Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
4 Somogyi Néplap 1988. január 30., szómba AZ EZREDFORDULÓ KÖZLEKEDÉSE Torlódó teendők KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK _________________________________________________________* A szakemberek szerint hazánk közlekedése a 80-as évek közepéig még olyan színvonalú volt, hogy ösz- szességében nem akadályozta a népgazdaság fejlődését. Annak ellenére, hogy a szóban forgó ágazatban az utóbbi évtizedben egy igen jól kitapintható leépülési folyamat indult meg; erről azonban a gazdaság egyéb, lényegesen súlyosabb nehézségei elterelték a figyelmet. A szakértők egybehangzóan állítják: a helyzet kritikussá válhat. A múlt év végén elkészült a Közlekedési Minisztériumban az a koncepciótervezet, amely az ágazat fejlesztési elképzeléseit tartalmazza az ezredfordulóig, megoldási lehetőséget kínálva a gondok többségére. Ezeket az elképzeléseket — a minisztériumban úgy határoztak — társadalmi, szakmai vitára bocsátják. így a közvélemény nemcsak megismerkedhet az elgondolásokkal, hanem véleményt is mondhat róluk. Hogy mit tartalmaz a közlekedés fejlesztésének az ezredfordulóig szóló koncepciója, milyen főbb gondolatok jegyében fogalmazódtak meg a tervezet készítőinek javaslatai, erről dr. Tóth Lászlót, a Közlekedési Minisztérium államtitkárát kérdeztük. — .A tervezetben először áttekintjük az ágazat fejlődését az utóbbi tervidőszakban. Ennek az a lényege, hogy a közlekedés fejlődése az elmúlt években elmaradt a kívánatostól, főként anyagi eszközök hiánya miatt. Hogy most hol tartunk s mi- bel áll a lemaradás, erre mondok néhány kiragadott, de jellemző példát. A vasúti hálózat sűrűsége — a mintegy 1700 kilométernyi kisforgalmú vonal megszüntetése ellenére is — nemzetközi összehasonlításban megfelelő, műszaki színvonala, teljesítőképessége viszont már nem felel meg a kor követelményeinek. S bár gépjárműellátottságunk — 160 személygépkocsi jut ezer lakosra — a fejlett tőkés országúkénak az egyhar- madát sem éri el, a közúthálózat még a jelenlegi forgalomnak sem felel meg .. . A mostani helyzet tehát rózsásnak éppen nem nevezhető. Ezt kellene az ezredfordulóig megváltoztatni úgy, hogy az elmaradásunk ne növekedjék az európai átlaghoz képest, hanem ha lehet, egyes területeken megközelítse azt. — Mi kell ahhoz, hogy ez a kedvező fordulat bekövetkezzék? — Elsősorban rengeteg pénz. Évente több tízmillí- árd forintra volna szüksége az ágazatnák a fejlesztéshez. S hogy végül mennyi áll majd rendelkezésre, ma még nem tudjuk. — Melyek a stratégiai elképzelések? — A közlekedésben nincs olyan terület, amely ne szorulna fejlesztésre. Hogy melyek élvezzenek majd elsőbbséget, erről szeretnénk együttgondolkodni a szakemberekkel, a közvéleménnyel. Javaslataink szerint fejleszteni kívánjuk mind a pályahálózatot — beleértve a hajózáshoz szükséges infrastruktúrát is —, mind a járműparkot (a vasútit, a közútit, a légit, a vízit egyaránt). A fejlesztés során természetesen előnyt élveznek azok a vonalak a vasúton és a közúton is, amelyeken jelentős a tranzitfor- °alcm. Például a vasútnál a Hegyeshalom—Kelebia, közúton a Hegyeshalom—Szeged irány. A közúti járműpark átlagéletkorát is szeretnénk csökkenteni néhány évvel, s fontos lenne, hogy Budapesttől délre több Du- na-híd épüljön. A városi és a helyközi tömegközlekedés feltételeinek javítása is alapvető érdek. S ugyanígy a vízi közlekedés fejlesztése, hiszen belátható időn belül egységes vízi út lesz a Duna—Rajna—Majna. Energiagazdálkodási szempontból kívánatos volna a vasúthálózat további ezer kilométerének villamosítása, hogy ezen a szakaszon bonyolíthassák le a forgalom 80 százalékát. Persze mindehhez nélkülözhetetlen a közlekedés ipari hátterének a kiépítése, amely elengedhetetlen a magasabb színvonalú szolgáltatás megvalósításához. Az említett program re- konstrükciqs lesz, mivel csak ennek