Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
1987. december 24., csütörtök Somogyi Néplap 3 A SOMOGYI TÉESZEKBEN Több a nyugdíjas, mint az aktív dolgozó Főként túlmunka eredményeként Tízmillió tégla terven felül Évzáráshoz közeledve mind gyakrabban hallhatunk arról, milyen gazdálkodási tapasztalatokat — sikereket, kudarcokat — hagynak maguk mögött a somogyi tsz-ek. Kevesebbet tudunk viszont azokról az emberekről, akik a számok alakulásában közvetlenül közreműködtek: akiknek a megélhetése a közös gazdaságok termelési eredményeitől függ. Hányán vannak, milyenek a munkakörülményeik, hol foglalkoztatják őket? Ilyen és hasonló kérdésekre keresett választ a Teszöv, s az összegezés következtetések levonására, gondolkodásra késztet és cselekvést sürget. Nők a munkahelyen Somogy közös gazdaságaiban a tartósan foglalkoztatottak száma meghaladja a 21 600-at (ennél azonban hatezerrel kevesebb az aktív tag); 82 százalékuk fizikai munkát végez, a többiek szellemi foglalkozásúak. Az utóbbi években nem változott a nők aránya, most is 34 százalék, s a kereken 8300 nő 16 százaléka az állattenyésztésben, 25 százaléka a növénytermelésben. 38 százaléka a melléküzem- ágakban, 21 százaléka pedig adminisztratív munkakörben dolgozik. Az arányokból jól látható, hogy a növénytermesztésből a gépek, a növényvédő szerek fokozatosan kiszorították a „gyengébb nemet”. Ez is arra késztette a tée- szeket, hogy az alaptevékenységen kívüli termelés felé forduljanak. Gyarapodott tehát a melléküzemágakban dolgozók száma. A nők élet- és munkakörülményei némiképp javultak, de foglalkoztatási és kereseti lehetőségeik most is gyengébbek a férfiakénál. A nőkre és az idős korúakra a teljes körű foglalkoztatás sem vonatkoztatható egészen. Az időskorúak segítése Ezekben a napokban rendezik meg a téeszek a nyugdíjas-találkozókat. Ebben a hagyományban talán nem is az a legfontosabb, hogy közeledik az év vége, a karácsony táján szokásos ajándékozás, hanem az, hogy a parasztembert mindig is télen lehetett beszélgetésre hívni. Mintegy 25 ezer termelőszövetkezeti nyugdíjas és járadékos van Somogybán. Anyagi helyzetük annak ellenére rosszabb az országos átlagnál, hogy számos intézkedés született körülményeik javítására. A téeszek tisztában vannak ezzel, s idén 6,5 millió forintot fordítanak nyugdíjasaik segélyezésére. Kivételes nyugdíjemelésben mintegy nyolcszázan részesülnek. A rövidesen elkészülő zár- számadási mérleg rovataiban nem szerepel ugyan, de minden gazdaságban tudják: a termelési eredmények mögött ott vannak a szocialista brigádok vállalásai nyomán elért többletteljesítmények. A szocialista munkaverseny — mint mozgósító erő — hatékonyan segítette a feladatok megvalósítását. A szocialista brigádok száma megközelíti a négyszázat, az ezekben tevékenykedőké pedig az ötezret. Az idén az országos gazdálkodási versenyben 35 szövetkezet és három téesztár- sulás, a Teszöv által meghirdetett gabonabetakarítási versenyben 25 téesz 138 kombájnosa vett részt. Az így született teljesítmény sikerélmény az egyénnek, gazdálkodási eredmény az üzemnek. Színházbérlet, üdülőbeutaló Számos községben az tsz- ek támogatásával újraélednek a művelődési körök, a gazdakörök, vagyis azok a fórumok, ahol az emberek gyarapíthatják szakmai és általános műveltségüket. Megyénkben tizennégy népi együttes fenntartását segítik a téeszek. A tavalyinál ugyan kevesebben, de erre a színházi évadra is 530-an váltottak bérletet, a gazdaságok autóbuszokkal viszik színházbérleteseiket a megyeszékhelyre. A tsz-tagok szervezett üdültetése, a résztvevők száma az idén tovább bővült. Budapest történeti, művészeti nevezetességeivel mintegy ezren ismerkedtek azáltal, hogy éltek azokkal a lehetőségekkel, melyeket a fővárosban a Szövetkezetek Házában meghirdetett — kedvezményes — hétvégi programok kínáltak. H. F. Eredményes évet zárt az idén a Somogy—Zala Megyei Téglaipari Vállalat: az 1986. évinél 15 millióval, az erre az évre tervezettnél pedig 10 millióval több téglát gyártottak. Minthogy a •tavalyról „áthozott” készletet is bevonták az idei eladásba, így ebben az évben az értékesítés ezzel meg a gyártási terv túlteljesítésével eléri — kisméretű téglában számolva — a 230 millió darabot. Z accomer János igazgató elmondta: a tizenhárom gyár közül lényegében kettőnek a terv túl teljesítése hozta a már említett szép eredményt: Zala megyében a teskándi gyár a tervezett 43 millió helyett 48 millió, Somogybán a balatonszentgyörgyi 2-es gyár 46 millió helyett 50 millió tégla gyártásával zárja ezt az évet. A gyártást a kereslethez igazították, s az 1987-ben igencsak meghaladta a tavalyit. Túlmunkában, szabadnapokon és ünnepnapokon tartott műszakokkal érték el, illetve érik el ezt a jelentős túlteljesítést a gyárakban; most karácsonykor és szilveszterkor se áll le a termelés. A kereslet idei növekedésének következtében csökken a jövőre „átmenő” készlet: a tavalyi gyártásból mintegy 23 millió tégla gyarapította az idei kínálatot, most viszont ennél lényegesen kevesebbet, 8—10 milliót „visznek át” 1988-ra, de az időjárástól, az útviszonyoktól is függ, hogy az év hátralevő napjaiban még mennyi téglát tudnak elszállítani a gyárakból. A tizenhárom gyár az idén lényegében zökkenő- mentesen üzemelt. Októberben kezdődött és azóta — a folyamatos termelés mellett — zajlik a balatonszentgyörgyi 2-es gyár rekonstrukciója. A 213 millió forint költséggel megvalósuló munka a későbbiekben mindösz- sze rövid ideig tartó leállás „közbeiktatásával” folytatódik, s 1989-ben fejeződik be. Közösségi munkával keresnek pénzt / Darány, Árpád utca 48. Kevés az aktív fiatal A nap mindig korán kezdődik A Finommechanikai Vállalat kaposvári gyáregységében mindaz megtalálható, ami a jó mozgalmi élethez kell: sok fiatal, felkészült vezető. A KISZ-titkárok, élükön Németi Lászlóval, a KISZ-bi- zottság megbízott titkárával, mégsem elégedettek munkájukkal. — 1969. augusztus elsején kezdte meg működését a gyár, s én mint alapító tag jól emlékszem az akkori KISZ- munkára. Sokan voltunk, és nagyon lelkesek. Senkit sem kellett buzdítani, még a valóban komoly és megterhelő munkákra sem, most pedig még a szórakoztató rendezvényekre sem szívesen jönnek el a fiatalok. Akkor rendeztük be a klubot, amelyben ma már a videótól a számítógépig minden megtalálható, csak épp azok hiányoznak, akik használhatnák. — Gyerekcipőben jár még nálunk ez a tevékenység, szeptemberben kezdtük meg a munkát, s a 200 ezer forintos nyereség 40 százalékát — amellyel a KISZ gazdálkodik — igyekszünk a lehető leggazdaságosabban felhasználni — mondja László, s szavaira az öt KISZ-titkár buzgón bólogat. De van hozzáfűznivalójuk is. — Pénzzel, sajnos, semmit nem lehet megoldani; másképp kellene a mozgalom tekintélyét visszaszerezni. Talán a gyökereknél, az általános és a középiskolákban kellenne kezdeni, mert nagyon elgondolkodtató, hogy milyen élményeket szerezhettek ko-_ rabban a diákok, ha ideke- rülésükkor csak a fejüket rázzák, ha tagfelvételről van szó. Ezzel nem az iskolákat akarom szapulm, mert nyilvánvaló: sok egyéb tényezője is van, hogy a KISZ mindinkább elveszti varázsát. Ezek közül a legfontosabbnak talán a szabad idő fölértékelődését tartom. Egyre kevesebb az idejük az embereknek, s nagyon meggondolják, mire használják föl. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy bár mind az öt alapszervezetben igen alacsony az átlagéletkor, mégis sok a családos fiatal. Ez is a mozgalomtól veszi el az időt. S azt is látnunk kell, hogy ebben a rohanó világban egyre kevesebb az igény a beszélgetésre, a baráti közösségek kialakítására. Itt, a gyárban munkaterületenként szerveztük az aLapszerveze- teket, remélve, hogy az együtt töltött munka után a szabad idő közös eltöltésére is nagyobb lesz az igény. Terveink azonban nemigen válnak valóra — kesereg Papp József aki a KISZ- bizottsági teendők ellátása után jelenleg a párt ifjúsági összekötőjeként dolgozik. — Tervei, jó ötletei mindenkinek vannak, a megvalósításban azonban csak kevesen hajlandók részt vállalni. Mindenütt van egy ö-tíz tagú aktív mag, amely folyamatosan dolgozik, a többiek alkalomszerűen, egy-egy program erejéig kapcsolódnak be a mozgalomba. Népszerűek például a videóműsorok; talán mert a gyárban sok a vidéki dolgozó, s otthon szűkös a kulturális lehetőségük. Szerveztünk diszkót is, de igen gyér volt az érdeklődés. Ez talán a mi hibánk is; lehet, hogy nagyobb propagandára lett volna szükség — gyakorol némi önkritikát László Eva, a szerelde KISZ- titkára, ahol a legnagyobb gondot az iskola jelenti. Az üzemrészben dolgozó érettségizett fiatalok többsége technikusi tanfolyamra jár, s ez szinte minden szabadidejüket lefoglalja. Ott sincs azonban jobb helyzet, ahol a tagság többsége megszerezte már a munkakörhöz szükséges végzettséget. A kikészítő-laka- tosüzem KISZ-titkára, Cseh lmréné arról panaszkodik, hogy egyre nehezebb olyan programokat szervezni, amelyre szabadidejéből is szívesen áldoz a tagság. S gondjával nincs egyedül az FMV KISZ-bizottsága, hasonló a helyzet más területeken is. A .bizottság és az alapszervezetek munkáját felsőbb szinten csak dicsérni tudják. A néhány tagú aktív tagság — ha látványos eredményeket nem is — színvonalas munkát végez. Kár, hogy kevesen vannak. H. É. Robi nyurga, mélybarna, hullámos hajú fiú, az ikrek — Józsika és Jutka — szőkék. Ez az utolsó év, hogy reggelente együtt mennek el az iskolába. Robi nyolcadikos, s ha sikerül, jövőre már Barcsra jár autószerelő szakmát tanulni. Az ikrek tízévesek; még távol állnak a „mi legyek ha nagy leszek” döntéstől. Az apa, Valusek József, minden másnap hajnali negyed négykor megy el hazulról és elmúlik este hét óra, mire véget ér számára a nap. Még szerencse, hogy az édesanya nyolcra jár, így elindíthatja a gyerekeket, a családot a naponként megszokott úton. Energikus, talpraesett, semmittevést nem ismerő, nem tűrő asz- szony. — Mondták is már a telepen nem egyszer: „Gizi, te egyszerűen nem tudod befejezni az építkezést”. — Elneveti magát, és mintha magyarázkodnia kellene, bizonygatja, hogy tényleg szükség van még az udvaron valami szilárd burkolatra, mert a szűk portán HŰSÉGGEL Az asztalon a Szovjetunióból hozott szamovár mellett nagy rakás könyv. Czap István néhány hónapja nyugdíjas, és több ideje van az olvasásra. A kaposvári Kossuth Lajos utcai házba az újságok is hamarabb megérkeznek, már reggel korán átböngészi azokat. Volt munkahelyére, a Kaposvári Ruhagyárba azonban bejár: különösen sok most a tennivalója az 1. számú pártalapszervezet- ben, amelynek több mint 25 éve a titkára. — Párttag és párttitkár is a katonaságnál lettem. 