Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

2 Somogyi Néplap 1987. november 11., szerda Moszkvai sajtóértekezlet BUDAPEST-BRÜSSZEL Közös érdekeink Már megkezdődött a szov­jet—amerikai csúcstalálko­zó gyakorlati előkészítése. A kapcsolatok rendkívül fele­lősségteljes szakaszukhoz ér­keztek, hiszen a december 7-én kezdődő washingtoni találkozón az összes problé­mát megvitatják, különös tekintettel a leszerelés kér­déseire — hangsúlyozta ked­di sajtóértekezleten Moszk­vában Vlagyimir Petrovsz­kij szovjet külügyminisz­ter-helyettes. Petrovszkij emlékeztetett arra, hogy a közepes és rö- videbb hatótávolságú raké­ták megsemmisítéséről szóló szerződés aláírása mellett a csúcstalálkozón utasításokat dolgoznak ki a Genfben tár­gyaló küldöttségek részére a hadászati támadó fegyverzet 50 százalékos csökkentése, illetőleg ezzel párhuzamosan az ABM-szerződés megszi­lárdítása érdekében. Viktor Karpov, a leszere­lési és fagyverzetkorlátozási főosztály vezetője rámuta­tott, hogy a közepes és rö- videbb hatótávolságú nuk­leáris fegyverek megsemmi­sítését célzó szerződés elő­készítése a befejező szaka­szához érkezett. Az alapdo­kumentum mellett a szak­értők megkezdték a függelé-, kék, mellékletek stb. meg­fogalmazásával kapcsolatos konkrét, gyakorlati munkát. Geraszimov szóvivő ezzel öszefüggésben felhívta a fi­gyelmet arra, hogy Nyuga­ton már most a szerződés megkerülésének előkészíté­sén fáradoznak. Közel-Kelet Petrovszkij — egy kérdés­re válaszolva —• határozot­tan cáfolta, hogy bármiféle változás történt volna a Szovjetunió közel-keleti po­litikájában. — Az ammani arab csúcs kapcsán elterjedt francia sajtóértesülések lég­ből kapottak, minden ala­pot nélkülöznek — hangsú­lyozta. — Most, hogy a figyelem ismét a Közel-Keletre tere­lődött, az alkalmat megra­gadva szeretném megemlíte­ni, hogy különböző híreszte­lések terjedtek el. A napok­ban az egyik francia sajtó­szerv arról adott hírt, hogy a Szovjetunió állítólag meg­változtatta álláspontját a palesztin képviselet kérdését illetően, s hogy erről, úgy­mond, még Sevardnadze szovjet és Peresz izraeli külügyminiszter találkozóján is szó esett. — Petrovszkij mindezt kategorikusan cá­folta és rámutatott: New Yorkban lezajlott külügymi­niszteri tárgyaláson a szov­jet fél határozottan kifejtet­te, hogy a palesztin képvise­let kérdése rendkívül fontos, alapvető kérdés, mivel a pa­lesztinok megfelelő képvise­lete nélkül lehetetlen bizto­sítani a közel-keleti problé­Gyalázat! „Bárki is volt a tettes, bi­zonyos, hogy a lehető legna­gyobb kárt okozta az ír nemzeti ügynek." Ezt az észak-írországi brit fennha­tóság ellen, és Írország nemzeti egységének helyre- állításáért 65 esztendeje küzdő Sinn Fein Mozgalom enniskilleni szervezetének vezetője jelentette ki. Véle­ményével csak egyetérteni lehet. A merénylet szörnyű ké­peit láthattuk a hazai la­pokban, a híradók filmkoc­káin. Szavak aligha adhat­ják vissza a megdöbbentő látványt. Mégis, idézzük fel röviden, mi történt vasár­nap az észak-írországi En­niskillen város főterén. A világháborúkban elesettek hagyományos emléknapját tartották. Kegyeletes meg­emlékezésre gyűltek össze a lakosok. S ekkor hatalmas detonáció rázta meg a teret. A nagy erejű pokolgép ti­zenegy ember életét oltotta ki, hatvanötén megsebesül­tek. Hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkosság történt Eszak-irországban. Tragikus a tizenegy ember halála. S fájók a vak pusztítás követ­kezményei: a robbanás mély sebet ejtett a hősök emlé­kének áldozó, már amúgy is sokat szenvedett írek lel­kén, az ügyükben véghez­vitt rombolás alig felmérhe­tő. Nagy-Britanniában és Ír­országban felekezeti és párt­különbségre való tekintet nélkül ítélték el a terror- cselekményt. Thatcher mi­niszterelnök szörnyűséges érzéketlenségre és emberte­A háborús emlékmű és a rombadőlt iskolaépület az észak-írországi Enniskillen főterén. A robbantás követ­keztében 