Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
2 Somogyi Néplap 1987. december 31., csütörtök „Békét, most" Az ügyvédek bojkottálják a tárgyalásokat Kuba nemzeti ünnepén Nicaragua reményei Hoz-e, hozhat-e egyáltalán megnyugvást a küszöbön álló 1988-as esztendő a zaklatott, évek óta belső feszültségtől szenvedő karibi térségben? Eredményhez vezethet-e a közép-amerikai állam- és kormányfők által aláírt békemegállapodás? A kérdőjelek egyelőre válaszra várnak, s az elmúlt napok fejleményei tükrében meglehetősen halványak lehetnek csak az újévi remények. Korántsem biztató például, hogy második nekifutásra sem hozott áttörést a mana- guai kormány és a kontrák képviselői között folyó, közvetett párbeszéd. Mi több, a közvetítéssel megbízott managuai érsek a dialógus kudarcát emlegette. Igaz, nem használta a „végleges" jelzőt, Ortega elnök pedig változatlanul derűlátóan nyilatkozott arról, hogy akár egy-két héten belül újabb tárgyalási fordulót tarthatnak a sandinista vezetés ellen fegyveres harcot folytató ellenzéki erőkkel. Kevéssé biztató, hogy a karácsonyi tűzszüneti megegyezés után nem sikerült hasonló megállapodást kötni az újévi ünnepekre. Más kérdés, hogy az előző fegyvernyugvás sem bizonyult teljes körűnek, Nicaragua több körzetében robbantak ki összecsapások. Erre is utalt beszédében Ortega, kijelentve, hogy szükség esetén akár az egész lakosságot felfegyver- zik. Kétségtelenül ez lenne a legcsattanósabb válasz a sandinista forradalom össznépi támogatásának hiányát felrovó washingtoni vádakra. Márpedig igen sok függ attól, milyen hatással jár a Reagan-adminisztráció Ma- nagua-ellenes fellépése; a kontrák további segélyezéséről dönteni hivatott a februárra tervezett kongresszusi szavazás is szorosan kapcsolódik például a mostani harctéri és diplomáciai fejleményekhez. Csak remélni lehet, hogy a beköszöntő- új esztendő inkább a derűlátó jóslatok valóra váltását hozza majd a robbanásveszélyes karibi régióban. Szegő Gábor A ciszjordamai megmozdulások miatt bebörtönzött többszáz palesztin személy ügyvédjei kedden bojkottot hirdettek meg: nem kívánnak részt venni az eljáráson, mert nem teszik számukra lehetővé, hogy megfelelően lássák el az őrizetbe vettek védelmét. „Tiltakozunk azon feltételek miatt, amelyek alapján védenceinket őrizetben tartják, s amiatt, hogy megakadályoznak minket védelmük ellátásában” — közölte az egyik ügyvéd. Hozzáfűzte: nem beszélhetnek védenceikkel a tárgyalás előtt, nem tudják, kihallgatták-e őket, azt sem, hogy tettek-e beismerő vallomást, sőt még arról sincs tudomásuk, hogy hol tartják őket őrizetben, s mikor viszik őket bíróság elé. A ciszjordániai ügyvédek ezzel csatlakoztak gázai kollégáikhoz, akik már egy hete bojkottálják az ottani tüntetések során letartóztatott palesztinok védelmét. Mintegy kétezer izraeli tüntetett Jeruzsálemben a megszállt területeken alkalmazott rendőri elnyomás ellen. A tüntetésen a „Békét mást!” elnevezésű szervezet tagjai vettek részt Izraeli közlés szerint mintegy 900 palesztint vettek őrizetbe a megmozdulások során. A katonák a zavargások során 22 tüntetőt agyonlőttek. Több busszal szállítottak őrizetbe vett személyeket katonai bíróságokra is. Üj.ra kilátásba helyezték azt is, hogy „az állam biztonságára veszélyesnek” tartott személyeket kiutasítják Izraelből, jóllehet ezt az elgondolást Washingtonban is bírálják. A hadsereg szóvivője mindazonáltal azt fejtegette, hogy az őrizetbe vettek „alapvető jogait tiszteletben tartják”. Joguk van ügyvédet felkérni, de ha erre nem tartanak igényt, a bíróság ügyvéd nélkül is eljár — szögezte le. Kohl Prágába látogat Helmut Kohl nyugatnémet kancellár a jövő év elején kétnapos hivatalos látogatást tesz Csehszlovákiában — jelentette be tegnap Bonnban a szövetségi sajtóhivatal. Kohl a csehszlovák kormány meghívására január 26—27-én látogat Prágába, ahol Lubomir Strougal kormányfőn kívül találkozik Custáv Husák köztársasági elnökkel is. Willy Brandt után Kohl lesz a második nyugatnémet kancellár, aki a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba látogat. Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter legutóbb ez év novemberében folytatott hivatalos tárgyalásokat Prágában. Diplomaták kiutasítása Kiutasítottak két, kémkedéssel vádolt kínai diplomatát az Egyesült Államokból — jelentette szerdán a The Washington Times. A lap meg nem nevezett külügyi forrásokra hivatkozva közölte, hogy a diplomatákat a múlt héten vették őrizetbe az FBI detektívjei. Előzőleg egyikük egy kettős ügynöktől átvett egy iratot, amelyről azt gondolta, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség szupertitkos dokumentuma. A diplomatákat nem nevezi néven a jelentés, de egyikük a lap szerint a katonai attasé helyettese. A washingtoni külügyminisztérium december 22-én nyilvánította nemkívánatos személynek a két diplomatát-— közölte a lap. A The Washington Times hírét hivatalosan nem erősítették meg. A huszonkilenc évvel ezelőtti január elseje a kubai nép számára nem egyszerűen óévbúcsúztató és új esztendőt köszöntő nap volt, hanem egyben egy új kor kezdetét is jelentette. Hiszen 1959. január elsején vonultak be a fővárosba, Havannába a Fidel Castro vezette forradalmi csapatok, amelyek több éves, egyre terebélyesedő harca eredményezte az Amerika-barát Batista-rendszer bukását. A nemzeti, antiim- perialista forradalom azért győzhetett, mert megvoltak az objektív és szubjektív feltételek, ám abban, hogy a forradalmi változások hosszú életűek lehessenek, kiemelkedő szerepet játszott a Szovjetunió és a többi szocialista ország hathatós támogatása. Ez tette lehetővé, hogy Kuba, immáron a szabadság szigeteként, történelme során először maga határozza meg sorsát, jövőjét, mind gazdaságilag, mind politikailag. Így a polgári demokratikus átalakításokat szocialista típusú fejlődés követte: a szigetország a nagy északi szomszéd, az USA minden próbálkozása ellenére a nyugati félteke első szocialista államaként tud példát mutatni a térség valamennyi haladó erejének. Európai szemmel nézve Kuba természetesen még fejlődő országnak számít, de a teljes függetlenség szűk három évtizede alatt is már számtalan sikerrel büszkélkedhet: ezernél több fontos ipari beruházás készült el, s a mezőgazdaság területén is Ismeretlen személy kedden este autójával a lépcsőkön felrohant a nyugat-berlini szovjet hősi emlékmű talapzatára. Az egyelőre ismeretlen indítékú cselekmény következtében az őrt álló szovjet katonák nem -sérültek meg és az emlékműben sem esett kár. A nyugat-berlini rendszámú személyautó kitörte az emlékmű előtti lánckorlát egyik tartóoszlopát és teret nyert az intenzív fejlesztés. Szinte közhelyszámba megy, de azért talán most sem árt felidézni, hogy Kuba milyen lenyűgöző eredményeket ért el az egészségügy és az oktatás terén, mára maradéktalanul végrehajtották a kulturális forradalmat. A sikerek mellett persze nem feledkezhetünk meg a ma még helyenként jelentkező hiányosságokról, a megoldásra váró gondokról sem. Arról, hogy a lakossági ellátásban még vezető szerepe van a jegyrendszernek, s hogy az utóbbi években megtorpanás tapasztalható a kubai gazdaság teljesítőképességében. Ez utóbbinak mind külső, mind belső okai kimutathatók. A kubai vezetés mindenesetre tisztában van a nehézségekkel, ezért nem az eddigi vívmányok felett érzett elégedettség, hanem a kedvezőtlen jelenségek kijavítására irányuló törekvések, az úgynevezett kiigazítások jellemzik napjaink politikáját. Havannai ismerőseim szerint pedig már átalakításról is beszélnek egyre több helyütt s egyre gyakrabban. A magyar—kubai kapcsolatok az élet valamennyi területén fejlődnek. Hazánk támogatja szocialista építő- munkájában, nemzeti függetlensége érdekében a karibi ország népét. A forradalom győzelmének évfordulóján további sikereket kívánunk