Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
6 Somogyi Néplap 1987. november 28., szombat r w * k nr 117 f i re* 4 n it*t i7*nn|7 AZ IFJLSAG ELETE Jól dolgozni, az felér egy másik szakmával Komolyan gondolják Érdekes szakmát választott Móga Gábor: lótenyésztő szakmunkás lett. A szakmunkásképzőt Tatán végezte, majd * Kutasi Állami Gazdaság somogysárdi ménesénél helyezkedett el. Napi munkája a lovak etetése, jártatása, a szerszámok karbantartása és a fedeztetés, amely a méntelep fő feladata. Somogysárdról sok csikó kerül hazai és külföldi lóversenyekre, lovas bemutatóra. Lélegzetelállító sikoly. A függöny hirtelen felgördül, s előrohannak a rövid szoknyás, hosszú lábú struccok, hogy kánkán-zenére vad táncba kezdjenek. A látvány szép; a munka, ami mögötte van, keserves. — Naponta próbálunk, egy-egy jelenetet gyakran hetekig csiszolunk, mire a Mariann néni is elégedett lesz vele. Ö készítette ezeket a marionett-figurákat, s a történeteket is ő találja ki. Persze mi is segítünk neki. Mindig megkérdezi, mit szeretnénk eljátszani, ki milyen figurát kíván alakítani — vall a Vadrózsák bábcsoport munkájáról Csizmadia Bernadett, a kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos tanulója. A csoport négy évvel ezelőtt alakult a kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskolában. A gyerekek kezdetben saját szórakoztatásukra játszottak csupán a marionett-figurákkal. Azután nemcsak a műsor gazdagodott s a figurák színesedtek, hanem a gyerekek is ügyesedtek. Utóbb már szép sikereket értek el a megyei és az országos versenyeken is. — Célunk elsősorban nem a szereplés; sokkal fontosabbnak érzem a bábozás pedágógiai szerepét. Ezekkel a figurákkal könnyen azonosulnak a! gyerekek, kifejezik velük gondolataikat, érzéseiket, s a közös együtt- létek során megtanulnak nemcsak magukra, hanem társaikra is figyelni. Megérzik és megértik a közösségi munka lényegét. És az sem elhanyagolható, hogy a játékos formában könnyedén, gyorsan fejlődik kézügyességük, ritmusérzékük, akaraterejük. Kezdetben még bábut sem kaptak a kezükbe; hetekig csak kézmozgatással gyakorolták a szerepeket. Ez, bizony, nem volt könnyű. De zokszó nélkül csinálta mindenki, s aki egyszer megízlelte a bábozás varázsát, többé nem tud szabadulni tőle — mondja Sápi Endréné, a szakkör vezetője, míg újabb zenét, újabb figurákat keres. Paff, a bűvös sárkány hangja csendül föl, és hamarosan maga a sárkány is megjelenik. A kedves és bájos figura nem véletlenül a gyerekek kedvence, még akkor is, ha talán vele van a legtöbb gond. — Nehéz mozgatni a Paffot; egy gyerek nem is bír vele, legalább ketten kellenek hozzá, hogy el tudjuk játszani a szerepet. Sokat kínlódunk a szereppel, mire megtanuljuk, s még utána is rengeteget kell gyakorolni. De egyáltalán nem unalmas; örömmel csináljuk, s a bábkészítésben is szívesen segítenénk, de ahhoz, sajnos, még ügyetlenek vagyunk. Otthon ugyan én is megpróbáltam már ben tudom a dolgokat megjegyezni és feleléskor jobban összpontosítok, mint a többiek. Nagyon megkedveltem a gépszerelő szakmát. Amit itt az intézetben el lehet sajátítani, azt el is szeretném sajátítani; azt mondják, az életben ehhez még úgyis sokat kell hozzátanulni. Azt vallom; felületes, hanyag munkát nem érdemes végezni. Ha valaki a munkáját kitűnően végzi, ha jobb a többieknél, az olyan, mintha még egy szakmája lenne, hiszen mindig őhozzá mennek kérdezni a többiek. Ezt láttam a nyári gyakorlaton és azokon a munkahelyeken is, ahol már jártam. Ez öszkészíteni egy kacsát; sok színes rongyot összeszedtem, kiszabtam és megvarrtam, de nem találtam nyélnek való fát. Különben is elég csúnyára sikerült szegény kacsa, Mariann néni sokkal szebbeket tud készíteni. Jutalomból viszont kaptam itt egy struccot, azzal otthon is sokat játszom. Leültetem a babáimat, mintha színházban lennének, s mindenféle történeteket játszom nekik. Anyuék- nak is szoktam játszani, nekik is nagyon tetszik. S a többi embernek is, akinek bemutatjuk a darabjainkat. Sokat szerepelünk, főleg más iskolában és óvodákban, különösen így télen. Már készülünk a télapó-ünnepélyre; egy bohócos jelenetet fogunk bemutatni. Én sajnos, csak pótszereplő leszek — kesereg Mószi Hajnalka, míg egy rózsaszín egeret próbál táncra bírni. Kissé még csámpásan mozog a láb, a kéz lendülete sem a legtökéletesebb, de gyakorlás dolga csupán, s karácsonyig még van idő. H. É. vagyok jó tanuló, mert szeretem, amit csinálok. Élmény, ha tervezhetek vagy ha varrhatok; sosem jut eszembe, hogy ezt nyűg csinálni. — Készített már önállóan ruhákat? — Természetesen. Ezt a vadászfelöltőt is — mutat Júlia az előtte levő munkára — én csináltam. Nemcsak itt, gyakorlaton készítünk ruhákat; én a szabadidőmben is szívesen varrók. Kaposvári vagyok, s ha héttönöz, hogy ne menjek órára felkészületlenül vagy hogy ne lépjek úgy oda az MTZ mellé, hogy nem ismerem. — Vajon a leendő munkahelyén megél-e ezzel a tudással? — Ennek a munkának az alapjait megtanultuk. A somogysárdi tsz-ben, ahol a nyári gyakorlatot töltöttem és ahova dolgozni hívnak, jó a szerelőgárda; ők biztos átsegítenek majd a kezdeti nehézségeken. A fiúk, akik a műhelyben Pistával együtt dolgoznak, elmondták: ők nem ennyire optimisták, s bizony, fő a fejük, hogy a szakmában maradnak-e. A két fiatal azonban kitartóan állította, ha valaki jól elsajátít egy szakmát, akkor abban kell megtalálnia a helyét és a boldogulását. B. J. Érteni kellene a dolgokat, nem magyarázni Nagy lehetőséget rejtenek a pályásatok végén hazautazom, legtöbbször az ígéreteimet kell pótolnom. Húgomnak és édesanyámnak is varrtam már. Igaz, azt az első nadrágot, amit a húgomnak csináltam, nemigen akarta fölvenni. — Kapott-e állásajánlatokat? Előnyös-e a majdani elhelyezkedésnél, hogy jó tanuló? — Mindenképpen varrónő szeretnék lenni, méghozzá Kaposváron. Terveim szerint a Lilla ktsz-nél leszek majd bedolgozó. Ez szerencsés volna, mert mindenképpen le akarok érettségizni. A somogyvámosi Kara Jánosból nehéz kihúzni a szavakat. A mezőgazdasági gépszerelő fiatalembernek van mire szerénynek lenni: jeles tanuló. — Nincs mit nagydobra vernem — mondja; ugyanannyit foglalkozom a tanulással és a gyakorlattal, mint a többiek. Talán könnyebA kaposvári MÁV KISZ- bizottsága négy alapszervezetet foglal magába és száznegyven tagja tevékenykedik. — Ez a létszám nem nagy — mondta Horváth Ervin, a KISZ-bizottság titkára —, de figyelembe kell venni azt is, hogy munkaidőben és területileg is szétszórtan vannak a fiatalok. Ezért van külön alapszervezete a mozdonyvezetőknek, a vontatási műhelyben dolgozóknak, az épület- és hídfenntartó főnökségnek és az állomásfőnökségnek. — Közülük melyik végzi aktívan a rábízott feladatokat? — Leginkább az ÉHF-köz- pont, a Baross Gábor alapszervezet. Jó a szervezeti életük, rendszeresek a taggyűlések; a kulturális vetélkedők szervezésében is élen járnak. A tagok nagy része azonban a sportrendezvényeken vesz részt, mert nálunk nincs sportolási lehetőség. Három év óta húzódik már egy kispálya építése, de még mindig nem tudtunk zöldágra vergődni. — Az elmondottakon kívül mi mozgatja meg a fiatalokat? — Nagy lehetőségeket rejtenek magukban a pályázatok, elsősorban az Alkotó ifjúság. Ezeket a szakmai vetélkedőket minden évben megrendezzük. Az idén három fiatal kollégánk újítását fogadták el Pécsett, egyet pedig Budapesten is. Rendszeres a „Ki minek a mestere?” vetélkedősorozat is; legutóbb a mozdonyvezetők versengtek. — Végeztek-e a tagok társadalmi munkát? — Természetesen, több társadalmi munkaakciónk volt. Példaként néhány: mozdonykarbantartás, kocsijavítás, területrendezés, a környezet tisztaságának védelme. — Melyek a közvetlen feladataik? — A mi alapszervezetünknek is megvannak az általános hibái. Javítani kell a vitakörök színvonalán, bár a városban jónak ismerik el ezt a tevékenységünket. Munka azonban mindig akad. Nem állhatunk meg ott, hogy csak az előadó beszéljen, amikor mindenkiben megannyi megválaszolatlan kérdés halmozódik föl. Nemcsak magyarázni kell a dolgokat, hanem meg is kell értetni őket, s mindenki számára világossá tenni. Tudomásul kellene venni, hogy az ifjúsági feladatok végrehajtásával nem a fiatalok tesznek jót maguknak, hanem kedvezően befolyásolhatják egy vállalat belső életét is. — Milyen munka áll a tagok előtt? — Először is hadd kívánjak magunknak enyhe telet, hogy a közlekedésben ne legyen semmi fönnakadás. A munka rengeteg, és nem a legjobb körülmények között végezzük. Mozgalmi munkánkban a jövő évi ifjúsági parlamentek megszervezése a fő feladat, valamint a fiatalok szociális helyzetének javítása, a munkahelyükön való segítése. B. Zs. Paff és a struccok Bábozó gyerekek Érdemes-e jól tanulni? Szükséges-e egy szakmunkástanulónak, hogy az órán elhangzó kérdésre ő adja meg legelőször a helyes választ vagy a gyakorlaton mindig őt dicsérjék? Minimális az ösztöndíj-különbség, amely azért jár. Megéri-e — diáknyelven rosszízűén szólva — „pedálnak” lenni? Vajon ki, miért, hogyan lesz jó tanuló? Ezt kérdeztem a csurgói szakmunkásképző intézet és szakközépiskola két diákjától. Nagy Júlia végzős férfiruhakészítő, furcsállotta a kérdést: — Biztos, hogy vannak divatosabb, anyagilag jobban fizető szakmák, mégis ezt választottam. Nyolcadik után más szakmákat is latolgattam; végül Csurgóra jöttem tanulni, s fokozatosan megszerettem a szabást, varrást. Azt hiszem, azért
