Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-30 / 307. szám
2 Somogyi Néplap 1987. december 30., szerda Biztonsági stratégia BETLEHEMI KARÁCSONY Amikor elindul a Iául na... S/aud-Arábia figyelmeztette Iránt, hogy megfelelő lépéseket fog tenni, amenv- nviben Teherán nem fogadja ei az ENSZ BT július 20-i, az iraki—iráni háború befejezését előirányzó határozatát. A testület hétfőn éjjel elfogadta közös biztonsági stratégiáját, amelynek célja, hogy elejét vegyék az iraki—iráni háború kiszélesedésének. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) csúcs- értekezletének tagjai a biztonsági együttműködés tág kereteit fogadták el. Ebbe beletartozik a hírszerzési információk cseréje, a rendőri és katonai erők közös kiképzése, valamint a kommunikációs rendszerek és parancsnoki struktúrák összhangba hozása. Az 1981-ben létrehozott GCC tagállamainak — Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Omán és Szaúd-Arábia — külügyminiszterei hétfőn éjjel kidolgozták a csúcstalálkozóról várhatóan kedden kiadásra kerülő közös nyilatkozat szövegét. A szaúdi hírügynökség jelentése szerint a közös nyilatkozatban a tagországok A Perzsa (Arab)-öbölben továbbra sem biztonságos a hajózás, ezért az Egyesült Államok lobogójával ellátott kuvaiti tartályhajó előtt amerikai aknaszedők haladnak várhatóan sürgetni fogják Iránt az ENSZ BT határozatának elfogadására, de egyben az ENSZ Biztonsági Tanácsát is kérni fogják arra, hogy valósítsál meg az 598. számú határozatában foglaltakat. (Ez abban az esetben, ha valamelyik háborúzó fél nem fogadná'el a határozatot, kényszerítő lépések meghozatalát irányozza elő. Fahd szaúdi uralkodó a csúcstalálkozón kijelentette, hogy az iraki—iráni háború elhúzódása arra késztetheti a GCC tagállamait, hogy (az Irán fenyegetésével szembeni) védelem céljából külső támogatást kérjenek. Hírek szerint az értekezlet résztvevői megvitatták azt, vajon kérjék-e Egyiptom, az arab világ legnagyobb katonai hatalmának segítségét. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács négynapos csúcstalálkozója tegnap véget ért. Betlehemben az egész éven át készülődnek karácsonyra. Az ünnepek a városka életének és a fő bevételi forrásnak számító idegenforgalomnak nagy napjait jelentik. Ilyenkor zarándokok és turisták tízezrei keresik fel a Születés Templomát, s az előtte látható híres Meghajtó Fát, amely ugyan wem fenyő, de a Szentföldön a Mindenki Karácsonyfájának szerepét tölti be. Az idén azonban minden másképpen volt. Az éjféli misére sor került, igaz páratlan katonai felvonulás és biztonsági intézkedések közepette, de a Betlehembe érkezők száma erősen megcsappant, s a polgármester lemondta a hagyományos karácsonyi fogadást is. Pedig Eliasz Freidzs, a város palesztin elöljárója nem tartozik a PFSZ harcos hívei közé, sőt egyike azoknak, akik az amerikaiak és az izraeliek elképzelései szerint egy arab vagy jordániai küldöttségben a palesztinokat képviselhetnék. A megszállt arab területeken immár hetek óta tartó feszültség azonban r.iem hagyhatta érintetlenül Betlehemet sem ... ENSZ-HATÁROZAT Amikor zúdul a lavina, általában nehéz tettenérni azt a követ, amely elindította. Így van ez a jelenlegi válságszakasszal, amikor visszapergetik az eseményeket. November 29-én egy évfordulóra emlékezett a világ, negyven esztendővel ezelőtt ezen a napon fogadták el az ENSZ közgyűlés alaphatározatát a Palesztinái arab mandátum- terület jövőjéről, vagyis Izrael állam, Arab-Palesztina, s a Jeruzsálem körüli semleges övezet kialakításáról. Ez nem valósult meg, sőt az idén volt húsz esztendeje annak, hogy 1967 júniusában, a harmadik háború következményeként az Arab-Palesz- tinának, s a semleges zónának kijelölt terület teljes egészében izraeli megszállás alá került. A politikai feszültséget tovább fokozta, hogy ugyanebben az időben egy motoros sáskányrepülő szerkezetet igénybe vevő palesztin gerilGary Hart kampánya Egymillió dollárhoz jut az államkasszából Gary Hart, az elnökjelöltségért ismét csatába lépett volt szenátor. Az amerikai törvények értelmében bizonyos feltételek mellett a bejegyzett jelöltek választási hadjáratát általában akkora összeggel támogatják meg, mint amennyit magánerőből összegyűjtöttek. Amikor a szenátor most bejelentette, hogy mégis versenyezni kíván a Demokrata Párt elnökjelöltségéért, közölte, hogy egyelőre sem pénze, sem megfelelő politikai és propaganda-szervezete nincs. Mivel a botrányos szünet egyelőre a többi elnökjelölt táborába kergette a volt szenátor támogatóit, most csak nehezen tudja helyreállítani választási apparátusát — ehhez nyújt segítséget az állami támogatás. , Hartnak már a legközelebbi napokban százezer dollárt ad a kincstár a kampány folytatásához, az egymillió fennmaradó részét folyamatosan fizetik ki számára. T in l rí kontókat :tóiit:iU közi pénzvilágban. A próbál üzletet kötni dollar arlplyainesesi- a nemzet a képen: a párizsi tőzsdén egy ügynök A Nidal-c söpört halálos ítéletei Az Abu Nidal vezette szélsőséges palesztin csoport bejelentette: kivégzett öt olyan személyt, köztük egy nőt, akik a csoport ellen irányuló „titkos akcióban” vettek részt. A Nyugat-Bej - rútban működő nyugati hír- ügynökségi irodáknak eljuttatott nyilatkozatban azt állították, hogy az öt személy a jordán és az izraeli titkosszolgálatok számára dolgozott. Abu Nidalt körözik az Egyesült Államok és több európai ország hatóságai is. Az állítások szerint Líbia támogatását élvező csoportot számos véres akció végrehajtásával vádolják, köztük az 1985 'karácsonyán a római és bécsi repülőtereken elkövetett vérengzésekkel, melyeknek összesen 17 halálos áldozata volt. A csoport még a hetvenes évek elején elszakadt a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet (PFSZ) fő szárnyától, az el-Fatah- tól, de az egész PFSZ-től is. Abu Nida'lt a PFSZ vezetése akkor halálra ítélte. Palc-ztin av-zonyok kérlelik az izraeli katonákat, hogy engedjék szabadon az utóbbi napok tiltakozó akciói során letartóztatott tüntetőket. (Gázai övezet) la Dél-Libanonból „átrepült” Észak-Izraelbe, ott öngyilkos akcióval megtámadott egy tábort, s hat katonát megölt. Ennek nyomán megtorló akciókat hirdettek, izraeli erők nyomultak be Libanon területére, bombáztak paleszti- nok-lakta körzeteket, s a megszállt területeken is, elsősorban a gazai övezetben kitapinthatóan fokozódott a feszültség. (Az Egyiptom és Izrael között a Földközi-tenger partjánál elhelyezkedő sáv ötvenszer nyolc kilométer kiterjedésű, és 650 ezer lakosával egyike a legsűrűbben benépesült körzeteknek. A fiatalság rendkívül nehéz helyzetben tengődik, egyetlen gyakorlati lehetősége, hogy a legpiszkosabb és legrosszabbul fizetett munkát — szemetes, utcatisztító, kőműves segédmunkás — vállalja Izraelben.) GÁZAI ÖSSZETŰZÉSEK December elején megszaporodtak a kisebb tüntetések, mozgolódások, összeszó- lalkozások, s december 9-én az izraeli telepesek lelőttek egy tizenhét éves palesztin diákot. Az általános helyzetképhez az is hozzátartozik, hogy az elmúlt esztendőkben tizennyolc izraeli települést szerveztek, mintegy 2200 résztvevővel, s ezek elfoglalták a gazai terület egy- harmadát. A következő napon egy izraeli katonát megkéseltek Gaza város központjában. Ezután rejtélyes közlekedési baleset következett. Egy izraeli kamion valósággal szétmorzsolt két, palesztin munkásokat szállító kisteherautót, négyen életüket vesztették közülük, tizennégyen megsebesültek. A katonai parancsnokság rutinszerű, sajnálatos balesetet említett, a palesztinok bosz- szúról beszéltek. Az ördögi körben újabb merénylet következett egy izraeli katona ellen, majd rendszeres „hadijelentések” érkeztek. Az egyik oldaton könnygáz, a házak bulldózerrel történő módszeres lerombolása, sor- tüzek — a másikon kövek, vasdorongok, benzines palackok. Az összeütközések, különböző erővel, azóta is tartanak, átterjedtek a Jordán nyugati partjára, és Jeruzsálem óvárosára is. A halálos áldozatok számát a hivatalos izraeli közlések húsz körülire, a palesztin források ennek mintegy háromszorosára teszik; sok száz embert letartóztattak. A londoni Economist szerint „ez még nem felkelés, de mutatja, hogy egy felkelés sem elképzelhetetlen”. A figyelmeztető jelek láttán heves vita bontakozott ki magában Izraelben, a kormánykoalíció két szárnya között különbségek mutatkoztak, s ezeket csak élezi az 1988-as választások köIzraeli katonák kíséretében rázza csengőjét a Télapó a hagyományos éjféli mise előtt, amelyen az izraeli hadsereg rendkívüli biztonsági intézkedései közepette zarándokok ezrei vettek részt. (Betlehem) zeledte. Egy „magánügynek” tűnő lakásszentelő különösképpen olajat öntött a tűzre: Sáron ipari és kereskedelemügyi miniszter (aki ezidáig sem számított hajléktalannak), politikai provokációként Jeruzsálem arab szektorában alakított ki magának egy újabb lakást. Az avatáson megjelent Samir, több Likud-párti miniszter, s a szélsőjobboldal számos képviselője, köztük a Tehija- párti Geula Cohen. Távolmaradtak viszont a munkáspárti miniszterek, s visszautasította a meghívást Teddy Kollek, a város polgármestere. A tüntetések azóta is tartanak Sáron különös költözése ellen. A MEGOLDÁS? A válsággal öt alkalommal foglalkozott a Biztonsági Tanács, majd a konzultációk nyomán határozatban ítélte el a megszállt, területen alkalmazott katonai erőszakot. Az Egyesült Államok nem élt vétójogával s ezzel tizennégy szavazattal, egy tartózkodással érvényes döntés születhetett. Igaz, washingtoni szóvivők igyekeztek „semlegességet” tanúsítani, s mindkét felet az erőszakos cselekményekről való lemondásra bírni, ám izraeli részről így is nehezményezték az amerikai állásfoglalást. Az igazi és tartós megoldást természetesen egy közel-keleti békekonferencia jelentené, ahol a problémák gyökeréhez nyúlnának, a megszállás megszüntetéséhez, a palesztin nemzeti ön- rendelkezés biztosításához, az ENSZ határozatok végrehajtásához. Szó volt erről a washingtoni csúcson, más fórumokon is, de a rendezés aligha látszik közelinek. Pedig más mód nincs, hogyne újuljon fel újra és újra a feszültség a bibliai tájakon. Réti Ervin Hallgat a családirtó ámokfutó Két embert megölt és négyet megsebesített, majd egy túszt foglyul ejtve elbariká- dozta magát egy amerikai kisvárosban egy 47 éves férfi, Gene Simmons, akit a hatóságok előbb „egyszerű” ámokfutónak tartottak. A Russelville-i rendőrfőnök nem is sejtette, hogy az ügy távolról sem ért véget a vadul lövöldöző férfi lefegyverzésével és túszának kiszabadításával. A letartóztatás után az ámokfutó házában ugyanis további öt holttestet találtak: felnőtt lányát és fiát, s azok házas- társait, akiket fejbe lőtt, valamint egy unokát, akit valószínűleg megfojtott egy egyelőre ismeretlennek tartott tettes — minden valószínűség szerint maga Simmons. A rendőrség nem tartja kizártnak, hogy az ügy még ennél is gyászosabb, mivel egyszerűen nem tudják, hol lehet Simmons felesége, három tizenéves gyermeke és egy unokája. Ámokfutásának története a következő: hétfő délelőtt az egyik Russelville-i ügyvédi irodában először lelőtt egy 24 éves titkárnőt, majd egy olajtársaságnál egy férfivel végzett, egyet pedi| megsebesített, további kettő egy boltban talált el pisztolyának lövedéke, s végű egyet megsebesített egy szál lítóüzemnél, ahol régebbel dolgozott. Itt egy nőt is tú szül ejtett, majd bevetti magát a számítógépterem be, ahol végül a rendőrfő nők rábeszélésére adta me; magát. A véres ámokfutá nem tartott tovább fél őrá nál. A családgyilkosság kö rülményeiről és indítékaira semmit sem lehet tudni, mi vei a férfi egy szót sem haj landó beszélni letartóztatás; óta.