1951-ben mint tiszti iskolást vettek föl a pártba és 1962- ben tartalékos katonaként Sopronban kaptam meg a ruhagyáriaktól a táviratot: megválasztottak párttitkárnak. A februári beszámoló taggyűlésig elláttam ezt a tisztséget. Czap István gépészként kezdte a ruhagyárban. Dolgozott a meóban, és volt főművezető. A fejlődés sok fontos szakaszát élte meg a gyárban. — Fontos az export, és ez sok apró tételből tevődik össze: megfeszített munkát, több átállást követelve. Könnyebb gazdaságosan termelni, ha mindenki érti a feladatat. Czap István nyugodtsága, megfontoltsága erény. Véleményére, tapasztalatára kíváncsiak a fiatalok is. — Szerintem a pártszervezetnek nem a gazdasági vezetők helyett kell dolgozni: az elvi irányítás a feladatunk. Ha valamit nem tartunk jónak, akkor ösztönözni kell a gyors és rugalmas változtatásra. — Nem értem meg azokat, akik hamar föladják: a hazaszeretetet sokféleképpen lehet értelmezni, mérni azonban csak azzal lehet, ki hogyan állt helyt a maga helyén. L. G. esős időben szinte lehetetlen koccanás nélkül beállni, meg kiállni a garázsból. — Hiába, hatalmas, nyolcszázhatvan négyszögöles a telek, de mindössze tíz méter nyolcvan centi széles! Egy keskeny, hosszú csík. Tizenöt évvel ezelőtt itt, Darány közepén, szántóföld volt még ez a darab. Az ifjú házas Valusekék, mint annyi sok százezren, az otthon megteremtésével kezdték el a közös életet. — Édesanyáméknál laktunk — emlékezik Giziké —, amit kerestünk, félretehettünk. A szigetvári cipőgyárba jártam dolgozni, Jóska, akinek lakatos a szakmája, a műhelyben volt. — Elég gyenge volt a kereset — jegyzi meg a csendes szavú, ritkán szóló férj. — És mivel nem akadt a faluban megfelelő megvenni való ház, építkezni kellett. Tíz évig tartott, míg elkészült az Árpád utca 48. szám alatti otthon. Lépésről lépésre, részletekben. S közben szaporodott a család. Megszületett Robi, négy év múlva az ikrek. Beépített tetőtér, jó ízléssel berendezett otthon, A betérő idegen bizonyára azt mondaná magában: „itt van mit aprítani a tejbe”. Bizonyos, hogy van, csakhogy a tejet is, az aprítani- valót is Valusekék a szorgalmukkal, két kezük munkájával teremtették elő. — Amíg gyesen voltam a gyerekekkel, disznókat hizlaltam. Három év alatt kétszáznyolcvan hízót adtam le. Aztán elkészült a szaktelep, oda jelentkeztem. Szabó Pista bácsival voltunk Kaposváron, egy tanfolyamon, azóta is a tejházban dolgozom. — Bár a jószág korábban nem állt közel hozzám — mondja Valusek József —, az építkezés miatt, a jobb kereset reményében én is a telepre mentem dolgozni. — Volt értelme a szakma- váltásnak? Megvonja a vállát,' körbe tekint, mintha mutatná: amire vágytak megteremtették maguknak. Felesége ránéz. — Azt mondom, öröm a telepen dolgozni! Jó, összeszokott társaság. Ügy gondolom, nem mindegy senkinek, hogy milyen szívvel megy a munkahelyére! Valahogy úgy vagyok, hogy a legtöbbször eszembe sem jut: most munkába megyek. Egyszerűen jó ott lenni .. . — Pedig az állattenyésztés szigorú folyamatosságot követelő hely ... Bólintanak. — Nekem minden áldott nap végezni kell a munkát, mérni a tejzsírt. Józsinak pedig minden másnap hajnalban kell kezdeni, ha csak a közbeeső napokon nem helyettesít valakit. No, de aki menni akar valamire az életében!? ... Valusekné még hozzáteszi : — Mi még szabadságon vagy üdülni sosem voltunk. Mostanában egyre gyakrabban beszélgetünk arról, hogy jó lenne egy kicsit könnyíteni magunkon. — Azért a gyerekekkel olyan kisebb hétvégi kirándulásokat teszünk. Robi szereti a focimeccseket. — Apja fia. Valamikor ő is futballozott. Most, ha vége a munkának, inkább olvasgat, tévét néz, Valusekné kézimunkázik, de közben — mint aféle örökmozgó nyughatatlan teremtés — töpreng: hogy -fű- kéne az ud- van szilárd burkolatát megcsinálni, mi lesz a holnapi program, merre forduljon a család sorsa. — Hogy mit kívánnék? — kérdez vissza. — Megvan az otthonunk, van három szép gyerekem... Jó egészséget és békességet! Valusek József halkan hozzáteszi: — Igen, ez a legfontosabb. Ha egészség és békesség van, akkor mindenre képes az ember ... Tejesautó dübörög el az úton. A ház előtt megszólal a duda. — A tejesek. Ha itthon vagyunk', az üdvözlés elmaradhatatlan ... Vörös Márta
