Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
4 Somogyi Néplap 1988. január 16., rzombat Á siker kötelezettsége Kaposvári történetek „Ha egy gyárigazgató tíz intézkedése közül hét jó, három pedig rossz, s az a hét jó döntés bizonyíthatóan többet hoz a vállalat konyhájára, mint a három tévedése, akkor azt a vezetőt nem szabad bántani. Sőt, mi több, támogatni kell, mert a sikeres emberek közé tartozik ...” Tyű, de korszerű felfogás! —; vélhetnénk, holott semmi újdonság nincs az előbbi eszmefuttatásban. Ugyanis kerek húsz esztendővel ezelőtt hangzottak el az előbbi mondatok. Két évtized elrepült, s ez ügyben úgyszólván ott tartunk, mint annak idején. Ez derült ki a közelmúltban is az Ipari Minisztérium egyik sajtótájékoztatóján, ahol Ádám Antal főosztályvezető-helyettes, az innovációs ügyek ismert hazai szakértője hirtelen kifakadt: „Furcsa felfogás uralkodik hálunk a siker kötelezettségéről. Eszerint Magyarországon nem létezik olyan vállalkozás, amely nem »jött be«. S ha mégis volna ilyen — mert persze, hogy van —, akkor el kell titkolni, mint valami bűnt.” Mintha csak 1967-be csöppentünk volna vissza hirtelen, ezt követően megszólalt Télen a legnehezebb a gépkocsivezetés. Nem véletlen, hogy ilyenkor sokan leállítják járművüket. A téli vezetésre való felkészülést célszerű már az őszi esőzések szennyeződéseitől csúszós utakon megkezdeni. Télen nemcsak a vezetési stílus más, hanem más üzemeltetési teendői is vannak a gépjármű vezetőjének. Figyelni kell a fagyálló folyadéktól a hidegindításon át a hóláncolásig sok mindenre. A fokozott csúszásveszély miatt döntő, hogy első- vagy hátsókerék meghajtású-e a gépkocsi. Az elsőkerék meghajtásnál olykor gázadással elkerülhetjük a veszélyhelyzetet, a hátsó meghajtásnál viszont sem a fékre, sem a gázra nem szabad lépni. Fokozott jelentőséget kell viszont tulajdonítani a kor- mány szakszerű 'használatának. Mindig a megcsúszás irányába kell kormányozni. A megcsúszás iránya az, amerre a gépkocsi fáról. Mindig abba az irányba kell a kormánnyal korrigálni, amerre a gépkocsi vége kitör. Nagyon lényeges a gumiabroncsok állapota, a bordázat mélysége. Célszerű téli mintázatú abroncsokkal felszerelni a járművet. Fontos, hogy mind a négy kerékre azonos szerkezetű, diagonál, a főosztályvezető-helyettes munkatársa, Kámory Ferenc, a következőket adva elő: Az amerikaik felmérést végeztek az ipari innovációs jellegű vállalkozásainak sorsáról. Megállapították, hogy minden száz ilyen kezdeményezésből még a gyártmányfejlesztési szakasz előtt „elvérzik” több mint ötven. A továbbiakban is kihullik a „rostán” vagy 35, s csupán 15-ből lesz ipari termék. De még ebből a 15-ből is csak 2—3 ér el nagy sikert. Igaz viszont, a siker olyan átütő erejű, hogy annyi profitot hoz, amennyivel ellensúlyozzák a veszteséges vállalkozásokat is. Az amerikai tőkések sze- rimit ez a valós arány. Vagy — kissé a mi közgazdász professzorunk mondott húsz esztendővel ezelőtt. Ha már az Egyesült Álla- mok-beli kapitalisták is „megerősítik” a marxista közgazdász véleményét, akkor talán elhihetjük, és levonhatjuk a szükséges következtetéseket. Elsőként talán azt, hogy éber szemmel kell figyelni menet közben a vállalkozások sorsát, azokat is, amelyek nem bizonyultak piac-, vagyis életképesnek. vagy