Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
1987. december 24., csütörtök 5 Négy gyermek öt kívánsága Péter társasjátékot szeretne, Melinda is. de ő valami egészen újat. A napokban látta a tévében. Nem tudja, hogyan lehet vele játszani, de nem is az a lényeg. Mónika felnőttes komolysággal csak annyit mond: valami szép könyv lenne jó. S akkor még nem szóltunk a legidősebb Pónya gyerekről, aki a tizenhét évesek motorimádatával leginkább pénzt szeretne a tavaszi gépvásárláshoz, de egy sífelszerelés sem lenne rossz. Hogy mi valósul meg mindebből? Mire ez a cikk megjelenik, már kiderül. Ami azonban már bizonyos: a kaposvári Pónya Ferenc és felesége az idén is valami praktikus ajándékkal, tailán ruhaneművel lepi meg egymást. A négy gyerek mellett nem sok pénz marad egymás ajándékozására, különösen most. hogy a férjem már hónapok óta táppénzen van. A nagyszülőknek is kell Kinyílt egy szép rózsavirág A lemez egyik énekének sora kívánkozik rendhagyó ismertetőnk élére. A betlehemi ének kezdő sorát képletesen használom föl arra, hogy elmondhassam: megjelent olyan hanglemez, amely egy somogyi népzenei együttes kimagasló művészetét reprezentálja. A Zengő együttest többnyire a Somogy Táncegyütesse! égyütt emlegetjük, de több tándjázi rendezvény házigazdájaként is találkozhattunk a fiatal népzenészekkel, akik elismert muzsikusok, ifjú mesterei hangszereiknek. Az, hogy a tánc mellett „nőttek föl", kifejeződik zenéjükben is. A hanglemez úgynevezett „A" oldalán csupa tánctípusra épített dal szólal meg előadásukban. A Dunántúl népzenéje. Somogyi ugrós és csárdás táncmuzsikával köszönti a lemez hallgatóját a Zengő együttes, s ahogy tovább forog a lejátszón; lassú és friss az énekszólista Freppan Csilla. A lemez „B” oldalán kitárul előttünk a Duna-Tisza vidék kapuja, a népzenén keresztül eljutunk a dél- mezőségbe, hallhatunk moldvai csángó dallamokat is. A helyi hagyományok ápolása mellett ügyelnek más vidékek népzenei kincsének megismerésére és bemutatására. Aiepox sa ifotJea jptaAO}! útját; bizonyság rá ez a hanglemez, amely igényességével, művészi hitelességével és a műsor módszeres felépítésével kiemelkedik a többi táncház- és élőnépze- ne-lemez közül. A lemez megjelentetését összefogás segítette. A kiadás költségeihez hozzájárult a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei művelődési központ, a Baranya Megyei Tanács és Művelődési Központ, a siófoki áfész. a Dél-balatoni Kulturális Központ, a megyei KISZ-bi- zottság és úttörőelnökség, a megyei Kiszöv, Csurgó tanácsa és a megyei könyvtár. A felsorolás ezúttal nem fölösleges, hiszen részesei annak, hogy Somogybán „Kinyílt egy szép rózsa virág . ..” Horányi Barna vásárolni valami csekélységet. Drávaszentesen laknak, sajnos, nem mindig tud együtt ünnepelni a család — kesereg Pónyáné. — Pedig az lenne az igazi. Még emlékszem a régi karácsonyokra, amikor mindenki összejött az ünnepre. Nagy családból származom, nekem is van egy ikertestvérem, s rajta kívül még két leánytestvérem. — A szülinapok is nagyon klasszak; háromemeletes tortát szoktunk kapni, alig bírjuk el.fújni a sok gyertyát. Tavaly már 11 világított rajta. De a karácsonyt is nagyon kedveljük. Mindig sok ajándékot kapunk; a legjobban azonban a íenyöíadíszi- lést szeretjük. Régebben Robi díszítette egyedül, de jó néhány éve mi is segítünk. Sok díszünk van. de a legszebbek azok, amelyeket mi készítettünk — mondja Péter, s azt is megvallja: mégis csak a szaloncukor ér a legtöbbet a fán. — Mindig „Ieesszük" a szaloncukrot, pedig rengeteg süteményt is készít anyu. Legjobban a négerlabdát szeretem. Sütésében én is segítek. Nem hagyjuk anyut egyedül dolgozni, megosztjuk a munkát. A fiúk vásárolnak, mi lányok a konyhában segítünk — kotyog közbe Mónika. S megsúgja: lesz meglepetés a szülők számára is. Régóta gyűjtögetik a pénzt, hogy valami szépet adhassanak anyuéknak, és egymásnak is. — A legjobban azt szeretem, mikor körbe álljuk a karácsonyfát és elénekelünk néhány dalt. De jó a képeslapokat is nézegetni ... A legjobb mégis csak az, hogy téli szünet van. Ilyenkor sokat lehet aludni, olvasni, játszani. Csak Pónya anyukának nem lehet lazítani. — Már hetekkel korábban gondolkodom, hogy mit készítsek az ünnepekre. Ahá- nyan vagyunk a családban, annyifélét szeretünk, igyekszem mindenkinek kielégíteni a kívánságát. A kertben szerencsére sok minden megterem, keveset kell a boltban vásárolni. Így is sokba kerül a karácsony. Amit lehet, előre elkészítek, hogy minél több időm maradjon a gyerekekre. Szeretem a karácsonyt, mert béke és boldogság sugárzik ilyenkor otthonunkból ... Horváth Éva Kaposváron érettségizett VILÁGHÍRNEVÉT STRADIV ARINAK KÖSZÖNHETI Dr. Nagyvárt Jó;.s"f neve így talán kevésbé cseng ismerősen a világban, de a dr. Joseph Nagyvury annál ismerősebb. Ö a híres Stra- divari-kutató, sőt a titok megfejtője! Neve mar évekkel ezelőtt bejárta a világsajtót, 1987 nyarán pedig újra a figyelem középpontjába került. Ekkor sikerült végleg pontot tennie a nagy kultúrtörténeti titok végére. A magyar származású amerikai professzor a közelmúltban Szegeden járt szüleinél. Ott beszélgettünk. Előtte azonban elmondta, hogy élete egy jelentős részét Kaposváron töltötte, a Táncsics gimnáziumba járt, édesapja pedig itt volt főépítész. A professzor 1958-ban hagyta el az országot, és hat évvel később Svájcban doktorált Paul Korrer Nobel-di- jas professzornál. Két évvel később az Egyesült Államokban telepedett le. és a texasi egyetemen főleg nuklein- sav-kémiával foglalkozott. — Hogyan jutott eszébe, hogy pályát módosítson és a Stradivari-hegedűk titkának a megfejtésén fáradozzon? — kérdeztem szülei otthonában. — Szó sincs pályamódosításról, legfeljebb arról, hogy már nem olyan intenzitással végzem kémiai kutatásaimat. Ebben segít az egyetem is. mert az utóbbi években hírnevet szereztem az intézetnek az olasz hangszer vizsgálatával. A tudományos kutatások általában nem foglalkoztatják az embereket, őket csak a végeredmény érdekli, Ezért gondoltam, hogy megpróbálok olyasmivel foglalkozni, ami széles tömegeket is izgat, hiszen egy több évszázados kultúrtörténeti rejtély megfejtése szinte mindenkit érdekel. Izgalmas volt számomra például az a kérdés, hogy miért jobbak a eremonai hegedűk, mint a többiek. — Es miért jobbak? — Tudományos magyarázat erről eddig nem született, En is csak- később fogom közreadni, hiszen még frissek az eredményeim. Az azonban már most látható, hogy a fakezelésen kívül — ezt már évekkel ezelőtt megvizsgáltam — a legnagyobb szerepe a lakknak van a csodálatos hangképzésben. Erre eddig is sokan gondoltak. de nem sikerült hozzájutni a mintához és alaposan mikroszkóp