megvalósításához lesznek meg a feltételek. A beszélgetést követő napokban lezajlott a Közlekedéstudományi Egyesületben a közlekedésfejlesztési koncepció első szakmai vitája. A jeleh levők a tervezet fontosabb megállapításaival egyetértettek. Emellett azonban javaslatok is szép számmal hangzottak el az elképzelések kiegészítésére. Többek között az, hogy a vasúti áruszállítás gazdaságossága mellett célszerű volna a közúti fuvarozásra is figyelmet fordítani. Néhány hozzászóló szóvá tette, hogy a koncepció kimunkálói nem szenteltek elég nagy figyelmet az emberi tényezőnek: például a közlékedésbiztonságnak. Egyesek szerint a javaslatok túlzottan optimisták, mások épp az ellenkező állásponton vannak. Mindenki egyetértett viszont abban, hogy az előrelépéshez a közlekedés hírközlési hátterét is meg kell teremteni. Különös találkozás Néhai Boróczy Kálmán bácsi mesélte nekem ezt a nem mindennapi történetet, nem kis iróniával és borzadállyal. Boróczy jónevű ügyvéd volt, s emellett öreglegény, aki nagyon szeretett színházba járni és nagyon szerette a lóversenyeket. Gyakran felutazott Budapestre is, hogy szenvedélyének áldozzon. Egyszer, amikor éppen Pesten a lelátón izgult a befutóért, idegességében véletlenül leütötte a mellette álló úr kalapját. Bocsánatkérés után valamennyire összebarátkoztak. Üjdonsült ismerőse udvarias, behízelgő modorú ember volt, bár nem látszott valami bizalomgerjesztőnek. A szögletes arcú. hatalmas orrú ember fekete kobakkalapja, zsakettje és a kitűzött vörös diszzsebkendő arról árulkodott, hogy a választékosán öltöző úr igazi gentleman. Körülötte édeskés parfőmillat lengett, fehér glaszékesztyűs kezében elefántcsont nyelű sétapálca volt. Az arcán sajátos, erőltetett mosoly ült, ami néha keménnyé változott. A hangja sem volt kellemes, de beszélni, azt tudott. . . Sokat is. fölöslegeset is, mint az olyan emberek, akiknek nincs kivel kibeszélgetniük magukat. Közös téma meg bőven volt. Kálmán bácsi rövidesen megtudta azt is. hogy ismerőse végrehajtó. Mivel ő meg ügyvéd volt. így némi roA prognózisok szerint 1988 az autógyártás nagy éve lesz; a gyárak sok új típust dobnak piacra, és fokozódik a konkurrenciaharc. Az egyik — tervezői szerint versenyképes — újdonság a Fiat Tipo. A már elavult Ritmo sorozatot váltja föl. A kompaktautónak tervezett kocsin minden megtalálható, ami ma egy modern autótól , elvárható: például ABS (automatikus blokkolásgátló), össZkerékmeghajtás, négy- fokozatú automata sebesség- váltó és turbófeltöltő. Ritmo helyett itt a Tipo Feltámadt hajók „Ezúton mondok köszönetét” 1945 októberéig 240 érintőaknát, mintegy 200 ezer taposó- és ugróaknát, tüzérségi lövedéket, bombát emeltek ki a vízből, illetve szedtek össze a parton. A robbanótestekből mintegy 12 ezer kiló trotilt „szereltek" ki”, s ezt kitűnően hasznosíthatta a robbanóanyagszegény szénbányászat. Az aknátlanítás’ során nem mindenkinek volt olyan szerencséje, mint az Örvényesen mentő katonának. Sajnos, öten hősi halált haltak, s tizenketten megsebesültek közülük. De nekik köszönhető, hogy ismét elkezdhették munkájukat a halászok, s miután hullámsírjukból (az ő segítségükkel) feltámadtak, elindulhattak a hajók is utasaikkal. Augusztus 20-án a siófoki elöljáróság úszóversenyt rendezett a Balatonon. A verseny előtt keresőkötelekkel még egyszer tüzetesen átvizsgálták a kikötőt. Aknát nem leltek. De egy német oldalkocsis motorbiciklit igen. Több mint harminc hajót emeltek ki a mélyből. A lékfölderítéshez és a víz alatti munkához — hegesztéshez — szükséges búvárfelszerelést is saját maguk készítették el. A hajókat fontossági sorrendben mentették. Mivel a Kikötőfelügyelőség minden műszaki anyaga öt uszályban hevert a tó fenekén (a Kikötőfelügyelőség üzemképességétől függött az egész balatoni hajózás) először ezeket az uszályokat emelték ki. Majd sor került a többi vízi járműre is. Az elsüllyesztett kotrókra, a siófoki zsilip alatt heverő 10-15 roncsra, a Csobánc, a Szig- liget, a Jókai, a Dongó nevű és más kedves balatoni hajókra. A Balaton-parti lakosság hálás volt az önfeláldozó katonáknak; lépten-nyomon kimutatta irántuk tiszteletét, szeretetét. Dicséretben, elismerésben sem volt hiány. A következő két levél is ezt bizonyítja. .,A Magyar Honvédelmi Miniszter Ürnak, Budapest. A magyar hadihajós aknakereső osztály balatoni alakulata Petneházy Zalán százados parancsnoksága alatt a magyar rendőrség tulajdonát képező elsüllyesztett kettő darab motoros mentőhajót a Jelszínre hozott és azt a magyar rendőrségnek átadta. Kérem a Miniszter Urat, hogy Petneházy századosnak, és a parancsnoksága alatt működött beosztottainak a magyar rendőrség köszönetét továbbítani szíveskedjék azért az önzetlen és igen értékes munkáért, amelyet a demokratikus magyar rendőrség újjáépítése érdekében kifejtett. Budapest, 1945. október 3-án. Erdei Ferenc s. k. belügyminiszter." .......A munka be- | f ejezésével nem volt alkalmam százados úrnak és kitűnő legénységének személyesen megköszönni a balatoni közlekedés és fürdőélet szempontjából annyira fontos és veszélyes munka elvégzését. Ezért ezúton mondok köszönetét százados úrnak és kiválóan képzett századának fáradságot és veszélyt nem ismerő munkájáért, és kérem, hogy köszöne- temet kitűnő munkatársainak is tolmácsolni szíveskedjék. Budapest, 1946. február hó 21-én. Dr. Mihálffy Antal s. k. miniszteri tanácsos, a Balatoni Intéző Bizottság elnöke.” Kenedy Ferenc nyugalmazott siófoki tanár, aki a tárgyalt témával kapcsolatos dokumentumokat, publikációkat (a többi között Csonkaréti Károly, Mues Sándor, Zsigmondi Mária. Vár- konyi Endre írásait) összegyűjtötte és rendelkezésünkre bocsátotta, a balatoni aknakeresők és hajómentek egykori parancsnokával, Petneházy Zalánnal is kapcsolatot teremtett. — 1976-ban hívtam fel telefonon (a számát kinéztem a pesti telefonkönyvböl), s miután bemutatkoztam, arra kértem, hogy fogadjon — mondja. — Készséggel állt rendelkezésemre. Hamarosan meglátogattam, s öt óra hosszat beszélgettünk. Helyesebben: ő beszélt, és én hallgattam. Az asztalán már kikészítve vártak az engem érdeklő dokumentumok. Azóta is levelezünk; barátokká lettünk. A lakása meglehetősen kicsi, de valóságos hajózástörténeti múzeum. Amikor nála jártam, a hajózás történetének a 20. kötetét írta. Balatoni helytállása után. már mint a néphadsereg tisztjét tüntették ki és léptették elő őrnaggyá. De a Rajk-per idején letartóztatták. 1953 őszén szabadult a börtönből. Egy ideig fizikai munkásként dolgozott, majd a vízügyi igazgatóságnál, illetve a folyami felügyelőségnél működött különféle beosztásokban. Folyamíelügyelet-vezetőként vonult nyugdíjba 1976-ban. Teljes rehabilitációt nyert, visszakapta őrnagyi rangját is. A felszabadulás 30. évfordulóján a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki, s az érdemérem különböző fokozatait kapták aknászai is. Az aknakereső-érem arany fokozatával két alkalommal tüntették ki. Csakhát az évfordulók elmúlnak, a régi újságok elsárgulnak, s a feledés pora száll a legragyo- gebb nevekre is. hi> senki, semmi sem emlékeztet rájuk. Mert néhány lelkes helytörténészen kívül vajon hányán ismerik kies partunkon Petneházy Zalán és társai történetét? Tudomásom szerint sehol sem emeltek emlékművet vagy avattak emléktáblát tiszteletükre ... Talán csak a tihanyi orgona és az örvényesi harang zengi a Balaton téli csendjébe dicséretüket. Szapudi András konságot véltek fölfedezni a két foglalkozás között. — Tudom, hogy ez nem a legszimpatikusabb mesterség — súgta fülébe az új barát —, de hát az államnak ilyen emberre is szüksége van. Elmondta, hogy néha vidékre is jár, ha hívják, s néhány évvel ezelőtt Kaposváron is akadt dolga. Miután kellőképpen megismerkedtek, a különös úriember meghívta Kálmán bácsit a lakására. S mivel mindketten