radiál abroncsot szereljünk. A KRESZ 25. §-a szerint „az útviszonyoknak, az időjárási és látási viszonyoknak” megfelelően kell vezetni? A biztonságos közlekedés lényeges feltétele a sebesség helyes megválasztása. Különösen figyelemmel kell lenni az útfelület csúszósságára, vizes, havas, vagy jeges állapotára. Az erős oldalszelet is feltétlenül figyelembe kell venni. A látási viszonyokhoz igazodó sebesség megválasztásánál arra kell ügyelni, hogy ha a belátható útszakasz hossza csökken, a sebességet is csökkenteni tudjuk. Éjszakai vezetésnél a fényszóró tompított fényre kapcsolásával a sebességet is csökkentsük. A KRESZ 44. §-a rendelkezik a járművek kivilágításáról. „A forgalomban résztvevő járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani” — írja elő. Éjszakának tekintendő az esti szürkülettől a reggeli szürkület megszűnéséig terjedő időszak. De az az időszak is, amikor a látást felhősödés, köd, eső, hóesés, porfelhő vagy füst korlátozza. A KRESZ 29. §-a az irány- változtatás és irányjelzés szabályaival foglalkozik. A A második következtetés már a káderpolitikára vonatkozik. Nevezetesen: nem szabad a fejét venni a vezetőnek, ha téved! Ha azt mondjuk, hogy a siker mércéje a pluszok és mínuszok egyenlege, akkor tartsuk be azt az aranyszabályt. Mellékgondolatok nélkül, nem elfelejtve, hogy a világtörténelem eleddig egyetlen embert — egy római pápát — ismer, aki ki merte mondani önmaga csalhatatlansá- gát. Ne várjuk el hát a kommunista, elkötelezett gyár- igazgatóktól, hogy valami hasonló badarsággal hetven- kedjenek. „Érjük be” any- nyival, hogy eredményesen, a közvagyont is gyarapítva, a műszaki fejlesztésre is gondolva gazdálkodnak, hiszen ez nem kevés! Valahogy így, eképpen értelmezzük a siker kötelezettségét. Végül a legfontosabb talán az őszinteség. Meguntuk már a képmutatást. Ha elsóztuk a levesünket, akkor ne hümmögjünk; mondjuk ki, hogy rossz ízű, netán ehetetlen, mert különben nem hisznek nekünk. Még akkor sem, ha valóban ízletes az ebéd. Magyar László téli csúszós, jeges úttesten tartózkodjunk a hirtelen manőverezéstől. Az irányjelzést korábban kezdjük meg. Télen a közúti jelzőtáblák jelentősége megsokszorozódik. Ha az utat hó fedi. az útburkolati jelek információi megszűnnek. Különösen fontos a kijelölt gyalogátkelőhely jelzőtábla. Erre utalnak a főútvonalak kereszteződései; a tömegközlekedési járművek megállóhelyei; a széles járdák meghosszabbított vonalad. Megközelítésük fokozott óvatosságot, körültekintést követel. A gyalogosok általában nem vesznek tudomást arról, hogy a zebrát hó takarja. A megszokott helyeken és a szokásos módon kelnek át. A gyerekek nem gondolnak a veszélyre. A jó autós akkor is résen van, ha az út szélén szánkót húzó gyermeket lát A magánautóst semmi nem kényszeríti, hogy olyankor is útinak induljon, amikor az időjárás miatt nem biztonságos a közlekedés. Ha mégis elindul, előtte tájékozódjon és várjon a síkosság megszüntetéséig. Ha a nagy hó miatt elakad az autós, úgy álljon le, hogy ne akadályozza a hóeltakarítást. Sinkovics Ferenc r. fhdgy. Deák Ferenc jegyzője A régi időkben sokszor lehetett hallani a házaló kereskedők kiáltozását: csontot, rongyot, tollat, mindent veszek! — Maris, terítsen ! A nagyságos úr már a szomszédban kiabál. A régi