Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

1988. január 18., hétfő Somogyi Néplap

Mennyit tanul a diák?

Tegyen próbát környezetében, kedves olvasó, traktál ja meg a címként szereplő kérdéssel ismerőseit, rokonait, és minden bizonnyal azt fogja tapasztalni: a megkérdezettek zöme habozás nélkül rávágja, hogy semmit sem tanulnak manapság a diákok, vagy csak nagyon keveset. A felnőttek egyik tábora nemcsak az ifjúság általános viselkedési kultúrájával elégedetlen, hanem a munkához, a tanuláshoz fűződő viszonyával is. Mindennapos panasz az oktatási intézmények háza táján éppúgy, mint á szülői házban, hogy az iskolás gyerekek félvállról veszik a tanulást, a munkát: nincsen becsülete körünkben az erőfeszítésnek, a szorgalomnak.

Túlterhelés

Mielőtt állást foglalnánk ebben a kérdésben, és be- állnánk a füstölgők soraiba, el kell mondani azt is, hogy nem kevés azoknak a száma sem, akik a fiatalok veszélyes túlterheléséről beszélnek. Ismeretes, hogy a közoktatás korszerűsítésének a hetvenes években megkezdett munkálatai szorosan összefonódtak a túlterhelés ellen indított harccal, és a vita, noha időnként elcsitul, a mai napig nem dőlt el. A pedagógiai közéletben, de szélesebb társadalmi fórumokon is lépten-nyomon lehet találkozni egymással homlokegyenest ellenkező nézetekkel azzal kapcsolatban, hogy van-e túlterhelés, vagy nincsen.

A tanulóifjúság szellemi túlterhelése miatti panasz régi, több évszázada vajúdó kérdés. Már a Mária Terézia uralkodása idején kibocsátott nevezetes Ratio Edu- cationisból is kíhallatszik a túlméretezett tananyag bírálata, és benne van az intés a nevelőkhöz a tanulók teherbírásának figyelembevételére. Azóta örökzöld ez a téma, történelmi változásairól akár tudományos monográfiát is írhatnának a neveléstörténet kutatói.

Bármelyik tábor szónoklataiba hallgat bele az ember, egykettőre kitetszik a magabiztosan hangoztatott vélemények legfőbb hibája, az tudniillik, hogy képviselőik nézőpontjából teljesen egységes társadalmi rétegnek mutatkozik az ifjúság. Pedig nem az. A pedagógusok egybehangzó megállapítása szerint a diákság egyik fele egyszerűen nem hagyja magát túlterhelni, a szellemi javakkal megtömött zsákot nem veszi a vállára. Olyanok ezek a tanulók, mint a betöretlen csikó, amelyre

iszonyúan nehéz nyerget rakni. Amíg az egyik diák délutánonként szakkörökre és különórákra jár, otthon éjfélig tanul minden áldott nap, addig a másiknak tétlenséggel, „lötyögéssel” telik el az egész napja.

KISZ-esek mondják, hogy ez a kétarcúság a mozgalmi tevékenységben is feltűnik. Az iskolai KlSZ-szervezetek- nek azok a legtöbbet vállaló tagjai, akik a tanulásban is az élen haladnak. Az élet fintora: gyakran éppen azok óbégatnak legkeservesebben a túlterhelés Isiién, akiknek a legkevesebb részük van benne.

Régen sokkal többet és szorgalmasabban tanultak a gyerekek, mint most — hajtogatják az idősebb nemzedék képviselői, de újabban hallik már a harmincöt- negyven évesektől is, hogy saját diákkoruk tapasztalataival összevetve kevésnek tartják gyerekeik tanulásra fordított idejét. Az persze igaz, hogy régen sok minden másképpen történt, mint ma, de hát akkoriban az ismeretszerzésre csupán egyetlen mód nyílott: a tankönyvekből való tanulás. Ma az információszerzésnek több útja is van, gondoljunk csak a rádió, a televízió, a videó kiapadhatatlan lehetőségeire.

Még régebben pedig, például két-háromszáz évvel ezelőtt, az apák nemzedékénél is százszor több időt fordítottak tanulásra a diákok. A mai ember nem akarja elhinni, hogy a XVII —XVIII. századi kollégiumokban — idehaza és külföldön — télen hajnali négy, nyáron három órakor elhangzott az ébresztő, és öt, illetve négy órakor már a tanítás is megkezdődött. S tartott a munkanap este kilencig. Akkor mindezt természetesnek tartották a diákok.

Nem sikk tanulni

Az persze történelmi pár- huzamtík nélkül is elfogadható megfigyelés, hogy a mi fiaink-leányaink nem kis része keveset tanul. Bizonyos kortárscsoportokhoz tartozók körében ma nem sikk tanulni, és az innen származó nézetek gyorsan fertőznek az iskolákban. Azt a diákot ugyanis, aki szorgalmas, kiváltképpen pedig, ha kitűnően teljesít, sok helyütt lenézik a társai, nemegyszer szinte kivetik maguk közül. A pedagógusok gyakori panasza, hogy tanítványaik jelentős része megelégszik a kettes-hármas felelettel, nem vágyik, nem tör ennél többre, hiába az intelem.

Szakaszos műszaki átadás

MÁRCIUS ELEJÉN NYIT A SZÍNHÁZ

A közvéleményt élénken foglalkoztatja a kaposvári Csiky Gergely Színház építésének ügye. Egyesek tudni vélik, hogy csúszik az átadás, hogy perben áll a magyar kivitelezőkkel a fővállalkozó jugoszláv Ingra-cég, s még egyéb „benfentes” információk is elterjedtek. Hernesz János, a színház építési biztosa azt mondja: szerencse, hogy ezekből az információkból egy sem igaz. A sok szóbeszéd azonban jelzi, hogy a közönséget érdekli az épületben folyó munka.

— December harmincadi- ka óta tervszerűen folyik a műszaki átadás. Ezt csak szakaszosan lehet végezni, s lesz olyan rész is, amely februárra áthúzódik. Biztos, hogy a társulat február elsején birtokba veheti az épületet : ekkor kezdődnek meg a próbák is. A hang- és fényvezérlés műszaki átadására a próbák alatt kerül

majd sor; csak használat közben dől el, hogy megfelel-e az előírásoknak. t

Jelenleg folyik a bútorozás: a páholyok székei már a helyükre kerültek. A földszinti székek ugyan megérkeztek már, ezeket azonban újra kellett gyártatni, mert nem feleltek meg. Hamarosan megérkeznek az újak. A múlt hét közepén megtörtént a kazánház átadása. A soron következő napok feladata lesz a függönyök felszerelése, valamint az irodák berendezése.

— Most már biztos, hogy az első előadás március 4-én lesz. Ekkor — az ünnepélyes megnyitón — Örkény István Pisti a vérzivatarban című drámáját láthatja a közönség Babarczy Lászlónak, a színház igazgatójának rendezésében. Erre az építők is meghívást kapnak. A Csiky- bemutató másnap — ezúttal tehát szombaton — lesz.

V. I.

Egy budapesti szociológiai adatgyűjtés során 410 megkérdezett gimnazista közül 207-en válaszolták azt, hogy mindössze egy órát — vagy még ennél is kevesebbet — tanulnak otthon naponta. Szombaton és vasárnap pedig semmit sem. Másfél órát 140-en írtak a kérdőívre, és csak a maradék 63 tanuló fordít saját bevallása szerint napi két órát vagy ennél többet otthoni tanulásra.

Hogy lesz javulás?

_____

E

lgondolkodtató és aggasztó adatok ezek még akkor is, ha csak szűk körre kiterjedő felmérés szolgáltatta őket. Egy országos reprezentatív vizsgálat némileg talán módosítaná a képet, bár a végkövetkeztetés — úgy gondolom — akkor sem lenne más. Vagyis gyermekeink meglehetősen kevés időt szánnak a hagyományos tanulásra, ennélfogva a túlterhelés nem úgy jelentkezik, és nem olyan mérvű, mint ahogy azt sokan gondolják. Hogy lesz-e javulás? Talán majd az új gazdasági helyzet követelményei erőteljesebben kisugároznak a tanulóifjúság szemléletére, mint az eddigi tanári és szülői ráhatások.

P. Kovács Imre

Szerb tájház Kásádon

A Baranya megyei Kásád egyik jellegzetes épületéből tájházat alakították ki

(MTI-fotó: Gottvald Károly — KS)

TERV A TERVHEZ, AZONOS CÉLÉRT

Cérnagyári

törődés

%

Első hallásra kissé furcsán hangzik: a Nagyatádi Cérnagyárban a vállalati tervhez készült egy másik terv is.

A város egyik legjelentősebb gyára csaknem ezer embert foglalkoztat: hetven százalékuk nő és harminc százalékuk fiatal. Háromszázötvenen a vonzáskörzetből ingáznak. Sok a nagy- családos, a gyermekét egyedül nevelő. Mindez azt is jelenti, hogy nagyon sok sajátos problémával kell foglalkozniuk az itteni vezetőknek. Ezért készült a tervhez még egy, amely a szociálpolitikai célokat gyűjti csokorba. A gyárban azt mondják: a kettő nagyon is ösz- szefügg.

Több pénzből, nagyobb nyereségből több jut a dolgozók helyzetének javítására, de az is igaz, hogy a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás a fiatalok, a nők helyzetének javítása, a nagycsaládosok és a gyermekeiket egyedül nevelők gondjainak megoldása, egyszóval: a szociális célok teljesítése hozzájárult a kimagasló gazdasági eredményekhez is.

A mű vész közvetítés új gyakorlat

A Művelődési Minisztériumban a napokban döntés született arról, hogy módosul a több évtizede folytatott nemzetközi művészközvetítési gyakorlat. Ennek lényege, hogy megszűnik az Interkoncert monopóliuma, s minden olyan érdekelt, jogi személy, amely biztosítani tudja e tevékenység megnyugtató feltételeit, igényelheti és megkaphatja a nemzetközi művészközvetítési jogot.

A művelődési miniszter 5.1983. számú rendelete eddig sem zárta ki annak lehetőségét, hogy a Nemzetközi Koncertigazgatóságon és a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalaton kívül a miniszter egyéb szervet is felruházzon a külföldi művészközvetítési joggal. Éveken keresztül gyakorlatilag nem mutatkozott ilyen igény. Az utóbbi hónapokban azonban — összefüggésben a vállalati, intézményi önállóság fejlődésével, a vállalkozószellem kibontakozásával — számos intézmény kérte a minisztériumtól ezt a jogot.

A művészközvetítés kiterjesztésétől azt várják, hogy egészséges verseny alakul ki a közvetítő vállalkozások között, s ennek révén egyfelől javulnak a magyar kultúra külföldi bemutatásának, terjesztésének feltételei, másfelől a hazai közönség is több és magasabb színvonalú külföldi művészeti produkciót ismerhet meg. A magyar kulturális és művészeti életnek meghatározó érdekei fűződnek a nemzetközi művészközvetítésből származó devizabevételekhez, nem utolsó sorban azért, mert forrásul szolgálnak a nagy művészegyüttesek küldésének és fogadásának támogatásához, szerzői jogok, hungarikák vásárlásához.

A Művelődési Minisztérium ugyanakkor nem tartja kívánatosnak, hogy az új helyzetben a rosszul értelmezett nyereségérdekeltség műsorpolitikai engedményekkel járjon. Ezért a határozat meghozatalát követően sürgető és fontos feladatának tekinti, hogy szembesítse a művészközvetítési jog megadására irányuló kezdeményezéseket a tevékenység folytatására vonatkozó művelődéspolitikai , követelményekkel és a jogszabályi előírásokkal. A minisztérium arra törekszik, hogy ezek megvalósítására mihamarabb konkrét intézkedéseket tegyen.

Ebben az üzemben már bebizonyosodott, hogy „apróságokkal” is javítható a hangulat. Itt van például a gyári büfé, ahol nemcsak üdítők kaphatók, hanem a háziasszonyok műszak után be is vásárolhatnak, nem kell azért idegeskedniük, hogy nem kapnak valamit a városi üzletekben. Sikere van az alma- és a burgonyavásárnak. Ezek a lehetőségek azért is fontosak, mert egyre többször kellett és kell túlórára hívni a dolgozókat, kevés idő marad az otthoni teendőkre.

A szociális terv sok mindennel foglalkozik. Az üzemi étkeztetéstől a védőitalokig, az üdültetéstől a segélyezésig, az orvosi ellátástól a nyugdíjazások támogatásáig. Annyiban tér el a többi intézkedési tervtől, hogy magában foglal olyan „apróságokat”, amelyek már sikerekhez vezettek.

N. J.

SIÓFOKTÓL AMSZTERDAMIG

Szondi Lipót Révész Gézáról

„Vesszőparipája:“ az eredetkutatás

„A Dunántúlon dombok és szőlőhegyek gyűrűjében fekszik a Balaton. Magyarország eme csodálatos tavának délkeleti partján egy kis faluban, Siófokon egy nagyon hideg téli napon világra jött egy {kisfiú, aki ha tudott volna gondolkodni, korántsem sejthette volna, hogy egyszer, mint amszterdami professzor tartja meg búcsúelőadását.” A világihírű magyar tudós, Révész Géza szavait idéztük, aki az immár emléktáblával jelölt Bajcsy- Zsilinszky úti 48-as számú házban (ma: vendéglő) született 1878. december 9-én, s Amszterdamban hunyt el 1955-ben, miután az általa vezetett tudományos intézmény még életében elkészítette szoborportréját. 1896- ban érettségizett Budapesten, a Markó utcai gimnáziumban, majd apja kívánságára jogot végzett. Utána, Götting&n.ben és Berliniben pszichológiával foglalkozott. Jelentős tudósokkal került kapcsolatba. Hazatérése után 1908-ban egyetemi magántanárként megbízták a pszichológia tanításával. A filozófus Alexander Bernât körében élt. A Vasárnapi Kör és a Huszadik Század szerzői gárdájával beszélgetett, vitatkozott. Társai: Balázs

Béig., Lukács György, Lesz- nai Anna, Babits Mihály és mások. 1910-ben vette feleségül Alexander Magdát, a kitűnő művészettörténészt. A budapesti Alexander ház, majd Révészék amszterdami háza vonzotta a világ szellemi életének vezetőit. Szoros baráti körükhöz tartozott Bartók Béla, Kodály Zoltán, jól ismerték Ady Endrét. Révész Géza 167 tanulmányt, illetve könyvet írt: a világ különböző egyetemeitől, intézményeitől kapott megtisztelő címeket, kitüntetéseket. A történelmi körülmények kényszerítették arra, hogy határainkon túl keresse az alkotás lehetőségét: 41 éves volt, amikor az 1919-es Ta- nécskormány megdöntése után emigrálnia kellett. Benedek István professzor írta róla: sok nyelven beszélt, de mindvégig magyarul gondolkodott.

A siófoki lokálpatrióták számára (akik Révész Gézára, a világhírű tudósra éppen úgy büszkék lehetnek, mint Kálmán Imrévé, a világhírű operettszerzőre), feltehetően örvendetes hír, hogy a Scientific American magyar kiadása (a Tudomány) legutóbbi számában éppen egy siófoki lakos,

Matyikó Sebestyén József könyvtáros, helytörténészi ügy buzgalma eredményeképpen jelent meg egy érdekes közlemény Révész Gézával kapcsolatban. „1980. április 10-én kelt az a levél — így a szerkesztő — amelyet Matyikó Sebestyén Józsefhez intézett Szondi Lipót, s abban Révész Gézáról emlékezik meg. A levelet — amely most először jelenik meg nyomtatásban — teljes terjedelemben közöljük.”

Feltehetően nem szükséges az ugyancsak világhírű magyar professzor, a többi között a Szondi-tesztek alkotója jelentőségét méltatnunk (természetesen, sajnos, őt is történelmi körülmények késztették arra, hogy szeretett hazája határain túl keresse az alkotás lehetőségeit), aki az említett levelében a többi között arról szól, hogy Révész miként hatott mind a* sorselemzés, mind a Szondi-teszt alkalmazására. Révésznek voltak olyan megjegyzései (jelentéktelennek tetszők is), melyek irány ítóla.g hatottak a sors- elemzés és a Szondi-teszt kiépítésére. Ezzel kapcsolatban egy szemléletes példát ■említ.

„1936 telén — írja Szondi — a Semmeringről jövet a vonat egyik ablakánál álltam és kibámultam a sötétségbe. Egyszer csak nevemen szólít meg valaki magyarul. Révész Géza volt.” Beszélgetés közben elmondta' neki, hogy egy érdekes örökléstani kérdés foglalkoztatja. „Lehet, mondtam, hogy a familiáris géneknek szerepük van mind a szerelmi. mind a baráti, mind pedig a pályaválasztásban.' Révész arra bíztatta, írjon erről a témáról tanulmányt az ő angol, nyelvű folyóiratába. A két dolgozatot két hónap alatt elkészítette, s a következő áv (1937) márciusában megjelent a Révész által szerkesztett „Analysis off Marriages” című periodikában. Ezzel a gyorsvonati találkozással kezdődött a „családi tudattalannal" foglalkozó sorsanalízis, mint harmadik mélylélektani irány a tudattalan vizsgálatában Freud és Jung után.

Szondi Lipót és Révész Géza barátságát elmélyítette egy közösen eltöltött két hét Matterhorn alján, Zermat- ban. 1939-ben ugyanis a két család együtt üdült. „Mialatt a hegyi utakat másztok meg Révész Gézával — emlékezik Szondi Lipót —, ő szünet nélkül legújabb kutatásairól beszélt, nevezetesen egyes lelki működések — mint például a beszéd — eredetéről. Az eredetkutatás volt Révész Géza vesszőparipája.”

A folyóirat közli Révész és Szondi arcképét. Az utóbbit Matyi'kónak dedikálta Zürichben a nemrég5 elhunyt világhírű magyar tudós.

Sz. A.