Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

1987. november 5., csütörtök Somogyi Néplap 5 ünnepi Tízéves nyugdíjasklub Ne fessünk szebb képet a valódinál: a kaposvári ÉDOSZ Művelődési Ház nyugdíjasklubjában is néha összezördülnek a tagok épp­úgy, mint minden közösség­ben, vagy a családban, de mégsem ez a jellemző a tíz éve folyamatosan működő közösségre, hanem az egy- pás iránt érzett felelősség, a közös szórakozás és élmé­nyek. Tíz éve alakította meg a Nyugdíjasok klubját Daxner Géza nyugdíjas tanár. Az akkori igazgató, Werstroch János végre olyan klubve­zetőre talált, aki élesztőjévé vált a közösségnek. A napokban ünnepségen meg a tizedik jsnapról,. melyen Illés a házigazda intéz- igazgatója gondosko- arról, hogy jól érezze mindenki a szépen asztal körül. Az hidegtálkészítmények után nyomban a kedvelt harmo- Szondi György kezé­Zrínyi iskola tanulói ün- műsorral köszöntötték időseket. ben és a jókedv magasra szállt. — A klub vezetősége sokat tett azért, hogy megkedvel­jék a közösséget a nyugdí­jasok. Eleinte kevesen néz­tek be hozzánk, most már hatvanan vagyunk. Nemcsak a környékről, de a belváros­ból, sőt az egyik közeli fa­luból is fölkeresnek ben­nünket — mesélte a klub vezetője. Hetente kedd délutánon­ként találkoznak, kéthetente előadásokat hallgatnak, fil­met néznek, múzeumot lá­togatnak. Érdeklődő idősek. A közösség szemmel lát­hatóan ráncot űző, a klub- tagok szeme csillog, ha egy­másra találnak. A folyosón az egyik idős úr gondosan megigazította nyakkendőjét, mielőtt belépett az ünnep­ségre. Daxner Gézáné aggoda­lommal rendezkedett: — A Mariska nem kapott meghí­vót. Most otthon sír. Men­jünk el érte. — Mindenki kapott meg­hívót — nyugtatta az asz- szonyt az igazgató. Ki tud­ja, kinek volt igaza ... Foggyökér biokerámiából Nem idegen az emberi test számára a biokerámiá­ból készült mű-foggyökér — ezt bizonyítják a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem Szájsebészeti és Fogá­szati Klinikáján 1984-ben megkezdett műtétek. Bár a kísérleti szakasz — az elő­írások szerint 5 év — még nem zárult le, az máris megállapítható, hogy a ha­zai gyártású, nagy. tisztasá­gú alumíniumoxid alapú anyag, a biokerámia, fog­gyökerek pótlására is alkal­mas. A fogorvostudományban az elkövetkező években vár­hatóan egyre nagyobb mér­tékben hódítanak majd az olyan fogpótlások, amelye­ket úgynevezett inplantációs (beültetéses) műtétek segít­ségével oldanak meg. Az ilyen típusú beavatkozások­hoz azonban olyan anyagok­ra van szükség, amelyeket az emberi szervezet befo­gad, s nem „lök” ki. Ezeket a bioanyagokat eddig első­sorban fémekből, szénvegyü­letekből készítették, vagy a test szöveteihez hasonló­an építették fel. Üj távlato­kat nyitott a hazai általá­nos orvosi gyakorlat, ezen belül a fogorvosok számára is az az új alumíniumoxid alapú biokerámia, amelyet a Szilikátipari Kutatóinté­zetben fejlesztettek ki a 80- as évek legelején. A fel- használás lehetőségeit 1983 óta kutatják a Szentesi Kór­házban. A biokerámiát kez­detben főként az ortopéd sebészetben alkalmazták — például csípőprotéziseket készítettek ebből az anyag­ból —, majd foggyökér he­lyettesítésére is kipróbálták. A budapesti Szájsebészeti és Fogászati Klinikán Divi- nyi Tamás egyetemi docens