Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

\ Ä 1987. november 11., szerda Somogyi Néplap 3 Gyoraabban, pontosabban, többet! Számítógép irányítja a gyártást „Az iparban a termelés intenzív jellegének fo­lyamatos erősítése a fő feladat.” (A megyei párt- bizottság szeptember 2-i határozatából.) Á kisebbség tisztelete 1979 óta egy Sunimat típu­sú lemezmegmunkáló géppel végzik á röntgenekhez szük­séges anyagok előkészítését a Medicor Művek tapsonyi gyárában. A szerkezet há­rom műszakban dolgozik; ha meghibásodik, leáll a terme­lés. Pontosabban: leállt, hi­szen augusztus 15-én meg­kezdte az üzemelést egy CNC-vezérlésű lyukasztó, daraboló és fazonvágó gép. Két Bosch típusú számító­géppel irányítják a gyártást. — Az irodából is lehet a termelést szabályozni — Pótkocsis teherautók húz­nak az úton. Messziről szin­te világlik aranyló terhük: a milliárdnyi sárga kukori­caszem. A gépkocsivezető fi­gyeli az utat. Jól tudja már, hol kell a fékre lépni, hogy a kátyún kisebbet döccenjen az aranyló teher. Néha ma­gában számol: hány fordu­ló volt ma, s még hányat tehet meg. Zúg a motor; hallgatja a vérébe ivódott hangot. Ma­ga is csak akkor veszi ész­re, hogy minden idegszálá­val figyel erre, amikor a megszokottól valami eltérő zörej keveredik a zúgásba. Arra idegesen fölkapja a fe­jét, figyeli a neszeket, s nyomban töpreng, milyen bajt jelezhet a. szokatlan hang. Ha egyszerűnek véli. máris azt latolgatja, melyik fordulónál lesz majd egy szusszanásnyi ideje utána­nézni; ha nagyobb gondot sejt. nyugtalanná válik. Mert most drága minden perc. Utazik a kukorica, a mil­liárdnyi sárga szem mil­liárdnyi napocska a novem­beri szürkeségben. büszkélkedik Kiss Csaba mű ­vezető, akit Stuttgartban ké­szített föl a Trumpf vállalat az új technológia irányítá­sára. — Most még csak né­metül lehet utasítást adni a gépnek, de az NSZK-part- ner januárra ígéri a magyar változatot. Tíz szerszámos munkát lehet beprogramoz­ni, ha ennél többel kívánjuk dolgoztatni, akkor kézzel kell „beadni”. — A gép üzembe állítása új technológiai folyamatot követelt — mondja Barka József, a gyáregység vezető­(Somogyban több mint nyolcvanezer hektáron ter­meltek az idén kukoricát, Somogysárdon ebből több mint ezer hektáron. A ta­vasz későn jött, vetni késön lehetett; a kukorica útja, élete a szokásosnál több ké­tellyel, kétséggel és re­ménnyel indult.) Az éjszaka sötét és csön­des. Száz méteren túl már nem hallatszik a szárító sze­líd zizegése. De a reflekto­rok fényében ilyenkor látni igazán a pára, a gőz szaka­datlan, csodálatos körtáncát. A hömpölygést, a kavargást, a fölemelkedést, a zuhanást a méltóságteljes, sötét, ko­mor tornyok körül. Azután a libbenést a fénycsóván túli, nem látható messzi semmi­ségben. Emberi szemmel szinte nem érzékelhető, de a ha­talmas kukorica, alatti garat szüntelenül, mohón nyeli a termést. Az ember nem lát­ja, de tudja; a halom min­den percben kisebb lesz. Fogy, fogy, de egészen el nem fogyhat! Mert mire je. — A 17 millió forintos nyugatnémet szerkezet mellé kellett még vásárolnunk egy modern lemezollót három­millióért, egy sávcsiszolót két és fél millióért, meg egy egyengető gépet. Az új gépsornak új épü­let kellett. Versenytárgyalá­son döntötték el, ki legyen a kivitelező. A legkedvezőbb ajánlattal a Kaposvári Kis­ipari Termeltető Vállalat állt elő. Tizenhétmillió forintért vállalta a beruházást. Már­ciusban kezdték az építést, és július 15-re. határidőre elkészültek. Az új technoló­giával egy műszakban el­végzik mindazt, amit a régi háromban. Most dolgozzák •ki a kétműszakos termelés föltételeit, ugyanis egyelőre csak délelőtt hattól kettőig működtetik a gépet. — Az új technológiával gyorsabban, pontosabban és többet tudunk termelni — mondja a gyáregység veze­tője. — Mindez azonban gondokat is szült. Ezután több lakatosra lenne szük­ség. de a környéken munka­erőhiány van. Pedig a piac igényli a nagyobb termelést. Argentínába. Brazíliába, Ni­gériába, az Egyesült Álla­mokba, az NSZK-ba és Thai-, földre is szállítják a rönt­gengépeket. A szállítási ka­pacitást is növelni kell. hi­szen ez a ' gép látja el az egész röntgengyárat előkészí­tett anyaggal. A tapsonyin kívül Iharosberényben. Vá- sárosnaményben és Budapes­ten van telepe a gyárnak. Balázs Andor megvirrad és a halom majd­nem kupaccá zsugorodik, újabb rakományokkal sorra érkeznek a szállítójármű­vek. Ledöntik arany terhü­ket. Az óriás lapátú erőgép felzúg, nekirugaszkodik a halomnak, és napestig ren­dezi, igazgatja a garat fölé a szüntelenül érkező újabb és újabb rakományt. Az óriás kanál beletúr a ha­lomba, több mázsányit ki­emel és odébb tesz, helyet csinálva a következő szállít­mánynak. S bár a garat megszakítás nélkül, éjjel­nappal nyeli a kukoricát, es­tére ismét akkora halom gyűlik össze, hogy mohó tor­ka éjszaka se maradjon üre­sen. (Mivel egymás után há­rom év óta sorozatban kö­vetkezett, az idén nyáron már kövesedő keserűséget okozott a kalászos gabona terméskiesése. Ám a földet művelők ezredéves tapaszta­lata: ha nem is azonnal, va­lamikor valahogyan a ter­mészet kiegyenlíti; ha nem is teljesen, valami módon visszaadja, amit elvett. A többség dönt. A demok­ráciának egyik sarkalatos el­ve ez; a demokratikus intéz­mények, szervezetek műkö­désének meghatározó jelen­tőségű szabálya. Nyilvánva­lóan a szocialista demokrá­cia rendszerében is megkü­lönböztetett helye van, hi­szen a demokráciának ez a típusa már nemcsak a több­ség akaratát, hanem annak valódi érdekeit is kifejezi. S természetszerűleg érvényesül a szocialista demokrácia po­litikai rendszerét irányító erő, a marxista-leninista párt életében is — mégpedig a demokratikus centralizmus jegyében, amely köztudottan nemcsak a többség döntésé­nek elfogadására kötelezi a kisebbséget, hanem a hatá­rozattá emelkedett többségi álláspont képviseletére, vég­rehajtására, a mellette tör­ténő kiállásra is. A többségi elv Sok évtized tapasztalata tanúskodik a többségi elv helyessége mellett. Az élet összetettsége, ellentmondá­sossága azonban ebben a kérdéskörben is tetten érhe­tő. Egy-egy álláspont helyes­ségét, elgondolás megvalósít­hatóságát ugyanis önmagá­ban véve még nem szava­tolja az a tény, hogy a többség egyetértésével, he­lyeslésével találkozik. Véle­kedéseink, elhatározásaink helytálló voltát csak a gya­korlat igazolhatja. S bizony az élet gyakran szolgáltatott már példát arra, hogy a többség egy-egy kérdésben tévedett, nem ismerte föl tényleges érdekeit vagy azok érvényesítésének reális útját, netán illúziókat, csal­fa reményeket kergetett, avagy túlzott óvatosságból nem mert rátérni a járatlan útra. Egyszóval: idők múl­tán bebizonyosodhat, hogy a többségi álláspont helytelen, a többség szavazatával lefo­gadott döntés téves és ártal­mas volt. Sőt arra is fény derülhet, hogy éppenséggel a kisebbségnek volt igaza, amikor óvott a szóban for­gó elhatározástól, amikor rámutatott a várható ked­vezőtlen következményekre. Ilyen helyzetben nem ritkán az az eshetőség is kínálko­zik, hogy ha a felismerést követően gyorsan módosíta­nak a korábbi irányon, el­fogadják az előzetesen ki­sebbségben maradt véle­ményt, akkor még helyre­hozhatnak a károkból, a munka eredményesebbé te­hető. Az életnek ezek a tapasz­talatai magyarázzák, hogy a demokráciához nemcsak Most a betakarítás felén túl, a somogyi gazdaságok többségében arról hallani, szépen fizet a kukorica. Ta- lán-talán pótolja azt a vesz­teséget, amely a kalászosok­nál keletkezett.) Álmos, nyúlós, szürke köd borít mindent. Az átnyirko- sodott kukoricalevelek moz­dulatlan dermedtségben vár­ják sorsukat. A réggeli szür­keségben öt zöld gépóriás kanyarodik a táblára, s egy­szerre huszonöt sorba mar­nak bele a vágókések. A fülke véd a kinti hideg­től, mégis elkel a vatelinos kabát. A sorok és a gép mun­kájának állandó figyelése a novemberi szürkeségben sok­szorta megterhelőbb, fárasz­tóbb. Zúg a kombájn, gyomrá­ban gyűlik az aranysárga ér­ték, nyomában pedig felap­rítva a földre hull mindaz, ami nevelte a termést. A szárak sora csonkán mere- dezik, fekete kányasereg ku­tat köztük az elhullott sze­mek után. Ma megint sárgább és csu- paszabb — nézi a kombájnos a tábla végi kis erdőt. A tél­re gondol, meg arra: leg­alább így tartson ki még az idő, míg elfogy ez a munka. Már jó ideje nem számolja a többségi elv, a többségi akarat meghatározó volta tartozik hozzá, hanem a ki­sebbség tisztelete, a kisebb­ségi álláspont kifejtésének joga és lehetősége is. A pol­gári demokrácia intézmény- rendszerében ennek többfaj­ta biztosítéka van, amelyek módot adnak a kisebbségben maradt irányzatok, szerveze­tek, pártok számára, hogy véleményüket fenntartva a polgári törvényesség keretei között küzdjenek álláspont­juk elfogadtatásáért, a több­séggé válásért. Mindezt ter­mészetesen behatárolja a tő­kés osztályérdek. A kommu­nista kisebbség álláspontja legföljebb megtűrt, de nem megszívlelt, tiszteletet és fi­gyelmet nem kap, döntéssé nem emelkedhet. Az osztályérdek — a dol­gozó osztályok, rétegek alap­vető érdeke — a mi viszo­nyaink között is meghatáro­zó. Semmiféle oka, indoka nincs annak, hogy teret ad­junk ama maroknyi kisebb­ség nézeteinek, amely tár­sadalmunkat le akarja térí­teni a szocializmus útjáról, s gondjaink ' megoldásának kulcsát a tőkés viszonyok visszaállításában látja. A többség-kisebbség kérdése azonban ma nálunk, ritka kivételektől eltekintve, nem ezen a síkon vetődik föl. A szocializmus talaján álló né­zetek csapnak össze a külön­böző kérdésekben, s válik közülük az egyik többségivé, elfogadottá, a másik vagy mások kisebbségivé. S mi tagadás, még nem találtuk meg a legjobb módjait an­nak, hogy miként lehetne a cselekvési egység megőrzé­se mellett a kisebbségi ál­láspontok figyelembevételé­nek lehetőségét is fenntar­tani. Még előttünk álló fel­adat egy olyan mechanizmus kikovácsolása, amely egya­ránt biztosítja a többség akaratából elfogadott hatá­rozat következetes valóra váltását, ezzel egyidejűleg a kisebbségi vélemény meg­szívlelendő elemeinek hasz­nosítását, indokolt esetekben pedig a kérdés ismételt na­pirendre tűzését, s ennek során akár a korábbi ki­sebbség többséggé válásának kellő komolyságú lehetősé­gét is. Eltérő vélemény A szocializmus történelmi hagyományai itt sok tekin­tetben inkább nehezéket, mint lendítőerőt jelentenek. Az újonnan létrejött szocia­lista rendszerre kényszerí- tett élet-halál harc feltételei a napokat, nem jegyzi, há­nyadik zimankós reggel az, amelyiken gépre ült. Inkább a hátralevőt veszi sorra. Mert jó lenne végezni minél előbb! Délre kicsit ritkul a köd. Jólesik megállni, néhány pillanatra kinyújtóztatni, megmozgatni az elgémbere­dett izmokat, ízületeket, csontokat, néhány szót vál­tani a társakkal, és ... És igen: megpihentetni a tekin­tetet a sok szürkés-rozsda- szin után a szomszédos föld harsogóan zöld vetésén. Ami már a holnap. Taposni nem nagyon kell, a latyakos föld, a szitáló köd pillanatok alatt eloltja a ci­garettacsikk parazsát. Az­után újra indulnak — és néhány perc alatt belevesz­nek a szürkeségbe a gép­óriások. (Ballér József, Lángi Já­nos, Balázs József, Vancsura Gábor és Horváth Gyula no­vember első napjaiig betaka­rította a somogysárdi szövet­kezet kukoricatermésének mintegy a kétharmadát. Hogy miről lesz emlékeze­tes ez az év? Talán arról, hogy ez hozza kukoricából a szövetkezet történetében a rekordot.) Vörös Márta között a sorok egységbe rendezése, az egyöntetű cse­lekvés jóval nagyobb fon­tosságot kapott, mint a sza­bad szellemű véleménycse­re, az eltérő álláspontok üt­köztetése. Ennek ellenére az első győztes szocialista for­radalom kezdeti időszakára, Lenin idejére nemcsak a fegyverrel támadó ellenforr radalmi kisebbség erőszakos elnyomása volt a jellemző, hanem a párton belül, a kommunisták soraiban sza­badon folyó vita is. Akkori­ban számos kérdésben ala­kult ki többségi és kisebb­ségi álláspont, s az éles hangú polémiával jól össze­fért a kisebbségbe kerülők eltérő véleményének tiszte­lete. A sztálini gyakorlat, a proletárdiktatúra bürokra­tikus eltorzulása azonban hamarosan olyan helyzetet teremtett, amelyben a ki­sebbségi vélemény már el­lenségesnek minősült, kép­viselőire gyakran megtorlás várt, S az az állapot, amely­ben a kisebbségben maradt álláspont „pártellenes”-nek neveztetett, különféle elma­rasztaló jelzőket kapott, túl­élte a személyi kultusz idő­szakát. Újféle reflexek Az MSZMP a korábbi idő­szak tanulságait levonva már több mint három évti­zede lehetővé tette tagjai számára különvéleményük fenntartását, pártfórumon történő kifejtését. A fel­halmozódott tapasztalatok azonban arra intenek, hogy ezt a kérdéskört szélesebb mértékben, átfogóbban is végiggondoljuk. A szocialis­ta demokrácia elmélyülésé­vel ugyanis mind gyakoribb, hogy a döntések a különbö­ző politikai, állami, önkor­mányzati testületekben nem egyhangúlag születnek, ha­nem szavazattöbbséggel. Űj helyzet ez amely újféle reflexeket is igényel. A többségtől nem utolsósorban azt, hogy ne tekintse politi­kai rendellenességnek, ha valaki megkérdőjelezi állás­pontjának helyességét és ezt a szavazáskor is kifeje­zésre juttatja. A kisebbség­nek pedig meg kell tanul­nia elviselni, ha a vitában, a határozathozatalnál alul marad. Nem éppen a de­mokrácia normáinak mély elsajátításáról tanúskodik, ha valaki annyira megsértő­dik álláspontjának elvetése miatt, hogy haragjában le­köszön választott tisztségé­ről. A kisebbséghez tarto­zóknak az adott kérdésben, az adott pillanatokban tud­niuk kell „veszíteni”, szá­molva azzal, hogy más eset­ben viszont vagy ha igazuk később bizonyossá válik, a „győztesek” között lehetnek, s akkor mások szenvednek „vereségét”. Az egyes álláspontok köl­csönösen jóakaratú megkö­zelítése a fejlődésnek, az előrehaladásnak fontos felté­tele, biztosítéka. Hiszen a társadalomtudományokban, a politikai és gazdasági életben az új gondolatok, felismerések rendszerint elő­ször csak egy vagy néhány ember fejében jelennek meg, kezdetben csupán egy kisebbséget tudnak megra­gadni. Ha hiányzik a ki­sebbségi vélemény iránti tisztelet, az új törekvések, új értékek sokkal nehezeb­ben tudnak utat törni, netán ki sem bontakozhatnak. Az élet ma a következetes cselekvéssel, az elhatározá­sok határozott megvalósítá­sával egyidejűleg igényli a készséget és képességet a folyamatos önvizsgálatra, megújulásra. Ebben sokat segíthet, ha a többségi aka­rat valóra váltásán fára­dozva, a munka minden fá­zisában kellő figyelmet és felelősségtudattól áthatott tiszteletet tanúsítunk a ki­sebbségben maradt gondo­latok iránt is. Gyenes László NOVEMBER ARANYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents