Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
1987. november 28., szombat Somogyi Néplap 3 Jót és jobban TÉLI ESTÉK - GYARAPODÁS A megye legnagyobb belpolitikai eseménye a héten Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának somogyi látogatása volt. A megyei pártbizottságon tartott szűk körű megbeszélés és a Kaposvári Villamossági Gyárban tett látogatás után aktívaülésen mondott beszédet, a reform, A KIBONTAKOZÁS és a gazdasági cselekvés ideológiai kérdéseit tekintette át. A változó élet diktálta problémák megoldása ma a legnagyobb feladat — hangzott el az előadásában. A cselekvéshez aktivizálódás, politikusabb magatartás szükséges, ehhez pedig szükségesek a jó könyvek. Jól példázza ezt a fokozódó érdeklődést, hogy a Kossuth Könyvkiadó ötmillió forint értékű könyvet értékesített az idén. Csütörtökön az Oktatási Igazgatóságon is könyvkiállítás nyílt, amelyen szép számú érdeklődő közönség hallgatta meg Szita Ferencnek, a megyei könyvtár igazgatójának beszédét. Csak egy gondolat belőle: a jó politikai könyv nemcsak információhordozó, hanem a közgondolkodás fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze is. Az év vége nemcsak hajrát jelent, hanem visszatekintés ás. Sokasodnak azok az események, ahol már az ez évi termelési eredményekről, vagyis az új arcú, piacorientált egyéni érdekeket is ÖSZTÖNZŐ GAZDÁLKODÁSRÓL van szó. Két hete hangzott el a megyei népfrontülésen, hogy a megye ipari eredménye jobb lesz a vártnál. A hét közepén a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Somogy Megyei Szövetségének elnöki ülésén a megye mezőgazdaságáról szóló jelentés volt napirenden; itt arról volt szó, hogy a termelés színvonala ugyan meghaladta az előző évit, ám a termelési eredmény még a tavalyi rossz év eredményétől is elmarad 12 százalékkal. A sokadszor felsorolt hátráltató tényezők mellett, ezen az ülésen szóba került az érdekeltségi viszonyok korszerűsítése is, amely a leghatékonyabb formája lehet a szövetkezeti gazdálkodás föllendítésének. Itt a mezőgazdászok az új vállalkozási formákat, az elosztási és munkamódszerek korszerűsítését, a szervezettség javítását sürgették. A Kaposvári Húskombinátban tartották szerdán a sertéshús-termelési verseny EREDMÉNYHIRDETÉSÉT s többször is szóba került az elismerés meg hatékony mezőgazdasági termelés. A megyei sertéshús-termelési verseny jól szolgálta azt a célt, hogy megálljon Somogybán a sertésállomány csökkenése, javuljon a lakosság tőkehússal és húskészítményekkel való ellátása, a Kaposvári Húskombinát teljesítse hazai és exportfeladatait. Végül pedig egy e heti hír a sport világából: három siófoki labdarúgó is meghívást kapott a Ciprus ellen készülő válogatott utánpótlás-ke- retóe. Békés József A társadalom „nagykorúsítása" „A gazdaság világának a politika világához való viszonya a modern kor egyik fő problémája” írta Marx „A hegeli jogfilozófia kritikája” című tanulmányának bevezetőjében. A jelek szerint tehát a mai magyar társadalom egyik alapkérdése — a gazdaság és politika kapcsolódása — már a klasz- szikusok korában is döntő fontosságú volt. Míg a szerves társadalom- fejlődés a gazdaság-politika- ideológia logikai lánccal írható le, ahol a gazdasági alapviszonyok határozzák meg a politikai felépítmény intézményrendszerét és a társadalom tudati tükrözésének struktúráit; a szocializmus rendszere az ideologikus jövőkép felől építkezik: egy messianisztikus küldetéstudattal dúsan átitatott