11-en ' vesztették életüket, 65-en megsebesül­tek lenségre valló merényletről beszélt. Haughey ír kor­mányfő még nála is élesebb szavakkal mondott ítéletet. Az Ír Kommunista Párt az elvakult gyűlölet elvakult tetteként bélyegezte meg a bűncselekményt. A terro­rista eszközökkel harcoló ír Köztársasági Hadsereg (ÍRA) beismerte a merény­letet. Ám ez a beismerés nem jelenthet feloldozást is. A részben vallási (protes­táns-katolikus) köntösbe öl­tözött erőszak láncolata ed­dig sem hozott — nem hoz­hatott megoldást az ir egy­ség ügyében. Viszont Észak- Irországban az elmúlt jó másfél évtizedben több mint kétezer áldozatot követelt a terrorcselekmények sora. Az ír Köztársaság politi­kai tényezőit akarták volna most befolyásolni a tette­sek? Ha igen, rosszul szá­mítottak. A merénylet után a dublini parlament aligha veti el a jövő hónapban be­terjesztett brit—ír szerző­déstervezetet, amely terro­risták kiadatását is előirá­nyozza. Ám függetlenül at­tól, miként egyezkedik Lon­don és Dublin, a merénylet méginkább bizonyítja, hogy az ír-kérdés mindenképp csak politikai eszközökkel rendez­hető. Az elvakult terror csakis a gyűlölet hullámait korbácsolhatja fel. L. Z. Francia a túszok egyike ma rendezését. Emellett a palesztin képviselet kérdésé­nek tisztázásánál természete­sen — és magától értetődő­en — figyelembe kell venni a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek, mint a palesz­tin nép egyetlen, törvényes képviselőjének véleményét. Palme-emlékmű Genmagyi j Geraszimov szó­vivő a moszkvai sajtóérte­kezleten bejelentette, hogy vasárnap a szovjet főváros­ban felavatják Olof Palme, a másfél éve meggyilkolt svéd miniszterelnök emlék­oszlopát a svéd nagykövetség közelében, a szociáldemokra­ta politikusról elnevezett ut­cánál Az ezzel kapcsolatos ünnepségre, a moszkvai vá­rosi tanács meghívására, a szovjet fővárosba érkezik Palme özvegye, Lisbeth és fia, Joakim. Több mint harmincán életüket vesztették, sokan megsebesültek annak a merényletnek következtében, amelyet egyelőre ismeretlen tettesek hajottak végre Sri Lanka fővárosá­ban, Colombóban. A képen: szétroncsolódott gépkocsi a merénylet színhelyén A francia hatóságok azo­nosították az Abu Nidal-cso- port által vasárnap elrabolt motoroshajón fogva tartott nyolc túsz egyikét. A külügy­minisztérium bejelentette: a szóban forgó személy Jacqueline Valente 30 éves francia állampolgár. Jacque­line Valente-nak — tette hozzá a külügyi tisztségvise­lő — szerteágazó kapcsola­tai vannak az arab világban. Az Abu Nidal-csoport szó­vivője Bejrútbain azt mon­dotta, hogy nyolc izraelit ej­tettek foglyul. Bob Dole bejelentette, hogy hivatalosan jelöltetni kíván­ja magát a jövő évi ameri­kai elnökválasztáson Tiltott határátlépési kísérlet November 10-én éjjel há­rom óra előtt a kőszegi köz­úti határátkelőhelyen Ott­mar Heim Schubert (34 éves) és félesége, Gudrun Schubert (34 éves) a velük levő gyer­mekeikkel, a 11 éves Frank­kal és a 8 éves Katjával — valamennyi NDK-állampol- gár — egy Magyarországon lopott tehergépkocsival til­tott határátlépést kíséreltek, meg. A határátlépési kísérlet során a tehergépkocsival a leeresztett sorompónak haj­tottak; az ütközés következ­tében a tehergépkocsi erősen megrongálódott. Ottmar Heim Schubert és felesége könnyű sérülést szenvedett, két. gyermeküket megfigyelés céljából a szombathelyi kór­házba szállították. Az ügy vizsgálatát a rendőrség foly­tatja. Érthető módon megnőtt a kíváncsiság Belgium iránt most, hogy Kádár János, az MSZMP főtitkára látogatást tesz ebben a nyugat-európai országban. S mindjárt fel is merül a kérdés: mit tudunk a vendéglátó államról, s a vendéglátókról, a belgákról? Tudjuk például, hogy Bel­gium ugyanúgy kis ország, ahogy hazánk. Földjén alig egymillióval kevesebben él­nek, mint nálunk, elsősorban flamandok és vallonok. Fő­városa, Brüsszel, egyben a Közös Piac és a NATO szék­helye is, emiatt a belgák szívesen emlegetik úgy, mint Európa fővárosát. Belgium az utóbbi időben többször — például a budapesti kulturá­lis fórumon — adta tanúbi­zonyságát annak, hogy épp­úgy, mint Magyarország, ér­dekelt az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelében. Akárcsak annak, hogy határozott szán­déka a szocialista országok­kal való kapcsolatok fejlesz­tése. Ezt bizonyította a kö­zelmúltban Erich Honecker- nek, az NDK vezetőjének brüsszeli látogatása, s ezt bizonyítja, hogy most Kádár Jánost látják vendégül a bel­ga fővárosban. Mit tudunk még, mit fon­tos még tudnunk Belgium­ról? Talán azt, hogy közle­kedési hálózata irigylésre méltó, hogy Antwerpen Eu­rópa második és a világ har­madik legforgalmasabb ki­kötője, ahol több mint 20 ezer hajó fordul meg éven­te, nem egy magyar zászló­val fellobogózva. Hogy a munkaerő itt a legképzettebb a világon, hogy a belga fia­talok legalább három nyel­ven, franciául, hollandul és angolul beszélnek. Kevésbé ismert viszont, hogy gyakran Nyugat-Euró- pa Japánjaként emlegetik ezt az országot. Hozzáértők vé­leménye szerint földrészünk tőkés államai közül legin­Brüsszelt Európa közepének is nevezik mokénak. Külkereskedelmi forgalmának jó kétharmadát a közös piaci államokkal bo­nyolítja. A szocialista orszá­gokkal való gazdasági kap­csolatai ugyanakkor szeré­nyek. Ezt érzékelteti, hogy Belgium alig egy százalékot képvisel a magyar külkeres­kedelemben, s ezzel egy főre számítva a szocialista orszá­gokba irányuló kivitelében hazánk foglalja el az első helyet. Kétoldalú kapcsolatainkat Brüsszelben és Budapesten egyaránt rendezettnek tekin­tik, amelyek fejlesztése még valóban sok lehetőséget kí­nál. Diplomáciai viszonyuk 1947-től datálódik, a politi­kai kontaktusok a hatvanas évektől élénkültek. A két ország igazából 1984-ben fe­dezte fel egymást, amikor Wilfried Martens személyé­ben belga miniszterelnök járt hazánkban, s ez a felfedezés 1986-ban folytatódott, ami­kor a trónörökös Albert her­ceg társaságában 82 üzletem­ber is piackutató utat tett Magyarországon, majd pedig amikor tavaly ősszel hazánk kormányfője is ellátogatott Belgiumba. Gazdasági együttműködé­sünk mérlegét néhány napja vonták meg a két ország gaz­dasági, ipari és műszaki együttműködési vegyesbi­zottságának ülésén. Ami vál­tozatlanul szembetűnő, kap­csolataink nemcsak szeré­nyek, de kiegyensúlyozatla­nok is: tetemes a magyar passzívum, s még mindig alacsony a kooperációk ke­retében szállított termékek aránya, pedig a két ország vállalatai között elvileg több mint 40 együttműködési megállapodás van érvény­ben. Vegyes vállalatként a közúti lámpatesteket gyártó Tungsram—Schreder Kft-t emlegetik követendő példa­ként. Kapcsolatainkat 1975 óta hosszú lejáratú gazdasá­gi, ipari és műszaki együtt­működési megállapodás sza­bályozza, s Belgium volt a második ország (az NSZK után), amellyel “beruházás­védelmi megállapodást ír­tunk alá. Kocsi Margit Wilfried Martens kormányfő kább Belgium mérhető Ja­pánhoz, mert képes arra, hogy sikerrel válaszoljon a távol-keleti ország techno­lógiai és gazdasági kihívá­sára. Gazdasága a legfejlet­tebbek közé tartozik. Ipara szinte naprakészen követi nyomom a most zajló har­madik tudományos-techni­kai forradalom eseményeit, ami a többi között abban is megnyilvánul, hogy már egész Nyugat-Európa soft- ware-készítő centrumaként beszélnek Belgiumról. Acél­gyártása, elektronikai és vegyipara, továbbá textil- és üveggyártása világszínvo­nalú. Az utóbbi időben, ép­pen azért, mert a változó vi­lággazdasági feltételekhez való alkalmazkodás létkér­déssé vált, itt is igen meg­növekedett a kis- és közép­vállalatok szerepe. Belgium ugyanúgy nyitott gazdaságú ország, ahogy ha­zánk. S hogy ügyesen él en­nek előnyeivel, azt bizonyít­ja: a világ egyik fő exportő­reként is számon tartják. Egy lakosra jutó kivitele hatszor nagyobb, mint Japáné, és hétszerese az Egyesült Álla­

Next

/
Thumbnails
Contents