Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
1988. január 9., szombat Somogyi Néplap Kölcsönös megértést Érdekek gyújtópontjában MASZK NÉLKÜL Miről álmodik az altatóorvos? Kevés a kiváló tanuló Másfélszáz gyerek otthona A nágocsi kastély több mint kétszázéves falai között 25 éve olyan fiúk élnek, akiket elhagytak a szüleik, illetve apjuk, anyjuk alkalmatlan vagy képtelen a nevelésre. Olyanok, akiknek a családi hátterére leggyakrabban a hátrányos, sőt halmozottan hátrányos vagy élet- és erkölcsveszé- lyes a hivatalos jelző. — Lélekben és nemegyszer szellemileg is sérült gyerekek érkeznek ide — mondja Müller Béla, az otthon igazgatója. — Szeretnénk számukra minél emberibb környezetet, sportolási és művelődési lehetőségeket teremteni. Vannak, akik csak egy-két évet töltenek nálunk, mások több mint tízet: hároméves koruktól a nyolcadik osztály elvégzéséigA faluéval közös iskola a kastélyparkban áll. Ide jár a nágocsi nevelőotthon több mint száz kisdiákja. Néhány éve óvodás korúakat is fogadnak. — Akad köztük olyan, akit rendszeresen látogatnak a szülei, némelyiket szünidőben haza is viszik. Legtöbben azonban itt töltik a karácsonyt és a hús- vetot. Tanítási szünetben vissza-visszatérnek hozzánk korábban végzett növendékeink, akiknek az iskolaév végeztével nincs hová menniük. A Kollégiumok bezár- naz, ők pedig otthonra vagy egyszerűen csak hajlékra vágynak ... Köd borong a park vén fái között, míg végigjárjuk az épületet. A hálótermekben emeletes ágyak; az iskolás Korúak laknak itt. Elég zsúfoltak a termek. Az óvodai rész egyik szobájában piros-fehér rácsos kis ágyak sorakoznak. A szomszéd szobában két kis beteg; jókedvükön, elevenségükön nem látszik, hogy elrontották a gyomrukat. — Az anyut Katinak hívják — mondja Orsós Laci. Aztán helyesbít: — Vagy nem is, mert Marinak... — Mosolyog. Még nem éri föl ésszel, hogy a szülei elváltak, hogy anyja munkásszállóban lakik és nem tudja hová vinni őt meg ugyancsak itt lakó kisöccsét. . . — Betörés miatt kerültem az otthonba — mondja a hatéves Szűcs Bálint. — Az Isti mondta, hogy törjünk be az iskolába. Betörtük az ablakot, kézzel... Bálint bátyja és öccse ugyancsak itt él. Anyjuk néha meglátogatja őket. A szünidőben Bálint csak a nagyszülőkhöz mehet. — Hatvanhárom dolgozónk van: 14 pedagógus, 11 gyermekfelügyelő, a többi technikai alkalmazott — mondja az igazgató. — Rendszeresen foglalkozunk a gyerekekkel, bár ez á tanulmányi eredményükön nem mindig látszik meg. Kevés a kiváló tanulónk. Legtöbben a készségtárgyakat szeretik: a technikát, a rajzot, az éneket, a testnevelést . . . Ismeretterjesztő foglalkozásokkal is igyekszünk hatni a gyerekekre: könyvbarát-, báb-, mese- és versmondó, természetbarát, kézimunka, lövész-, számító- gépes és sportszakkör van az intézetben. Télapó- és karácsonyi ünnepséget, szüreti mulatságot, farsangi karnevált, gyermeknapot és ballagást szervezünk önállóan vagy az iskolával közösen. A kaposvári Zója nevelőotthonnal például évente kétszer rendezünk közös programot. Könyvtárunkban 2600 kötet található, 800. kötetnyi a szakmai irodalom. A sportban erősek: a négy megye intézeteinek évenkénti vetélkedőin a nágocsi focisták rendszeresen az első-második helyen végeznek; sikeresek a futók, a kislabdahajítók és a súlylö- kők is. — Nincs tornatermünk, csak szabadtéri bitumenes és