Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-05 / 261. szám
Somogyi Néplap 1987. november 5., csütörtök TÁJÉKOZTATÓ a magánszemélyek jövedelemadójával kapcsolatos béremelésekről (bruttósításról) havi nettó kereset 7218 Ft hó éves nettó kereset 86 616 Ft év Az 1988. I. 1-jétöl érvényesülő szabályok szerint: az elérendő éves bruttó kereset: B= 86 616-21 200 0.6 =109 027 Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a következő tájékoztatást adja a magánszemélyek jövedelem- adójával kapcsolatos béremelésekről : A magánszemélyek jövedelemadójának bevezetése, valamint a nyugdíjjárulék átalakítása következtében megnő a keresetekből való levonás mértéke. Ennek ellensúlyozása érdekében a dolgozók keresetét kötelezően fel kell emelni. Minden dolgozót érint a béremelés. Az egyes dolgozókat a magánszemélyek jövedelemadójának bevezetése és a. nyugdíjjárulék egységesítése eltérően érinti. Az alacsony keresetű dolgozók nem fizetnek jövedelemadót, így emiatt a keresetüket nem kell növelni. Ugyanakkor a nyugdíjjárulék egységesítése (a kereset 10 százalékában való meghatározása) növekvő elvonást jelent, ami a keresetek emelését igényli. Vegyünk egy példát! Egy dolgozó havi 4000 forintot keres, ami éves szinten 48 000 forint, így nem kell adót fizetnie. A nyugdíjjárulék azonban az eddigi 6 százalék helyett 10 százalék lesz. Ezt a csökkentő hatást pedig ellensúlyozni kell. A magas keresetű dolgozóknál csökken ugyan a nyugdíjjárulék, de ennél nagyobb a jövedelemadó. Ezt is példával illusztrálva: egy 13 000 Ft havi keresetű dolgozónak jelenleg 14 százalék a nyugdíjjáruléka, ami 1988. január í-je után 10 százalék lesz. Ez 4 százalékkal növeli az adott dolgozó nettó keresetét, de a jövedelemadó ennél többet „visz el”, hiszen a szóban forgó dolgozó keresetét 11,4 százalékkal csökkenti. Az átlagos körül kereső dolgozóknál pedig a jövedelem- adó és a nyugdíjjárulék egységesítése egyaránt emelést igényel. Egy havi 7000 Ft- ot kereső dolgozó jelenleg 9 százalék nyugdíjjárulékot fizet, 1988. január 1-jétől pedig 10 százalékot, és emellett a személyi jövedelem- adó keresetének 5,8 százalékát „viszi el”. A béremelés konkrét módját a munkáltatók határozzák meg. A dolgozók többségének keresete több elemből áll (személyi alapbér, munkadarab bére, pótlékok, prémiumok, jutalmak stb.). Ebből következően a keresetek emelése az egyes keresetelemek növelése útján valósulhat meg. Így az emelés konkrét módszerei csak egy-egy gazdálkodó szervezet (vállalat, szövetkezet, intézmény) bérezési sajátosságainak figyelem- bevételével alakíthatók ki. Ezért született olyan döntés, hogy az egyéni keresetek emelése a munkáltatók hatáskörébe tartozik. Tehát a dolgozók az egyéni keresetek emelésének konkrét módját saját munkáltatójuk munkadíjazási szabályaiból ismerhetik meg. Ezeket a kollektív szerződésben, munkaügyi szabályzatban, belső szabályzatban rögzítik. Az említett szabályzatok rögzítik a keresetelemek emelésének módját és a nem személyre szóló keresetelemek (darabbérek, pótlékok stb.) konkrét mértékeit. Emellett az új alapbérekről és azok megállapításának módjáról a dolgozók külön értesítést kapnak, legkésőbb 1988. január 15-ig. A