kubai barátainknak. a 15 lépcsőfokon keresztül jutott fel a talapzatra. A szovjet emlékmű előtti, a Brandenburgi-kapu nyugati oldalán fekvő útszakaszt idén áprilisban nyitották meg. miután 1970 óta zárva volt. Akkor ugyanis egy szélső- jobboldali merénylő több lövéssel súlyosan megsebesítette az egyik őrt álló szovjet katonát. —dlIncidens a nyugat-berlini siovjet emlékműnél Várakozások, reménységek A világ előszűr lépett at egy láthatatlan határvonalat Világpolitika 1988 Joggal mondható el, hogy az 1987-es esztendő „ünnepi hangulatban” zárult. A washingtoni csúcson aláírták az atomkorszak első olyan leszerelési egyezményét, amely nemcsak korlátozza a fegyverek egy jelentős kategóriájának mennyiségét, hanem ténylegesen megsemmisíti a két világhatalom atomütőerejének 3-4 százalékát. Itt nem a százalék a lényeg, hanem maga a csökkentés. A világ ezzel először lépett át egy láthatatlan határvonalat. Aligha lehet csodálni, hogy ennek a megegyezésnek a lélektani hatása világszerte igen nagy volt, és némileg rózsaszín, jótékony ködbe burkolta az emberiséget (és ezen belül a két vezető világhatalmat, valamint a NATO-t és a Varsói Szerződés országait) megosztó nézetkülönbségeket. Az új esztendőt illető várakozások, reménységek és aggodalmak is elsősorban e történelmi esemény körül csoportosulnak. Kritikus esztendő Az esztendő első nagy világpolitikai kérdése, hogy milyen hatással lesz a két világhatalom belpolitikájára mindaz, ami a nemzetközi életben 1987-ben történt. Ami a Szovjetuniót illeti, Gorbacsov és legközelebbi munkatársai egyetlen pillanatig sem titkolták, hogy — ' mindenekelőtt gazdasági szempontból — az átépítés és a nyíltság — a „peresztrojka” és a „glasz- noszty” — politikája kritikus esztendőbe lép. Azok a konzervatív erők, amelyeket Gorbacsov egy korábbi beszédében úgy minősített, mint egy „visszahúzó mechanizmus” részeit, 1988-ban feltehetően nem csökkentik aktivitásukat. Márcsak azért sem, mert január 1-jén a szovjet tervezési rendszerben, a vállalati önállóság vonatkozásában és számos más gazdasági kérdésben új elvek szerint szerveződik meg a munka. Ez a legközvetlenebbül érinti olyan rétegek személyi és hatalmi érdekeit, amelyek egész gondolkodásmódjukban a régi módszerekhez kötődnek. Aligha lehet vitás, hogy a közepes hatótávolságú rakéták ügyében aláírt egyezmény és a washingtoni csúcsértekezlet sikere belpolitikai értelemben is erősíti Gorbacsov és a radikális reformokért küzdő szovjet vezetők pozícióit. Amerikai részről más természetű, de nem kevésbé komoly belpolitikai kérdések forognak kockán 1988-ban. Ezek sem függetlenek a washingtoni csúcstól és annak várható következményeitől. Az Egyesült Államok alapjában véve sikeres gazdasági fejlődés után érkezett el az 1988-as elnökválasztási évhez. Elképzelhető, hogy az életszínvonal alakulása szempontjából a legszélesebb tömegek 1988-ban még nem fogják érezni a gazdaság mélyén megbúvó problémákat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a gondok nem léteznek. A legkomolyabb erőfeszítések ellenére, sem sikerült csökkenteni az amerikai fizetési és külkereskedelmi mérleg hiányát. Ez előbb-utóbb olyan gazdasági intézkedésekhez kell, hogy vezessen, amelyek már az életszínvonalat, a reálbért és az általános létfeltételeket is befolyásolhatják. Ráadásul az amerikai fizetési mérleg deficitje komoly feszültségeket okoz az Egyesült Államok és szövetségesei kapcsolatában. Az elnökválasztás éve Reagan elnöknek — gyökeresen más okból és helyzetben, mint Gorbacsovnak — így ugyancsak szüksége volt arra a sikerre, amelyet a washingtoni csúcstalálkozó jelentett. Ez jó időre hát-, térbe szorította a közvélemény szemében a súlyos gazdasági problémákat. Döntő fontosságú belpolitikai „mellékterméke” pedig az volt, hogy az elnökválasztás évében megerősítette a jelenleg is hatalmon lévő köz- társasági párt, a republikánusok esélyeit. Mindez közvetlenül befolyásolja azt a kérdést, amely 1988-ban időrendben elsőként jelentkezik majd: a Washingtonban aláírt leszerelési megállapodás jóváhagyását az amerikai törvényhozás részéről. Reagan elnök egyértelműen elkötelezte magát a jóváhagyás, a ratifikálás minél gyorsabb és minél simább lebonyolítása mellett. A republikánusok két, pillanatnyilag legesélyesebb elnökjelöltje, Bush alelnök és Dole szenátor, a szenátus köztársaságpárti csoportjának vezetője hasonlóképpen nyilatkozott. A demokraták, a dolog természeténél fogva, nincsenek abban a helyzetben, hogy ellenezzék a jóváhagyást. Ezért a ratifikálás szélsőjobboldali kongresszusi ellenfelei fokozatosan elszigetelődnek és valószínűnek látszik, hogy áprilisig az amerikai törvényhozás jóváhagyja a szerződést. Genf: új utasítások Ezt követően kerül sor Reagan amerikai elnök moszkvai látogatására, amely az esztendő talán legfontosabb eseményévé válhat. A január végén újra összeülő genfi és bécsi értekezlet szovjet és amerikai küldöttségei ugyanis az év első napjaiban új utasításokat kapnak kormányaiktól. A genfi konferenciának adott utasítás elveiben már megállapodás történt. Ennek lényege az, hogy elő kell készíteni a hadászati (tehát az 5000 kilométernél nagyobb hatótávolságú) nukleáris fegyverek 50 százalékos csökkentését. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy közben mindkét fél megtartsa az 1972-ben aláírt és a stratégiai védelmi rendszerek számát korlátozó ABM- szerződést. Sőt, úgy, hogy bizonyos meghatározott időre (alighanem 7-10 évre) rögzítsék az említett szerződés érvényességét. Ezek az utasítások lehetőséget nyújtanak arra, hogy ibekerüljék az úgynevezett ..csiilagháborús tervvel” kapcsolatos vitákat. Az említett ABM-szerződés ugyanis eleve korlátokat szab a csillagháborús törekvéseknek, miután megtiltja űrvédelmi rendszerek telepítését, sőt a velük folytatott kísérleteket is a tengeren, a levegőben, a világűrben, valamint mozgó földi támaszpontokon. Amennyiben Genfben az amerikai és szovjet küldöttség az új utasítások szellemében sikeresen dolgozik, akkor az Egyesült Államok az ABM-szerződés keretei között tovább folytathatja a csillagháborús kísérleteket, amelyek mellett Reagan elnök elkötelezte magát. Ebben az esetben a csillagháborús terv létezése és az említett kísérletek nem akadályozzák a hadászati rakéták 50 százalékos csökkentéséről létrehozandó megállapodást. A moszkvai csúcs Az 1988-as esztendő egyik legizgalmasabb kérdése, hogy megfelelő tempóban sike- rül-e ennek a rendkívül nehéz kompromisszumnak a létrehozása. A Washingtonban kötött megállapodás szerint ugyanis Reagan elnök 1988 első felében, tehát legkésőbb július 1-ig utazna Moszkvába. A genfi delegációknak tehát erőltetett ütemben kell dolgozniok, ha a várakozásnak megfelelően Moszkvában alá akarják írni a nukleáris korszak sorrendben második tényleges leszerelési egyezményét. Az esztendő második felében erre már aligha kínálkozik új alkalom. Júniustól kezdve az amerikai külpolitikai tevékenység gyakorlatilag megbénul. Pontosabban: minden külpolitikai lépést alárendelnek az elnök- választási küzdelemnek. Ebben a küzdelemben hagyományosan elsősorban belpolitikai, gazdasági, az amerikai lakosság mindennapi életét érintő problémák kapnak döntő szerepet. Ha azonban Reagan elnök Moszkvában július 1-jéig aláírhatja az újabb leszerelési egyezményt — akkor ez gyakorlatilag szinte biztossá teszi a republikánus párt jelöltjének győzelmét az elnök- választásokon. November 4-én tudja majd meg a világ, hogy ki lesz az Egyesült Államok ú; elnöke. Bárki is legyen, tevékenységének első éveit és ezen belül az egész világpolitikai légkört sorsdöntő erővel befolyásolja majd Gorbacsov és Reagan negyedil találkozójának, a moszkva csúcsnak a kimenetele. Azi kell tehát mondanunk, hogj az 1988-as év meghatározc fontosságú napjai Moszkvában játszódnak majd le 198Í nyarán. R. L