salakos pályánk, de ter— A lehetőségekhez képest igyekszünk soron kívül orvosolni az idős vagy beteg emberek gondjait — így Boldog Sándor, a II-es házkezelési kirendeltség vezetője. — Ha mondjuk egy, az előírások szerint három hónapon belül elvégzendő munkához két hét múlva kimegyünk, az a mi szempontunkból gyorsaság. de meglehet, hogy a lakó fölháborító lassúságnak tekinti. Megértjük annak a nyugdíjasnak a gondját is, akinek a konvektorcsere költségeinek felét ki kellene fizetnie, de nem jut rá 5-6 ezer forintja. Azt mondjuk, nem tudunk mit tenni, ő azt gondolja: nem akarunk segíteni. Pedig így is előfordul, hogy határesetekben még szabálytalanságot is vállalunk, csakhogy segíthessünk. —• A bérlők egy része az első hibabejelentéskor is követelődző hangon kezdi — mondta Zsetkei Valéria házkezelési osztályvezető-helyettes. — „Mit tesz az IKV a pénzemért?" — kérdezik emelt hangon. Van olyan lakó, akinek 30-40 ezer forintnyi — behajthatatlan — lakbérhátraléka van, ám ontja a panaszos leveleket. Ez csak kirívó példa; a bérlői magatartásra inkább a közömbösség és a készre várás jellemző. Elég összehasonlítani egy OTP-s és egy IKV-épület lépcsőházinak rendjét, tisztaságát. À lakástulajdonosnak természetes, hogy szépíti otthonát, ha kell, kijavíttatja a hibát. A bérlők egy része egy csavart sem hajlandó meghúzni. Nehéz meggyőzni az embereket, hogy mint lakóknak nekik is vannak kötelességeik, részt kell vállalniuk bizonyos , javítási költségekből. A tulajdonosi érzést erősítenék az úgynevezett bérlői közösségek. 25 ház lakóit kerestük meg ez ügyben, ám csak. négyben sikerült elérni, hogy lakbérmérséklés fejében vállaljanak néhány, a ház üzemeltetésével kapcsolatos feladatot. Kiszámoltuk, hogy az ilyen közösségek létrehozása többe kerül a vállalatnak, mintha házmestert alkalmazna, mégis támogatjuk e kezdeményezést. Szeretnénk a bérlőkkel élőbb kapcsolatot kialakítani. Ezért nemrég fórumot szerveztünk, ahol be akartuk mutatni az IKV munkáját, megismerni a lakóbizottságok véleményét. Nyolcvannál több meghívót küldtünk ki, s még húszán sem jöttek el . . . — Tény, hogy ezt a munkát szinte nem lehet közmegelégedésre elvégezni. Ez azonban nem ment föl bennünket az alól, hogy jobban akarjuk csinálni — mondta Boldog Sándor. — Igyekszünk minden panaszból levonni a következtetéseket és elkerülni ugyanazt a hibát. Ellenőrzési osztályunk mindegyik panaszt kivizsgálja, s ha mulasztást tapasztal, í'elelősségrevonAs következik. Nem véletlen, hogy az újságolvasást minden reggel a Tisztelt Szerkesztőség rovattal kezdjük ... Van javítanivaló a munkánkban, más kérdés, hogy sok az egyoldalú vagy megalapozatlan panasz. — Elemi követelmény, hogy azonosulni tudjunk a panaszosok helyzetével — mondta Széki Tibor. — Türelmesnek kell lennünk olyankor is, amikor magánemberként már megsértődnénk az indulatos vagdalko- zás miatt. Sokszor nehéz a dolgunk, de talán éppen ez benne a legszebb. Bíró Ferenc A műtét el sem kezdődhet nélkülük. A beteg egészségi állapotának valamennyi fontos mutatóját ismerniük kell, mielőtt a műtőasztal mellé állnak. Kevesen ismerik őket. Altatást, érzéstelenítést és fájdalomcsillapítást végző orvosok. A műtőasztalon fekvő beteg legalább annyira küszködik azzal a gondolattal, hogy felébred-e az altatás után, mint azzal, hogy túléli-e a műtéti beavatkozást. Az