Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
Somogyi Néplap 1987. november 28., szombat | Ilii ggg|&ragg&» ggggggg >gg| gi %-#-w >v<y g§ gg&jf8g | ,? ^'';¥ä 8§g gg ggggjggggggggg- iilliiMPf ú^í"- &g|gg||jgg IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Közép-Ázsia és a Kaukázus ötvösművészete 175 éve született Vallomás Krasinskiról Györfi András rajza Vozanak a romantikus személyiségek a XIX. század első felének egyéniségei, akik életükben és művészetükben sűrítették mindazt az ellentmondást, amit a kor felszínre hozott. Legtöbbjük lángoló hevüle- tű hazafi volt, hiszen abban az időszakban vált egyre fontosabbá az egy nemzethez tartozás. Öröknek hitt eszményekért lelkesedtek, írtak, dolgoztak valóra váltásukért. Lord Byron, Viokot Hugo, Mickiewicz, Petőfi Sándor, Puskin egyaránt a szabadságért emelt szót. Ha a szabadság áldozatra sarkallt, kevesebbet nem kérhetett az igazság sem. Hiszen jegyében nemcsak egyének, de népek, nemzetek sorsa intéződött. Zygmunt Krasinski (1812— 1859) az igazságért perelt, Szembeszállt azzal a helyzettel, amibe a Szent Szövetség hatalmai Lengyelországot süllyesztették. Hitte és belső tűzzel mondta: Feltámad Lengyelország. Papp Árpád kitűnő magyar fordításában is érződik, hogy mennyi hit, meggyőződés halmozódott fel benne, amikor írni kezdte: Valami készülődik, történni fog. De azt bizton tudom: eljö, el, az Igazság! De azt bizton tudom: feltámad Lengyelország! De azt bizton tudom: jósjelek intenek, s halála is életünkért ragyog. De azt bizton tudom: mondanom kell a sorsát! Hiába hivatkoztam erre a versre, lengyel költő ismerősöm replikázott: Zygmunt Krasinski — levelei, tettei bizonyítják — nem volt igazi hazafi. A minősítő jelzőkről nyilván nem nekem kell dönteni, de egyet a tények szerényebb ismeretében is állíthatok: a romantika korának személyisége volt. Olyan ember, aki — miként a kor — ellentmondásokat sűrített magában. Űri gőgöt és hazafias hevületet, extravaganciát és a hatalommal való magalkuvást. Opinogó- riai családi birtokán, a kastélyában berendezett múzeumban hallottam, hogy mostanában vizsgálat alá vett levelezése módosítja a róla eddig alkotott képet. Apja Napóleon tábornoka volt, s az általa irányított semosierrai csatában a lengyel hazafiak tömege halt meg. Wincent Krasinski neve így összeforrt az értelmetlen áldozat fogalmával. A napóleoni korszak végén a generális átlépett az orosz cár szolgálatába... A tény tény s mai ésszel alig értés üzbégek ékszerei. A kiállítás külön részét képezik a szamarkandi, buharai, hivai és kokandi rézműves mesterek munkái. Láthatók itt rituális mosdásnál használt vizes edények, áttört fedelű mosdótálak, tálcák — a közép-ázsiai és kaukázusi fémművesség kínoséi. oS# \P )ß': A szovjet kultúra napjaira küldte Budapestre, a Nemzeti Múzeum egy szerény kollekcióját a moszkvai Kelet Népeinek Művészete Állami Múzeum és a Grúz Állami Múzeum ipar- művészeti gyűjteményéből. Különösen szép ötvösmunkákat, ékszereket, fémedényeket, használati eszközöket és fegyvereket. A bemutató legrégibb tárgyai a XVIII. századból valók, a legújabbak századunk első évtizedeiből. ■Közép-Ázsia és a Kaukázus népeinél igen széles körű az ékszerek használata, amelyek a népi viseletnek — különösen a női öltözéknek — voltak elengedhetetlen tartozékai. Az ékszerek az embert egész életén végigkísérték. A néphit szerint védelmezték viselőjüket, megóvták a betegségtől, bajtól, szemmelveréstől és gazdagságot, termékenységet biztosítottak. Oltalmazó ereje volt az anyagnak (mindenekelőtt