szerettek színházba járni, még azon az estén egy előadást is megnéztek. Mivel Kálmán bácsinak nem volt az alkalomhoz illő nyakkendője, kölcsön kapott tőle egyet, (Bizalmasan az új ismerős azt is elárulta — férfikörökben megesik —, hogy nem veti meg a könnyővérű, mindenre kapható nők társaságát sem.) Miután ily módon cinkosok lettek, belevetették magukat a pesti éjszakába. Színház után iszogattak, s mert közben az utolsó vonat is elment. Kálmán bácsi újdonsült barátjánál aludt. Címet cseréltek, s abban maradtak, hogy alkalomadtán ellátogatnak egymás otthonába. Telt-múlt az idő. Kálmán bácsi már el is felejtette a dolgot, amikor egyszer táviratot kapott Budapestről. Ez volt a szöveg: ..Holnap dolgom. akad Kaposváron. Töltsük együtt a napot. Az ebédnél a pezsgőt én állom". No. gondolta Kálmán bácsi, legalább most visszaadom neki a nálam maradt nyakkendőjét . . . Hanem kellemetlen helyzet adódott : Boróczy praxisában először fordult elő, hogy az egyik védencére halálbüntetést szabott ki a bíróság. A dolog egyébként is megviselte, s ráadásul az ítélet végrehajtásánál is jelen kellett lennie, mégpedig a barátja által megjelölt napon. Ha tetszett, ha nem, ezen már nem lehetett változtatni. — Különben sem kell ezt a barátomnak megtudnia — vélte Kálmán bácsi. Korán hajnalban a börtön udvarán gyülekeztek a halál hírnökei. Éljött a kitűzött óra, s az ajtón kilépett a főszereplő: a bakó. Szögletes arcú, nagyorrú ember volt, szemét feketekeretes szemüveg takarta, fején fekete kobakkalap, a kezén fehér glaszékesztyű. Az ügyvéd döbbenten nézte az ítéletvégrehajtót; szeme önkéntelenül is a vörös díszzsebkendőt kereste, de most ahelyett fekete volt kitűzve. A kifogástalan úriember eléjük lépett, és bemutatkozott. Amikor Kálmán bácsira esett a tekintete, keskeny ajka megrándult. S az ügyvédnek most eszébe villant a név. ami olyan ismerős volt. Megismerte budapesti ismerősét: Bogár Imre volt, a. hóhér ... Lévai József PIACI KORKÉP TAVASZ A TÉLBEN A kellemes idő ellenére nem volt túl nagy a kínálat tegnap a kaposvári hetipiacon. A januári „tavasz" hírnökeiként virágzó aranyesőágakat árultak — tizenöt forintért. A hóvirágok csokrai már nem is számítottak újdonságnak. Majdnem minden standon halmokban állt a tojás. Az árubőség meglátszott az árán is: volt, ahol alku nélkül két forintért adták, de másutt sem volt sokkal drágább. Megkérték az árát azonban a salátának — fejenként 10—12 forint volt, sőt esetenként ennél több is. A primőr paradicsom kilója 80— 160, a hegyes paprika darabja 12 forint. Tetszetős csalamádé kellette magát félliteres üvegekben 20 forintért, a savanyú káposztát 20—24-ért adták. Feketeretket 12-ért, pirosat 16-ért kínáltak. A főzőtök kilója tíz forint volt. A sóska kilója 90—100, a parajé 80 forint, a vöröshagymát 12—14—16 forintért mérték; a lilát húszért. A zöldhagyma csomója 4—5—6 forint volt. Tartotta az árát a bab : a fehéret negyvenért, a nagy szemű tarkát hatvanért adták kilónként. Gazdadg volt a gyümölcskínálat, a minőség azonban hagyott kívánnivalót maga után. A Zöldértnél a hullott almának is alig nevezhető áru kilója tíz forint volt, másutt 20—25 az első osztályúnak minősítetté. A sárgarépa 10—12 forintba került, a fehérrépa 16— 20; a zeller és a petrezse- lyemzöld csokra 2-3 forint. Fejes káposztát 8—IQ, forintért, kelt 15—16-ért, karalábét 10—12-ért mértek kilónként. Változatlan a baromfi ára, ám tegnap nagy volt a kínálat. Érett sárga színű vágott csirkék, tyúkok „kellették magukat"; a csirke 50—70 forint, a tyúk 65—70 forint volt kilónként. Fokhagymát 90—100—110 forintért adtak, a mák kilója 160, a dióbélé 240 forint volt. (Sokan nem kapkodtak értük.) Némely szegfűk búslakodtak szálanként 15—20 forintért, a vevők azonban inkább tavaszt idéző barkát vásároltak. Akadt a fedett csarnokban gomba is; a sampinyon kilója 100—120 forint volt, a laskagombáé 70—80 forint. K. A.