altatóorvosok munkájának, személyiségének fontosságához tehát nem fér kétség. Ismerjük meg őket közelebbről, maszk nélkül, mert az álom határán ránk villanó, biztató tekintetük a nyugodtabb ébredés reményében ringat álomba. A fehér, csöndes világban életmentő készülékek suso- gása, az orvosok, nővérek sietős, halk léptei jelzik a munkát, az életet. A zsúfolt, egyszerűen berendezett ügyeleti szobában dr. Kósik Gyula osztályvezető főorvos, dr. Muskát Judit adjunktus, dr. Kerekes Ildikó és dr. Szabó Judit ügyeletes orvosok fogadnak. Csodálkozásukat nem titkolják. — Hogyan lehet, hogy ránk is gondoltak? Egyáltalán tudják az emberek, hogy mi is orvosok vagyunk? Fáradt tekintetükben öröm csillan: nem szoktak hozzá a nyilvánossághoz. Arcukat maszk mögé rejtve teszik a dolgukat. 1968-ban csak hatan dolgoztak az osztályon, elavult gépekkel. 1979-ben, amikor önálló osztállyá alakultak, már 6-7, azóta 16 angol gyártmányú készülék segíti a munkájukat. — Ezek életmentő készülékek — magyarázza a főorvos —, s nem hibásodhat- nak meg. — Mit takar ez a szakkifejezés: aneszteziológus? — Eredeti értelmében a műtétekkel kapcsolatos fájdalomcsillapítást végző orvost jelöli. Üj szakágként a tartós fájdalmakkal járó krónikus, illetve daganatos megbetegedések kezelése is az ő feladatkörükbe tartozik. — Hány aneszteziológus orvos dolgozik országszerte? — Van olyan kórház is, ahol egyetlenegy sem. Kaposváron viszont nagyon jó a helyzet: 11-en vagyunk; rajtam kívül mind nő és családanya. Munkánkat 22 asszisztens és 23 magasan képzett ápolónő segíti. Az utóbbiak három műszakban. Az orvosok és az asszisztensek naponta átlag 6-7 műtétet látnak el, évente pedig körülbelül nyolcezret. A hétvégi ügyeletek és az intenzív terápiás osztályon élet- veszélyes állapotban fekvő betegek ellátása még fokozza munkájukat. Minden osztályon ők állnak a műtőasztal egyik oldalán; feladataik közé tartozik az újraélesztés és bizonyos röntgenvizsgálatok esetében az érzéstelenítés is. Dr, Muskát Judit adjunktus veszi át a szót. — Mindannyiunknak orvos a férje, itt dolgozik a kórházban. Követtük őket. Gondolom, annak idején az egyetemen, velem együtt több orvostanhallgató társam sem erre készült. Annál is inkább, mert ezt a szakmát külön nem is tanítják. Egykét órán említik csak. Jobbára a kényszer jelölte ki a pályánKat. Az egyetem elvégzése után négyévi kemény elméleti és gyakorlati munkával szereztük meg a szakképesítést, a tizenegy orvos közül eddig heten, s ez nagyon jó arány. — Ahogyan szakmájukról beszélnek, mégis érződik, hogy szeretik, amit csinálnak, s a megfeszített munka ellenére jól érzik magukat az osztályon. — Ez így is van — válaszol a főorvos. — Mindany- nyian egymásra vagyunk utalva a munkában. Talán ez magyarázza a példás együttműködést. Az utóbbi években csak ketten váltak meg családi okok miatt az Ha arra kérnénk embereket, hogy mondjanak egy mondatot az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat nevével, a leggyakoribb válasz alighanem ez lenne: az IKV a füle botját sem mozgatja. Vagy: az IKV csak beszedi a lakbért, aztán semmit sem csinál. Pedig az IKV is kap köszönőleveleket. Sokkal gyakoribbak azonban a kifogások és bírálatok. Tisztelt Szerkesztőség rovatunk levelei között is sok például a késedelmes javítás miatti panasz. Igaz lenne, hogy az IKV munkáját a negatívumok jellemzik? Úgy gondolom, ez legalább olyan igaztalan vélemény volna, mintha azt állítanánk, hogy a bérlők mind notórius panaszkodók, akik semmit sem tesznek lakásuk megóvásáért, de fölháborodnak, ha az IKV szerelője nincs ott már aznap. Az IKV az érdekek gyújtópontjában végzi a dolgát. A bosszúság vagy akár vélt sérelem bárkit előbb sarkall levélírásra, mint az elégedettség. Az IKV Kaposváron 7500 bérlemény — ebből 6500 lakás — fenntartását látja el. 1987-ben mintegy 7 ezer hibát javítottak ki, s ezek nagy részénél 3-4 szakma közreműködésére volt szükség. A számok is sejtetik, hogy mindezt nehéz volna közmegelégedésre végezni, hiszen már az is bosszantó, ha a vízvezeték javítása után csak egy hét múlva jön a kőműves és még később a burkoló. — A múlt télen rendkívül sok tetőmeghibásodás fordult elő. Ahol máig sem sikerült kijavítanunk, nyilván a lassúságunkat panaszolják — mondta Széki Tibor házkezelési igazgatóhelyettes. — Sajnos azonban nemcsak a teljesítőképességünk véges, hanem a felújításra fordítható évi összeg is. 42 millió forint állt rendelkezésre, összegében több, reálértékben viszont kevesebb az előző évinél. Az utóbbi hetekben több munkát pénzhiány miatt halasztottunk el... vezzük egy sportközpont kialakítását. A hétvégeken túrákat szervezünk a környékem főzünk is, és sokat játszunk a szabadban. Van 15 szánkónk, néhány gyerek tud korcsolyázni is; a melegebbet kedvelők pedig télen asztaliteniszezhetnek, sakkozhatnak és részt vehetnek a házi versenyeken. Bízunk abban, hogy az itt élő fiúk felnőttként is otthonra találnak majd. Gyarmati László osztálytól, de egy-két hét, illetve fél év múlva ők is visszajöttek. — Milyen a betegekkel való személyes kapcsolatuk? — A műtét előtti napon bemutatkozunk, megvizsgáljuk őket és beszélgetünk velük, majd a tapasztalatok birtokában önállóan döntünk az érzéstelenítés, altatás módjáról — mondja dr. Muskát Judit. — Az altatás előtti egy-két biztató szó, tapasztalataink szerint, a nyugodtabb ébredést segíti. A műtét alatt ellátjuk a beteg altatóügyeletét, az asszisztensekkel együtt folyamatosan ellenőrizzük a légzést, a keringést, a kiválasztást, és erről nagyon fontos grafikont vezetünk. Megvárjuk az ébredést, é$ újból megvizsgáljuk a beteget. A műtőasztal egyik oldalán mi vállalunk felelősséget a betegért. — Mi a legfőbb erénye az altatóorvosnak? — A határozottság és a gyors döntési készség — válaszolják egybehangzóan. Abban azonban az ő tapasztalatuk is eltérő, hogy a beteg a műtéttől vagy az altatástól fél-e jobban. — Egész irodalma van ennek a témának — mondja a főorvos, és vaskos köteteket helyez elém. — A legtöbb figyelmet a gyerekek altatására kell fordítani. Szó esett a készenléti ügyeletről is. Arról, hogy a főorvos valójában csak reggel fél nyolckor tudja meg, teljes-e az aznapi létszám. S a telefon bármikor riaszthatja a családanyákat balesetet követő műtétekhez. Az altatógáz hosszú távon károsítja a szervezetüket. Férfiak pedig ritkán választják ezt a szakmát. — Miről álmodik az altatóorvos? — Az a jó, ha semmiről — válaszolják mindannyian. — Ha párnára hajtjuk a fejünket és alhatunk, az az igazi álom. És még egy — fűzik hozzá:'— Az új műtéti tömb, ahol a szülészet, az ideg- és gyermeksebészet kivételével minden feladatot egy helyen, kitűnő gépekkel végezhetünk el. Várnai Ágnes KÖZELKÉPEK