szatócs-anekdota szerint így szólt a kuporga- táson meggazdagodott asz- szony a cselédjéhez. Ez pedig majdnem ráillik Kohn Bernât kaposvári rőfös történetére, akinek apja még házaló kereskedőként kezdte. Sokszor végig kellett dagasztania az utak sarát, porát a kis „hobelevancos” lá- dikával, amíg az így szerzett fillérekből üzletet tu dott nyitni a korábbi Csibi Áruház helyén. A kis Manó gyerek ebben a házban látta meg a napvilágot, és az ő dicsőségét hirdeti az emléktábla a most felújítás alatt álló Erzsébet szálló falán: Itt született 1842. október 9- én Kónyi Manó. A magyar országgyűlésnek Stolze-Feny- vessy rendszert követő gyorsíró főnöke. Deák Ferenc beszédeinek gyorsírója, ösz- szegyűjtője és magyarázója. A népiskolát Kaposváron végezte. Budapesten a néI PIACI KORKÉP Itt a fogas! A kaposvári hetipiac múltheti ármérséklődése e héten is érezhető volt. Aminek most örülhettünk; az árusok a portékájuk biztos eladása érdekében jócskán engedtek az árakból, s annak is, hogy felerősödött az árut kínáló piaci szellem. Több helyen is hallhattuk, hogy „vegye meg kedveském, én olcsóbban adom...” A tojásár „zuhanása” helyenként elérte az egy forintot is. Az egykori 3,50-es ár már a régmúlté, most kellő és hatásos alku után 2,60- ért is vehettük darabját. Akik vitamingazdag gyümölcsöket kerestek, már nem örülhettek ilyen önfeledten. A szép alma ára még mindig húsz és harminc forint között váltakozott, igaz, akik nem kényesen a minőségre ügyeltek, ennek feléért is megvehették kilóját. A körte 15-25 forint közt váltakozott, aki ennél többet kért, általában nem akadt vevőre. Továbbra is magas a tisztított dió ára. Az igazán szépért kilónként 250 forinA téli vezetés veszélyei met gimnáziumba került, ahol véletlenül ismerkedett meg a gyorsírás tudományával. Hogy tovább tudja fejleszteni ismereteit, tanulmányait Bécsben folytatta. Megszállottja lett az új írásmódnak. Fenyvessyvel közösen megalkották a magyar gyorsírást. Tizenkilenc éves korában, 1861-ben a pesti, 1863—74-ben a nagyszebeni, és az 1865-i országgyűlésen jegyezte a kép\ iselők beszédeit. Deák Ferenc különösen kedvelte a tehetséges fiatalembert. Állítólag ő beszélte rá arra is, hogy a Kohn nevet változtassa magyarosabb névre. De mi legyen ez a név? Legyen Kónyi — mondta —, ennek van valami értelme (lő). Nem lett belőle harag. Deák Ferenc beszédeit nagy gonddal jegyezte. Az államférfi munkásságáról többen is írtak, de a legalaposabb Kónyitól jelent meg.. A hat kötet nyolc évig készült, és a Deák-korszak kutatóinak ma is a legmegbízhatóbb forrása. Kónyi 1885- ben véglegesen Budapestré került. Az országgyűlés gyorsíró irodájának főnökeként ment nyugdíjba. 1917. december 24-én halt meg, hetvenöt éves korában. Érdekes, hogy a somogyi származású személyekre büszke helyi újság milyen kévéséi foglalkozott Kónyi Manóval. Az egyetlen hír 1870-ből származik: „Kohn Bernât fia, a Manó, Budapesten gyorsíró lett. Egy majdnem névtelen város, majdnem névtelen családjának gyermeke, aki Kaposváron látta meg a napvilágot, feleségül vette Rechnik Julcsa kisasszonyt." Szülőházának helyére az Erzsébet szálló épült. Az emléktábla előtt sokszor értetlenül állnak az idegenvezetők. Munkásságát nem ismerik. Legyen kalauzuk ez az írás. Lévai József lot is elkértek. A