irányításával 1984 óta már több mint kétszáz biokerá­miából készült foggyökeret ültettek be. Az utóbbi négy év tapasztalatai egyértelmű­en bizonyítják, hogy az új anyag tulajdonságai jobbak, mint az eddig használatosa­ké, a biokerámia szinte ..be­épül” a’ szövetek közé. Nem mindenkinél végezhető el azonban az ilyen típusú fogpótlás. Az alkalmasságot csak alapos orvosi vizsgálat döntheti el, amelynek során egyebek között figyelembe veszik, hogy milyen a je­lentkező általános egész­ségügyi állapota, s anató­miai felépítése lehetővé te- szi-e a műtéti beavatkozást. —■ Miben ad segítséget a klubnak a művelődési ház? — Ez a mi második ott­honunk. Jó körülmények kö­zött tölthetjük itt az időn­ket. A programok szervezé­sében sokat segítenek a művelődési ház munkatár­sai. A klubtagok mesélték: — Figyelemmel vagyunk egy­másra. Ha valaki hiányzik egyszer, kétszer, a közelben lakó klubtárs meglátogatja. A betegeket rendszeresen fi­gyelemmel kísérjük. Segí­tünk egymásnak szükség esetén. A magányosokra többször rányitják az ajtót. Daxner Gézáné: — Az uramnak rendszeres elfog­laltságot jelent a klubbal va­ló törődés. Szívesen dolgo­zik. Én is örülök, hogy tag­ja lehetek ennek a közös­ségnek. Pór Istvánná férje oldalán ült az ünnepi asztal mellett. — Barátságok idősebb korban is köttetnek? — Szakállas Györgyékkel és Daxnerékkel összejárunk. Itt ismerkedtünk meg a klub­ban. Otthon is sokszor be­szédtéma a klub, tervezge­tünk. Szakállas Györgyné: — 1980-ban kezdődött el az én nyugdíjas életem. Elhatároz­tam, nem fogok bezárkózni. Keresztes Józsefné hozott el a klubba, ő már sajnos el­ment közülünk ... — A ruhagyár nyugdíjas raktárosa. Az egykori mun­kahely miként törődik a nyugdíj asaival ? — Minden évben, úgy ka­rácsony táján meghívnak bennünket egy alkalommal, hogy átvehessük a gyár ajándékát. Itt a klubban minden héten találkozunk. — Mi a véleménye a klubtagok közti barátságról? Nézze, ahol szükségét érzem, hogy segítsek, segí­tek. Vannak klubtagok, akik összebarátkoztak, de mások­kal is szívesen megosztják rokonszenvüket. örülünk, ha valaki bekopog hozzánk. Né­ha együtt megyünk bevásá­rolni. A betegek szorulnak rá leginkább, hogy törődjünk velük. Tudja, ebben a kor­ban — itt elnyelte a mon­datot, de tudtuk a folyta­tást. — Ne haragudjon a kérdé­sért, vannak gyerekei? —. Egy fedél alatt élünk. Két unokám is van! — Mit szól a lánya és a veje, hogy a klubba jár? — Nem szólnak bele. Eny- nyi kikapcsolódás, szórakozás nekünk időseknek is megjár. Nem? Horányi Barna JÖVŐRE MINDEN DIÁK TAGJA LESZ Pénzt hoz a tanszerviz Két kőműves és két szo­bafestő gyakorlati csoporttal kezdett dolgozni a mostani tanévben a kaposvári épí­tőipari szakközépiskolában és szakmunkásképző inté­zetben a tanszerviz. A negy­ven szakmunkástanulót fog­lalkoztató szerviz magát tartja fenn különféle építő­ipari munkavállalásokból. — Ez a tevékenység tu­lajdonképpen a saját isko­lánkon végzett felújítási és karbantartási munkákból nőtt ki — mondta Ponikfor Zoltán igazgató. — Sok dol­gunk volt ezen az épületen. Csináltunk kerítést, a tan­műhelyek telepítését is ma­gunk végeztük, és például gépasztalokat is készítettünk a számítástechnikai szak- tantermünkbe. A gazdasági helyzet rákényszerített ben­nünket