Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
IsàcYi Néplap 1988. január 16., szombat Sztanyisxlavszkij, ___ a színjátszás forradalmára A világ színházi kultúrájának kevés olyan kiemelkedő nagysága van, akinek a nevét hallva azonnal fel- idéződik egy roppant érdekes kor, és egy olyan módszer, amely joggal mondhatni, megalkotójával forrott össze. Ez a „valaki” a most 125 éve, 1863. január 17-én született Konsztantyin Szer- gejevics Sztanyiszlavszkij. aki míg hetvenöt éves kúrában, 1938-ban el nem ha- lálozott, az orosz-szovjet színésznemzedékek sokaságát ismertette meg a maga eredetien érdekes metódusával, egyúttal pedig az európai stílusú „alakoskodás”- hoz • is sok újdonsággai járult hozzá. Mint elődei közül sokan, ő is a saját bőrén tapasztalta, hogy mennyire kiábrándító, ha az egyik-másik főszereplő rutinból ágál, s ha prózát mond, akkor is áriázik. Segédszínész, majd sokat foglalkoztatott epizodis- ta lévén, számos olyan előadást szenvedett végig Moszkvában, amelyek során éppen ezek ' a lélektelen elemek kaptak hangsúlyt, ahelyett, hogy az átélés ragadta volna magával a néző- közönséget. Műveltségének és kitartásának hála, egyre följebb lépett a színházi ranglétrán, és a múlt század végén megalapíthatta azt a művészeti és irodalmi társaságot, amelynek programját így foglalhatjuk össze: a testtől kell eljutni a lélekig, a külső ábrázolástól a belsőig, tehát a formától a tartalomig. Noha Sztanyiszlavszkij a maga elméletét mindig idézőjelben mondta „módszer ”- nek, azért az valóban különbözött a korábban alkalmazott metódusoktól. Egyrészt a felkészülést határolta el önálló folyamatként, s mondta róla, hogy az csak akkor lehet eredményes, ha a színész tudatosan hangolja rá magát a feladatra, másrészt pedig az előadást „szakaszolta”, mégpedig úgy, hogy az szintén egy közösen átélt rítus, és ne asupán a külön-külön megszólaló személyek együttes teljesítménye legyen. Ma már csak irigykedve lehet gondolni Sztanyisz- lavszkijékra, akik a maguk következetességével ezt a játszási modort nemcsak meghirdették, hanem sikeresen gyakorolták is. S ugyanígy boldogok lehettek azok a színészeink, akik a felszabadulás után testestül- lelkestül a Sztanyiszlavsz- kíj-módszer hívévé szegődtek. Hanem az idő ezen a teljes odaadáson és feloldáson alapuló jellemábrázoláson is túlhaladt, mégpedig azzal, hogy a főhősöknek meg a Szobalányoknak egyaránt annyi dolgot adott, amennyit teljes odaadással elvégezni nem lehet. Ki a szinkronba rohan, ki a rádió kapuján esik ki, s úgy vetődik el végül a saját együttesének éppen esedékes próbájára, ahol aligha követelhetik meg tőle, hogy semmi más ne érdekelje, csak testének előkészítése' a lelki ráhangolódásra. S mindent úgy, hogy közben a szöveg megszületésének valamennyi történeti-társadalmi körülményével is tisztában legyen. A. L. Új irodalmi sorozatok A magyar és az egyetemes próza és líra értékei, a kortárs magyar és világirodalom alkotásait áttekintő korábbi műsorai, dramatizált összeállításai és adaptációi mellett több új sorozatot indít az idén a Magyar Rádió irodalmi osztálya. A tervek szerint negyedévenként egy-egy órás műsorban a Magvető Kiadó Tények és tanúk című sorozatának legfrisebb és legjelentősebb darabjait mutatják * be. A keretbeszélgetés mellett részleteket közölnek majd a művekből. Űj ciklus lesz — várhatóan májustól — a „Humor és Magor” nyomában című, amely a magyar szatíra és humor történetét tekinti majd át több mint húsz részben. Az adások e műfaj előzményeit, fejlődését, változásait és történelmi vonatkozásait elevenítik fel, az irodalmi ismeretterjesztést ötvözve a szórakoztatással. A korai sámán színjátékoktól, a középkori udvari mu- latástól a reneszánsz szatirikus költészetig, a magyar nyelvű humoros epika kezdeteitől a XVII. századi tréfás és szerelmes versekig, s az újabb magyar humoros és szatirikus irodalomig tekinti át a műsor a csúfolódó irodalom, a groteszk, az irónia, és az abszurd több mint ezeréves ívét. A humor és a szatíra ■szemüvegén át igyekszik képet rajzolni a XIX. századi magyar társadalomról és életről a Handa-banda című új sorozat, amely a legjelentősebb korabeli magyar élclapok írásaiból válogat — hat adásban. A verseket, jeleneteket, zenei betéteket és ismertetéseket ötvöző műsorban egyebek között Jókai Üstököséről, a Bolond Miskáról, az egykori Lúdas Matyiről, a Borsszem Jankóról és a Boland Istókról hallhatnak az érdeklődők. Az elképzelések között szerepel a szomszédős országok magyar irodalmát szisztematikusan áttekintő sorozat, jeles irodalomtörténéKözéleti honismeret Nagyobb gondoskodás a gyűjteményekről Ülést tartott a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottsága mellett működő honismereti bizottság. Beszámolót fogadott el a testület az elmúlt néhány év munkájáról és javaslatot tettek a tagok az idei munkaterv elkészítéséhez. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elismerését, az Ortutay-emlékérmet négyen vették át. Az új évkezdés örömével találkoztak csütörtökön délután a somogyi honismereti bizottság tagjai a Hazafias Népfront Somogy megyei székházában. Terveket érlelve készültek a mozgalom előtt álló idei feladatok megvalósítására. Néhány év tapasztalatait gyűjtötte csokorba Sándor Mária, a Népfront megyei titkárhelyettese. A mozgalom tevékenységi köre tovább szélesedett. A hagyományos néprajzi- - és helytörténeti kutatás mellett a krónikaírás, az üzem- és tsz-törté- netírás, a műemlékvédelem, a természet- és környezet- védelem,»a nemzetiségi honismeret, a településeket fényképező akció gazdagította tevékenységüket. A somogyi honismeret lelkes kutatóinak nélkülözhetetlen bázisai azok az intézmények, amelyek sok segítséget nyújtanak a kiadói tevékenység mellett a források föltárásában, a szakmai támogatásban: ilyen a megyei könyvtár, a levéltár és a múzeum. Megyénkben a honismereti szakkörök, csoportok száma eléri a százat, s örvendetes, hogy valamennyi középiskolában és tanítóképző főiskolán is működik már , honismereti szakkör. • A beszámolót nem követte ugyan vita, sem a megelégedettség nem lett úrrá a bizottság tagjain, hiszen újabb és újabb ötletekkel, feladatokkal látták el a testületet az idei munkaterv összeállításában segédkezve. Kr. Király Lajos főiskolai tanár hangsúlyozta: a mozgalomnak nagyobb szerepet kell vállalnia a településeken a közélet alakításában, formálásában. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola hallgatói közül mind többen vesznek részt a honismereti mozgalomban, tevékenységük gazdagodott — állapította meg dr. Király Lajos. Somogybán több kis településen értékes helytörténeti gyűjteményt hoztak létre a lelkes kutatók. Ezek biztonságos és avatott kezelése megköveteli, hogy biztosítsák a képzést a szakkörvezetők számára, a Somogy Megyei Művelődési Központ ezért tanfolyamot szervez számukra. Nem kell már attól tartaniuk a néprajzi gyűjtemények gazdáinak, hogy „beolvasztják” munkájuk eredményét a megyei múzeum raktárában fekvő gyűjteménybe, mint ezt korábban, évtizedekkel ezelőtt tették. Jáger Márta, a megyei művelődési osztály főmunkatársa elmondta: szeretnék fölmérni a gyűjteményeket, s ne zárkózzanak el a nyilvántartás elkészítésétől a falvak. A gyűjteményük helyben marad. A helyi KISZ-szervezetek is fölismerték: fontos szerepük van a hazafias nevelés terén a honismeret iránt érdeklődő fiatalok támogatásában, s középiskolások számára a nyáron tábort szervez a megyei KlSZ-bizottt- ság. Marcaliban márciusban találkozót szerveznek az ifjú történészeknek. Kövesdi Tiborné ismét újított, ezúttal egy videofelvételt ajánlott föl módszertani segítségül a hagyományok gyűjtői számára. A szomszédos országokban élő magyar nemzetiségiekkel tapasztalatcserét tervez a somogyi honismereti bizottság. Dr. Andrássy Antal, a megyei levéltár