keresetek nettó értéke változatlan teljesítmény esetén őrizhető meg. A keresetek emelésénél központilag előírt követelmény, hogy a főmunkaidőből származó kereset nettó értéke változatlan munkateljesítmény mellett nem csökkenhet. Ennek alapján a dolgozók legalább azzal számolhatnak, hogy ha azonos munkahelyen, munkakörben, munkákon ugyanannyit dolgoznak és a vállalatuk, szövetkezetük ugyanolyan eredménnyel működik, mint 1987. évben, akkor az 1988. évi nettó keresetük nem lesz kevesebb az előző évinél. (Természetesen ha a dolgozó más munkahelyre, munkakörbe kerül, akkor mérlegelnie kell, hogy azt milyen díjazás esetén vállalja.) Számolni kell azzal, hogy az adózott nyereségből anyagi ösztönzésre fordított ösz- szegből származó prémium, jutalom és év végi részesedés az adott gazdálkodó szervezet eredményeitől (nyereségétől) függően nő vagy csökken. A célprémiumokból adódó keresetrész csak akkor ismétlődik, ha ilyen feladatot kitűznek. A dolgozók többségét leginkább az alapbérek alakulása érinti. Ennek mértéke — fegyelmi határozat nélkül — nem lehet kisebb annál, mint amit a dolgozó már elért. Ez általában az 1987. december 31-én érvényes alapbért jelenti. (Olyan esetekben — például az üdülők dolgozóinál —, amikor a dolgozó alapbére egy adott évben az általa végzett munkából fakadóan eltérő, és ezt a munkaszerződés rögzíti, természetesen az egyes időszakokra megállapított alapbér nem csökkenhet.) Az azonban, hogy a dolgozó milyen mértékű alap- béremelésben részesül, attól is függ, hogy a többi keresetelem hogyan alakul. Például, ha a pótlékok mértéke növekszik, akkor kisebb lesz az alapbérek emelése, mint változatlan pótlékok esetén. A béremelések technikái sokfélék. Mint ahogy a korábbiakban említettük, a konkrét módszerek az egyes gazdálkodó szervezetek munkadíjazási rendszerétől is függnek. A keresetek nettó értékének megőrzését a gazdálkodó szervezetek leginkább úgy tudják biztosítani, ha az új munkadíjazási szabályokat oly módon alakítják, hogy az azok alapján elért nettó kereset ne térjen el lényegesen a régi szabályok szerintitől. A továbbiakban a bruttósítást erre a feltételezésre épülő egyszerűsített példán mutatjuk be. Hangsúlyozzuk, hogy a számítások a gyakorlatban sok esetben ennél bonyolultabbak! Az emelt bérek meghatározásánál a régi elszámolás szerinti nettó bérekből kell kiindulni és ezeket kell „bruttósítani”. Ehhez az alábbi táblázat és képlet nyújt segítséget: gozó december 31-én érvényes havi alapbére 6500 Ft. Emellett, mint minden dolgozó, általános bérpótlékban is részesül. A példában 310 Ft szerepel, mert a dolgozók többségénél ennyi az általános bérpótlék mértéke. döntése alapján az általános bérpótlékot az alapbérekbe kell beépíteni.) A dolgozó új havi alapbérét, amelyet „x”-szel jelölünk, e feltételek mellett kell meghatározni. A dolgozó elért keresete az 1987-ben érvényes elszámolás szerint: alapbér 6500 Ft hó ált. bérpótlék 310 Ft hó összesen le nyugdíjjárulék (9 százalék) 6810 Ft hó 613 Ft hó havi nettó kereset: 6197 Ft'hó A dolgozó éves nettó keresete: 6197x12=74 364 Ft /év A dolgozó éves bruttó keresete az 1988. évi szabályok szerint (a képlet és táblázat segítségével) 74 364-16 100 