Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-26 / 21. szám
2 Somogyi Néplap 1988. január 26., kedc A Haitin rendezett elnökválasztások eredményeként a képen látható Leslie F. Manigat lesz a jövőben az ország államfője — amennyiben persze nem változnak a körülmények. Ismeretes ugyanis, hogy a szavazás hitelességét mind külföldön, mind belföldön a legtöbben kétségbe vonják Eljárások hazaárulás gyanúja miatt Az NDK biztonsági szervei tetten értek és letartóztattak egy nőt, aki az NSZK hírszerzőszolgálatának (BND) megbízásából, az NDK fővárosában hazaáruló tevékenységet folytatott — jelentette hétfőn az NDK hír- ügynöksége. Az illető ellen megindították az eljárást és a hírszerző tevékenységhez használt eszközöket lefoglalták — hangzik a hivatalos bejelentés. Viharos ülésszak Viharosnak ígérkezik a japán parlament ülésszaka. Az új miniszterelnök, Take- sita Noboru először terjeszti a testület elé bel- és külpolitikai programjait. A május 25-ig tartó ülésszakon 82 törvényjavaslatot és nyolc nemzetközi megállapodást vitat meg az alsó- és felsőház. A költségvetéssel 36 törvényjavaslat kapcsolatos, és megvitatják a honatyák az adóreform-tervezetet is. Az NDK illetékes szervei hazaáruló tevékenység gyanúja alapján hétfőn eljárást indítottak több személy ellen — jelentette hétfőn az NDK hírügynöksége. Egyben annyit közölt még, hogy a Stephan Krawczyk nevű személy ellen egyéb törvénybe ütköző cselekmények miatt folyó eljárást kiterjesztették; ugyanis megállapították, hogy hazaáruló kapcsolatot tartott fenn titkosszolgálatok által irányított nyugat-berlini körökkel. Január 17-én, vasárnap az NDK fővárosában a Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht emlékére rendezett tömegfelvonuláson egyes csoportok zavart akartak kelteni, az NDK-t rendőrállamként rágalmazó feliratokkal próbáltak csatlakozni a felvonulók menetéhez. Az állambiztonsági szervek által a helyszínen őrizetbe vettek közül 54 személyt, akik már korábban kivándorlási kérelmet nyújtottak be, az elmúlt napokban átengedtek az NSZK-ba. Az ügyben eljáró Wolfgang Schur ügyvéd bejelenKözel-keleti körkép Afganisztáni kérdőjelek Ceausescu 70 éves Három nagy kifli nfetés Bukarestben tegnap központi ünnepségen köszöntötték Nicolae Ceausescut, az RKP főtitkárát, a Román Szocialista Köztársaság elnökét 70. születésnapja alkalmából. Manea Manescu, az RKP KB PVB tagja, az államtanács alelnöke a párt és állami szervek határozata alapján kitüntetéseket adott át Nicolae Ceausescunak. A román politikus harmadszorra kapta meg a legmagasabb állami kitüntetést, „A Román Szocialista Köztársaság Hőse" címet. Nicolae Ceausescut kitüntették A Szocializmus Győzelme Érdeméremmel és munkásmozgalmi tevékenységéért megkapta a Jubileumi Aranyjel- vényt is. A határsértő pilóta vallomása Daniel Ortega nicaraguai államfő vasárnapi managuai bejelentése szerint a hondu- rasi El Cisne szigetéről szállt fel az a repülőgép, amelyet szombat este lőtt le a sandinista légvédelem a dél-ni- caraguai Rio San Juan megye térségében. Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal DC—6-os gépének egyik pilótája, egy 25 éves nicaraguai származású ellenforradalmár ejtőernyővel kiugrott a zuhanó repülőből, s a sandinista erők fogságába esett. Ortega elmondta, hogy amerikai források szerint lien utaztak a repülőgépen. Eddig négy holttestet fedeztek fel a géproncs közelében. A közép-amerikai államfők — állapította meg Ortega — tíz nappal ezelőtt közös nyilatkozatban vállaltak kötelezettséget arra, hogy nem engedik országaik területének felhasználását más államok elleni akciókra. A kontráknak utánpótlást szállító repülő mégis a Hondu- rashoz tartozó szigetről szállt fel, és ez is élesen ellentmond annak a tegucigalpai állításnak, hogy Hondurasban csakis sebesült nicaraguai ellenforradalmárok vannak — mutatott rá Ortega. Az elfogott ellenforradalmár vasárnap felfedte azt, hogy a repülő utánpótlásként 11, egyenként négyszáz kilós csomagot dobott le a „Nicaraguai Demokratikus Erő” San Juan del Norte közelében tevékenykedő osztagának. A képen a DC—6-os roncsai A megegyezés aláírása még korántsem mondható karnyújtásnyira lévőnek, számos kérdésben továbbra is jelentős nézetkülönbség választja el az egymással szemben álló feleket. Mégis mintha mind többször pillantanának a naptár lapjaira az afganisztáni válság rendezéséről tárgyaló politikusok és a megoldás kidolgozásában jelentős szerepet vállaló ENSZ-diplomaták. S ez — nem feledve a bizonytalan- sági tényezőket — mintha a korábbinál valamivel nagyobb optimizmusra adna okot. Tudatos felismerések A kissé indokoltabb derűlátásnak mindenekelőtt két forrása lehet. Egyrészt a megújult, a regionális válsággócok kiiktatását, a belső és a nemzetközi tehertételt jelentő afgán kérdés lezárását célul kitűző szovjet diplomácia. Emlékezetes, milyen nyilatkozatot adott az év elején a Kabulba látogató Eduard Sevardnadze: „Szeretnénk, ha 1988 lenne az utolsó év, amikor szovjet csapatok tartózkodnak Afganisztánban”. — S ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy Nadzsibullah elnökkel arra a következtetésre jutottak: az átfogó rendezéshez és a szovjet alakulatok távozásához szükséges feltételeket rövid időn belül meg lehet teremteni. Itt kapcsolódik az összképhez az optimistább nézetek másik indoka: a nemzeti megbékélés irányvonalát hirdető, s ahhoz a jelek szerint következetesen ragaszkodó kabuli magatartás. A jelek szerint tudatos, kiérlelt felismerések fogalmazódtak meg az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt vezetőségében, amikor a katonai eszközök elvetése, az amnesztia, a polgári menekültek hazatérése, a fegyveres ellenzékkel való párbeszéd, illetve a nemzeti koalíciós kormányzat létrehozása mellett szálltak síkra. Lehet, hogy sokak szemében ideológiai visszalépésnek tűnt, mégis a valóságot tükrözte, amikor Kabulban leszögezték: az ANDP nem kommunista párt, s a jelenlegi afEgy magánjellegű amerikai intézmény, a stratégiai és nemzetközi tanulmányok központja ezt jövendöli: már a közeljövőben „példátlan bajok és feszültségek” származhatnak a Közel-Keleten óhatatlanul növekvő vízhiányból. Az ezredfordulón — vélik a tudós szerzők — Izrael és Jordánia vízszükséglete például egyötödével lesz nagyobb annál, mint ameny- nyit ki tudnak elégíteni. Lehet, hogy a vízhiány majd növeli a közel-keleti feszültséget — ha az egyáltalán még tovább növelhető. A mostani hét ugyanis úgy indult, hogy a hírügynökségi jelentésekben még a szokásosnál is nagyobb teret kap a térség áldatlan helyzete. A megszállt területeken folytatódik a tiltakozás és a hatósági erőszak. Ez egyre kellemetlenebb Izrael legfontosabb szövetségesének, az Egyesült Államoknak is, nem beszélve a „lazább" szövetségesekről, például Egyiptomról. Samír kormányfő bizonyítvány-magyarázóként küldte Washingtonba kabinetje titkárát, Mubarak egyiptomi elnök pedig — nyugat-európai és amerikai útja küszöbén — „tragikusnak és tűrhetetlennek” minősítette a megszállt területek arab lakosságának helyzetét, és újra állást foglalt egy nemzetközi békekonferencia mellett. Az új hét új eleme, hogy mind több szó esik ennek az értekezletnek és a megszállt területek helyzetének összefüggéséről, méghozzá többféle értelemben is. Izraelen belül ezúttal is Simon Pe- resz külügyminiszter látja józanabbul — legalábbis Sa- miréknál józanabbul — a dolgot. Ügy vélte, a közel- keleti konferencia izraeli elfogadása komolyan hozzájárulhatna a zavargó palesztinok lecsendesítéséhez Gázában és Ciszjordániában. Samir ezzel szemben úgy nyilatkozott, előbb „otthon” kell rendet teremteni ahhoz, hogy bármilyen nemzetközi lépés megfontolható legyen... Mind íz Arab Liga tuniszi miniszteri ülése, mind az éppen Izraelben tartózkodó Genscher bonni külügyminiszter a két ellentétes álláspont közül inkább Peresz véleményét osztja: azt, hogy a megszállt területeken tüntető arabokat lecsenlesithet- né a számukra is némi reménnyel kecsegtető nemzetközi konferencia izraeli elfogadása. A szocialista országok régen úgy látják, hogy egy ilyen konfrencia lehetne a jelenlegi helyzetből a kivezető út. Megfigyelők szerint Mihail Gorbacsov ennek a meggyőződésnek a jegyében fogadott (az utóbbi időben ilyesmire nem akadt példa) egy olyan