Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
1988. január 2., szombat Somogyi Néplap 3 A LAKOSSÁG VÉLEMÉNYE NÉLKÜLÖZHETETLEN Két év telt el a VII. ötéves tervből, s e két év alatt — ha ellentmondásók közepette is — Kaposvár továbbfejlődött. Olyan új létesítmények szolgálják a lakosságot, mint a Fészek Áruiház, az új közúti felüljáró, a tornacsarnok, a ke- celihegyi általános iskola, csaknem 800 lakás, a megszépült sétálóutca. A két év alatti fejlődés megközelítette a tervezettet, bár nehezítette a célok elérését a csaknem 80 millió forintos bevételkiesés, és a magasépítő vállalatok gyenge teljesítménye. A tanácsnak a következő három évben sokkal rosz- szabb anyagi helyzetben kell megoldani feladatait. A gazdasági stabilizációt és a kibontakozást szolgáló központi intézkedések következtében pénzügyi lehetőségeink csökkentek, tehát az egész tanácsi gazdálkodást, a fejlesztési célokat újra kell értékelni. Ez csak szűkítést jelenthet. Számításokat végeztünk a lehetőségek feltárására, a forráscsökkenés levezetésére. Ezeket figyelembe véve társadalmi vitát folytatunk a tervcélok módosításáról, majd a tanács februári ülésén dönt a következő három év feladatairól. Forrásainkat, illetve azok reálértékét a következő időszakba több, mint 450 millió forinttal csökkenti az állami támogatás elvonása és a céltámogatás igénybevételi lehetőségének csökkenése, valamint a jelentős infláció, amelynek csak szerény ellentételezése várható. Ezeknél kisebb mértékben befolyásolják tennivalóinkat a — tervtől eltérő — új célok, kiadások, amelyeket jogos lakossági igények írnak elő. Ilyen helyzetben is biztosítani kell és lehet a város és az intézmények legalapvetőbb működési feltételeit. A takarékosabb és racionálisabb gazdálkodás azonban Á szójához érteni kell „Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nagyobb értékű növényi kultúrák .. . fehérjetakarmányok ... termelésének bővítésére.” — Idézet a megyei párt- bizottság 1987. szeptember 2-i határozatából. Hegedűs Józsefről hallottam már azt is, hogy a szója megszállottja, hogy kollegá- lis körökben, baráti humorral fűszerezve azt mondták: — Könnyű neked! Olyan munkatársaid vannak, mint Szigeti Lászlóné növényvé- dős, Vas József főágazat vezető, nem beszélve a közvetlen, fizikai munkát végző emberekről, akik a majdhogynem anny.it értenek a szójához, mint te. Hát így könnyű !... Hogy valójában könnyű-e vagy nehéz — azt igazából az tudja, aki végzi a munkát. Egy bizonyos: a babó- csai Határőr szövetkezetben hosszú-hosszú évek óta sikernövény a szója. Pedig hát itt sem volt honos, egyetlen gazda sem foglalkozott vele annak idején a maga kis földjén. A múltja harminc évre nyúlik vissza, az akko ri kétszáz holdas, kis szövetkezet elnökének, Bála Józsefnek a nevéhez fűződik. 1958-ban még nem beszélt senki a fehérje-program fontosságáról, nem voltak országos viták, eszmecserék arról, hogy milyen összetett és lényeges gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a takarmányban több legyen a fehérje, no és hogy a szója, az egészséges emberi táplálkozásban is mennyire jelentős lehet. — Bóla Jóska volt az, akinek annak idején eszébe jutott, próbálkozni kéne ezzel, az addig itt ismeretlen növénnyel. Hiszen a föld, a Drá- va-part teremtette mikroklíma elméletileg erre jó lehetőséget ad — emlékezik a mai elnök, Läufer Imre. Próbálkoztak — és nem is rossz eredménnyel zárult a próba. Hogy mégsem lett nyomban siker-növény, annak alapvető oka, hogy hiányzott mindennemű technikai feltétel. Széles sorba vetve kapálgatták, learatva, kévébe kötve cséplőgéppel csépelték el, — egyszóval rendkívül nagy volt a termelés kézimunka-igénye. Ám a fő kérdésre a növény feleletet adott: jól érzi magát, eredményesen termelhető ezen a tájon! Évek teltek el, a kis szövetkezetből több község határát átölelő nagyüzem lett, és a termelés irányítója, Hegedűs József újra felelevenítette az egykori próbálkozás gyakorlatát. Csakhogy már más körülmények között! Volt segítő, a termelést integráló bólyi kombinát, fokozatosan megoldódott a technikai, műszaki háttér. És minden év újabb és újabb hasznosítható tapasztalatot hozott. A példa érdeklődést keltett a környéken: megjelent a szója, a barcsi Vörös Csillagban,- Lakócsán, Babó- csán. Läufer Imre megjegyzi : — Azt is hallottam már Hegedűs Jóskáról, hogy a Dráva-parti szójatermelés atyja, — aztán hozzáteszi — az bizonyos, hogy igen nagy szakismerője ennek a növénynek. De nemcsak ő, hanem a segítőtárs-szakvezetők, és azok az emberek is, akik vetnek, vagy kombájnéinak. Babócsán a hektáronkénti húsz-huszonöt mázsás átlagtermés állandósult. Tudják melyik tábla a legalkalmasabb ' a termelésre, milyen technológia és időjárás mellett, hogy hatásos a leginkább a növényvédelem. — Amióta szóját termelünk — mondja az elnök —, ez a növény mindig nyereséges volt, sőt, ez hozta a legtöbbet az összes növény közül. — Hogy mutatkozik ez meg a gazdaság termelési szerkezetében ? — A szója területe szinte folyamatosan nőtt. Az első nagy lépés 1987-ben volt, amikor a százötven-kétszáz hektárról négyszázra növeltük a területét. Most pedig megtettük a második nagy lépést: 1988-ban már hatszáz hektáron fogjuk termelni. — Az országos célokkal egybeesik ez a törekvés. — Azért mertünk vállalkozni rá, mert bár nagy a kockázat, de igen számottevő itt a termelési tapasztalat. Értenek hozzá az emberek! — Ennyi gyakorlati ismeret és ekkora termőterület mellett milyen további lehetőséget látnak ennél a fontos fehérje-tartalmú növénynél? — Természetesen foglalkozunk a feldolgozás gondolatával. A termelő számára a jövő útja, ha minél magasabb feldolgozottsági fokban adja el termékét. A szójaüzem létrehozása feltétlenül célunk — persze nem azt mondom, hogy ez sikerül nyolcvannyolcban —, de távlatilag mindenképpen. Akaratlanul is jön a gondolat: a környéken már termelik a növényt, lehet, hogy egy új, ésszerű együttműködés van itt születőben?! Lehet! A szójának itt van múltja — és ez jó alap, hogy lesz jövője is. Vörös Márta A Dráya mentén nem újdonság Kaposvár lehetőségei, gondjai Döntés előtt a tanács elengedhetetlen. A tanácsi pénzből várhatóan nem tudunk változatlan színvonalú kommunális ellátást (köz- tisztaságot, közvilágítást) biztosítani. Az intézményeknél is meg kell találni a költségkímélő megoldásokat. Ahol ez lehetséges (például a bölcsődéknél, az óvodáknál) egyes intézmények bezárására, vagy működésének szűkítésére is sor kerülhet. A tanács fejlesztési, beruházási céljait erőteljesen szűkíteni kell. A konkrét célokról a testület fog dönteni, de a sorolás sokkal nehezebb, mint az ötéves terv készítésekor volt. Olyan súlyos kérdésekben kell közös nevezőre jutni, hogy az egyébként is szerényre tervezett bérlakásokból mennyi épülhet fel? Milyen mértékű legyen a lakásterület előkészítése és mely területeken? A lakáshoz jutás csökkenő lehetőségeit milyen eszközökkel, támogatással lehet legalább részben ellensúlyozni? Üj önálló beruházás nélkül hogyan oldható meg a nagyobb létszámú korosztály középfokú oktatása? Mi legyen a nehezen megszavazott TEHO további sorsa? Tudunk-e, szabad-e olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek a lakosság hangulatát, a tájékoztatást, a tömegkapcsolatokat javíthatják? (Például: városi vagy városrészi kábeltelevízió, állatkert stb.). A következő három évben a fejlesztésre fordítható eszközök reálértéke a tervezett összeg kétharmadát sem éri el. Tervünk öt év alatt 480 szociális bérlakás felépítésével számolt, ehelyett 200 körüli lakás várható. A terü- letelőkésizítésnél hiba lenne hasonló visszafogás, a magánépítés feltételeit a lehetséges mértékben biztosítani kell. A lakásgazdálkodás és a lakáshoz jutás esélyének javítása érdekében korszerűsíteni kell lakásrendeletünket. Célszerű növelni a bérlakások visszaadásakor fizetett összeget, de emelni kell a támogatásokat is. Az egyéb kommunális fejlesztésre a tanács minimális előirányzatot biztosíthat, ezért a lakosság részvállalását növelni kell, vagy pedig erőteljesen csökken az ütem. (Gázvezeték-építés, szilárd burkolatú útépítés). Az úthálózat megóvására sem lesz elég pénz, állapota romlani fog. A köztemető építését a tervidőszak végéig szüneteltetni kell, a temetést a meglévő temetőkben kell megoldani. A tervezett új gimnáziumot — amelynek előkészítése megtörtént — nem lehet felépíteni. A növekvő létszámú korosztály középfokú képzésére ezért — nagy beruházás nélküli — programot dolgoztunk ki. Bővítésekkel, a meglévő intázrpé- nÿek jobb kihasználásával, funkcióváltoztatással a várható létszám elhelyezése és oktatása megoldható. A tanács döntése esetén bővülhetnek az építőipari és kereskedelmi szakközépiskolák: középiskolai osztályok indulhatnak a Toldi Utcai Általános Iskolában, a Tanítóképző Főiskolán, a Damjanich utcai kollégiumban, esetleg óvodai épületben is. Várhatóan már, kisebb oktatási fejlesztésről (a Táncsics gimnázium tornaterméről, a lakótelepi iskola- bővítésről) is le kell mondani. Izgalmas kérdés a tervezett kereskedelmi fejlesztés további sorsa. A tanács önállóan ilyen objektumot nem épít, de kisebb hozzájárulással segítheti az ellátásban számottevő létesítmények létrejöttét. Ezért tartjuk célszerűnek a Centrum Áruháznál vállalt kötelezettségünk teljesítését (130—140 millió forint külső tőke jönne a városba), és a régóta igényelt cseri ABC — vállalati beruházásban történő — megvalósításának támogatását. Ez utóbbi’ a TEHO helyi céljai között is szerepelt. Mivel a célok elérésének döntő többsége tanácsi fedezetet igényelne, látható, hogy mindegyiket nem lehet teljesíteni. További vitákban a lakosság észrevételei, véleménye alapján kell dönteni e kérdésről. Sokszor — és régóta joggal — fölvetett igény a városi kábeltelevízió létrehozása. A műszaki feltételek kedvezően alakultak: nem kizárt, hogy az átjátszóadó felhasználásával az egész város besugározható. Meggondolásra érdemes, hogy az ehhez szükséges pénzt a tanács más célok rovására is biztosítsa-e, hiszen minden eddiginél jobb tájékoztatást, kapcsolatot hozna létre a lakosság és az irányító szervek között. Hasonló, de kevésbé jelentős az állatkert kérdése is. Vitathatatlan, hogy vannak fontosabb feladatok a városban, de a gyermeknapi lelkesedést látva nehéz lemondani a‘ gyerekeknek ígért létesítményről. A tanács lehetőségeit, a legfontosabb kérdéseket és választási lehetőségeket igyekeztem felvázolni. Dönteni a testület fog, de hogy a döntés könnyebb, és a lakosság többségének érdekét és véleményét is kifejezze, kérjük a kaposváriak véleményét, javaslatait. Farkas István általános tanácselnökhelyettes Elfogyott a répa a cukorgyárban Magyar vetőmagok szovjet exportra Még három nap a kampány Űjév hajnalán az utolsó vagon répaszállítmány földolgozását is megkezdték a Kaposvári Cukorgyárban. Több répa már nem érkezik. Szilveszterkor és újévkor is három műszakban dolgozott a gyár. Az éjszakai műszakosokra itt köszöntött rá az új év. A kampány utolsó napjaiban más években visszaesés mutatkozott a termelésben, most 3030 tonnát dolgoztak föl szilveszterkor, s ez harminccal több volt, mint más napokon. A gyár dolgozói háromnapos munka után még egy hétig három műszakban tevékenykednek: elvégzik a berendezések tisztítását és víztelenítését. Január 11-e után a következő kampány kezdetéig — egy műszakban végzik a karbantartást. Ötezer tonna hibridkukorica vetőmagot szállított az idén a Szovjetunióba az MTA Mairtonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének erdőháti vetőmagüzeme. A szovjet partner azokból a fajtákból rendelt, amelyeket a korábbi években már eredményesen próbálták ki a kísérleti parcellákon, s a legjobbnak bizonyultak az ottani ökológiai viszonyok között. Az idén 19 martonvásári, illetve mar- tonvásári honosítású fajtát „vizsgáztattak” a szovjet tudományos szakemberek, A martonvásári tudományos intézmény és a szovjet szakemberek között már fél évtizedes az együttműködés. 1982 óta próbálnak ki a Szovjetunió több területén magyar hibrideket. Az idén a kutatóintézet búzái is bemutatkoztak a szomszédos ország 15 kísérleti állomásán. Hat fajlát próbálnak ki, hogy kiválasszák közülük az ottani természeti viszonyok között is eredményesen ter- meszthetőket.