arra, hogy keressük az önálló gazdálkodás lehe­tőségét. Ezt a törekvésünket a megyei és a városi tanács művelődési és pénzügyi osz­tálya is támogatta. A tanszerviz első külső munkavállalása a Kaposvári Cukorgyárban volt. Azóta több helyen dolgoztak. Épí­tettek tárolókat, ahol az alapozástól minden munkát maguk végeztek el, s akna­rendszer vízzáró vakolása is jutott a tanulóknak. — Nekünk kell kitermel­ni azokat a költségeket, amelyeket eddig a vállala­tok finanszíroztak. A koráb­ban különféle üzemeknél beiskolázott tanulók most az első két évben az iskolán belül kapnak csoportos gya­korlati Oktatást főállású szakoktató irányításával. Az itteni munkavégzéshez adja a szervezeti keretet a tan­Rákszűrésen a pedagógusok A tanévkezdései egyidőben megkezdődött a nevelési­oktatási intézményekben dolgozó nők országos rák­szűrési akciója, amelyet a szakszervezet indított az Egészségügyi Minisztérium­mal, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézettel, valamint az Országos On­kológiai Intézettel közö­sen. Az ország 19 me­gyéjéből 12-en csatlakoztak a felhíváshoz, köztük So­mogy is. A szervezésben és a szűrővizsgálatok látoga­tottságában egyaránt az első helyen áll a megye. — Nem csupán saját egész­ségünk védelme miatt érez­zük fontosnak a szűréseket, hanem azért is, mert a pe­dagógusok azok, akik köz­vetlen kapcsolatban állnak a szülőkkel, így a példamu­tatás, a kezdeményezés is fontos. Köztudomású, hogy a rákos betegségek többsé­ge — idejében felismerve — eredményesen gyógyítható, s nem mindegy sem a család, sem a társadalom számára, hogy hány nőt sikerül meg­menteni az értelmetlen ha­láltól — mondta Bíró Gyu- láné, a Pedagógusszakszer­vezet megyei bizottságának társadalombiztosítási felelő­se. Csaknem nyolcezer nő szűrővizsgálatát szervezi már második esztendeje. A megyei bizottság akció­tervet készített, amely a megyei egészségügyi szer­vekkel történt megállapodás és egyeztetés után tartal­mazza, hogy melyik intéz­mény dolgozói hol és mikor vehetnek részt a rákszűré­sen. A szűrés önkéntes, részt venni senkinek sem kötele­ző, saját érdekében azonban mindenkinek ajánlott. — Egyedül nagyon kevés nő szánja magát rá a vizs­gálatokra, szervezett formá­ban azonban szívesen el­mennek, egymást buzdítják, bátorítják, s így á legtöbb intézmény dolgozói féléven­te megfordulnak az onkoló­gián. A Kaposváron dolgo­zókkal, s az óvónőkkel nem sok a gondunk, annál több a pedagógusok rákszűrésé­vel. Sajnos még mindig van­nak iskolák, ahol a vezetők nem engedik dolgozóikat szűrésre, ha az csak mun­kaidőben oldható meg. Pe­dig a pedagógusok azok, akiktől egy újfajta egész­ségügyi magatartást, s az erre való nevelést várja a társadalom, amelynek része a személyes példamutatás. A Pedagógusszakszervezet azt reméli, hogy a pedagó­gusnők példája nyomán bát­rabban jelentkeznek majd szűrésre más társadalmi ré­tegek képviselői is. Sajnos, még ma is a félelem okozta struccpolitikái határozza meg a legtöbb ember maga­tartását, az a látszatmeg­nyugvásba való menekülés, hogy amiről nem tudunk, az nincs is. A pedagógusok után az egészségügyi dolgo­zók is megkezdték a rend­szeres szűrővizsgálatok szer­vezését. Reméljük, hogy nem ők lesznek az egyetlen kö­vetők. H. É. szerviz. Célunk, hogy minél több tanuló vehessen részt ebben a képzési formában és csak a harmadik évet töltsék gyakorlaton a válla­latnál. Fontos volt az is, hogy az így létrejött építőipari ka­pacitást az iskola működte­tése és fejlesztése érdeké­ben minél gazdaságosabban használják ki. A munkavállalásoknál el­sősorban a tantervi követel­ményeket vesszük figyelem­be, mennyire tudjuk beil­leszteni az adott feladatot a tanrendbe. Sánta László, a tanulók gyakorlati oktatásának ve­zetője, az iskola területén épülő raktárral a legelége­dettebb. — Egy 460 négyzetméter alapterületű raktárát készí­tettek a tanulók. Ehhez az anyagokat a Széchenyi té­ren épületbontásból nyer­tük. Az épület nyílászáróit pedig a faipari tanulócso­portunk gyártja. A külső munkavégzésből befolyó pénz 55 százalékát az oktatás tárgyi fejtételei­nek javítására fordítják. Tantermi felszereléseket, kis­gépeket, szerszámokat vásá­rolnak belőle. Huszonöt szá­zalék a termelésben részt­vevő tanulók bérezésére jut, a többiből pedig a tanszer­viz munkáját irányító szak­oktatók, műszaki és gazda­sági dolgozók részesülnek. — Az első év eredményei alapján úgy tervezzük, hogy az összes első- és másod­éves tanulót bevonjuk ebbe a munkába — folytatta az igazgató. — A vasbetonszer­kezetek építésén kívül min­den szakipari és építésmes­teri munkát el tudunk vé­gezni. Az is nagyon lénye­ges, hogy az építkezéseinken dolgozó tanulóknak nagy a felelőssége; igen sokféle munkát végeznek és ez mind a termelési, mind pedig az oktatási célokat jól szolgál­ja. Az iskola egy év után kapta meg a Kiváló Társa­dalmi Munkáért kitüntetést. Dolgoztak többek között a városszépítő egyesület felké­résére, a Szigetvári utcai hősök temetőjének a kapu­felújításán is. Lehőcz Rudolf Perczel Mór bibliája Szigetváron megtalálták Perczel Mór bibliáját, amely a politikus és hadvezér sa­játkezű bejegyzéseit őrzi. Maga a könyvpéldány is ritkaság, az úgynevezett Vi­zsolya biblia hetedik kiadá­sa: 1730-ban nyomtatták a hollandiai Utrechtben. Iga­zán értékessé az teszi, hogy tulajdonosa házi anyakönyv­ként használta. A Perczel család egyik ága Szigetváron telepedett meg. Nemrég hunyt el száz esztendős korában a legen­dás hírű honvédtábornok egyik kései leszármazottja, hagyatékának volt része a régi biblia. Molnár Imre helytörténész vette gondjai­ba a könyvet és vizsgálta át a bejegyzéseket. Megállapí­totta, hogy a jól olvasható szöveg minden kétséget ki­záróan Perczel Mór kézírá­A biblia lapjain kilenc lány és öt fiú születésének helyét, idejét rögzítette az apa. Négy gyerek kivételé­vel valámennyien idegenben látták meg a napvilágot, a bujdosó honvédtábornok emigrációs éveinek helyszí­nein : Törökországban, Ang­liában, ^Belgiumban. Érde­kes, hogy kereszteléskor — nyilvánvalóan hálából, tisz­teletből — a menedéket adó ország uralkodójának nevét választotta az újszülött má­sodnevének. Törökországban így lett a fia Szolimán és Angliában lánya, Viktória. Az utolsó bejegyzés Buda­pesten kelt 1891. november 11-én és a következőképpen hangzik: „Én a mai napon egy mindösszesen ötven élő tagból álló család feje va­gyok, isten kegyelméből rendkívüli, szinte csodasze­rű életpályám 80. évében.” Barátság — igazolvány nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents