Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
4 Somogyi Néplap 1987. december 24., csütörtök Kultúránk követei Berlinben 75 féle szert készítenek Tárlatok, filmek, hangversenyek Népszerűek Berlinben a Magyar Kultúra Házának filmbemutatói is. Ezeknek gondozása Forral György igazgatóhelyettes feladatai közé tartozik. — Elsősorban azokat a filmeket vetítjük le, amelyeket az NDK nem vett át forgalmazásra — mondta Forrai György. — Havonta egy hangbemondásos premier-vetítést tartunk. A filmtárunkban mintegy 85 film van. a Valahol Európában címűtől kezdve egészen napjaink jeles alkotásaiig. A tárnak az a feladata, hogy az NDK filmklubjait ellássa. A játékfilmek mellett kétszáz rövidfilmünk is van. közülük válogathatnak az érdeklődők. Szívesen igénybe veszik ezt a szolgáltatást. A magyar filmélet bemutatása kapcsán számos magyar rendező is szerepelt már nálunk; portréjukat elsősorban filmjeik sorozatos bemutatásával rajzolták meg. Ilyenkor a nagy berlini mozik is bekapcsolódnak a vetítésekbe. így ismerkedhettek meg a keletnémetek Fábri Zoltán alkotásaival; a közeli jövőben Jancsó Miklós, illetve Makk Károly műveit tekinthették meg. Kulturális életünk népszerűsítésébe bekapcsolódott már a videotechnika is. Nemrégiben mutatták be hangbemondással a Csirkefejet, de megvan videofelvételen klasszikus irodalmunk számos alkotása, például a Bánk bán. Az ember tragédiája, a Mózes ... Ottjártamkor éppen a Széplányokat vetítették, s A rendezők: Szuhay Péter és Szolnoki Vera már két héttel előbb elfogytak a jegyek Mészáros Márta Napló gyermekeimnek I— II. című filmjére. A napi sajtó meglehetősen keveset ír a magyar filmekről, óm a szaklapok annál rendszeresebben. Hat egyenruhás egy családban Péterfai Ferencné belegi lakosnak emlékezetes marad ez az év: a Honvédelmi Minisztériumtól megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Nyolc gyermeket nevelt föl. Az öt fiú közül kettő rendőr, egy munkásőr és egy a sorkatonai szolgálatát tölti. A legfiatalabb 22 éves, a legidősebb 37. — Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, mindig azt kérdezték a szomszédok, hogyan bírok velük. Azt gondolták, ilyen népes családban szüntelenül napirenden van a fegyelmezés. Pedig — és ezt nemcsak az évek múltával látom így — sosem volt különösebb gondom a gyerekneveléssel. Ferenc szeretett barkácsolni, vonzották a gépek, műszerek. többnyire ezekkel a csöndes elfoglaltságokkal töltötte az idejét. Ma mezőgazdasági szakoktató Csurgón. Továbbra is tanul. Gödöllőre jár. Hosszú évek óta munkásőr, alegységparancs- noki megbízatása van. László hasonló érdeklődésű. Gyerekkorában sokat szerelge- tett. Mindent, amihez csak hozzáfért. Felnőttként a rendőri pályát választotta, évek óta körzeti megbízott, József is rendőr lett. Gyerekként sokat kalandozott, érdekelte a szűkebb és tá- gabb környezete, általában csintalanabb volt a testvéreinél. Zoltán jelenleg katona. Az eredeti szakmája szobafestő. kedvenc elfoglaltsága a mozi. Az ötödik fiú. István nem egyenruhás. Az osztopáni termelőszövetkezetben dolgozik. Két szakmája szerint esztergályosként és sofőrként egyaránt igénybe veszik. — A faluban biztosan feltűnést kelt. amikor az egyenruhás fiúk hazalátogatnak. — Már nem olyan nagy szenzáció. Eleinte sokan kérdezgették, hogy miért hagyták ott a szakmájukat. Mert valamennyiüknek van szakmája. Mezőgazdasági gépszerelő. kovács, esztergályos, szobafestő is van közöttük, nem egy fiamnak több szakmája van. Nagyon komolyan vettem és arra nógattam őket: legyen szakmájuk. A többi, a pályaválasztás már tőlük függött. Az