Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

Somogyi Néplap 1988. január 18., hétfő 4 S iwiS m *•* ViV«V»V.V«V.V*V»ViV«V/»VfV.V» vXv! SPORT EJ Félidőn át remekelt a Táncsics Az önállóságot választották Kosárlabda H. Táncsics SE— Ganz Mávag 101:89 (64:33) Kaposvár, 700 néző. V.: Prenker, Gsréb. Táncsics: Kovács Z. (8), Vojvoda (10), Tóth K. (23), Szabó (6), Gosztonyi (26). Csere: Simon (13), Kiss S. (2), Kiss A. (2), Nagy (11), Rakolczai. Edző: Magyar András. Mán- a 15. másodpercben Tóth 3 pontos kosarával ve­zetéshez jutott a Táncsics. Egy perccel később a hazai palánk alatt a piros-fehérek megkaparintottak egy lepat­tanót. Indulhattak a kapos­váriak; Tóth újabb három pontot érő kosárral fejezte be a támadást. A 3. perc végén már 11-0-at mutatott az eredményjelző tábla, a fővárosiak csak ezután sze­rezték első pontjaikat. A 8. percben Tóth immár a har­madik „hárompontos” 'kosa­rát érte el. A 10. percben 29-18 voit az állás. A félidő második szakaszában olyat produkált a Táncsics, ami­lyet talán még sosem lát­tunk tőle. A Gosztonyi— Tóth kettős remek összjáté- ka nyomán többször felhar­sant a taps a lelátóról. De nem csupán ez a két pont­erős játékos jeleskedett, ha­nem az egész csapat szipor­kázott. A Ganz Mávag szin­te lélegzethez sem jutott. Jelezte a vendégek idegessé­gét, hogy a büntetőket is sorra elhibázták. Szünet után pillanatok alatt 35-re nőtt a Táncsics előnye, s úgy tűnt, hogy Magyar András edző tanít­ványait nem lehet megállí­tani. Aztán mégis változott a kép. A biztos vezetés birr tokában — nyilván a lesze­relésre gondolva — a ka­posvári mester a cseréket küldte a pályára. Az új ösz- szetételű csapat zavarát bi­zony hamarosan ki is hasz­nálták a vendégek. 93-72- ig még csak hullott egy-egy kaposvári kosár, de aztán a 93-nál több mint három- peircre leblokkolt a Tán­csics, s a 35 pontos előny 13 pontra zsugorodott. A haj­rában azonban Gosztonyiák könnyen megadásra kény­szerítették indiszponált el­lenfelüket. Aki kíváncsi volt Az új név- Siófoki Természetjáró Sportegyesület Siófokon a Bányász SE szakosztályai közül már esz­tendők óta a legnépesebb volt a természetbarátoké, amely 1987-ben 236 tagot számlált. Ez a szakosztály a közelmúltban nagy lépés­re szánta rá magát. Úgy dön­tött, hogy 1988-tól önálló egyesületként működik to­vább. A Siófoki Bányász SE- ből való kiválás azóta már meg is történt. — Nem kenyértörésre ke­rült sor köztünk és a Bá­nyász SE között, hanem az idők szava követelte meg, hogy mi természetbarátok kezdeményezzünk —, mond­ta dr. Salfay István, a szak­osztály korábbi vezetője. A közismert természetbarát „doki” mostantól elnöke az önállóvá lett sportegyesület­nek. — Hogy a magunk lábára álljunk, ahhoz a gondolat­hoz igazában a tavaly no­vember 29-én a természet- barátok országos értekezlete adta. Ez a tanácskozás már vázolta, hogy hazánkban több nagy egyesületnél je­lentős változások következ­hetnek be. (Mint például a K. Rákóczinál is, amelynek futballklubbá való alakulása éppen most van folyamat­ban. A szerk.) Mi, a Bányász természetbarátok úgy gon­doltuk, hogy elibemegyünk az eseményeknek. A GOV és a KW szakszervezeti bi­zottságainál úgy mondták, hogy ha változik is a ne­vünk, tőlük az erkölcsi és anyagi támogatást változat­lanul megkapjuk. A siófoki tanácsnál a sporthivatal ve­zetője, Gáspár István is tá­mogatta kezdeményezésün­ket, s