B= 0^65---------------=89 637 Ft'év ( A nettó érték 74 364 Ft kerül az y helyére a képletben. Az (a) és a (b) értéket a 3. sorból kell venni, mert a 74 364 Ft ebben a sávban „helyezkedik” el. A dolgozó új havi alapbére: 89 637:12=7470 Ft, ami tartalmazza az általános bérpótlékot is. A számítás ellenőrzése: A dolgozó éves új bruttó bére: 89 637 Fi. A befizetendő jövedelemadó: 89 637 Ft éves kereset 12 000 Ft adóalap-csökkentés (x) 77 637 adóalap , adósáv adóalap megoszlása adó százalék adó 0-48 E Ft 48 000 048-70 E Ft 22 000 20 4400 70-90 E Ft 7 637 25 1909 adóalap: 77 637 Éves kereset le: jövedelemadó adó összege: 6309 89 637 Ft -6 309 Ft nyugdijjárulék (89 637 Ft 10 százaléka) -8 964 Ft Nettó éves kereset: 74 364 Ft (amf azonos a régi szabályok szerintivel!) (x) Feltételezve, hogy a dolgozó folyamatosan munkaviszonyban van. A bevezetésre kerülő progresszív jövedelemadó miatt a pótlékokból való elvonás mértéke megnő. Ennek ellensúlyozása céljából a vállalat emeli a műszak- pótlékot. (A Minisztertanács xX12X1i35=109 027 éves szinten elérendő bruttó bér éves műszakpótlékkal alapbér növelt összege x=6730 Ft hó alapbér 6 730 Ft hó műszakpótlék (35 százalék) 2 355,5 Ft hó havi kereset 9 085,5 Ft éves kereset 109 026 Ft (Az első esethez hasonlóan itt is elvégezhető az ellenőrzés^ 3. A darabbérek bruttósításának egy lehetséges esete: éves szinten ledolgozható órák száma 2096 óra teljesítménynorma 2 db óra“ munkadarab bére 20 Ft db általános bérpótlék 310 Ft hó Bruttósítás - az adott példában - 100 százalékos norma- teljesítést figyelembe véve történik. Elszámolás: a jelenlegi szabályok szerint daiabbér (éves) 2096 óraX2 db Ó-X20 Ft db=83 840 Ft év általános bérpótlék (éves) 310 Ft hóX12 hó=3 720 Ft év éves kereset: 87 560 Ft ' nyugdíjjárulék (éves) 9 százalék 7 880 Ft (havi arányos kereseteloszlást feltételezve) éves nettó kereset: 79 680 Ft Az 1988. I. 1-jétől érvényesülő szabályok szerint: (elérendő bruttó kereset az adott munkával) 79 680-16 100 B= ---------------- =97 815 M unkadarab bére (x), ami az általános bérpótlékot is tartalmazza. Meghatározása: x Ft/dbX2096 óraX2 db/óra=97 815 Ft x-23,333 Ft/db Kereset az új elszámolás szerint: 23,333 Ft/dbX2096 óraX2 db/óra=97 815 Ft 2. Az időbéres dolgozót folytonos munkarendben foglalkoztatják, amiért a kollektív szerződés előírásai szerint 30 százalékos pótlékElszámolás: a jelenlegi szabályok szerint alapbér műszakpótlék ált. bérpótlék havi kereset le: nyugdijjárulék (11 százalék) ban részesül. Alapbére havi 6000 Ft, és természetesen kapja az általános bérpótlékot, ami az előző dolgozóhoz hasonlóan 3X0 Ft/hó. 6000 Ft/hó 1800 Ft/hó 310 Ft/hó 8110 Ft/hó 892 Ft/hó (Az előző esethez hasonlóan itt is e.végezhető az ellenőrzés.) Mint már a korábbiakban említettük, a magánszemélyek jövedelemadójának progresszivitása miatt a többletbér nagyobb hányadát „viszi el” az adó. Te- • hát, ha valaki nagyobb teljesítményt ér el, akkor azonos darabbér esetén nagyobb elvonás „sújtja”. Ezt pl. progresszív darabbérrel vagy teljesítményprémiummal indokolt ellensúlyozni. Az ilyen megoldások biztosíthatják, hogy a magasabb teljesítményekre való ösztönzés ne csökkenjen és a , keresetek nettó értéke megőrizhető legyen. Végezetül ismét hangsúlyozzuk, hogy itt egy-egy lehetséges módszer (és az is egyszerűsítve) került bemutatásra. A cél ugyanis az volt, hogy a bruttósítás lé- nvegére világítsanak rá a példák. 