mák kilónként 170 forintba került. A háziasszonyok most sárgarépát tízért, fehérrépát 16-ért, a petrezselyemzöld csokrát három-négy forintért vehették meg. A vöröshagyma húszforintos kilónkénti árából mát öt forintot is vesztett, s fokhagymát is kaphattunk száz forint alatt. A paraj kilója 80-ért, míg a sóskáé százért kerülhetett a szatyrokba. Drágább volt a tarkabab — hatvan forint kilónként — a fehérnél, amelyet ötve- nért mértek. Egy kiló burgonyát 15 forintért vehettünk. A paradicsom kilója 100- 120 forintba, égy" darab paprika pedig 12-15 forintba került. Aki a szerényebb primőrrel, a zöldhagymával is beérte, az csokronként öt forintot fizetett. A baromfipiacon az élő- csirke- és tyúkárak kilónként 55—70 forint, közt váltakoztak, míg egy szép pucolt tyúkot 150 forintért láttunk. Aki a halat kedveli, ezúttal fogast is vehetett — kilónként kétszáz forintért. B. J. A Gruber testvérek hárman voltak. Két lány, s egy fiú. Közülük Klári volt a legfiatalabb, s ha úgy tetszik, a legbohémebb természetű. Erős szálú, enyhén őszülő haját közel az ötven évhez is laza, hatalmas kontyba fésülte a feje tetején, valóságos kis toronnyá. Karmazsinszínnel, vagy vérvörössel fantasztikus ajkat rajzolt magának, szinte külön élt ez a száj, az arc önálló részleteként, függetlenítve magát a magasan ülő pofacsontok 1 alatt magereszkedő bőrtől, a szelíd tekintetű szemektől. Kislánykoromban sokat jártam hozzájuk, egyfajta rituálé szerint, a délelőtt közepén, vagy a délután derekán. Ha Klárival beszélt az ember, az olyan volt, mintha szél sodorta volna el, nem tudtam kivonni magam a hatása alól. Éles hangja volt, s úgy tűnik, örökké beszélt. Csevegett- csacsogott semmiségekről, titkokat suttogott, s olykor fel-felsikkanó kacagásokkal tördelte szét mondanivalóját. Nyughatatlan kezei állandóan tevékenykedtek; hol a nagy, kerek asztalról lelógó kelim-terítő rojtjait sodorta bámulatos fürgeséggel bonyolult copfokba, s szinte ugyanazzal a mozdulattal rendezte ismét katona-sorokba, hol a varrodában töltöttük az időt, hol a kiszabott ruhadarabokat íércelte kapkodó mozdulatokkal, és a hatalmas, nehéz szabóollóval ötletszerű alakzatokat vágott a kelmékbe. Előfordult sokszor, hogy a különféle, ütött-ko- pott régi bútorokkal zsúfolt nagyszobában ültünk, én elsüllyedtem a hatalmas fotelban, míg Klári, társalgás közben a kisszekrényen sorakozó tárgyak között matatott. Megfogott, megérintett mindent, átrendezte őket, majd pillanat alatt tévedhetetlen pontossággal ugyanarra a helyre tette vissza a megbolygatott csecsebecséket. Csuda izgalmas volt ez, különösen egy horpadt bádogból készült szelence, amelynek jobb sarka mélyen benyomódott a fedél alatti titkos térbe, tetején, mintha szögekkel verték völna ki, egy szó volt olvasható: Birkenau. Hasított kövekkel ékített kicsi fényiképtartóban egy arc, homályos vonásaiból sosem tudtam kivenni, férfit vagy nőt, fiatalt vagy öreget ábrázolt. Klári 'sosem sírt, mozgékony arca nem fejezett ki érzelmet. Olykor azonban kifejezéstelenné vált a tekintete, nyughatatlan ujj ai képtelen módon gyűrték össze a nyakába tűrt bohó- kás selyemsálat, tépték szét a hosszú, csillogó gyöngyökből fűzött láncot. Ilyenkor olyan gondolatok égtek föl lelkében, amelyek előttem sokáig érthetetlen titokként dermesztőén hatottak. Az idősebb Gruber lány — Ilonka — óvatos mozdulatokkal irányította Klárit a másik szoba felé, amelynek ajtaja sosem nyílt meg előttem. Majd sápadtan, s szinte bocsánatkórően csusz- szant át az idősebb nővér az alig-nyitott ajtó résén, ujját ajkára téve, lábujjhegyen indult a konyha felé, szemével intett, hogy kövessem. S míg remegő kézzel teáscsészét, kicsi tányért, kanalat szedett elő az osz- lopos-faragott pohárszékből, suttoó hangján, mint valami titkot, mondta; Most menj haza, kicsi lány. Tudod, Klári néha nagyon fáradt . . . Ilyenkor csöndre, és sötétségre van szüksége ... s ilyenkor mindig nagyon éhes ... Titok volt az is, hogy miből éltek Gruberék. A két nővér varrónőként dolgozott, va kisszobában berendezett műhelyben azonban egymásra tornyosultak az anyagok, Klári, kapkodó ujjaival egyre-másra szabta el a drága selymeket, puha "tapintású gyajúkat, merev, hófehér kalikót. Jutott belőlük bőven a padlóra, a hatálmas, fából készült, sötétre pácolódott szabászasztalra, a sejtelmes, színtelenné fakult virágokkal kárpitozott díványra. Ilonka néha megpróbálta szín szerint összeválogatni a használhatatlan darabokat, de hamar feladta a kísérletezést. Megengedte, hogy bohókás rongybabákat varrják belőlük, ikicsi hölgyeket, hosszú, megroggyanó lábakkal és karokkal, csillogó szemük Klári nyakából leszakadt gyöngyök voltak. Ilonka pedig varrt. Kuporogtam mellette a kis- sámlin, s egyszer, felcsúszó ruhaujja alatt, a könyökhajlatnál kék számokat pillantottam meg a karján. Egyest, ötöst, hetest. — Tudod — suttogta — a talmud szerint ezek szerencsés számok ... Talmud biztosan a nagy varázsló — gondoltam, s varrtam tovább kicsi hölgyeimet. Miklós, a legidősebb Gruber testvér csontos és szikár ember volt, az évek alatt, míg hozzájuk jártam, szinte hangját sem hallottam. Kilenc óra volt, amikor szigorúan begombolt, halszálkás, kétsoros barna öltönykabátjában, élesre vasalt nadrágban, fehér ingnyakában rebbenő csokor- nyakkendővel már ott ült a mély fotelban, s újságot olvasott. A lapok olykor fél méter magasan is tornyosultak a karosszék két oldalán. Aztán sor került a kopott bőrbe kötött könyvekre, a második világháború légi és tengeri csatáiról, Napóleonról, Július Cézárról, s volt egy könyve, különös rajzolatú betűkkel, melyekről mindig úgy hittem, ezek Talmud, a varázsló kézjegyei, titkos szavak, s tündérkívánságok. Éppen három óra volt, kora délután, amikor Miklós magára öltötte .avítt, fekete gérokkját, fejébe kalapot nyomott, kezébe ezüstfejes sétapálcát vett. A dísz hosszú, dúsan faragott osz- lopocska volt, kanyargós ábrákkal, a teteje pedig fényes, de milyen fényes! Miklós sétára indult, megkerülte a háztömböt, lassú léptekkel elment a temetőig, majd hazatért. Megtette ezt .az utat mindig, akár esett az eső? akár sütött a nap. December'elseje volt, amikor csengetésemre Ilonka suhant a félig nyitott ajtóhoz. Az előszobában fekete fátylak mögött sejtelmesen csillogtak a tükrök, s Ilonka így suttogott; Klári elaludt, kicsi lány, most ne zavarj bennünket.. . Ötödikén fekete ruhás emberek jöttek,- s nem láttam többé Miklóst sem. Hetedikén pedig hivatalos emberek lepecsételték a bejárati ajtót. Talmud, a nagy varázsló bevégezte müvét — csak akkor éppen ezt nem tudtam. Klie Agnes
