ajánlatokhoz. Az NSZK nem atomhatalom és ott terül el a két katonai rendszer határán, úgy érzi tehát, hogy erősen ráutalt az amerikai nukleáris ernyőre és a NATO-szövetsé- gesek alkotta háttérre. Másrészt azonban neki a legkevésbé érdeke a feszültség e határvonal mentén, még kevésbé a háború, hiiszen ennek első áldozata ő, illetve a két német állam lenne. így azután érthető, hogy Bonn helyesli például a ve- gylif egy verők teljes felszámolását célzó szővejt javaslatot. Külügyminiszterük még bírálta is az amerikaiakat, mert húzódoznak ettől. Jelentős nyugatnémet politikai erők hajlandók tárgyalni az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú rakéták számának csökkentéséről — hiszen ezek a lövedékek alkalomadtán ismét csak a két német állam területét pusztítanák — más nyugati hatalmak viszont hallani sem akarnak arról, hogy lemondjanak erről az eszközről. Örömmel fogadták Bonnban azt a Strauss hozta hírt, hogy a Szovjetunió valóban hajlandó jelentősen csökkenteni hagyományos (nem nukleáris) fegyverzetét, egy lap lelkesen közölte: a félelmetes tankállományt is ritkítani szándékszik Moszkva. Téma tehát mind Sevardnadze mostani, mind Gorbacsov tervezett látogatására akad bőven. A Szovjetunió kidolgozta a nyolcvanas—kilencvenes évekre szóló stratégiáját, amelynek lényege: belső társadalmi megújulás, ehhez kedvező külső körülmények, a tartós nemzetközi együttműködés megszilárdítása. Mindebben döntő szerepe van az Egyesült Államokhoz fűződő viszonynak : mintegy keretet, óriási boltozatot ad a világpolitikának, de a jövőben csak nőni fog Európa eddig sem jelentéktelen szerepe is. A jövendő leszerelési tárgyalásokra kerülő négy fő téma közül háromban csák Európáról lesz szó. A két viilághatalomnak kell megállapodnia ugyan a stratégiai fegyverek, az óriásrakéták csökkentésében, de az egész rövid hatótávolságú rákéták, a vegyi és a nem atomfegyverek arzenálja itt van a mi földrészünkön. Ebben már közvetlenül érdekelt, s ha akarja, súlyos szava lehet az NSZK-nak. A Szovjetunió tudja, hogy közeli és távlati együttműködési stratégiájához, a kiegyensúlyozott európai légkör fenntartásához szükség van a jó viszonyra Nyugat- Európa gaadaságilag legütőképesebb, katonailag legerősebb országával, az NSZK-val. Bonnban viszont világosan látják, hogy a Szovjetunióhoz fűződő megfelelő kapcsolatok nélkül politikájuk féllábon áll. A mai helyzetben, amikor rendkívüli mértékben javulnák a szovjet—amerikai kapcsola tok, az NSZK is igyekszik lépést tartani ezzel az ütemmel. Tatár Imre Strauss beszámolója moszkvai útjáról Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke tegnap délután beszámolt szovjetunióbeli látogatásáról az uniópártok, a CDU CSU parlamenti csoportjának ülésén. Strauss moszkvai tárgyalásait Helmut Kohl kancellár előzőleg igen hasznosnak, sikeresnek és sok vonatkozásban ösztönzőnek minősítette. Az ülésen Alfred Dregger, a parlamenti csoport elnöke kifejtette, hogy Strauss méltóképpen képviselte Moszkvában az uniópártokat. A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tegnap szintén elégedetten nyilatkozott arról, hogy a bajor miniszterelnök — némely korábbi nézetét módosítva — az egykor az SPD által kezdeményezett keleti politika előmozdítójaként tevékenykedik. Értesítjük a lakosságot, hogy Kaposváron a Búzavirág lakótelep építkezésén a PHTR trafóállomásból kiinduló Il-es építési ütem 2 db kommunális kábelét, valamint az I-es ütem térvilágítási kábelét 1988. január 12-én feszültség alá helyeztük. A KÁBELEK ÉRINTÉSE TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES! Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat (131373)
