Somogyi Néplap, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-02 / 284. szám

1987. december 2., szerda Somogyi Néplap 3 Kétszakmások .. az oktatás szorosabban kapcsolódjék a ter­meléshez, segítse a korszerű eljárások népszerű­sítését, az ahhoz szükséges feltételek megterem­tését, a képzést, az átképzést és a továbbképzést." (A megyei pártbizottság szeptember 2-i határoza­tából.) A termelés szezonális jel­legéből fakadóan a Kapos­vári Cukorgyárban különö­sen fontos — egyebek közt a létszámgazdálkodás ésszerű­ségét meghatározó — válla­lati érdek, hogy minél több legalább kétszakmás dolgo­zójuk legyen, hogy felada­taikat minél kevesebb idénymunkás felvételével oldják meg. A gyárnak 750 állandó dolgozója van, ám, ha nem lennének ilyen sok­oldalú kulcsembereik, az ez­res létszám is kevés lenne. — Ez csak elméletben igaz — mondja Beke István, a gyári szakszervezeti bizott­ság titkára. — Valójában, ha nem lennének tmk-lakato- saink, akik egyben cukorfő­ző mesterek is, vagy mű­szerészeink és irodistáink, akik a „ technikusminősítő után a gyártási részfolyama­tok irányításába is bekap­csolódnak, akár be is zár­hatnánk a gyárkaput. Kép­telenek volnánk ugyanis egyszeriben 3—400 szakem­bert találni. Már csak azért sem, mert például a cukor­ipari szakközépiskola végző­sei közül évente talán ha 2-3 jön hozzánk dolgozni. Végül is nyilvánvaló volt, hogy magunknak kell ten­nünk szakembergondjaink orvoslásáért. Ezért ^szervez­tünk különféle belső szak­munkásképző, -átképző és technikusminősítő tanfo­lyamokat. Ezeken évente át­lagosan 60 dolgozónk sze­rez második szakmát, vagy szakvégzettséget. A szak­szervezeti bizottságok min­denütt a vállalati és egyéni érdekek ütközőpontjában állnak. A képzés és tovább­képzés azonban az a terü­let, ahol e két érdek egybe­esik. Ez esetben harcolnunk sem kell a tanuláshoz nyúj­tott kedvezményekért. Idén 850 ezer forintot fordítot­tunk egyebek közt az okta­tás költségeire, vagy az is­kolapadban ülő dolgozók bérére. Dencsik István 1976 óta mint szobafestő és mázoló dolgozik a gyárban, s most cukorfőzőszakmunkás-tanfo­lyamra jár. — Miért vállalta a tanu­lást? — Főzősegédként a koráb­bi kampányokban is részt vettem. Megszerettem ezt a munkát, s ezért jelentkez­tem. Ilyenkor a bérem is több. — A legtöbben nyilván a nagyobb bért hozzák fel in­dokként — így Dencsik Ist­vánná, aki tavaly végezte el a cukoripari technikusminő­sítőt, s az év nagyobb ré­szében a gyár laboratóriu­mában dolgozik. — Nálam ez csak második szempont volt. Egyszerűen jó részt venni a kampányban. Ilyen­kor minden műszaknak tét­je van, s ez sajátos együvé- tartozást teremt az itt dol­gozók között. A kristályosí­tó berendezést kezelem. Ez fizikai munkának számít, mégis több örömet ad, mint a labormunka. Sipos János arról is be­szélt, amire alighanem tár­sai is gondoltak. — 20 éve dolgozom itt, mint karbantartó lakatos. Hivatásos gépkocsivezetői jogosítványom is van, há­rom éve pedig elvégeztem a cukorfőzőszakmunkás-itanfo- lyamot. Kötődöm a gyár­hoz, s nem akarok innen el­menni. Adódhat azonban olyan helyzet, amikor majd csak az maradhat, aki vál­tani tud, aki sokoldalúbb. Ez a biztonságérzet számomra a 700 forinttal magasabb alapfizetésemnél is többet ér ilyenkor! Juhász István 23 éves tmk- esztergályos, ám őt is a „fő­zőüstök” mellett találtuk. — Eredeti' szakmájában máshol is találna munkát. — Csakhogy nekem ez jobban tetszik. Érdekesebb is, ha az ember nem min­dig ugyanazt csinálja. A cu­koripariba járok — persze a kampány idejére szünetel a tanulás —, s ha végzek, 500 forinttal lesz több a fizeté­sem. A cukorgyári vezetők és dolgozók egyaránt büszkék arra, hogy szakmunkásaik nagyobb része saját nevelé­sük. B. F. A fő cél változatlan IKR a termelés gazdaságos növeléséért Ez évi utolsó ülését Mar­caliban, az ez évtől üzemelő agrokémiai központban tar­totta tegnap a megyei tanács mezőgazdasági bizottsága. A „házigazda” IKR, megyei te­vékenységét a talajerő-gaz­dálkodás helyzetét értékelte a testület. A Bábolnai Ipari Kukori­catermelési Rendszer csak­nem másfél évtizede alakult, akkor kifejezetten a kuko­ricatermelés fellendítése ér­dekében. Ma már tizennégy növény termelését integrál­ják és bővült a partneri kö­rük is. Akkor tizenhárom somogyi és négy zalai nagy­üzem csatlakozott a rendszer balatonkeresztúri egységé­hez, ma 16 somogyi és tizen­öt zalai gazdaság több mint negyvenhat- és félezer hek­tárnyi területén segítik a termelést. Ahogy Semsey László, a termelésszervezési egység ve­zetője mondta tegnap, a fő cél, a terméseredmények gazdaságos növelése kezdet­től változatlan, ám az ehhez vezető út, a módszerek, a szolgáltatások változtak, szé­lesedtek. Azon túl, hogy töb­bek között biztpsítja az IKR a termelési technológiát, a tájkörzetnek megfelelő vető- magvakat, rendszeresen el­végezteti a talajvizsgálatokat az utóbbi években például szervezi az import alkatré­szek hazai gyártását, szervi­zeli a szárítók elektromos berendezéseit, s ahogy Mar­caliban Is történt, partnere­ikkel közösen, folyékonymű- trágyagyártó-üzemeket léte­sített. A gazdaságok igényét, érdekét szolgálta a rendszer azzal, hogy a gépbeszerzés­nél kialakított gépbérleti konstrukcióit megváltoztatta, ma már nyolc forma közül választhatja ki a számára legkedvezőbb beszerzési mó­dot a nagyüzem, és örven­detes az is, hogy a kukorica területére vonatkozó szolgál­tatási díjat felére csökken­tette az IKR. A rendszer somogyi part­nerei valamivel több mint ti­zenegyezer hektáron termel­tek az idén búzát, időjárási okok és természeti csapások miatt az eredmény elmaradt a várakozástól. A külső oko­kon kívül belső üzemi hibák, szakszerűtlenségek is közre­játszottak a sikertelenségben, s a rendszerszervező fontos törekvése, hogy ezeket a jö­vőben megszüntesse. A szak- szerűség növelését szolgálja a művelőnyomos termelés­technika, valamint a folyé­kony műtrágyázás tovább szélesítése. Az IKR kezdettől elsőren­dű feladatának tekintette az új korszerű eszközök meg­ismertetését, elterjesztését. A világbanki gabonaprog­ramban a rendszer segítsé­gével igen jelentős mennyi­ségű, korszerű eszköz került a somogyi partnerüzemek­hez. Sajnálatos tény viszont, hogy a rendszerszervező erő­feszítése ellenére a nagy tel­jesítményű erőgépek kihasz­náltsága nem megfelelő; az éjszakai műszakok elmara­dása végsősoron növeli a gép üzemelési költségeit. Ahogy a tegnapi tanácskozá­son a bizottság megállapítot­ta, üzemi érdek az eszközök kihasználásának fokozása, e célból szükség lenne az erre ösztönző érdekeltség kialakí­tására. Az IKR az üzemek érde­kében egy sor hasznos kez­deményezést tett — hangsú­lyozta összefoglalójában dr. Tóth Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Nagy előnyük, hogy mindenkor lépést tartottak a legkorsze­rűbb technikával. Ezzel együtt van mit javítani mun­kájukon, a partnerekkel va­ló együttműködésen, hogy a kezdetkor megfogalmazott célt, a gazdaságos termelés- növekedést még jobban szol­gálhassák. y. m. Fórum a kaposvári magánkereskedelemről Nyissanak új boltokat Társadalmi vitát szerve­zett a Kaposvári Népi El­lenőrzési Bizottság, a Kisosz megyei szervezete, a városi szakszervezeti bizottság és a népfront városi bizottsá­ga A magánkereskedelem szerepe a város lakosságá­nak ellátásában címmel tegnap a megyeszékhelyen. A vitához az