igazgatója a közelgő kiemelkedő évfordulókra való fölkészülésre hívta föl a bizottság tagjainak figyelmét. Dr. Mészáros Balázs megyei múzeumigazgató a hazafias nevelés erősítésére tett javaslatot. Dr. Kanyar József, a megyei honismereti bizottság elnöke a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elismeréseként Ortutay-emlékérmet nyújtott át kiemelkedő tevékenységéért dr. Andrássy Antalnak, Hajta Magdolna nagyberki szakkörvezetőnek, dr. Király Lajosnak, Matyiko Sebestyén Józsefnek, a siófoki városi múzeum igazgatójának. Horányi Barna szék közreműködésével, valamint egy havonta jelentkező műsor, amelyet közismert személyiségek — tudósok, képzőművészek, színészek — állítanak össze irodalmi élményeik, olvasmányaik alapján. Külön műsorokkal emlékezik meg a rádió írók munkásságáról, évfordulóik alkalmából többek között a 200 éve született Kisfaludy Károlyról, a 125 éve születet Bródy Sándorról, továbbá Jékely Zoltánról születésének 75., Füst Milánról, valamint Ter- sánszky Józsi Jenőről születésének 100. évfordulóján. Változatlan címmel, de új formában folytatódik az idén a mai szovjet irodalmat bemutató, eddig egy-egy kiemelkedő alkotó személye köré szervezett műsorsorozat, az Etűdök hangszalagra. A tervek szerint az idén kéthavonta, mintegy háromnegyed órában magazin formában jelentkezik az adás. A Shakespeare életmű teljes bemutatására tesz kísérletet a világirodalmi szerkesztőség tavaly megkezdődött, s idén folytatódó Tükörképünk harminchét darabban című ciklusa. Havonta egy-egy adásban dolgozza fel Shakespeare király-drámáit, vígjátékait és tragédiáit. Ugyancsak havonta egyszer jelentkezik majd a rhodern egyetemes novellairodalom groteszk, humoros, abszurd vonulatának egy-egy jellegzetes darabját bemutató összeállítás- sorozat. A világirodalom úgynevezett bestseller-könyveinek titkát, sikerük szociológiai, lélektani okait igyekszik feltárni az az új sorozat, amelyet kéthavonta sugároznak majd, míg a Beszélő múlt című ciklus egy-egy korszak kultúrtörténeti képét vázolja fel irodalmi értékű külföldi emlékiratok tükrében. RÁDIÓJEGYZET Segíteni kell Segíteni kell, segíteni azonban nem mindig lehet. Vegyünk példának egy példát. A nagyvárosi forgatagban fekszik a pádon egy ember. Körötte autók tülkölnek, buszok fékeznek rettenetes csikorgással, mentők, rendőrautók szirénáznak — ám az ember ügyet sem vet rájuk: ő csak fekszik a pádon. A járókelők niem állnak meg, hogy firtassák: miért nem megy haza, vagy van-s: hazája egyáltalán. Napok telnek el így — közben emberünk néha fölkel, a szemközti kukához megy, hosszas kotorászás után némi élelemre tesz szert. Ezen tengődik — ki tudja már mióta. Hihetnénk, hogy az emberi közöny határtalan:. Erről azonban szó sincs. A szemközti lakótelep egyik ablakából időnként ki-kinéz egy lakó, s látja, hogy az utcai eset változatlan. S mivel szerencsés lakónak számít, akinek telefonja is van, hát nem rest fölvenni és tárcsázni a mentőket. Érkezik is a mentő, szirénázva végig a városon, hogy gyorssegélyben részesítse a szerencsétlent. Ám a Sietség csak addig tart, amíg meg nem látják a pácienst. Valószínű, ismerős eset ez a mentősök számára, s tapasztalatuk óvatosságra inti őket. Csak tisztes távolságból szemlélik a pádon fekvőt, éppen olyan messziről, ahonnan meg tudják állapítani: vajon nem tetves-e. De bizony, a pádon fekvő ember tetves. Ilyen esetekben pedig külön szabály van, amely szerint előzőleg a Köjál illetékeseinek „rovartalariítani” kell a beteget. Nosza, telefon a Köjálnak, jön is megkülönböztetett járművén a Köjál, a mentők addigra elmennek, hiszen ki tudja, nem kell-e másutt esetleg életet menteniük. Hihetnénk, az ügy a megoldásához közeledik. Igen ám, de a Köjál nem kezdheti el a rovartalanítási hadműveletet, amíg pecsétes papírnak nem birtokosa, amely bizonyítja: a páciens olyan egészségi állapotban van, hogy életét nem veszélyezteti a kezeié^. Üjabb telefon, mire kiderül, hogy ha az ember tulajdonképpen jogilag tisztázatlan helyen, két fővárosi kerület határán fekszik. így nem lehet eldönteni, hogy ki az illetékes hatóság. Mindez a hihetetlennek ható történet megtörtént, s a helyszínen tartózkodott a 168 óra szerkesztőségének a stábja. Ennek a műsornak a fő erénye, hogy érdekes, tanulságos és mindig elemző tud lenni. A szombati adásnak ez a riportja azonban még a többi fölé nőtt. Egyedi eset — mondhatnánk, s a szerkesztőknek, riportereknek szerencséjük volt, hogy mikrofonjukkal jelen lehettek. A szerkesztői megjegyzés azonban helyére tette ezt a tévhitet :is. Hogy nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy példa nélkül álló esettel van dolgunk. Inkább azon kéne közösen töprengenünk, hogy mik lehetnek a segítségnyújtás módozatai az ilyen és hasonló esetekben. Mert segíteni kell, az egyértelmű. S a megjegyzésben nem ma- ■ radt említetten az sem, hogy a régi mondás ebben az esetben is igaz: ki-ki sorsának kovácsa. Hogy az egyén felelős a sorsáért, tehet róla, hogy egy utcai pádig jutott, amely otthonát képezi. Ezt erősítette meg a tanács illetékes képviselője is. Valami megoldásnak azért csak kell lenni. Talán a' helyes út megoldásában segített a 168 óra. Bár a végső megoldáshoz minden bizonnyal kevés 168 óra. Évek. talán évtizedek kellenek. Varga István Nagy Gabriella kerámiái Siófokon SOMOGYI ÚTRAVALÓ Tizenéves korában verseket írt, s néhány közülük napvilágot látott a Kisalföld irodalmi mellékletében. Két vers között azonban rajzolt, festett, s mellesleg gépipari szakközépiskolába járt. Most pedig kerámiáiban gyönyörködhet az egykori kultúrro- vat-vezető (aki ama tizenéves kori verseket közölte), s közben eltűnődhet az idő múlásán, megidézve a régi környezetet, az ifjúkori remények, kudarcok városát, Győrt. Nagy Gabriella kerámikus, népi iparművész ugyanis Győrött született, diákosko- dott, de az ő számára Kaposvár tartogatta a pályára találás boldogságát, az első igazi sikereket, talán a kudarcokat is. Nem csodálkozom, hogy azt mondja : „életem legszebb éveit Kaposváron töltöttem”, hiszen ott talált eligazító mesterekre, s' a Dél-Dunóntúl dáriusgazdag népművészete kifogyhatatlan kincses tárház volt számára, amelyből aranyit vihetett magával útravalóul, amennyit csak akart. Nagy Gabriella siófoki kiállításán is bizonyította. hogy nem lett hűtI len .1 népművészethez. miközben fantáziagazdagságra, kísérletező kedvre valló kerámiákat is készít, s tár elén pazar választékban, a századokkal ezelőtt kialakult, száz és száz falusi fazekas kezében csiszolódott — a praktikumot szolgáló — formák is hangsúlyt terem- tően vannak jelen tárlatán. Valójában — vallja — a íazekasmesterséget kell a lehető legjobban megtanulni, s ez nem is könnyű feladat. A mesterek ugyanis a legjobb szándékkal sem tudják átadni mindazt a tudást, tapasztalatot, amelyet hosszú éveken át a korong mellett elsajátítottak. helyesebben ennek csak a töredéke adható át: egy-egy fogas csupán minden „varázserő" nélkül, s a többire a jelöltnek magának kell rájönnie. Soksok kudarc után sikerül egy bizonyos szintig eljutni, de azt hogy hol végződik a mesterség, és hol kezdődik a művészet. igen nehéz megfejteni ebben a szakmában. A többiben is, tehetnénk hozzá, legyen az írás, festészet, egyszóval akármelyik szép- mesterség. Egy dolog azonban vitathatatlan : a mesterséget „a kisujjból” illik tudni. Nagy Gabriella most töltötte be a 30. évét, s máris szép sikereket mondhat magáénak. Már a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet dolgozójaként (1982-ben) megkapta a népművészeti tanács inívódíját, 1985-ben pedig a Népi Iparművész címet. Több sikeres kiállítása volt (a többi között Boglár- lellén:), s jelenleg Petőfi, Jókai diákvárosában, Pápán él. A Dél-balatoni Kulturális Központban rendezett kiállítása február közepéig tekinthető meg. Sz. A.
