Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
2 Somogyi Néplap 1988. január 2., szombat Mihail Gorbacsov újévi üzenete Az elmúlt é,v a mélyreható változások, az átfogó döntések, a feszült ütemű munka éve volt, az átalakítás első szakaszának befejező éve — állapította meg újévi üzenetében Mihail Gorbacsov. Ennek a szakasznak a legnagyobb eredménye az országban kialakult új politikai és erkölcsi légkör. A központi bizottság januári és júniusi ülései, a vállalati törvény össznépi vitája meghatározták a társadalom forradalmi átalakításának fő irányait. Mihail Gorbacsov köszöntőjében szólt arról, hogy az átalakítás nem megy köny- nyen, fájdalommentesen, nem szabad azonban meghátrálni a nehézségek előtt. Az elmúlt év mem volt ^könnyű gazdasági szempontból, de az ipar, a mezőgazdáság, a gazdasági célú építkezések és a szállítás eredményei nem rosszak. Mindazonáltal a szovjet gazdaság egyelőre még nem elégíti ki az emberek minden fontos szükségletét. Az új évben két kulcsfontosságú, egymással összefüggő feladat áll a szovjet nép előtt: a társadalom további demokratizálása és a gyökeres gazdasági reform — hangsúlyozta a szovjet vezető. Január 1-jétől életbe lép a vállalati törvény, a dolgozói közösségek többsége áttér ‘á teljes gazdasági elszámolásra, pénzügyileg önfenntartó, s emellett önirányító lesz. A szovjet emberek az emberiség békés jövőjével kapcsolják össze az ország fejlődésének távlatait. Fontos, a célhoz vezető lépések történtek már. Az 1987-es év bizonyos értelemben fordulópontot jelent: megkezdődött a nukleáris fegyver felszámolásának történelmi folyamata — emlékeztetett rá Gorbacsov. A közepes és kisebb ható- távolságú rakéták teljes felszámolásáról a washingtoni szovjet—amerikai találkozón kötött szerződés a világpolitika jelentős eseménye, az új politikai gondolkodásmód győzelme — mondotta a főtitkár. A szovjet vezető végezetül köszöntötte a szovjet népet, a szocialista országok népeit, a Szovjetunió barátait, s azt kívánta, hogy az új év legyen új sikerek éve a munkában, győzedelmeskedjék a józan ész és az emberiesség, 1988 legyen a béke éve. A hét kérdései HETI ESEMÉNYKRÓNIKA VASÁRNAP: Az Öböl-menti Együttműködési Tanács csúcsértekezletén közös fegyvergyártási tervekről tárgyaltak.- Mihail Gorbacsovot választotta az „év emberévé" az amerikai Time, a francia Le Point, a brit Gallup-intézet s több más nyugati sajtóorgánum. HÉTFŐ: Történelmi mélypontot ért el a dollárárfolyam Japánban és az NSZK-ban. — Vita volt a NATO-ban a „kompenzálásról", a leszerelésre kerülő rakéták más fegyverekkel való pótlásáról. - Összecsapások Dél-Afriká- ban. - Nadzsibullah afgán államfő indokínai látogatása. KEDD: Strauss bajor miniszterelnök moszkvai megbeszélései.- Háromszázhuszonhét napos űrrekord után visszatér a földre Jurij Romanyenko, váltás az űrállomáson. - A jövő évi költségvetés a lengyel szejm előtt. SZERDA: A nyugatnémet kancellár januárban Prágába utazik. - Laosz párbeszédet ajánl Thaiföldnek a határincidensek rendezésére. - Zimbabwe-ban Mugabe átveszi az elnöki tisztséget. - Holkeri finn kormányfő Le- ningrádban. CSÜTÖRTÖK: Tovább tart a feszültség a megszállt arab területeken. - A nicaraguai elnök a béketárgyalások folytatásának lehetőségéről. PÉNTEK: Az afgán kormányerők sikere: megindult a közúti forgalom Hoszt és Gardez között. - Gorbacsov és Reagan újévi üdvözlete a szovjet és amerikai televízióban. Osztrák—egyiptomi tárgyalások. A képen: Mubarak egyiptomi elnök a kairói elnöki palotában fogadta Alois Moch Hogyan lépett át a világ az új esztendőbe? Az államférfiak újévi üzenetei, nyilatkozatai eszten- dőről-esztendőre ismétlődnek szinte már hagyományt jelentenek. Az elmúlt napokban azonban nemcsak a formák újultak meg. Gorbacsov és Reagan megnyilatkozásait mindkét országban sugározta a televízió. Új, sajátos tartalommal töltődtek meg ezek, hiszen ez az új esztendő alig három héttel követte a washingtoni csúcstalálkozót, a rakétamegállapodást, s kirajzolódtak a következő moszkvai magas szintű tanácskozás körvonalai. Máris több olyan téma került napirendre, amelyek sejtetni engedik a következő időszak vitáit. A legfontosabbnak az a problémakör tűnik, amelyet némiképp leegyszerűsítve, a „kompenzálás” kifejezésével jelöl a nyugati sajtó. Azoknak a NA- TO-köröknek próbálkozásait említik így, amelyek a leszerelésre kerülő rakéták helyére más veszélyes fegyvereket kívánnak telepíteni. Például az úgynevezett kettős rendeltetésű1 fegyvereket, amelyek egyaránt alkalmaAlig néhány órával a fegyverszünet meghirdetése után Nicaraguában egy fegyveres ellenforradalmár csoport megtámadta Villa Sandino települést. A képen : az időközben odaérkezett sandinista katonák megtekintik a gyermekeknek szánt ajándékcsomagokat, amelyeket az ellenforradalmárok az utcára szórtak (Telefotó: AP—MTI—KS) osztrák 'külügyminisztert sak hagyományos és nukleáris töltetek továbbítására. Mindez újabb érvet ad a többször megismételt szocialista állásponthoz, hogy a nukleáris fegyverzetkorlá- toíássál párhuzamosan történjenek lépések a hagyományos leszerelés területén is. A szocialista országok hangsúlyozzák: készek minden kérdés megvitatására, hajlandók tárgyalni az asz- szimetriáról is, tehát azokról a fegyverfajtákról, ahol nyugati állítások szerint a Varsói Szerződés tagállamai lennének fölényben. (A NATO elsősorban a „Kelet páncélos túlsúlyára” hivatkozik.) Erről a témáiról, a hagyományos leszerelésről nyomatékkai szólt Moszkva forgalmas politikai évének utolsó magas rangú vendége, Strauss bajor miniszter- elnök, aki a szovjet pártfőtitkárral is találkozott. A szovjet—amerikai párbeszéd fejleménye az a washingtoni bejelentés is, hogy az Egyesült Államok hajlandó egy ENSZ-flottának az öbölbe küldéséről. Ez korántsem jelenti még jóváhagyását a szovjet javaslatnak, amely a feszültséget keltő külső jelenlét helyett egy nemzetközi hajóhaddal szavatolná a világ egyik forró pontjának biztonságát. Eddig Washington azonban még a puhatolódzó megbeszélések lehetőségét is elvetette. Most első ízben kész leülni az asztalhoz: talán (Telefotó: AP—MTI—KS) a következő csúcsig tisztázódik, hogyan lehetne a gyakorlatba is átültetni s hatékonnyá tenni azt az elvi egyetértést, ami a biztonsági tanács ellenszavazat nélkül elfogadott 598. számú határozatában megnyilvánult. Mi történik Afganisztánban? Az a híradás, hogy a Kabultól 120 kilométerrel délre elterülő Hoszt tartományi székhely s a pakisztáni határhoz közel fekvő Gardez között, az óév utolsó napján megindult á közúti közlekedés, első pillantásra helyi jelentőségűnek tűnhet. Mégsem: Hoszt városát ugyanis több, mint nyolc esztendőn át ostromgyűrűben tartották az elleniforradalmárok, s a légi utánpótlást leszámítva, teljesen* elszigetelték a külvilágtól. A stratégiai fontosságú út megnyitásával és biztosításával jelentős katonai sikert arattak az afgán kormányerők s a harcokban őket támogató szovjet csapatok. Az ellenforradalmárok jelentős veszteségeket szenvedtek, s elbizonytalanodtak az eddig biztosinak vélt Szárán körüli csempészutaik. Az elmúlt héten főként hadijelentések érkeztek Afganisztánból, de ugyanakkor folyik a küzdelem a politikai rendezés érdekében. A szovjet vezetés több ízben megismételte, Rizskov kormányfő a héten egy sajtónyilatkozatban erősítette meg, hogy kész tizenkét hónap alatt, vagy még annál szorosabb határidővel kivonni az Afganisztánban tartózkodó szovjet csapat- kontingenst. Természetesen azzal a feltétellel, hogy megállapodás születik az ENSZ égisze alatt folyó afgán—pakisztáni tárgyalásokon, s két hónapon belül leállítanak minden külföldi segítséget az ellenforradalmároknak. Ameddig nem teljesülnek a feltételek a Szovjetunió kénytelen katonai feladatait is teljesíteni, de alapvető igyekezete a vérontás, a, harcok beszüntetése. Ennek jegyében nézzük a fegyveres küzdelmet, Hoszt körül s a politikai kezdeményezések sorát. Réti Ervin Üdvözlő távirat Kubába A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 29. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke közös táviratban üdvözölték Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista párt első titkárát, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ugyancsak táviratot küldött a kubai partnerszervezetnek a kubai forradalom győzelmének évfordulója alkalmából. ___________________________* ____________g E ltussolt erőmű-baleset Harold Macmillan brit miniszterelnök kormánya eltussolta azt a balesetet, amely 1957. október 10-én a wiindscale-i (mostani nevén sellafield-i) atomerőműben történt. Az északnyugat-angliai atomerőműben katonai célokra állítottak elő plutóniumot. A reaktorban keletkezett tűz következtében radioaktív anyagok kerültek mintegy 500 négyzetkilométernyi területen a levegőbe. Jóllehet a baleset nem követelt halálos áldozatot, a térségben élő, vagy az akkor ott tartózkodó emberek közül azóta többen haltak meg fehérvérűségben. A baleset összes vonatkozását feltáró jelentést most a kötelező — harminc évig tartó — titkosság leteltével hozták nyilvánosságra. Annak idején attól féltek, hogy az ügy feltárása ártana a brit—amerikai nukleáris együttműködésnek, és megrendülne a lakosságnak az atomerőmüvekbe vetett hite. Harminc évvel ezelőtt a jelentésnek csak egy átírt, enyhített változata került a közvélemény elé. A most nyilvánosságra került iratok szerint a baleset az atomerőmű berendezéseinek konstrukciós hiányosságai, valamint a termelési folyamat helytelen szervezése miatt következett be. Miközben hazánkban százéves melegrekordot mértek a hőmérők, addig az Egyesült Államok középső részén igazi téli ítéletidő tombol; a hatalmas mennyiségű hó bénítja a közlekedést és baleseteket okoz. A képen: egy chicagói utcát próbálnak járhatóvá tenni (Telefotó: AP—MTI—KS) Arafat javaslata Izraeli—palesztin államszövetség A Le Nouvel Observateur interjút közölt Jasszer Ara- faftal: eszerint a PFSZ VB elnöke kész megvitatni az izraeli parlament képviselőivel egy izraeli—palesztin államszövetség kialakításának tervét. Arafat a francia hetilapban megjelenít nyilatkozatában közölte, hogy a közelmúltban levelet kapott Ariel Hesstől, az izraeli Munkapárt egyik parlamenti képviselőjétől. A PFSZ tuniszi irodájának küldött levelet a párt 12 parlamenti képviselője írta alá. A levélírók vázolták egy izraeli—palesztin konföderáció gondolatát, és elítélték azokat az intézkedéseket, amelyeket az izraeli kormány a Gáza-övezetben és Ciszjordániában foganatosít a palesztinok tiltakozó megmozdulásainak letörésére. Arafat szerint előrelépés történt a békét célzó erőfeszítések terén, miután Washington elvben elfogadta egy olyan nemzetközi közel- keleti békekonferencia megrendezésének gondolatát, amelyen a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a konfliktusban érdekelt felek vennének részt. * * * Hoszni Mubarak egyiptomi elnök elutasította Jichak Samir izraeli miniszterelnök javaslatát, hogy mielőbbi találkozón tárgyaljanak a közel- keleti békefolyamatról. A találkozó csak akkor lehet megfontolás tárgya, ha az izraeli kormányfő kész lesz a valódi békéről tárgyalni — szögezte le Mubarak. Az izraeli miniszterelnök az utóbbi időben többször is találkozót javasolt Mubaraknak, de az egyiptomi vezető mind- annniyiszor kitért ez elől.