egyenruhás-foglalkozásokat maguktól választották. És amint itthon elmondják, nem bánták meg. Sok a munkájuk, de jó a közérzetük, s nekem ez a legfontosabb. — A fiúk már biztosan nem vállalják, hogy annyi gyerekük legyen, mint a szüleiknek... — Azért nem maradnak szégyenben. László, Ferenc és István házasságából is két-két gyermek született. Érdekes, hogy mindhárom egy-egy fiú és egy-egy lány édesapja. Mintha összebeszéltek volna. József csak egy éve nős, neki még nincs gyereke. A lányok is házasságot kötöttek már: Gizellának, Teréznek és Margitnak is két-két gyermeke van. Ha az egyenruhásokat nézzük, újabb érdekesség, hogy Gizella és Margit férje vasutas, tehát ők is egyenruhát hordanak. — Milyen gyakran szokott összejönni a család? — Nagyon ritkán. Mindenki dolgozik, mindenki elfoglalt. Ha búcsúmulatság van, vagy ha valaki gyengélkedik, akkor szoktuk látni egymást. A férjem már néha abba betegszik bele, hogy nincs az a nagy nyüzsgés. amit megszokott. Á faluban lakó két lányunk gyakran ellátogat hozzánk, az unokák még gyakrabban, de mi ahhoz szoktunk hozzá. hogy mindig zajos a ház. Talán karácsonykor ismét a régi zsibongás lesz nálunk. Bár azt hiszem, valamennyien akkor sem tudunk összejönni. Egyik nap az egvik gyerekem családja látogat el hozzánk, másik nap a másik. Akkor igazán meleg hangulatú az ünnep számomra, ha itt vannak, és beszélnek önmagukról, családjukról. munkájukról. Kovács Gyula C-VITAMIN GYÁR A LABORATÓRIUMBAN Szólni kell még a ház nyújtotta zenei csemegékről. Volt már itt koncertje Kocsis Zoltánnak, Ránki Dezsőnek, Jandó Jenőnek, Or- czay Csabának és Perényi Miklósnak. A fiatal német művészek pedig a Magyar Kultúra Házában pódiumlehetőséget kapnak. Jó kapcsolatuk alakult ki Weimar- ral, ahol jövőre Liszt Fe- renc-kollokviumot rendeznek. A weimari Liszt-versenyek győztesei ugyancsak fellépnek a házban. A berlini művészeti szaklapok számon tartják azokat a kiállításokat, amelyeket a kulturális intézet rendez. — Van olyan tárlatunk — mondta Szolnoki Vera, a kiállítások szervezője —, amely elsősorban a szakmát, és van olyan is, amely inkább a nagyközönséget érdekli. Nagy sikere volt a Vasarely-bemutatónak és a hétszázötven éves berlini jubileumra készült magyar Bauhaus-fotósok című kiállításnak. Az itteni művészeti akadémiával közösen bemutattuk, a 20-as évek konstruktivizmusáról összeállított anyagunkat, ebben szó esett Kassák Lajos irodalmi munkásságáról is. Egymást követik tehát a vonzó események a berlini Magyar Kultúra Házában. A ház munkatársai mindenesetre leghőbb kívánságukként azt említették, csak hó vagy eső ife legyen, mert bizony beázik az amúgy szép intézmény. Nemrégiben esernyőt tartott a feje fölé egy kiállításmegnyitás közönsége. S bár ígéret van a beázások megszüntetésére, az még mihdig várat magára. Reméljük, az új esztendőre szóló jókívánságok közül elsősorban ez teljesül. Körmendi Zsuzsa öngyógyításra hajlamos nemzet vagyunk, s ez — sajnos — gyógyszerfogyasztásunkon is meglátszik. — Hosszú évek tapasztalata, hogy ősztől kora tavaszig hosszú sorok kígyóznak a patikákban — mondta Jakab Pál főgyógyszerész, a gyógyszertári központ igazgatóhelyettese. Ez azonban nem ér váratlanul bennünket. Különös gonddal készülünk a hideg évszakokra, amikor a meghűlések az átlagosnál gyakoribbak és gyógyszerekből is több fogy. Előírás, hogy 140 napra szükséges gyógyszert állandóan tartalékolni kell. Ezt néhány éve sikerült 160-ra növelnünk. A raktárból a megve 68 gyógyszertárába szállítják az alapanyagokat, a gyári gyógyszereket, és a központ saját készítésű termékeit. A létfontosságú