ígérte, hogy gazdája lesz egyesületünknek. Így alakult meg önálló sportkö­rünk — mondta Salfay dok­tor, aki mostantól tehát el­nökként intézi, szervezi most már nem is csupán a gá­zos —, olajos természetjá­rást. Az ügyvezető elnök Domokos József, a gazdasá­gi vezető Hengli Aranka lett. Az STSE vezetői egyéb­ként már munkához láttak. Ebben az esztendőben 12 úgynevezett nagy túra sze­repel a programjukban, amelyben van egy 7 napos országjárás, valamint augusz­tusban egy krakkói út. Cé­lul tűzték. a taglétszám to­vábbi növelését is. Változ­tatni kívánnak azon is, hogy ne csupán diákfiatalok és nyugdíjasok tegyék ki a ter­mészetbarát tagság zömét, mint jelenleg. Elsősorban a GOV-nál meg a KVV-nél, de a DRV-nél is a közép- korosztály tagjai közül újab­bakat igyekeznek megnyerni a természetbarát mozgalom számára. Kovács Sándor Komlón maradt a kupa BlRÓÉ A „FELE GÓLKIRÁLYSÁG“ Hiába próbálkoztak a Ganz Mávag védői. Gosztonyi (14- es) már betalált a gyűrűbe a kaposvári kosárlatkianyi- tányra, nem bánta meg, hogy kiment a sportcsar­nokba. Amit a piros-fehé­rek az első félidőben mutat­tak, az csodálatos volt. A Szolnoki Olajbányász—SÁÉV Szolnok, 1300 néző. Ve­zette; dr. Valovics, Bacsfay. Sáév: IKostenczki (21), Mo­nok (22), ;Nagy 'G. (4), Stic­kel (8), \Kovács N. (28). Cse­re: Borók (4), Pestality (5), Magyaréi. Edző: <Jerzy Fro- low. A lelkes hazai szurkolók biztatása mellett Szolnok gyors pontokat szerzett. Fő­ként Berkics volt elemében, akit a mieink egyszerűen nem tudtak tartani. Pontos dobások, nagy taktikai harc jellemezte az első tíz percet, amelynek végén 24:20-ra ve­zetett a hazai együttes. A félidő második játékrészé­ben a SÁÉV egy pillanatra megtorpant, s az Olajbá­nyász hamarosan tíz pont előnyre tett szert. kezdő ötösnek nem volt gyenge pontja. Közülük Gosztonyi még így is a me­zőny fölé nőtt. A vendégek­nél a 22 pontot elérő Kara- gits, valamint a 20 pontos Fésűs jeleskedett. Igaz. mindkettő csak a második 20 percben. Kovács Sándor SC 110:92 (52:43) Szünet után tovább növel­te előnyét a hazai gárda. Is­mét Berkics lendült nagyon bele, s hamarosan már 73:57-et mutatott az ered­ményjelző tábla. Ezt köve­tően a kaposváriak egyszer 9 pontra megközelítették el­lenfelüket, de aztán köny- nyedén győzött az Olajbá­nyász csapata. A nagyon jó napot kifogó és Berkics révén kitűnően dobó hazaiak ellen a SÁÉV-nek szinte egy pilla­natra sem volt esélye annak ellenére, hogy az idegenben dobott 97 pont nagyon jó teljesítmény. A szolnoki csa­pat legjobbjai; Berkics (47 pont), Tóth (21 pont). Sz. G. Péntek-szombaton Kom­lón harmadszor rendezték meg a Bányász Kupa terem- labdarúgó tornát, amelyen a hazaiak mellett a K. Rá­kóczi, továbbá Szekszárd és Mohács csapatai vettek részt. A nyitányon az NB I-es ka­posvári együttest mindjárt hidegzuhany érte. A tártaié-^ kos Rákóczi vereséget szén-” vedett az NB III-as Mohács­tól. A nap másik összecsa­pásán Komló könnyedén nyert a Szekszárdi Dózsa el­len. A szombati folytatásban a komlóiak Mohács ellen is nyerni tudtak. A most már legjobbjaival kiálló Rákóczi ezen a napon gólparádét rendezett Szekszárd ellené­ben. így aztán Komló—Rá­kóczi döntőre került sor. Nagyszerű mérkőzést ho­zott a döntő, amelyen a Rá­kóczi és a Komló felváltva vezetett. Végül fej-fej mel­letti küzdelemben a hazaiak, ha csak egy góllal is, jobb­nak bizonyultak az NB I-es Kaposvárnál. A K. Rákóczi eredményei ; Mohács—Rákó­czi 8—7 (5—4). A kaposvá­ri gólszerzők: Biró (3), Ador­ján, Meksz, Csrepka, Barna. Rákóczi—Szekszárd 9—4 (5—2). G.: Adorján, Biró, Bocz (2—2), Kraft, Meksz, Csrepka. Komló—Rákóczi 9—8 (5—3). G.: Barna, Ador­ján (2—2), Meksz, Szajcz, Riczu, Biró. A kupagyőztes — pont­veszteség nélkül — a Kom­lói Bányász csapata lett 9 ponttal. Második a K. Rá­kóczi, 3. a Szekszárd, 4. a Mohács 3—3 ponttal. A torna „gólkirálya” holt­versenyben Biró (.K Rákó­czi) és Varga (Komló) 6—6 góllal. Grünwald Géza Asztalitenisz NB I Á labdarúgó-utánpótlás neveléséről A közelmúltban találkoz­tam egy ismerősömmel. Vi­déki lévén ritkán utazik a fővárosba, minden szál sző­kébb hazájához, egy kisvá­roshoz köti. A harmincöt esztendős, fiatalos külsejű tanár múlt nyáron véglege­sen szögre akasztotta fut- ballcipőjét, és visszavonult az aktív játéktól. Természetesen, ez a hír nem takar semmiféle szen­zációt, de a fiatalemberről tudni kell, tehetsége alapján akár a válogatottságig is vi­hette volna. Ám a körülmé­nyek kedvezőtlen alakulása miatt végül is csak a másod- osztályú szintig sikerült el­jutnia. Ügy gondolom, pá­lyafutásának tanulságaiból okulni lehet és kell is. Ismerősöm az általános is­kolában hamar kitűnt társai közül gyorsaságával, csele­zőkészségével, labdakezelé­sével. Azonban igazi meg­mérettetésre kevés alkalma adódott, ugyanis az iskolá­ban a kézilabdázás volt az uralkodó sportág. Egyesület­be pedig azért nem jelent­kezett, mert a szakköri fog­lalkozások a délutáni órákra estek. A vékonypénzű csatárjslöli a későbbiek során tanulmá­nyait egy olyan középisko­lában folytatta, ahol inkább a kosárlabdázást és az aszta­liteniszt támogatták, így a négy év megfelelő labaarú- góképzés nélkül telt el. En­nek ellenére az érettségit követően egy élvonalbeli csapat leigazolta. Több ifjú­sági és tartalék bajnoki mér­kőzésen igazolta Képessegeit, de legfeljebb egy félidőt bírt erővel, és technikai íogyaté- Kosságok is jelentkeztek időnként a játékában. Egy év alatt viszont sokat fejlődött, már-már számí­tásba vették az első keret­nél. De közben felvették egy felsőfokú tanintézet nappali szakára, így megintcsak ke­vesebbet edzett, és alacso­nyabb szintű bajnokságban Kergette a továbbiakban a labdát. Itt is felfigyeltek góllövő tudományára, így nem csoda, hogy diplomájá­nak kézhezvétele után újra az élvonalba vitte. De nem sokáig ringathatott hiú ál­mokat ismerősöm, mert ha­mar kiderült róla, tehetség ide vagy oda, nyolc év alatt bizony rosszul sáfárkodott értékeivel. Az alacsony ha­tékonyságú edzésmunka leg­feljebb csak arra volt ele­gendő, hogy szinten tartsa tudását. Utána hiába próbál­kozott és próbálkoztak vele, az élvonalban nem tudott gyökeret ereszteni. Bizonyára nem ő az egyet­len, aki elveszett a labdarú­gás számára. Hogy miért? Mert a sportolók fejlődésé- ben vannak olyan életkori szakaszok, amelyekben vala­melyik testi képesség elő­nyösebben fejleszthető. Szak­emberek véleménye szerint a tehetség a belső és külső tényezők egymásra hatásá­nak folyamatában, az edzés­folyamatban ismerhető fel. Az igaz, hogy néhány tulaj­donságuk — mint a testma­gasság, a gyorsaság és a ' döntésképesség — kevésbé befolyásolható, ám a belső tényezők többsége — erő, állóképesség, technika, test­méreti jellemzők, személyi­ségvonások — jók^ejleszthe- tők. Ismerősöm középiskolás korában ugyan naponta több órát sportolt, sportolgatott, ám intenzív edzésmunkát bevallása szerint nemigen végzett. Most, utólag belát­ja, a rendszeres tanulás és a sportolás kölcsönösen is erő­síthették -volna egymást... Tanult ismerősöm tehát a labdarúgásban nem ismerte fel, hogy nem lehet egye­temre menni, ha nincs meg az általános iskolai bizo­nyítványa, a középiskolai- végzettségről nem is beszél­ve. Ám ehhez szorosan hoz­zátartozik: meg kell terem­teni a lehetőséget arra, hogy az általános iskolások minél előbb megyei és országos szintű versenyrendszer ré­szesei lehessenek. (Az ÁISH csak a 7. és 8. osztályos gyerekek számára írt ki nagypályás országos bajnok­ságot.) örömmel olvastam arról, hogy az MLSZ ifjúsági bizottsága is törekszik erre, mintegy harmincezer(l) új focistát szeretnének bevonni a labdarúgás vérkeringésébe a jövő tanévtől. Tervüket az MLSZ elnöksége kedvezően fogadta, a pénzügyi alapok előteremtése — egymillió forint — véleményem sze­rint nem szabad, hogy gon­dot okozzon. Az utánpótlás­alap megteremtése ennyi pénzért szinte ingyen lenne, gondoljunk csak arra, ma ennél jóval többe kerül egy elsőosztályú focista. Egyébiránt a jövő útja, mint ahogy azt az ifjúsági bizottság is javasolta, a me­gyei kollégiumok létrehozá­sa lehet. A gyerekek így kö­zel maradhatnának a szülői házhoz, és szervezett kere­tek között sajátíthatnák el a tanulnivalókat. Ezáltal bizo­nyára emelkedne a megyei bajnokságok nem éppen ma­gas színvonala is. Erdős Pál Attila Hayden tenyerest üt. A végén 5 mérkőzést nyert K. Rákóczi— Móra TSz Szeged 20:5 Szombaton szép számú kö­zönség előtt kezdődött a mérkőzés, amely a papír­forma szerint is a kaposvá­riak győzelmét sejtette an­nak ellenére, hogy a CSOMÉP és a DÉLÉP meg­szűnésével a szegedi csapat jelentősen megerősödött. Az egyes körök után 4:1, majd 8:2 arányú vezetésre tett szert a Rákóczi úgy, hogy csupán az ifjúsági Limbek vesztette el mérkőzéseit. A harmadik fordulóban 13:2- re módosult az eredmény. A végén megszületett a várt biztos győzelem. A kapos­váriaknál Frank mellett Varga, Hajden és dr. Szita is kitűnően játszott. Limbek is pontszerző volt. A kaposvári pontszerzők : Frank, Varga, Hayden 5—5, dr. Szita 4, és Limbek. V. 1. Női mérkőzés: Postás SE—Kaposplast 13-12 Vasárnap délelőtt Kapos­fotó A totó 3. heti 13+1 talála- tos szelvénye: 2, 1, x, 2,1,2, 2, 1, 2, x, 1, x, x + x. váron a Kaposplast csarno-. kában került sor a mérkő­zésre, amelyen a kaposvári lányokat fűtötte a vissza­vágás vágya. Ez azonban csak 10—10-ig volt elegendő. A hajrában sorsdöntő mér­kőzésen az ifjúsági Rák Szil­vi vereséget szenvedett, s ezzel ha a legkisebb arány; ban is, de kikaptak a kaposl vári lányok. A hazai pont­szerzők: Limljek (5), Varga (3), Pata (3), Diószegi. A kaposvári csapatból iga­zában csak Limbek Anett jeleskedett, aki valamennyi ellenfelét legyőzte. Teremtorna Tegnap Dunaújvárosban a Dunaferr sportcsarnokban nemzetközi teremlabda­rúgó-tornát rendeztek az 1974. augusztus 1., illetve 1976. augusztus 1. után szü­letett fiatalok számára. A fiatalabbak mezőnyében a Ferencváros vitte el a pál- fnát, megelőzve a csehszlo­vák Komarno, valamint a Dunaújvárosi Kohász együt­tesét. Az idősebb korosztály legjobbja a Rába ETO lett, megelőzve a Dunaújváros és a Tatabánya együtteseit. A TejMcupát a Budapesti, a KISZ-kupát a győri zöld­fehérek vehették át.

Next

/
Thumbnails
Contents