országos vizsgálódás és a hozzá kap­csolódó megyei, valamint vá­rosi népi ellenőri tapaszta­latgyűjtés adott alapot. A közeljövőben a megyei népi ellenőrzési bizottság is na­pirendjére tűzi a magánke­reskedelem helyzetét, úgy­hogy a tegnapi beszélgetés még egy sor adalékot szol­gáltatott a megyei fórum eszmecseréjéhez. Fontos és perifériális kér­dések kerültek szóba teg­nap, úgy, ahogyan ez az ilyen viták esetében általá­ban megtörténik. Az alap­hangot az adta meg, hogy a különböző szervezeteket, il­letve a „csak” önmagukat képviselő beszélgetők több­ször is leszögezték: a ma­gánkereskedelemre szükség van, a becsületesen dolgozó maszekok a megyeszékhely kereskedelmének minőségét emelik. Ezzel együtt elgon­dolkodtató: miért van szük­ség rá, hogy újabb és újabb tanácskozásokon erősítges- sük: igenis, a_ magánvállal­kozás kell nekünk, a becsü­letes ... És így tovább. Ez az örökös bizonygatás ho­vatovább azt az érzetet is keltheti: azért kell nyugtat­gatni a maszekokat, nehogy gyanút fogjanak, mert azért mi mást gondolunk ám. Jobb volna már csak azt hallani: kisiparos, kiskeres­kedő ennyi és ennyi van, s a vizsgálatkor az derült ki róluk, hogy ilyenek, meg amolyanok. Ha az állami vagy a szövetkezeti keres­kedelem képviselői gyűlnek össze, nekik senki sem bi­zonygatja, hogy szükség van rájuk, holott ha bizonygat­ná, igazat szólna ... Több felszólaló mondta el tegnap: még sokkal, sokkal több kereskedőre lenne szükség. Például a Donner- ban, például Toponáron ... Ha maszek, hát legyen ma­szek, de bolt legyen, ahol vásárolni lehet. És ha még többen lesznek a kereske­dők, akkor tán udvariasab­bak is lesznek, mert e té­ren még mindig nincs nagy különbség a különféle szek­torok között. Lópokróc mo­dorú magánkereskedőt épp­úgy találni, mint kedves ál­lamit, s fordítva. Ugyancsak több felszólaló kifogásolta, hogy túl sok a kocsma a városban. Be kell tiltani! — dörögték néhá- nyan. Erre néhány jelenle­vő kocsmáros azt igyekezett bebizonyítani, hogy ő kife­jezetten az alkoholellenes harc jegyében itatja a ven­déget. Nos: valószínű, hogy a tilalmat követelőknek sincs igazuk, de a vendéglős se mesélje, hogy ő a bam­bifogyasztókból él. Rendet a még nagyobb kínálat te­remthet e téren is. Egy virágkereskedő az ut­cai virágárusok száműzését követelte. Magyarán: betil­taná a versenyt, hiszen az egyeduralom neki jól jöve­delmezne. Őrizkedni kellene attól, hogy kívánságát tel­jesítsék. Viszont például le­hetne elé állítani azt a ke­reskedőt, aki szintén föl­szólalt és elmondta: számá­ra egy vastörvény létezik, hogy ott legyen az áru a vevő előtt. Ő nem kívánta, hogy versenytársait távolít­sák el. , Az ellenőrzések során Ka­posváron húsz kereskedő kö­zül kettőt találtak halmo­zottan vétkesnek, s így rossz kereskedőnek. Tizennyolc és még tizennyolc, no meg harmadszor is tizennyolc nyisson üzletet. A kettőktől nyugodtan megválhatnánk. Ezt sugallta a társadalmi vi­ta. S ez bizonyítja azt a fentebb említett igazságot, amelyet fölösleges újra és újra ismételni. L. P. Nőtt az export, csökkent az állatállomány Már csak hetek választa­nak el az év végétől. Van­nak olyan gazdálkodók a megyében, melyek nyugodt magabiztossággal tekinthet­nek az év zárása elé, ám vannak olyanok is, ahol még igen nagy erőfeszítéseket igényel, illetve bizonytalan­nak látszik a célok valóra váltása. Erről tanúskodik a Központi Statisztikai Hiva­tal megyei igazgatóságának háromnegyedévi értékelése. A háromnegyedévi tükör nemcsak a tények összege­zését szolgálja, nagy meg­bízhatósággal lehet követ­keztetni belőle az egész év várható teljesítményeire. A megye szocialista ipa­rának termelése viszonylag kiegyenlítetten, negyed­évenként növekvő arány­ban, meghaladta az előző év azonos időszakának szintjét. Az átlagos kép azonban igen nagy különbségeket takar. Amíg például a szövetkezeti ipar teljesítménye csökkent és kétséges, hogy elérik-e a múlt évi termelést, az álla­mi szektorban az átlagot meghaladó mértékben nőtt a termelés. Az élelmiszer- ipari üzemek is kevesebbet termeltek kilenc hónap alatt, mint tavaly szeptem­berig — ám ágazatonként igen differenciált a kép. Míg a tejipar növelte termelését, a hús-, a konzerv-, a gabo­naiparban és minimális mértékben a sütőiparban is visszaesés tapasztalható. Születtek kimagasló teljesít­mények is, elsősorban a gépipari ágazatban; a hír­adás- és vákuumtechnikai ipar például több mint negy­ven százalékkal haladta túl a tavalyi év azonos idősza­kának szintjét. Figyelemreméltó tény, hogy az iparvállalatok és az ipari szövetkezetek külke­reskedelmi értékesítése több mint tizenkét száza­lékkal meghaladta az egy évvel korábbit, ezen belül is dinamikusabban növeke­dett a nem rubel elszámo­lású export. Tény azonban, hogy a harmadik negyedév­ben némileg visszaesett az első félév lendületesen fej­lődő külkereskedelmi érté­kesítése. Ellentmondásos a megyei székhelyű építőipar három­negyedéves teljesítménye is. Bár összességében az orszá­gos átlagnál mintegy két- szerte nagyobb építési-sze­relési munkát végeztek, de ebben meghatározó a szö­vetkezeti kivitelezők ter­melésbővülése. Romlott a magaisépítő-iipari szervezetek termelése; változó mérték­ben, de emelkedett mindhá­rom mélyépítő vállalat tel­jesítménye. A lakosságot közvetlenül is érintő tény, hogy bár szeptember végén az előző évinél kevesebb la­kás kivitelezése volt folya­matban, az építők előrejel­zése szerint, év végéig a tavalyinál némileg több la­kás átadására számíthatunk. A mezőgazdaságot sorozat­ban sújtó aszály és jégkár kedvezőtlen helyzetet terem­tett. A kalászosok termés- mennyisége elmarad a ter­vezettől, kevés vigasz az, hogy a múlt évinél több gabonát takarítottak be a gazdaságok. Elmarad a múlt évitől a burgonya termelése, és különösen nagy vesztesé­gek mutatkoznak a napra­forgónál. Bár az állatte­nyésztés pozíciója, jövedel­mezősége némileg javult, figyelmeztető jel, hogy az állomány az országos átlag­nál nagyobb mértékben csökkent. Ez a tendencia megmutatkozik a termékér­tékesítésben is, Az év kilenc hónapjára jellemző kereskedelmi for­galomnövekedés bizonyosan folytatódik, sőt talán foko­zódik ezekben a hetekben. Több élelmiszert, élvezeti cikket, ruházati cikket és vegyes iparcikket vásárol­tunk és — az országos át­laghoz hasonlóan — me­gyénkben kevesebb összeget hagytunk a vendéglátóhe­lyeken. Elsősorban a tartós fogyasztási cikkek, az épí­tőanyagok iránt nőtt meg a kereslet olyan mértékben, hogy ezekből mennyiségi és minőségi hiányok keletkez­tek. Ahogy a mindennapjaink­ban, a háromnegyedéves tü­körben is együtt vannak a gondok és az örömök. Sok ezer embert érint, térségünk környezetvédelmét is szol­gálja, hogy tovább javult a közműellátottság megyénk­ben. Év végéig a közüzemi vízhálózatba újabb négy te­lepülést kapcsolnak be, és százhúsz kilométeres hálóza­tot építve, ugyancsak négy település jutott vezetékes gázellátáshoz. ŰJ TEHER­FUVAROZÁSI MŰSZAKI BÁZIS Új műszaki bázist ad­tak át rendeltetésének a Belkereskedelmi Szál­lítási Vállalat pécsi üze­mében. A 70 millió fo­rintból felépített komp­lex szervizállomás fel­avatásával befejeződött a pécsi telephely öt éve kezdődött, két ütemben megvalósult 150 millió forint értékű korszerűsí­tése. A képen: A javító- műhely. (MTI-fotó; Kálmándy Ferenc — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents