Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
6 Somogyi Néplap 1987. december 24., csütörtök GYERMEKEKNEK A legősibb Az őslénytan kutatói már a felső-kréta időszakból találtak rovarevőemlős-marad- ványokat. Tény tehát, hogy legalább 70—8(i millió éve létez.nek, s így bizonyosan ők a magasabb rendű emlősök legősibb csoportja. Ezeket az állatokat tekinthetjük annak az. alapnak, amelyből a magasabb rendű emlősök a jelenkorig fejlődtek. Már az eocénkorban éltek vakondokok és cickányok, a miocénben sündisznók, amelyeknek a szervezete felépítésében és működésében lényegében nem sokban különböés szétrágni. Állkapcsuk rá- gói/omzata éppen ezért nem erős. A ma élő rovarevők aránylag kis állatok, sőt elmondható. hogy az emlősök között csaknem a legkisebbek. A valamikor földrészünkön nagyobb számban előforduló törpe cickány a legkisebb emlősállatnak számított. Felnőtt korára 7,4—11 cm hosz- szúságúra nő. s ebből jól fejlett farka kb. 3.4 cm-t tesz ki. Afrikában honosak az ormányos cickányfélék. Erősen megnőtt hátsó lábukkal úgv Weöres Sándor Női a dér, álom jár Női a der, álom jár, hó kering a fák közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is ládd, én is ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó. fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viaszszin, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halványkék árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék. Szirmay Endre zott a tovabbíejlodo utódokétól. Ha a rovarevők olyan nagyra nőnének, mint például a medve, az oroszlán, vagy a tigris, és úgy elszaporodnának. mint ma az ormányos cickányok, valószínű, hogy minden élő állatot kipusztítanának. felfalnának. Ha csak az állkapcsukat képzeljük el oroszláni méretekre felnagyítva, félelmetes képet kapunk. Bár a metszőfogaik száma változó, rendszerint az alsó és a felső állkapocs mindkét oldalán 3—3, összesen tehát 12 található belőlük: egy tucat erős, hegyes tőr. Különösen a legkülsők fejlettek és erősek. A metszőfogak mellett fönn és lenn mindenütt egy- egv gyengébb, hegyes szemfog nő. Ezekhez teljesen hasonlók a kúp alakú előzáp- fogak, amelyek zárt sort alkotnak alul és felül mindkét oldalon. A rovarevőknek 30 —44 foguk van. Hegyes fogaikkal megfogják a zsákmányt. keresztülfúrják azt. de nem képesek feldarabolni ugrálnák tova, mint u sivatagi ugró egerek, egyébként azonban jellegzetes rovarevők. A rovarevők hosszú orra ennél az állatnál különösen fejlett; ormányszerűen megnyúlt, s ezt a külső vonásukat viselik nevükben is. Néhány fajnak szabadon kiálló, lebenyekkel nagyobbí- tott füle van. Nyugat-Afri- kában élnek a vadcickány- félék, Dél-Aírikában pedig az aranyvakondfélék. Észak- Amerikának is megvannak a rovarevőik. Érdekes viszont, hogy sem Ausztráliában, sem Dél-Amerikában nem találtak rovarevő ősmaradványokat. Ezt a két földrészt _ ugyanis megszállták annak idején az erszényesek, amelyek még a többi földrésztől való elkülönülése előtt elérték e tájakat. Ügy látszik viszont, hogy a rovarevők nem jutottak el ide. * * * Képünkön: elefántorrú cickány. Egész Afrikában elterjedt, nagy fajgazdaságban A termeszeket pusztítja, s ezzel jelentős hasznot hajt. Csillagkép Nagypapi. nagypapi mondd csak van-e a csillagnak lába mért száll oly magasan mindig jobb lenne, ha köztünk járna! Nagymami, nagymami látod néha a csillag is fáradt lefogja szemét az árnyék fényéből a bánat árad! Nagypapi, nagypapi tudd meg elmegyek csillagnak én is nincs szárnyam, de az még nem baj futok a tejúton végig! Robin és a láthatatlanok A sziklakért mögött haragoszöld vadszederbokrok nőttek; arrébb harangszirom- hullató seregnyi gyöngyvirág. Keskeny, köves ösvény bátortalankodik az erdő felé, amelynek szélén rőt törzsű, sudár és hallgatag fenyők vigyáznak furcsa árnyakat . . . Mohos, nagy szikla a lak sűrűjében. Nem messze tenyérnyi kis rét — „tündértánc" helye . . . Holdfény villan kőrisfák lombján ; a fű fölött könnyű ködpára lebeg . . . Torun tizenkét éves. A titokzatos erdőtől pár lépésnyire — mint minden évben — a régi házban tölti most is a nyarat. Távol a várostól, a hegyek között. Ez a nyár azonban másképp kezdődik, mint a többi. A svéd kislány is megváltozott. Most nincs mellette Asa, a régi pajtás; ő maga pedig valami érdekes, meseszerű kalandra vágyik. S Robin Hood 'esz a varázslatos erdő fái között. Útjain manókkal, furcsa erdei lényekkel találkozik. Barátja Kála. a tündérfiú; és közösen mentik meg a Halhatatlanok Erdejét. . . Álmok játszanak benne tűnő érzelmekkel, s mégis valóságos. mint a nyár reggeli harmat — erdei tisztások füvén. Ingrid Edelfeldt kedves szép. izgalmas, igazi északi meseregényét Tótfalusi István fordításában jelentette meg a Móra Könyvkiadó. A meseszövéshez hű. finom rajINGRID KDEI.lTJ.m Robin és a láthatatlanok zok a kaposvári Gyorfi András kezemunkáját dicsérik. K. F. Van nekem egy barátom, zöldfényű lámpást lóbál esténként, s elmagyarázza az augusztusi esték eltévedt vándorainak, hogy merre vegyék az utat hazafelé. Aki még ebből sem találta volna ki, annak elárulom: a mécsbogár a barátom. Nagyon régen kezdődött ez a barátság. Pöttömnyi voltam, kisebb, sokkal kisebb, mint a mécsbogár. Nem volt lámpásom, és egy estébe nyúló kiránduláson elvétettem az utat. Egyre sűrűbb erdőben botorkáltam. Egyedül a rengetegben, vaksötétben — képzelhetitek, menynyire elkeseredtem. Már majdnem sírtam. Am akkor megpillantottam egy lámpást. Karácsonyi ajándék UGYE, ERDEKES? A jégtől szinte megkülönböztethetetlen jegesmedvék az ultraibolya sugarakban készített felvételeken sokkal sötétebbnek látszanak. Bizonyított tény. hogy a fehér tárgyak visszaverik a fényt. Ám a jegesmedvék teste valamilyen módon a nap minden ultraibolya sugarát képes elnyelni. * * * Egy amerikai természettudós több éves munkája során olyan baktériumokat talált, amelyek rriindig észak felé haladnak. Titkuk csupán annyi, hogy egyfajta természetes iránytűvel rendelkeznek, amely 22—25 magnetit- részecskéből áll. és ez 0,05 mikron nagyságú. Más irányba csak akkor fordulnak, fordulhatnak, ha más mag- netitet választanak ki saját szervezetükben. * * * Akik jól ismerik a méhe- ket, észrevették, hogy csak az azonos virágokat szeretik. Azokat a virágokat, amelyeknek a színe, formája, illata más, nem veszik figyelembe. Mi ennek a magyarázata? Kari von Frisch német biológus már 1910-ben kísérleteivel kimutatta azt, hogy a méheknek kitűnő az emlékezőtehetségük, és hogy táncukat kommunikációs eszközként, úgynevezett táncnyelvként használják. * * * Azt minden ornitológus tudja, hogy a szirti sas a zergék legveszedelmesebb ellensége. A feltételezés tehát az, hogy ha valahol kipusztítják a szirti sasokat, megszaporodnak a zergék. Nos. ezt cselekedték az NDK-beli erdészek is az ország egyik területén. Ám mi történt? nem szaporodtak a zergék, mert a zergerüh alaposan megtizedelte őket. Rájöttek, hogy a szirti sasok csak a rühös zergéket fogják el — és fogyasztják el jó étvágy- gyal. Kockák • r ▲ n (D \ ■ (D 1 © n © A négy megszámozott kocka egyikének kiterített alaprajza is látható. Meg tudjátok-e mondani, melyiké a négy közül? (A helyes választ megtaláljátok a 15. oldalon.) KARÁCSONYRA ÉDESANYÁMNAK Ki vagy Te nekem . . .? Mint hűs pataknak a völgy, Mint sivatagnak az ár, Forró nyárban hűs fuvallat, Mint zöldbe omló határ, Mint fehérbélű új cipó, Mint a virágok illata, Mint madárnak a szárnyalás, Mint fűszálak harmata. Mint holdas éjben a csillagok, Mint havazás függönyén a nyár, Mint út, mely a csúcsokra vezet, Mint szerető szív, mely mindig vár. Minden ami szép, Minden ami jó, Én úgy érzem ÉDESANYÁM, Hozzád hasonlítható. Szarka Zoltán . tanuló Kaposvár A LÁMPÁS Olyan sötét volt, hogy nem tudhattam, hol világít — fa tetején-e vagy bokrok tövén. — Jó estét — mondta valaki nagyon barátságosan —; gyere közelebb, és mesélj: honnan, merre! Mondjam-e, még jobban megrémültem. De mivel a zöldfényű lámpás gazaaja kedvesen hívogatott — mentem, s már örülhettem is a szerencsének. Nem ok nélkül ám! A lámpást lóbáló bogár — mert az volt az — malac- lopója, de még cilinderkalapja alá is befértem volna. A malaclopót választottam, ám csak azért is, mert tudtam: ha csak egy gomblyuk is begombolatlanul marad, kileshetek rajta. Szerencsém volt ebben is. Es elmondom, hogy mit láttam, mert úgysem találnátok ki. Mentünk, mendegéltünk, és a mécsbogár többször is elbotlott a keskeny erdei ösvényre hajló fűszálakban. De a lámpása nem aludt ki. A fénykörében láttam meg a baglyot és az éjjeli pávaszemet, meg a denevért is. Mintha kerestek volna valamit . . . Talán a hazafelé vezető utat, mint én? De erről nem bizonyosodhattam meg, mert a mécsbogár egészen hazáig kísért. Addigra meg úgy elfáradtam, hogy rögtön el is aludtam a dióhéjba vetett ágyamban .. . No, de álom ide, álom oda a mécsbogár lett a legjobb barátom. Néha meg is hív és megengedi, hogy följebb csavarjam lámpásában u lángot... Es most már azi is elárulom, hogy olyankoi találjuk ki a szebbnél szebb meséket. Es találgatjuk, hogx tetszenek-e majd nektek gyerekeknek. Vallató Géza