izraeli tudóst, aki egy Moszkvába látogató nemzetközi delegáció tagja volt. H. E. Az idén mindannyian távozhatnak? — helyiek búcsúztatnak szovjet katonákat Ma meg >cl felszereltek a kabuli kormány ellen harcoló erők (Foto: Time—MTI—KS) gán körülmények között nincs szó a szocializmus építéséről. Ugyanakkor igyekeznek megőrizni a társadalmi átalakulás eddigi vívmányait. Az ANDP, noha lemond az egyedüli, hegemón szerepről, továbbra is a haladás serkentője, a szomszédos Szovjetunióval fenntartandó hagyományos viszony szorgalmazója marad — hangoztatják. A nagy kérdés a tárgyalások jelenlegi, képlékeny szakaszában csupán az, milyen erőviszonyok között, milyen felállásban jöhet létre a majdani koalíciós kormány, s nem vezet-e újabb nemzeti tragédiához, bosszúsorozathoz, hogy ha a szovjet csapatok valóban elhagyják az országot. Sorrendvita A legtöbb kérdőjel egyébként épp e csapatkivonás körül áll fenn. A szovjet külügyminiszter szavai arra utaltak, hogy megkezdésére azon amerikai kötelezettségvállalás után kerülhet sor, amely kizárja a népi hatalom ellen katonai akciókat folytató fegyveres csoportok támogatását. Washingtonban viszont másként látják a dolgot: a Fehér Ház előbb a csapatok távozásának megkezdését, és a határidő végének rögzítését követeli, míg a katonai és „humanitárius” segélyek beszüntetését (helyesebben „fokozatos csökkentését”) csak ezután tervezi. A két álláspont meglehí- tően ellentétes, s bár a kompromisszum kialakítása nem kizárt, a sorrendvita miatt könnyen ismét holtpontra juthat a rendezés folyamata. Remélhetőleg ezt segít megakadályozni a Genfben, ENSZ-közvetítéssel folyó afgán—pakisztáni párbeszéd, amelynek újabb fordulójára valószínűleg februárban kerül sor. Diego Cordovez főtitkárhelyettes legutóbbi nyilatkozataiban igen kedvező képet festett. Szerinte a szükséges dokumentumok szövegét már 95 százalékban megszövegezték. Márpedig ha az értelemszerűen washingtoni garanciákat is tartalmazó okmányt csakugyan aláírják a svájci konferenciavárosban, akkor a csapatkivonás akár már májusban megindulhat — írta nemrég a moszkvai Pravda. Más orgánumok ennél azért hátrébb lapozgatnak a kalendáriumban, s sok szó esik még mindig arról, hány hónap és milyen ütemezés szükséges a végleges távozáshoz. Ám ezek végső soron technikai részletkérdések. Ellenzéki érdekeltérések Jóval alapvetőbb bizonytalanságra utal a Kabul-el- lenes politikai csoportok megosztottsága, az, hogy még saját soraikban sincs meg a kellő összhang. Akadnak, akik hajlanak az együttműködésre, mások véres leszámolást sürgetnek, egyesek elfogadják az egykori uralkodó, az 1973 óta olaszországi száműzetésben élő Zahir sah bevonását, mások hallani sem akarnak a volt királyról. Nem csoda, hogy a legtöbb megfig/elő csupán a lehetőségek, az ígéretes, vagy pesszimista kilátások felvázolására, az eshetőségek egybevetésére vállalkozik, ám határozott jóslatokra nem, Egy biztos: a szűkebb és a tágabb térség szempontjából is óriási jelentőségű lenne, ha véget érne az immár kilenc éve folyó polgárháború. Moszkva és Kabul egyaránt a politikai, tárgyalásos rendezést sürgeti, s erre hosszú idő óta most tűnnek a legjobbnak az esélyek. Szegő Gábor Szovjet szakértők a nevadai telepen Megérkezett Nevada államba az a szovjet szakértői küldöttség, amely az amerikai atomkísérleti telepet fogja megtekinteni. A küldöttség élén Igor Paljonih nagykövet, a kísérleti atomrobbantások korlátozásáról, illetve beszüntetéséről folytatott szovjet— amerikai tárgyalások szovjet küldöttségvezetője áll. A látogatásra a két ország között tavaly novemberben megkötött megállapodás alapján kerül sor. A hónap első felében amerikai szak- emtoerek tekintették meg a Szovjetunió szemipalatyinszki kísérleti telepét. A kölcsönös látogatások eredményéként a felek meg kívánnak állapodni arról, hogyan tudják megbízható módon mérni a nukleáris kísérleti robbantások erejét. tése szerint jelenleg négy személy van letartóztatásban, köztük a hivatalos közleményben említett Stephan Krawczyk énekes, akinek a rendszert bíráló dalai miatt két évvel ezelőtt mindenfajta nyilvános szereplést megtiltottak.