1. 2. 3. 4. '--------------------------J w, ~ ------------------------------e rkölcsi kötelességnek az Soiszám Éves nettó kereset Számításhoz hasznait koefficiensek értelmében először magának a tudománynak kell átala(y) (a) (b) kulnia, hogy átalakíthassa a 1. 0- 54 000 0,90 0 társadalom történélmi tuda2. 54 001- 69 400 0,70 12 000 tát. Ehhez bátorságra és 3. 69 401- 82 400 0,65 16 100 becsületességre van szükség. 4. 82 401-100 400 0,60 21 200 Meg kell ismerni és ábrá5. 100 401-116 900 0,55 27 800 zolni kell a múltat a maga 6. 116 901-132 200 0,51 34 280 valóságában, ahelyett, hogy 7. 132 201-159 800 0,46 43 880 változó prekoncepciók alap8. 159 801-210 200 0,42 53 960 ján kialakítanák a „jó” és 9. 210 201-301 400 0,38 68 840 a „rossz” hagyományok 10. 301 401-369 400 0,34 93 320 rendszerét. A történelmi és 11. 369 401 felett 0,30 125 000 politikai kritika előfeltétele Az éves biuttó kereset (B) B_ _______________ B- (a) • Az (a) és a (b) értékeket á táblázat azon sorából kell venni, amelyben y értéke „elhelyezkedik”. 1. A béremelés megvalósítása legegyszerűbb az időbéres dolgozóknál. A példában szereplő időbéres dolA NAGY OKTÓBER MEGÚJÍTÓI A történész J. Afanaszjev, a levéltárosokat képző főiskola igazgatója mondhatni szimbólumává vált a Szovjetunióban végbemenő változásoknak. Egyike volt a legelsőknek, akik a gorbacsovi új gondolkodásmód alkalmazására tetek kísérletet a szovjet történettudományban. Cikkei, nyilatkozatai szenzációkat keltettek az ország határain túl is. Az általa szervezett, a történelem „kényes kérdéseit” vallató előadás-sorozatok társadalmi eseményekké váltak Moszkvában. Megnyilatkozásai gyakran kavartak vihart, sajtópolémiákat. Beszélgetésünkben elsőként a történelem úgynevezett fehér foltjairól esett szó. Afanaszjev — utalva az elmúlt évtizedek torzításaira — hangoztatta: a történész missziója, hogy mindig igaa valóság megismerése. Ennek a követelménynek értelmében kell újrarajzolni — mondotta — olyan személyiségek portréját, mint Buharin, Kamenyev, Zinov- jev és Trockij. Véget kell vetni a Hruscsov figuráját körülvevő elhallgatásnak, és valóságos, a konjunkturális szempontokat mellőző képet kell rajzolni Sztálinról. A peresztrojka történelmi előzményeit vizsgálva szó esett Lenin híres művéről, az Állam és forradalomról. E munka — mondotta — ma sem vesztett aktualitásából, hisz jelenleg is hasonló kérdésekre keresünk választ. Arra, hogy milyen módon lehetne a legszélesebb tömegeket bevonni az alkotó tevékenységbe, a társadalom átalakításába, a szocializmus építésébe. Lenin arról elmélkedett, hogy miként lehet az állami formában megvalósult forra- . dalom a lehetőségig mentes a bürokráciától, hogyan tehető demokratikussá a szocializmus építésének folyamata. Lenin gondolatait nemzedékünk, s a jövő nemzedékek számára is végakaratnak tekinthetjük, hisz megvalósításuk csak egy történelmi folyamat következménye lehet. Ám az ezen az úton elért eredmények attól függnek majd, menynyire képes e folyamat demokratikus jellegét megőrizni, milyen mértékben élvezi a legszélesebb tömegek aktív támogatását. A beszélgetés során, érintve a szocialista hatalom válságtűrő képességét, szó esett az ebben a vonatkozásban jellegzetes 1921. évi X. párt-' kongresszusról. Itt, mint ismeretes, többek közt olyan határozatot hoztak, amely ideiglenesen megtiltotta frakciók szerveződését. Ez az átmenetinek szánt intézkedés azonban alaptörvénnyé vált a kommunista partokban. Afanaszjev hangsúlyozta: a konkrét körülmények az adott helyzetben indokolták ezt a döntést, de Lenin életében mégis úgy alkalmazták ezt a határozatot, hogy elismerték: a pártélet normáihoz tartozik a különböző vélemények, álláspontok létének elismerése. Csak később alkuit ki az egységnek olyan felfogása, amely nem az eltérő nézetek szintézisén, hanem egy központilag deklarált akarat alapján jön létre. E felfogás tradícióvá vált, s egyik fékje a megújulás folyamatának. Az ezzel való szakítás nem kell hogy feltétlenül frakciók alakulásához vezessen. Amire szükség van, az a véleményszabadság, a különféle álláspontok harca pártszerű keretek között. A „sztálini korszak” nyitányát Afanaszjev a 20-as évek végében jelölte meg. Az itt jelentkező negatív jelenségek néhány év alatt normává: egy sajátságos adminisztratív, bürokratikus megtorló rendszerré váltak. A jeles történész ellenezte azt a közkeletű felfogást, 'hogy ami az építés során „jó” volt, az a szocializmus érdeme, s ami „rossz”, az egyetlen ember J. V. Sztálin „bűne” lett volna. Számára inkább az volt az érdekes, hogy milyen valóságos tendenciák kifejezője volt a „rossz” képviselője. Ezzel kapcsolatban rámutatott: a párt jelentős része a Lenin által bevezetett új gazdasági politikát átmeneti szükséges rossznak tekintette, és soraiban változatlanul igen erős volt a hadikommunizmus ideológiája. Sztálin nem tett mást, mint tetteivel kifejezte ezt az ideológiát. Ez — úgy tűnt — megfelelt az ország elszigeteltségéből és elmaradottságából adódó rendkívüli feladatoknak, amelyekhez hozzárendelődtek a politikai élet ismert normái és intézményrendszere. A sztálini korszak fekete-fehér megítélése és pusztán etikai kritikája haszontalan és értelmetlen. Afanaszjev végezetül hangsúlyozta: a peresztrojka az élet alapjainak átalakítása azzal a céllal, hogy a mindennapokban erősödjön a demokrácia és valódi szocializmus valósuljon meg a társadalomban. Ehhez forradalmi jellegű erőfeszítésekre van szükség, mivel valamit átalakítani nehezebb, mint újat teremteni, másrészt az átalakítás folyamatában léteznek, működnek a korábban létrejött szervezetek, intézmények, s itt vannak ugyanazok az emberek, akik eddig is éltek. S mégis, nincs más választás, sőt az átalakítás folyamatának nem lehet vége. Időről-időre kritikailag kell elemezni a megélt történelmet, és újra és újra napirendre kell tűzni a társadalom alapjainak, létfeltételeinek átalakítását. A változás állandósága, ha komolyan vesszük a marxi dialektikát, természetes dolog, s az is természetes, hogy a változás a kritikai elemzéssel kezdődik, s az éppen nem ünneprontás, hanem nagyon is illő az októberi forradalom 70. évfordulójához. Kende János