az ezüstnek) és a díszítésnél felhasznált drágaköveknek is: a karneol jólétet és békét, örömöt és bőséget, a -korall gazdagságot és bőséges gyermekáldást, a türkiz győzelmet hozott, az igazgyöngy kigyógyított a betegségekből, megvédett a csapásoktól. Monumentalitás és a formák egyszerűsége jellemzi Közép-Ázsia egyik hajdani lovas népének, a türkmé- neknek a dísztárgyait. Vaskos karkötők, gyűrűik, melldíszeik, amulettjeik. Korántartó tokjaik, hajfonatba való díszeik ezüstből, néha aranyozott ezüstből készülték. Más jellegűek a kirgizek és kazahok ékszerei, halánték- és mellfüggői, övei, gyűrűi, hajfonatdíszei és sapkacsúcsai. S teljesen más világot tükröznek a tadzsikok Kazak mellboglárok Üzbég melldíszek Grúz merőkanalak Turkmen köntösdíszek Azerbajdzsáni víztartó edények SZIRMAY ENDRE KIKÖTŐBEN Az évek kéklő Balatonján indulni készül a hajó; a messzeség fésüli haját — találok-e túl boldog hazát? — a bizalom fénye — az a jó. Az évek áldott Balatonján szabadon siklik a hajó; sorsunk, otthonunk meleg fénye a csöndes rév biztos reménye a gazdag fölnyílás — az a jó. Az évek felhős Balatonján nem indul útnak a hajó; párállik a messzi horizont, a vén hajós vitorlát nem bont a védett kikötő — ez a jó. Karkötők, gyűrűk, amulettek hető, miért tette. Mielőtt ítélkeznénk, mérlegelni kell: nem kis vagyon és rangok megőrzése, a helyzethez való alkalmazkodás volt az egyik serpenyőben, a másikban pedig az el nem ért eszmények. Az is iggz persze, hogy az utóbb iák _ között vannak fel nerrf'adhatók. De mindig érvényesül az élni kell parancsa! S legtöbbször az ugyancsak bebizonyosodik, amit romantikus költőként Vörösmarty Mihály erősített fel: élni sokszor nehezebb, mint meghalni a hazáért. A történelemből hozható ezt igazoló példa bőven. A múlt század eleji nagy triász tagjai — Mickiewicz, Slowacki és Krasinski — egyaránt emigrásként alkottak. Szerb Antal jegyezte meg róluk: lírai énjüknek a távolság felelt meg legjobban. Szükségük volt arra a belső feszültségre, anrtít a távol levő haza, a szerettek utáni vágyakozás okozott. Krasinski meghasonlött lélek, még társaihoz képest is. Képzeljük helyzetébe magunkat: imádta az apját és szenvedett cselekedetei miatt, patrióta és emigrációba ment, vágyott a költői dicsőségre és haláláig névtelen maradt. A romantikus kor késztette erre? Kétségtelenül. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül egyéniségének vonásait sem. Életútja tanulságos. Lengyel mágnásként Párizsban született és ott is halt meg (négy hónap múltán vitték haza). Vi- lágfias, kozmopolita nevelést kapott. Mint minden főúr, ő is nagyon szeretett utazni. Néha úgy tűnik, öncélúan, hiszen két hétnél több időt sehol nem töltött és minden útjára pontosan száznegyven tárgyat vitt magával. Leggyakrabban Párizs és Drezda között utazgatott. Kortársaihoz hasonlóan vonzott., a titokzatos Kelet, érdeklődőit eseményei iránt. A kor jelentős egyéniségeihez hasonlóan foglalkoztatta a görög szabadság- harc. Nem úgy persze, mint Byront, de szimpátiája lecsapódott lrydion című elbeszélő költeményében. Műve megrázó, van benne erő, gondolat. Minthogy azonban név nélkül írt, illetve Barát álnéven, lírikusként egyáltalán nem ismerték. Nyilván szenvedett ettől. Meghasonlott? Lehetséges. Azért is, mert törést érzett neveltetése és a megismert valóság között. Életútját is meghatározó tény, hogy nyolcévesen három nyelvet beszélt, tizennégy volt, amikor beíratták a varsói egyetemre jogot tanulni. Gyermekkora a művészetek megismerése jegyében telt el. A tábornok apa fényűző, nagy rendezvényeken adatott elő klasszikus és romantikus színdarabokat. Ezzel kezdődött konfliktusaik sorozata. Zygmunt ugyanis apjával szemben a romantikához vonzódott. 1829-ben az egyetemről el kellett távoznia. Nem tűrte az iskolai szabályokat? Nem. Volt persze egy másíik ok is. A tábornok apa, a napóleoni hős, a varsói nagyhercegség megalakulása után a cár helytartójával egyezkedett. A helyzet ellen szervezkedő lengyel hazafiak levele illetéktelen kezekbe került, megkezdődték a letartóztatások. A cár lengyel bíróságot nevezeítt ki, s abba delegálták Wincent Kra- sinskit is. A bíróság .nem hozott igazán elmarasztaló ítéletet, csak az apa követelte a szigorú büntetést. Neofita reflexből? Örök ellentmondás-kényszerből ? Egy biztbs: „a nép megismerte igazi arcát”. Másik történet, hogy égy temetés nagy hazafias tüntetéssé változott, részt vett rajta minden varsói egyetemista, kivéve Zygmunt Krasinski t. A következő napon egyik társa megpofozta. Az eset után az egyetemi tanács javasolta, hogy menjen Genovába tanulmányait folytatni... Az említett pofonokat a gróf is kapta. Ezért alakul- hatot ki olyan vélekedés, hogy Midkiewicz és Slowacki mellett ő jobban ráérzett a társadalmi feszültségekre, s a félelem kerítette hatalmába. Ez inspirálta nagy müvét, az Istentelen komédiát. Az 1835-ben született mű hőse Az Ember, aki feleségét, házát elhagyja, hogy a költészet, a drámaszerzés művészetének éljen. A második részben pedig hitetlenül a hit védelmezője lett. Mindkét egység a romantikus ember dilemmáit tükrözi. Jobban mégis a második. Abban a nép fellázad és urai ellen fordul. Vezérük, Pankracy, az elszabadult néphatalom ellenszenvvel, de nagyságához méltóan megrajzolt képviselője. A darab hőse, Az Ember jobbágyaival a Szentháromság Bástyájának védelmére siet, a hűbériség és a vallás utolsó híveivel együtt. Ott éri a vég, de előbb megtudjuk, hogy egyformán undorodik ellenfeleitől és kevés emberi értéket mutató nemes társaitól. A tartalom jelzéséből is iátszik, hogy a romantikus illúzióvesztés erőteljes költeménye Krasinski műve. Ugyanakkor a szabadság- eszme korszakában meglepő figyelmeztetés: vigyázzatok, mert nem tudni, mi lesz a szabadságból, ha illetéktelen kezekbe kerül. Azaz, értelmezhető ellenforradalmi vádiratként is. Szerb Antal — elismerve költői érdemeit — még azt is megkockáztatta, hogy az 1846-os galíciai parasztlázadás igazolta félelmét. A mű kétségkívül kínál ilyen értelmezési lehetőséget. Ez is magyarázhatja, hogy születésének centenáriumán Pokoli színjáték címmel mutatták be Budapesten, Szabó Lőrinc fordításában. Zygmunt Krasinski főnemesi gőggel tekintett a világi húságokra, később magára a világra. Opinogóriai kastélyában az ablakokon szinte állandó ott volt a sötétítő, mert legszívesebben a félhomályos szobában tartózkodott. Hogy gondolkodhasson eszményeiről, csalódásairól. Ne kelljen látnia a világ kegyetlen változásait? Hogy ne érezze a gyűlölet hullámait, amik azért vetültek rá, mert apja 1856-ban — Paszkievics után — Lengyelország helytartója lett? Talán gazdag levelezése majd választ ad erre is. Az mindenesetre tény, hogy a kor eszményeivel meghasonlott. Tudta, eljár az idő minden gonosz és hamis fölött, meg azt is, hogy ugyanaz a háló vár üldözőre és üldözöttre. Költői szépségű sorokat írt, s azok „megfogják” az olvasót. Nem véletlenül mondta Opinogórában Ze- romski: „Ügy vágyakozok ide, mint a muzulmánok Mohamed koporsójához!” Szemközt műveivel és emlékeivel- mindenki érezheti a sugárzó erőt. Laczkó András