gyógyszerekből jelenleg nincs hiány, néhány tőkés importból származó készítmény szállítása azonban akadozik. — A magyar gyógyszer- gyártás függ a tőkés importtól, így néha előfordulnak kisebb hiányok. Az ipar szakaszosan gyártja a termékeket, nekünk viszont folyamatosan kell ellátni gyógyszertárainkat. A hiányt néhány termék esetében saját készítésű gyógyszerekkel pótoljuk. Ezeket a hivatalos szabványoknak megfelelően szigorú ellenőrzéssel és szakfelügyelettel végezzük. A laboratóriumokban keverő, szárító, tablettázógé- pek, hatalmas üvegek, feldolgozásra váró és már kész termékek. A keverőgép igazi kincs. Nemcsak kever, hanem aprít is, így alkalmas a megfelelő szemcsék előállítására. A tablettázógép végső formába önti a gyógyszert, akár a gyógyszertárakba is szállíthatnák az innen lekerült terméket. — Fölkészülve a télre, C- vitamint is gyűl tünk — hallottam Szücsné dr. Csutoras Katalintól, a laboratórium vezetőjétől. — Új termék ez: egy a 75 féle gyógyszer közül," amelyet saját laboratóriumunkban állítunk elő. A gvógyszerkészítés mellett kutatómunkát is végzünk: a nyújtott hatású gyógyszerek vizsgálata után jelenleg állatgyógyászati kísérleteken dolgozunk. A központ állatok számára is forgalmaz gyógyszereket és végez ilyen irányú kutatásokat. A legújabb a vaspaszta: a mesterséges körülmények között élő kismalacoknál segíti a természetes környezet nyújtotta táplálékok pótlását. A sokféle új állatgyógyszer mellett ott van a polcokon a patazsír és a tőgy- krém is. Hosszú évek kutató-, fejlesztőmunkájának eredményeképpen nem kerülnek már vágóhídra a „köhögős”, asztmás lovak. Korábban még a versenylovak gyógyítását sem tudták megoldani, ha hiányoztak a külföldi szerek. Ezeket hatásosan pótolja az újonnan kifejlesztett orvosság. A kutatások tovább folynak. Örömre akkor . volna okunk, ha sohasem lenne szükség ezekre a gyógyszerekre. H. É. w Állatorvos épitészfamiliából Egy komondorral kezdődött — Apámnak sok mestersége volt — kezdte elbeszélését az aranydiplomás állatorvos. — Építészfamília volt a miénk, nagyapa egyetemre küldte a gyerekeit, de az én apám megmakacsolta magát, nem akart tanulni. Büntetése az volt, hogy mégiscsak iskolapadba kényszerült. Egy diploma helyett négy szakmát kellett szereznie. Ács, kőműves és asztalosmester lett. majd MÁV műszaki tiszt, főpályamester Székesfehérváron. Jellemző még a Fábián családra, hogy majd mindegyik tagja értett a zenéhez, játszott valamilyen hangszeren. A házi muzsikálás nálunk megszokott program volt. A történet későbbi részeit a tömör családrajz jól megvilágítja, ám még mindig tisztázatlan: zeneértő műszaki emberek közelségéből hogyan került az 1909-ben Adonyban született Fábián Imre az állatorvosi pályára. Ö már előrébb jár az időben, én pánvvát vetek, s a gyerekkor cövekéhez kötöm. Erre fölnevet: — Nagyon egyszerű az. Adonyban volt egy komondor. Hároméves koromban úgy tettem, hogy egy kanál nekem, egy kanál neki. Azután ráfeküdtem a kutyára, és aludtam. Amíg tartott a délutáni álmom, addig a hatalmas nyájőrző meg sem rezzent. Ez a barátság mindent eldöntött. Egyébként meg érvényesült az általános családi szabály: tanuljon mindenki. Gimnazista lettem. Apám akkor mór Fonyódon szolgált, így kerültem a kaposvári Somssich gimnáziumba, majd ajánlólevélnek számító érettségijével Budapestre az állatorvosi egyetemre. 1936-ban kaptam meg a diplomámat, A komondor miatt történt... Szemét le nem veszi rólam, úgyhogy pislogni kényszerülök. Nem mosolyog, mégis sugárzik belőle a kissé kárörvendő vidámság. Kiolvasom a néma pillanatból, amit gondol: „No öcs- kös, nesze neked. Beállítasz, faggatsz, filozofikus szavakat vársz az indíttatásról, mélységes bölcsességeket a hivatásról, azután kapsz egy komondort." Ez kijárt, amiért megszakítottam a gondolat fonalát. Mert épp a zenénél tartott, amelybe nem illendő beleszólni. — A gimnáziumban zenekarunk volt, de szólóénekesként is fölléptem az énekkarral. Az egyetemen is zenéltünk. Harmincötben egy dalomat a rádió is bemutatta. Jóval később első hegedűse voltam a balatonboglá- ri kis szimfonikus zenekarnak. Együtt muzsikált akkor a vasúti krampácsoló és az egyetemi tanár. És sokan hallgatták szívesen a zenénket, akkor is, ha néha valaki falsot fogott. „Védd magad! Vívjunk egy kicsit! Kedvem van hozzá." Ezt mondja megint szavak nélkül a szenvtelennek álcázott arcán átütő játékkedv. — Kihagyott valamit. Harminchattól hatvanhétig. Harmincegy év zene nélkül? — Fenéket. Zenével. Leginkább csinnadrattával. De azt nem én csináltam. Bogláron kezdtem az állatorvosi pályát, negyvenben körállatorvos lettem. De akkor már mind sűrűbben hívták be katonának a hozzám hasonló korúakat. Nekem negyvenkettőben kellett bevonulnom. Azután rövid szünettel negyvennégyben újra. S negyvenhétben jöttem haza. Az életemet a zene mentette meg, egybefonódva az állatorvosi tudománnyal. Hártyavékony papírra írt, csak nagyítóval olvasható kottákat vesz elő. S közben kikerekedik a szóból a hadifogolytábor énekkarának s házi zeneszerzőjének keservesen felemelő története. A fronton embert — „ellenséget" is — gyógyító állatorvos kínlódása. — Tudták, akiket kezelt, hogy nem humánorvosra bízták magukat? — Tudták. A magyarok és az oroszok is. De hát ott nem jött a mentő ... Doktornak hívtak, és kész. Avagy vracs-nak, pedig az oroszban külön szó jelöli az állatgy ógvászt.. — Negyvenben született a fiam. negyvenháromban a lányom. Szudétanémet volt a feleségem, de hamar magyarrá lett. ök vártak haza. Itthon nem volt időm rá, hogy sebeimet nyalogassam. Azonnal dolgozni kellett. A háború nemcsak az embereket viselte meg . . . Én vagyok a fonyódi járás egyetlen főállatorvosa. Komoly rang mi?! — tér visz- sza önmagát sem kímélő, csipkelődő kedve. — Az történt, hogv 1050\ ben létesítették ezt a funkciót, s a járások megszüntetéséig maradt fenn. Végigcsináltam. Jól tette-e a dolgát? Erről nem ö beszélt, hanem hivatalos iratokból olvastam ki: kitüntetések indoklásából. Dr. Fábián Imre járási főállatorvosként 1957-ben munkatársaival együtt négv hónap alatt fékezte meg a fertőző sertésbénulás-jár- vánvt. Másutt is felütötte fejét ez a szörnyű vész, a Muraközben négy év kellett a leküzdéséhez — Akkoriban naponta száguldoztak minisztériumi autók a járásban. Borzasztó veszély fenyegetett. Egyszer nyakig sárosán az esőben bemotoroztam ma hivatalom udvarába, s úgy mocskosán mondtam a többieknek, hogy mi a következő teendő. Kérdezték is a minisztériumiak: „Ki ez?” Ki lenne? Hát a főállatorvos. No. azért meséltem el az esetet, mert máig is szívesen emlékszem az első autómra. Moszkvics volt. A motoros-eset után kaptam meg, soron kívül. Alig bírtam kifizetni. De nagyon örültem neki. Most Trabantom van. — Nyugdíjas-autó. — Az. — Mivel telnek most aj napok? — Dolgozgatok. Járok húst vizsgálni. Publikálok a szaklapokban. Nem praktizálok. mert az tilos. Az ismerősök kutyáját, macskáját azért meggyógyítom. De egyébként betartom a szabályokat. öt évig egyedül voltam. 77-ben újra megnősültem. A háború előtt szerettem vadászni, de amióta béke van, nem fogtam puskát. Pedig jó hobbi volna Jókat tudna róla írni. mi? Olvassa Fekete Istvánt. Én is azt teszem. I.uthár Pétéi