politikai elit ezen ideológia köré szerveződve, mintegy „tevlebontja” a gazdasági alapra háruló — politika ideológiai foganta- tású — célokat. Vagyis míg az organikus társadalomszerveződési mód szerint a társadalom „épít magának államot”, addig az eredeti szocializmusok alapmodellje éppen fordítva „a társadalom államosítása” koncepciójára épül. Azt gondolom, a mai magyar társadalom (s más szocialista társadalmak) nehéz helyzete aligha érthető meg, ha nem elemezzük a fenti összefüggéseket. A szocializmus alapmo- delljei a rendkívül gyors ütemű felzárkózás kényszerétől hajtva a „társadalom államosításával”, vagyis gazdasági, politikai, ideológiai (kulturális) értelemben teljes alávetésével indították el modernizációs stratégiájukat. Hazánkban ez a modell már 1952—53-ra a nyilvánvaló válság jeleit mutatta, így az ezt követő időszakban, 1953-tól 1956-ig ellentmondásos korrekciós kísérletek folytak a berendezkedés módosítására; a gazdaság és politika kapcsolatának átépítésére. A felgyülemlett ellentmondások feszítő ereje azonban már akkora volt, hogy a folyamat ellenőrizhetetlenné vált, s ellenforradalomba torkollott. Az 1956 utáni évtized során — ha lassan és ellentmondásosan is — kibontakozni látszott egy új típusú „társádalmi szerződés”. Ennek leglényegesebb mozzanata, hogy megkezdődött a társadalom (az egyének, csoportok, rétegek, közösségek stb.) relatív gazdasági önállóságának megteremtése. Ennek azonban az volt az „ára”, hogy politikai és ideológiai „önállósodásról” nem esett szó, bár ezen a téren is igen jelentős változás volt, hogy az előző korszak ki nem mondott, ám annál inkább gyakorolt „Aki nincs velünk, az ellenünk van” agresszív politikai „ars poetica”, a most már ki is mondott és a gyakorlatban is átültetett „Aki nincs ellenünk, az velünk van” tudatos stratégiája váltotta fel. A gazdaság és politika világának ez az újszerű kapcsolódása igen termékenynek bizonyult. A 60-as évek második fele látványos sikereket hozott. Az önállósuló gazdaság — pontosabban a gazdaság leginkább önállósuló szféráinak sikerei — azonban elbizonytala- nították a politika és az ideológia világát, amiért is a 70-es évek a „visszarendeződés” periódusává váltak. Éppen akkor, amikor a világgazdaságban beindultak azok az átrendeződések, amelyek rendkívüli módon felértékelték az autonom gazdasági cselekvés, a gyors, rugalmas alkalmazkodás képességeit. Ebben az időszakban nálunk egy mesterkélt és nehézkes „sem-sem, isis” társadalomkoordinációs rendszer alakult ki, amelyben a „kézivezérlésnek” nevezett direkt politikai-akarati mechanizmusoké lett az uralkodó szerep. A növekvő gazdasági nehézségek, a külföldi fizetés- képtelenség fenyegető veszélye a 80-as években ismét a reformok irányába vitték társadalmi fejlődésünket. Valószínűnek látszik, hogy — akár csak az 1956-ot követő évtizedben — most is csak egy újfajta „társadalmi szerződés” adhat esélyt a kibontakozásra. Ez az új „alku” azonban már csak a társadalom gazdasági-politikai-ideológiai téren egyaránt lezajló „nagy- korúsítására” épülhet. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szerkezet- átalakítás több évtizedes és rendkívüli összeütközésekkel járó folyamat lesz, amely egyúttal —, hogy esélye legyen a sikerre — a társadalom által jobban ellenőrzött politikai berendezkedést is feltételez. A társadalomban meglévő elkülönülő érdekek . és értékek nyílt, szervezett-intézményes formában megjelenő képviselete és a társadalom nyilvánossága előtt zajló ütköztetése, valamint az így létrejövő kompromisszumokat védő politikai, jogi és szervezeti garanciák révén várható csak, hogy a társadalom erre képes része hajlandó lesz a kibontakozáshoz nélkülözhetetlen áldozatokra. Bogár László A megszokott termelési folyamatok hátterében a gazdálkodó egységek számba- veszik a lehetőségeket, majd döntenek a kormányprogrammal összhangban, mit lehet és kell a saját közösségükben elvégezni. Miben látja legfontosabb teendőit a barcsi Vörös Csillag Tsz? Erről beszélgettünk dr. Pallér Endre elnökkel. — A cél is, a tennivalók is ismertek. A barcsi Vörös Csillag helyzetére, feladataira lefordítva mit jelentenek ezek? — A megújulás, a fejlődés dinamizálása, a reform folytatása elodázhatatlan gazdasági szükségszerűség. A mi helyzetünk annyiban különbözik az átlagtól, hogy ezek az úton lépéselőnyben vagyunk. Nálunk nem most, hanem 1985-ben következett be egy, az egész szövetkezeti tagságot megrázó tény: olyan mértékben zuhant vissza az eredmény, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, a gazdasági előrehaladásért azonnali tettekre van szükség. Akkor hároméves programot dolgoztunk ki. Ez — Szükség van a számítás- technikára több intézkedést magába foglalva — azt a célt szolgálta, hogy akkori 35 millió forintos eredményünk 1986-ban 46-ra, 1987-ben 60-ra és 1988- ban 67 millió forintra emelkedjék. A kibontakozási program azért talált lépéselőnyben bennünket, mert lényegében két év óta következetesen és sikerrel dolgoztunk a gazdaság dinamikusabb fejlődéséért. — Ezek szerint nem most kell hozzálátni az üzemi teendők kidolgozásához, azok már jórészt ismertek. — Ez részben igaz. A döntés meghozatalánál ugyanis mindenkor figyelembe kell venni a közgazdasági körülményeket. Ezek most tisztázódnak. De semmi sem ér bennünket felkészületlenül, mivel volt időnk az alternatíva kidolgozására. Ebben a helyzetben meghatározó szerepük vám az elődöknek. Annak az alapnak, amelyet itt csaknem négy évtized alatt megteremtettek. Az elmúlt két év lendületesebb fejlődésében kétségkívül része van a vezetői erőfeszítéseknek, az érdekeltség korszerűsítésének, a hatékonyságot fokozó szervezeti változásoknak. de nagy része van Többre is képesek vagyunk... az alapoknak is, amelyekre építeni lehet. — Erről eszembe jut az önelszámolási rendszer, amely az utóbbi években kezd terjedni. A gyökerek a szövetkezeti mozgalom kezdetéig nyúlnak vissza. Sokfelé most alakítják ki ezt a módszert, itt jó ideje a továbbfejlesztésén munkálkodnak. De térjünk vissza a tennivalókra. — A gazdálkodás fejlesztéséhez pénz kell, ennek alapvető forrása a nyereség. Nem egyedüli forrása, hiszen nálunk a tagi kölcsön meghaladja a negyvenmillió forintot. Ez a szövetkezet iránti bizalmat is kifejezi. A fejlesztéshez szükséges pénzünk összejött. Dönteni kell, hogy mire költsük. Az ágazatvezetők javaslatait a decemberi vezetőségi ülésen vitatjuk meg. Helyzetünk ismeretében, az országos programokhoz kapcsolódva igen sok a feladatunk. Ide tartozik a tejüzemi rekonstrukció, a vetőmagtermelés, a feldolgozás korszerűsítése, a számítás- technika továbbfejlesztése. Arról kell döntenünk, hogy milyen sorrendben, milyen befektetéssel valósíthatjuk meg ezeket. Minden tekintetben lehetőségünk volt az Halaszthatatlan a tejüzem rekonstrukciója alapos felkészülésre, kapkodás nélkül tudunk választani a legjobbnak ígérkező megoldások között. — Szeptember végén az üzemi pártbizottság is tárgyalt arról, hogy a KB júliusi, a megyei pártbizottság szeptemberi határozata, a kormányprogram szellemében milyen teendőink vannak. Kimunkáltuk rövid- é§ hosszútávú tennivalóinkat, döntöttünk a végrehajtás sorrendjéről. Határoztunk például az érdekeltségi formák továbbfejlesztéséről, a környező gazdálkodó egységekkel való együttműködés szélesítéséről, a takarékos gazdálkodás különböző módjairól, a talajerő-gazdálkodásról, a szálastakarmány- betaikarítás gépesítéséről és így tovább. A maga területén mindenkinek megvan a tennivalója. Hiszem, hogy minden emberből ki lehet hozni a szunnyadó tartalékokat ... V. M. Falusi ismerőseimről, rokonaimról, ha úgy nyárutón vagy őszelőn összehoz bennünket a sors, szinte minden alkalommal megállapítom: jó néhány kilót levett róluk a sok munka, a lótás- futás. Sebaj, mondják olyankor, egészséges fogyás ez, majd a télen megint fölszedik azokat a kilókat; amikor fogytán a mezei munka és elérkezik a disznóvágás ideje, olyankor természetes következmény a gazdaember súlygyarapodása. Ilyentájt azonban nemcsak kilókban, hanem szellemiekben is gazdagodnak a falvak lakói. S itt most nem a tévére, a rádióra gondolok mint az ismeretgyarapítás fontos eszközére — persze, ezeket is gyakrabban kapcsolják be és hosszabb ideig tartják „üzemben” a téli estéken — hanem azokra az összejövetelekre, ahol előadásokat hallgatnak, beszélgethetnek s közben szinte észrevétlenül nagyon sokat tanulnak. A tudásnak gyarapítására ezek az esték kínálják a legjobb alkalmat. S akkor a hagyományőrzésről, a már- már feledésbe merülő szokások fölélesztéséről nem is szóltam még, pedig ezek is szerepelnek az ilyen összejövetelek programjában... Vegyünk egy példát — szerencsére többet is fölsorakoztathatnék — a téli esték hasznos eltöltésére! Balaton- szabadiban a művelődési kör a település lakóinak sokirányú és a lakóhelyen gyü- mölcsöztethető műveltségének gyarapítását tűzte ki célul. S megragad minden alkalmat, hogy a falu kulturális életét, a hasznos szórakozást segítse, és az embereket közelebb hozza egymáshoz. Mit csinálnak a balaton- szabadiak ezeken az estéken? Tavaly a kezdőknek, az idén szeptemberben a haladóknak indítottak szabóvarró tanfolyamot. Ebben és a következő hónapan előveszik a máshol talán padláson, kamrában porosodó rokkákat: ezeken tanítják a gyapjúfonást. Tollfosztásra gyűlnek össze a lányok, asz- szonyok — közben az őket elkísérő férfiak kártyáznak, sakkoznak —, s ilyenkor elmaradhatatlan a nóta, a muzsika, a tánc, vagyis az együttlét keltette öröm, a vigasság. Kukoricacsumát fonnak, illetve szőnek, a kézi és a gépi kötés fortélyaival ismerkednek. Karácsony előtt majd vásárt is rendeznek a maguk készítette játékokból, kézimunkákból. S közben tanítják egymást és tanulnak egymástól. Olyasfajta gyarapodás ez. amelyre belső igénytől késztetve törekszenek a falusi asszonyok. A férfiak a háztáji állattenyésztésről, a kertművelésről, a szőlő- és gyümölcstermesztésről szóló előadásokra ugyancsak ilyen indíttatással sereglenek a községi művelődési othonok- ba. A téli esték együtt töltött órái így hasznosak a családoknak, és a faluközösség együvé tartozását is segítik. H. F. Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA „Cél, hogy új lendületet adjunk a szocializmus építésének.” (Részlet a megyei pártbizottság szeptember 2-i határozatából) A barcsi Vörös Csillag törekvései Mai kommentárunk Gazdaság, politika, ideológia
