Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
2 Somogyi Néplap 1987. november 6., péntek A Minisztertanács ülést tartott Weinberger lemondott Á kemény vonal búcsút mond? A Bonnban tárgyaló Franz Vranitzky osztrák kancellár megbeszélést folytatott Hans Dietrich Gensher nyugatnémet külügyminiszterrel (Telefotó: AP—MTI—KS) Értékelhető változások a külpolitikában Sajtóértekezlet a szovjet átalakulásról (Folytatás az 1. oldalról.) Szükségesek ezek az információk az államvezetés, a népgazdasági tervezés, valamint a közigazgatás működése szempontjából egyaránt. Fontosak a népszámlálás nemzetközi vetületei is. A szóvivő hangsúlyozta: az adatok hivatali titokként kezelendők, azaz névtelenek. Emellett bizonyos, sokak által kényesnek tekintett kérdések — például a jövedelemre vagy az adózásra vonatkozó adatok — ezúttal sem szerepelnek majd az összeírásban. Az árszínvonal alakulása A kormány mostani ülésén az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének jelentése nyomán alaposan elemezte az idei tényleges árszínvonal alakulását — közölte. A testület azt állapította meg, hogy az eddigi tendenciák alapján az év végéig az egész esztendőre tervezett 7 százalék helyett feltehetőleg 8,7, maximum 9 százalékos áremelkedés lesz. A kormány vizsgálja saját struktúráját Egy másik kérdés kapcsán kifejtette: a kormány nagyon határozottan törekszik arra, hogy egész működését, szervezetét átvizsgálja, és a helyi közigazgatási szervekkel is átvizsgáltassa saját struktúrájukat. Csütörtökön egyebek között erről is hosszú konzultáció zajlott a kormányülésen. Nemzeti Színház A Minisztertanács a mostani ülésen a Nemzeti Színház építésének ügyével is foglalkozott — mondotta Bányász Rezső (ugyancsak a rádió tudósítójának érdeklődésére). A kormány újra megerősítette azt a szándékot, hogy a Nemzeti Színházat fel kell építeni, és vállalja ennek érdemi költségeit. Útlevél, valuta A szóvivő elmondotta, hogy a kormány előreláthatólag a következő ülésén foglalkozik az útlevelekre vonatkozó új törvényerejű rendelet tervezetével, és az ezzel kapcsolatos valutakérdések szabályozásával. Gondos műhelymunka folyik e kérdésekben, hogy az érdekelt tárcák kiérlelt javaslatokat tegyenek a kormány asztalára, olyanokat, amelyek pénzügyi szempontból kedvezőek a kormányzatnak és az egyes állampolgároknak egyaránt — tette hozzá. Közüzemi díjak A közüzemi szolgáltatási díjakban a főváros és vidék között meglévő különbségeket tette szóvá egy kérdező. A szóvivő válaszában kifejtette, hogy valóban az a törekvés: az áramfogyasztásért fokozatosan mindenki azonos díjat fizessen majd — ez egyébként az éjszakai áram tarifájánál már meg is valósult. A gázdíjakra vonatkozó elgondolásokat a vil- lamosenergia-tarifával együtt fogják megvizsgálni. Az újságírók további érdeklődésére hozzáfűzte azt is: arra nem lehet számítani, hogy csökkentéssel közelítik egymáshoz a díjtételeket. KNEB-vizsgálat Bányász Rezső tájékoztatást adott arról, hogy a KNEB vizsgálta a tőkés import körülményeit, és eközben hiányosságokra, sőt súlyos szabálytalanságokra derített fényt. Megállapították, hogy az elmúlt két évben a tőkés piacon vásárolt gépekkel elért műszaki és gazdasági eredmények nagyobb része nem az elhatározott területen született meg. A vizsgált beruházások többségénél nem mérték fel pontosan, milyen berendezésekre lenne szükségük. Bár nem ritkán az indokoltnál többször utaztak külföldi tárgyalásokra a vállalatok képviselői, a piackutatás gyakran mégis csupán formális volt. A kiküldetési költségek szinte mindenütt ésszerűtlenül — mondhatni pazarlóan — magasak. A kormány felhívta a figyelmet a piackutatás alapos megjavítására, a KGST által nyújtott lehetőségek sokkal jobb kihasználására. A gépimportra szánt összegek felhasználását a jövőben az Állami Fejlesztési Intézet is fokozottabban ellenőrzi. Műkincsek Műkincseink kiárusítása-e, ha magyar műkincseket külföldön árvereztetnek el? — hangzott a kérdés. Bányász Rezső rámutatott: feltétlenül jónak tartja, hogy évtizedek után végre ismét jelen vagyunk a nemzetközi műkereskedelemben. Egy-egy aukción megméretnek a kortárs magyar művészeti alkotások, ami az anyagi haszon mellett információ a művészek számára is. S nincs szó kincseink elherdálásáról, hiszen az aukcióra szánt műtárgyakból elsőként a nagy hazai közgyűjtemények válogathatnak. A magyar művészeti alkotások értékesítésével foglalkozó angliai Shoteby’s cég egyébként vállalta: ha a világban valahol magyar vonatkozású műkincs bukkan föl, elsőként bennünket értesítenek. Nemzetiségek Végül arról a megállapodásról volt szó a tájékoztatón, amelynek értelmében az NSZK támogatást nyújt a hnagyarországi német nemzetiség kulturális hagyományainak ápolásához. Bányász Rezső elmondta: a támogatás területei között szerepel német nemzetiségi és német —magyar tannyelvű iskolák, óvodák építése, felszerelésük korszerűsítése, a pedagógusok továbbképzése. Ebből segítik majd a szekszárdi német színház működését, a pécsi Lenau-ház felépítését, valamint a magyar felsőoktatási intézményekben folyó német nyelvoktatás feltételeinek javítását is. Reagan elnök személyesen jelentette be tegnap Caspar Weinberger hadügyminiszter lemondását. Az elnök egyúttal közölte: eddigi nemzetbiztonsági tanácsadóját, Frank Carluccit jelöli a hadügyminiszteri tisztre. A jelölés a törvényhozás elé kerül. Carlucci utóda eddigi helyettese, Colin Powell tábornok lesz. Sem Reagan, sem Weinberger nem szólt arról, hogy mivel indokolta lemondását a miniszter. Korábban azt hangoztatták, hogy Weinberger „családi okok”: feleségének súlyosbodó betegsége miatt kíván távozni tisztéből. Az amerikai sajtó egyöntetű véleménye azonban az, hogy Reagan eddigi leghűségesebb munkatársa politikai okokból vált meg munkájától, mert egyrészt ellenzi az újabb leszerelési megállapodásokat, másrészt elégedetlen azzal, hogy a törvényhozás jelentősen korlátozta a fegyverkezési programokat. Weinberger állítólag már három héttel ezelőtt kérte felmentését. Ezt azért halasztották el, hogy ne legyen erősen politikai színezete ennek a döntésnek. A szovjet—amerikai tárgyalások kulcsfontosságú időpontjában ugyanis távozása egyértelműen politikai demonstráció lett volna. Az amerikai jobboldal lapja, a The Washington Times azonban csütörtökön azt írta, hogy Weinbergert kijelölt utóda, Frank Carlucci, valósággal rákényszerítette a távozásra, mert azt követelte tőle, hogy az Egyesült Államok tartsa meg a hadászati fegyverek korlátozásáról kötött, de nem ratifikált SALT—II. szerződés korlátozó előírásait, és fogadja el a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolására vonatkozó szerződést, amelyet várhatóan decemberben ír alá Mihail Gorbacsov és Reagan elnök. A hadügyminiszter régóta ellenzi az amerikai hadászati erők bármiféle csökkentését és a leszerelési szerződéseket, de eddig lojális tagja volt Reagan kormányának. A lap azt írja, hogy távozásával a „kemény vonal utolsó képviselője” mond búcsút Reagannak. Frank Carlucci, Weinberger kijelölt utóda hosszú éveken át volt a távozó hadügyminiszter közvetlen munkatársa, a különböző posztokon helyettese is. Carlucci több mint két évtizeden át töltött már be állami tisztségeket. Volt az amerikai központi hírszerző hivatal, a CIA helyettes vezetője, Weinberger első helyettese; de több évet töltött diplomáciai szolgálatban is az Egyesült Államok portugáliai nagyköveteként. Egy évvel ezelőtt, 1986 novemberében lett Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója. Carluccit általában pragmatikus politikusnak tekintik. Bár a fegyverkezési politikában nem akar érdemleges változtatásokat és ebben Weinberger útját járja, a leszerelési kérdéseket Wein- bergernél rugalmasabban ítéli meg. Az utóbbi időszakban Shultz külügyminiszterrel együtt részt vett a különböző kétoldalú tárgyalásokon. A szovjetunióbeli átalakulás hatására a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokban, a vele folytatott tárgyalásokon a Nyugatnak is át kell alakulnia — jelentette ki Georgij Arbatov akadémikus. A világszerte ismert Amerika-szakértő tegnap — Valentyin Falinnal, a Novosztyi sajtóügynökség elnökével és Jevge- nyij Primakov akadémikussal közösen tartott — sajtó- értekezleten fejtette ki, hogy a szovjet külpolitikában is érzékelhető változások szétrombolják a korábbi sztereotípiákat a Szovjetunióról. Arra a kérdésre, hogy jelent-e a Nyugatra veszélyt, ha a peresztrojka nyomán megnő a Szovjetunió nemzetközi tekintélye, ereje, Arbatov a következőképpen válaszolt: Igen, vannak olyan körök, amelyeknek az érdekeit ez a fajta szovjet megerősödés sérti. Ezek a körök azok, amelyek a politikában a fegyverekre, a katonai erő alkalmazására építik terveiket. Az új gondolkodásmód lényege a valós folyamatok reális elemzése, de ez a gondolkodás a világ új erkölcsi; kulturális, pszichológiai megközelítését is feltételezi — mondta Valentyin Falin. Felmerült, hogy Shultz amerikai külügyminiszter legutóbbi moszkvai tárgyalásai után megváltozott-e a szovjet álláspont, s ez tette-e lehetővé a csúcstalálkozóban való megállapodást, Arbatov akadémikus hangoztatta, hogy változás nem történt a szovjet álláspontban, de sok kérdést sikerült tárgyalások útján tisztázni. Falin ehhez hozzátette, hogy kölcsönös erőfeszítések eredményeként közeledett egymáshoz a két fél álláspontja. Egy amerikai újságíró — kissé célzatosan ironizáló hangsúlyú — kérdése arra vonatkozott, módosult-e Arbatov szerint az amerikai katonai-ipari komplexum magatartása. Arbatov válasza világossá tette, hogy a kifejezés amerikai eredetű, ráadásul éppen egy republikánus elnök, Eisenhower használta először. Ami az érdemi választ illeti, az akadémikus rámutatott, hogy e komplexum emberei ma is ott vannak a különféle hatalmi posztokon, a kormányban is. Az Egyesült Államok politikáját ellentmondásos tényezők határozzák meg, de a változás így is nyomon követhető. Emlékeztetett rá, hogy hivatalba lépésekor Reagan elnök a fegyverzetkorlátozásnak még a gondolatát is elutasította. Ma pedig a rakétamegállapodás révén próbálja megragadni az egyetlen lehetőséget, hogy bevonulhasson a történelembe. Amerikában is felismerik, hogy vannak olyan közös veszélyek, amelyek ellen csak együtt lehet fellépni. Visszatérve a katonai-ipari komplexumra, Falin a néhai Roosevelt elnököt idézte, aki szerint sem az amerikai, sem a világgazdaság nem lehet tartósan egészséges a fegyverkezési hajszával együtt. Egy amerikai újságíró feltette a kérdést, helyénvaló-e a Szovjetunióval összefüggésben is katonai-ipari komplexumról beszélni, hiszen ez az ország is milliókat fordít közvetlenül és közvetve katonai célokra. Egy korábbi sajtóértekezleten már szóba jött, s csütörtökön ismét előbukkant a történelem egyes kérdései újragondolásának szükségessége. Felmerült, hogy az új gondolkodásmód jegyében nem kellene-e felülvizsgálni az 1968-as csehszlovákiai eseményeket, a Szovjetunió és szövetségeseinek katonai fellépését. Erre válaszul a sajtóértekezleten elhangzott, hogy az ünnepi beszámoló, amelyet Mihail Gorbacsov terjesztett elő, ösztönzi a történészeket a közelmúlt eseményeinek újbóli vizsgálatára is. Valentyin Falin a csaknem két évtizedes csehszlovákiai eseményekről most annyit mondott, hogy a döntés nehéz időkben hozott nehéz döntés volt. VOTE LIMA M,MAIIT ALZXAHÚm A/ARO fé Mm W&m »« m wem** r <»*m**rt / ' *019**$** Haitiben elnökválasztásra készülődnek, s a választási kampányidőszakot erőszakos cselekmények is kísérik. Ezt tanúsítja képünk is — az egyik párt irodája előtt bomba robbant és lövések érték az épületet (Telefotó: AP—MTI—KS) TŰZ A HALÁSZOKRA Belgium nem várja meg a ratifikálást Ha az amerikai szenátus nem ratifikálná a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták visszavonásáról kötendő egyezményt, ez bizalmi válságot teremtene a nyugat-európai szövetségesek és az Egyesült Államok között — jelentette ki Fran- cis-Xavier de Donnea belga hadügyminiszter. Hozzáfűzte: Belgium egyébként már a ratifikálástól függetlenül elutasítja további amerikai robotrepülőgépek befogadását. A NATO tagországok hadügyminisztereinek a nukleáris tervező csoport keretében Monterey-ben tartott tanácskozását követően a belga hadügyminiszter a sajtó képviselői előtt kijelentette: ha az amerikai szenátus vonakodna ratifikálni a küszöbön álló szovjet—amerikai csúcsértekezleten aláírandó egyezményt az euro- rakéták visszavonásáról, ez súlyos bizalmatlanságot keltene az Egyesült Államok irányában ama öt nyugateurópai ország (az NSZK, Olaszország, Nagy-Britannia, Belgium és Hollandia) részéről, amely annak idején azzal a feltétellel járult hozzá az amerikai rakéták befogadásához, hogy megállapodás esetén azokat visz- szavonják. A belga hadügyminiszter megismételte Wilfried Martens miniszterelnök korábban tett bejelentését: Belgium nem várja meg az egyezmény parlamenti ratifikálását, hanem annak aláírását elegendőnek tekinti ahhoz, hogy ne fogadjon be több amerikai robotrepülőgépet. A belga kormány elhatározása ellentmond Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter kijelentésének, amely szerint, amíg az egyezmény ratifikálva nincs, folytatják az eurorakéták telepítését. Hollandia is hajlik arra, hogy a belga álláspontot magáévá tegye. A dolog igen rosszkor jött Ronald Reagannak és csapatának. Pont akkor, amikor néhány buzgó kongresz- szusi ember kezdeményezésére az amerikai törvény- hozásban azt latolgatják, hogy nem kéne-e alaposabban a körmére nézni a kormánynak. Azaz: sokan tartják úgy Washingtonban, hogy meg kellene akadályozni a felelőtlen külföldi katonai akciókat. Mert az amerikai politika jó néhány résztvevőjét aggasztja a lehetőség, hogy az Egyesült Államok belesodródhat egy kiszámíthatatlan végű katonai konfliktusba. Sokak véleménye: kevesebb hadihajó is elegendő lenne a Perzsa-(Arab)-öbölben ahhoz, hogy baj nélkül folytatódhasson a kereskedelmi hajózás. Reaganék azt bizonygatják az iráni olajfúrótornyok emlékezetes megtámadása óta, hogy az amerikai flotta nyugodtan, és nagyon visszafogottan őrködik az öböl vizein, csak akkor üt oda, ha támadják, s nem fog belesodródni komoly konfliktusba, ha úgymond „Teherán durván nem provokálja”. Erre most egy pár amerikai hadihajó belelő egy halászbárkába! Szóval ez igen kínos ügy. Azokat igazolja, akik szerint egy ilyen méretű flottafelvonulás, az adott feszült körülmények között különösen veszélyes. Hiszen ki garantálhatja ezek után, hogy az amerikai haditengerészet egyszer csak nem lő rá valódi iráni hadihajóra, mert azt támadó szándékúnak véli? Csapás, visszavágás, rakétatámadás — bombázás, és máris kész az újabb háború. Éppen ennek a veszélyét idézi fel újra és újra a másik világhatalom, amely ugyancsak aggódik, hogy az Egyesült Államok esetleg a közvetlen közelében bonyolódik bele egy katonai konfliktusba. Washingtonban két napja folyvást szabadkozik a kormány a halászhajó-incidens miatt. Amely önmagában véve jelentéktelen epizód lenne, csakhogy a körűimének kínos világpolitikai ügyet csináltak belőle. A. K.