alatt analizálni. Kémikusokra ugyanis sehol a világon nem jellemző, hogy ilyennel kössék le az idejüket . .. Nekem is sok fáradságba és pénzbe kerültek effajta kutatásaim. — Gondolom, egyszer majd megtérül ez a hatalmas befektetés, — Bízom benne, de éve! telnek el addig. Jó néhány publikációt, tudományos igényű munkát kell még közreadnom. ehhez pedig sok idő kell. — Miért olyan fontos a lakk? A fáról tudjuk, hogy különleges kezelést igényel. A lakk azonban csak színezés. illetve tartósítás, nem? — Ez nagy tévedés, bár van ilyen szerepe is. A hangokat vegyi anyagokkal befolyásolni lehet. A Stradiva- r,i-féle lakkozás abban a korban nem számított különleAdventi szelek előtt és után SÜTŐ ANDRÁS: SIKASZÓ! FENYÖFORGÁCSOK csárdásra készül mozdulni a lábunk. Napjainkban ugyan divatként is megjelenik a népzene, de a Zengő együttes sikeresen kerüli a divatossá- got, annak veszélyét. Néhány együttes egysíkú hangzású '.énéje aligha kedvelte.ti meg jenei örökségünket, és vitára s készteti a szakembereket a szabados feldolgozás. A verbunk többféle hangszerelésben . hangzik fel az igyüttes előadásában, ezt a lallamot eredetiben a Simonjai prímás, Simon Sándor legedűn játszotta. Ez a dalain előttünk születik újjá. Mutatkozik be többféle színien. Olsvai Imre zenetudós irömmel ismerte föl a lemez ragyszerü értékeit, a borítóján talált ajánlását érdemes ^olvasnunk. Az öttagú együt- es színes zenei egyéniségek- iől áll, olyan fiatalokból, ikik szinte beleszerettek a íépzenébe. Bergics Lajos öbb ősi hangszer megszólal- atója, az együttes vezetője, ki a szomszédos Baranyából árt rendszeresen a somogyi iróbákra. Dr. Zoltán Csaba lőgőn játszik, Csíkvár Gátőr a népzenei hangszerbi- odalomban a legjártasabb alán: dudán, csellón, bőgőn, losszúfurulyán, tamburabrá- sán egyaránt játszik. Mol- :ár Éva nemcsak kitűnő brá- sás, hanem énekhangját is amatoztatja az együttesben; „Adventi szelek fújnak maholnap a Hargitán, menni, menni kéne Sikaszóba.” E mondattal indítja az erdélyi magyarság „tűzfelelőse” egy most megjelent kötetében a Földi asztal, égi szék című írását. A kötet különösen is fontos nekünk, somogyiaknak, mert a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság emblémáját láthatjuk a hátlapján. A társaság kiadói törekvése azért is dicséretes, mert Sütő Andrásnak hét esztendeje nem jelent meg kötete Romániában, s a mostani Sikaszói fenyöforgácsok köszöntő is egyben, hiszen ebben az évben töltötte be az író hatvanadik életévét. Mielőtt azonban a könyvről szólnánk, meg kell fejtenünk a címet. A Libán hegy oldalán — ahol a fenyvesek között hajdan pisztrángban bő patakok csörgedeztek, s ma is a messziről jött rokonok, barátok kedvéért megkockáztatják a tilos pisztrángfogást az itteniek — találjuk Sikaszót. Ügynevezett hétvégi házakat jócskán látunk itt, érkeznek messzibb vidékekről is a pihenni vágyók, vagy a környékbeli borvizes falvakból jönnek föl a parasztik „szénacsinálni”. Sikaszót valamelyest elképzelhetjük, s képzetünket a teljesség kedvéért még elegyíthetjük állandó medveveszéllyel is. Ez azonban csak a látogatóknak furcsa, az ottaniak már megtanultak együtt élni a veszéllyel. A fenyöforgácsok — a cím második fele — pedig azt jelenti, hogy a kötetben található írások a sikaszói szép napok forgácsai, kisebb írások, amelyek nem egyszer alkalmakhoz kapcsolódó gondolatok. Az író így vall róluk: „Könyvecskémet kezébe véve arra gondoljon az olvasó, hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ö azt kérdi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólók erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond embert emberhez közelít”. Sütő András naplójegyzete és cikkei, a mindenkori témától függetlenül is, egyetlen emberi magatartás- és gondolkodásmód megnyilvánulásai. Ha történelemről ír, alkkor is a jelenről beszél, ha a jelenről ad tudósítást, súlyos történelmi tapasztalatok birtokában teszi. Megható és megnyugtató olvasmányok egyszerre ezek az írások. És intelmek is. A fű lehajlik a szélben és megmarad — hangzik a régi bölcs intelem Sütő András megerősítésében. Mindig úgy kell hát cselekednünk, hogy megmaradjunk. Történelmünkben nem is kel! messze menni az írónak példáért, hiszen Bethlen Gábor földjén születtek ezek áz írások. Régi idők „kötéltáncosait” hívja az emlékezet. Amikor a törökök a befogott magyar fiúkat rabságba vetették, nevüket is megváltoztatták, hogy annak emléke ne akadályozza az új hit és új lélek fölvételét. A hódoltató adományaként Husszeinra változott hát a Gergely deák név. Sok év rabsága után, megannyi kétszínűség közepette aztán bizalmas embere lett Gergelyünk a Szultánnak, még levelet is íratott KÖNYVESPOLC vele a gyaur kutyának. Husz- szein bég elöl járt a magyar legyaurozásában, hitelesebben és odaadóbban gyűlölte őket, mint a született törökök. Ám a levélben odacsempészte üzenetként övéinek: „Hadatok el ne oszoljon, török hitinek ne higgyetek . . .” Kötéltáncosnak lenni: siralmas mesterség — összegezi Sütő András. A kötet írásait Ablor.czy László válogatta és- rendezte j sajtó alá. Személyében Sütő András olyan avatott ismerőjét tisztelhetjük, akinek nagy érdemei vannak a jelen kötet megjelenésében is. Az írói életműben való otthonosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ablonczy egy képzelt interjút is készített Sütővel. Ennek okát a következőképpen tünteti föl: „Az író születési évfordulójának esztende jében közölte, hogy interjút nem adhat. Köszöntésére korábbi'beszélgetéseinkből. különféle témákra adott válaszaiból kerekedett ki a jelen mozaik”. Szép és reményes írásokat talál az olvasó Sütő András új kötetében. Varga István gesnek, meri. jószerivel csak olyan keveréket lehetett kapni, mint amilyen az volt. Minden hegedűkészítő mester ilyet használt. Ennek ellenére a eremonai lakkot azóta se tudják utánozni: talán majd most! Egyébként durva, porcelánszerű1 volt és nagyon pattant. A Stradiva- ri-hegedű fájába mint az apró szögek kapaszkodtak j meg ezek a lakkszemcsék ,. . — Elárulná, miből készültek? — Ez még hadd maradjon titok' Először meg kell védeni, majd csak utána adom a világ tudtára. Annyit elárulhatok, hogy kristályporral van tele. — ön tud hegedülni? — Igen. Még Einstein hegedűjén tanultam Zürichben. Ott a híres tudós rokonságával kerültem jó viszonyba, és ők adták kölcsön a hangszert. Nem Stradivari volt. — Nem fáj a foga rá? — Dehogynem! Csak nincs egymillió dollárom. Igaz, a legolcsóbbhoz már 300—400 ezer dollárért is hozzájuthatnék . . . Dr. Joseph Nagyvary megkért.: feltétlenül írjam meg, hogy szívesen gondol vissza Kaposváron töltött diákéveire, és reméli, hamarosan eljut a városba. Temcsi László
