Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-25 / 278. szám

4 Somogyi Néplap 1987. november 25., szerda Nyereséges ágazatok Szlovákiában is vetnek inkei krumplit Magyar—osztrák gazdasági kapcsolatok Készség az együttműködésre Hogyan lehet megélni — s méghozzá nem is rosszul — az inkei homokon? Mert a gazdák — most a Rákóczi termelőszövetkezet tagjai vagy alkalmazottai — vala­mikor nem panaszkodtak, megtalálták a módját, mi­ként érjenek el a viszonylag gyenge termőtalajon is hasz­not. Ügy tetszik — s ez kö­vetkezik Horváth József té- eszelnök szavaiból — a maiak sincsenek híján lele­ménynek, a szövetkezeti tag­ság is rátalált a járható út­ra, s a vezetőség várhatóan arról adhat majd számot az 1987-es évet összegező köz­gyűlésen, hogy a nagyüzem teljesítette 4,5 millió forin­tos nyereségtervét. Mindez különösen akkor figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy a 3050 hektárnyi területen — ebből 1850 hektár a szántó — gazdálkodó téesz a 10,3- as aranykorona-értékével Mike után a legkedvezőtle­nebb termőhelyi adottságú közös gazdaság Somogybán... — Máshol csökkentik a burgonyatermő területet vagy megszüntetik e növénynek a termesztését, Inkén viszont 80 hektárról maholnap 300 hektár közelébe jutnak. Mi készteti erre a szövetkeze­tei ? — Nálunk a burgonya meg­határozó árunövóny. Ha jól fizet, az az egész gazdálkodás eredményeit növeli, ha vi­szont rosszul. .. Hollandiá­ból jön a vetőgumó, legutóbb például a 11 vagon elit gu­móért 2,9 millió forintot fi­zettünk. A vétel, a termesz­tés, az eladás a Solanum ter­mesztési rendszeren keresz­tül történik, az idén április­ban 27 vagonnyi vetőburgo­nya került tőlünk Szlovákiá­ba .. . Szóval fontos növény a krumpli, s úgy is bánunk vele. A talajok elsavanyúso- dása törvényszerűen követ­kezett be; a meszezés ered­ményes ugyan, de a burgonya esetében ezzel is csínján kell bánni, hogy a gumó tovább­ra is kifogástalan minőségű maradjon. Ami az étkezési burgonyát illeti: régi és kor­rekt kapcsolatunk van a So­mogy Megyei Zöldért Válla­lattal, a neki szánt termést — 350 vagonnyit — közvet­lenül a nagyatádi tárolóba szállítottuk. Volt olyan nap, hogy 15—20 vagon gumót is küldtünk a tárházba. A homoktalaj, hogy elfo­gadható terméssel fizessen, gyakrabban igényli az istál­lótrágyát, mint a kötött vagy középkötött termőföld. Ezért jut fontos szerep az inkeiek- nél a szarvasmarha-tenyész­tésnek; ezt az ágazatot meg a burgonyát általában együtt emlegetik a szövetkezetben. Ezerkétszáz szarvasmarha van a közösben, s a tejelő­tehenészet termelése október végéig 20 százalékai nőtt a tervezetthez képest. (Ez te­henenként átlag több mint 500 literes emelkedést je­lent.) — Az ágazat eddig nul­lára futott ki, vagyis nem adott jövedelmet, haszna csak a talajerő-visszapótlás­ban mutatkozott az istálló- trágya révén. Most viszont szerény nyereséggel is szá­molunk — mondta a szövet­kezet elnöke. — Az idén hoz­záláttunk a telep rekonstruk­ciójához, mert jelenleg csak az Alfa-Lava! berendezéssel működő fejőház mondható korszerűnek. A három lép­csőben megvalósuló munká­ban először a tehenészet is­tállóiban a kötetlen tartás körülményeit javítjuk más­fél millió forintos költség­gel, azután a növendékmar­hák férőhelyét tesszük rend­be, végül a silótér követke­zik. A silótér kapcsán említet­te az elnök a takarmányter­mesztés fontosságát. Hatszáz vagon silótakarmányt készí­tenek kukoricából, s réti fű­ből, pillangósokból három­ezer bála szénát tartalékol­tak téli takarmányként. A hatszáz hektár kalászos ga­bona nem adott annyi szal­mát, hogy elég volna almo- zásra, így vásároltak is — összesen hatezer szalmabá­lát használtak föl alomnak. Ott jártunkkor még a ku­korica betakarításán dolgoz­tak. Ez a munka is, hason­lóan a kalászosok aratásá­hoz, a szárítókapacitástól függ a Rákóczi tsz-ben; sa­ját szárító híján ugyanis a vései téesznél vonják el á nedvességet az inkeiek kuko­ricájából. Hernesz Ferenc Az algériai Donna Sou- fiane mindennapi kapcsolat­ban állt hazájában a bíró­sággal, hiszen a húszéves fiatalember a technikum el­végzése után bírósági admi­nisztrátorként dolgozott. Büntetlen előéletű, nőtlen, gyermektelen, s a magyar- országi bírósági jegyző­könyv szerint vagyontalan. De nemcsak hazájában volt vagyontalan a fiatalember, s a gondot épp ez okozta Ma­gyarországon is. Turistaként érkezett hazánkba, hogy megismerje a Balatont és környékét. Ismerőseivel együtt Balatonföldváron bé­relt lakást július 3-án. A magával hozott pénzt azon­ban hamar elköltötte, sőt, állítólag ismeretlen körül­mények között, ismeretlen tettesek ellopták tőle. Mind­ez lehetséges, későbbi csele­kedete azonban ezzel nem igazolható. A július 12-ről 13-ra vir­radó éjszakán a fiatalember nem kevés alkohol elfogyasz­tása után hazafelé tartott, s Balatonföldváron a Szent- györgyi úton megpillantott egy parkoló Dacia személy- gépkocsit. Talán a virtusko­dás, talán némi bosszúvágy, de az is lehet, hogy csak az alkoholmámor hajtotta, ami­kor az út széléről felraga­dott kővel betörte a gépko­csi ablakát, majd kiszerel­te a rádiós-magnót a két hangfallal együtt. A lopott holmit bérelt lakására vit­te, de nem sok haszna lett belőlük; később a rendőrök megtalálták és lefoglalták. Cselekményét Douna Son- fiane nem tagadta, beisme­rő vallomásával hozzájárult az igazság kiderítéséhez. Nem így a másik esetben! Július 19-én ugyanis újabb bűncselekményt követett el. A korábbi napokban a Sio­Ha az osztrák—jnagyar kapcsolatokat említjük, tör­ténelmi bűntudat vagy tu­dathasadás nem foglalkoz­tatja a közvéleményt. A po­litikai, tudományos, művé­szeti kapcsolatokban komoly sikerekre, több évtizedes együttműködésre tekinthe­tünk vissza, s ezt ígéri a jö­vő is. Vajon így van-e ez az osztrák—magyar gazdasági kapcsolatok terén, ahol bi­zony a korábbi dinamizmust az .utóbbi egy-két évben visszaesés váltotta föl? Franz Vranitzky osztrák kancellár legutóbbi buda­pesti látogatásakor a sajtó képviselőinek adott nyilat­kozatában mindenesetre ha­tározottan kifejezte jövőbeni elképzeléseit: minél több területen, minél gyakoribb üzletkötés, sőt közös harma­dik piaci részvétel, lehetőleg már a következő évektől. Ez is jelzi, a két ország szak­emberei nem nézik tétlenül a kedvezőtlen jelenségeket. Az azóta eltelt néhány hét alatt nem kétszereződhetett meg az üzletkötések száma, viszont Bécsben járva az egyik utazási iroda hirdeté­se már jó példát mutat. A Blaguss fivérek tették meg az_ első lépést, ők ugyanis a magyar Volánbusz Vállalat­tal közösen tavaly hoztak létre új irodát azzal a céllal. tour balatonföldvári üdülő­helyi klubjának diszkójában megismerkedett egy magyar fiúval. Éjfél tájban újra ta­lálkoztak, s mindketten jócskán túl voltak már az első pohár alkohol elfo­gyasztásán. Záróra után a vádlott két algériai barátjá­val és a magyar férfival együtt indult tovább az éj­szakába. A Keringő diszkó­ban tovább iddogáltak, majd hajnali két óra tájban sétá­ra indultak a Balaton-par- ton. A vádlott és a magyar férfi lemaradt a két másik algériaitól. Douna Soufiane megéhezett, s kérte magyar barátját, hogy vegyen neki egy hamburgert. A férfi azonban kijelentette, hogy nincs pénze. Erre mérges lett a külföldi fiú, társát hátulról meglökte, úgy, hogy az a földre esett. Dulakodni kezdtek, s a vádlott egy mozdulattal letépte a ma­gyar férfi nyakából a 42 cm hosszú, 14 karátos fo­nott nyakláncot, s eltette. Majd észrevette, hogy társa farmernadrágjának hátsó zsebében dudorodik az irat­tárca; kirántotta azt is, és elszaladt a helyszínről. A sértett hiába kiabált segít­ségért, hiába igyekezett utolérni a rablót, nem sike­rült visszaszereznie értékeit. A rendőrség segítségét kér­te hát, s a tettes hamarosan kézre került. Az ügyet a Siófoki Városi Bíróság tárgyalta. Első fo­kon bűnösnek mondták ki az algériai Douna Soufianet egyrendbeli rablás, vala­mint egyrendbeli lopás bűn­tettében. Ezért a bíróság kétévi szabadságvesztésre és a Magyar Népköztársaság területéről történő kiutasí­tásra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Gy. L. hogy hazánk fiait ‘minél na­gyobb számban invitálják Burgenlandba; onnan pedig igen sokan Bükkfürdőre vál­tanak jegyet. Első pillanatra úgy látszik, hogy a turizmus a jövőben is marad a legrugalmasab­ban fejlődő kapcsolat. Nyil­vánvaló azonban, hogy az eredmények ellenére ez ke­vés. Így Bécsben járva érde­mes tudakozódni, milyen más konkrét kezdeményezé­sek történtek a kimozdulás érdekében. Hazánk élelmiszeripari termékei közül nem keveset keresnek a nyugati piacokon, viszont a különlegességnek számító egzotikus élelmisze­rek, gyümölcsök iránt ha­zánkban mutatkozik igény. Szolgáltathat-e ez alapot na­gyobb mértékű árucserén alapuló együttműködésre? Várható-e, hogy a jövőben a szerecsenfej emblémájáról is ismert Meinl esetleg önál­ló üzletházat is nyit Buda­pesten vagy valamelyik ma­gyar városban. Erről érdek­lődtünk Bécsben, a Julius Meinl cég igazgatójánál, dr. Hofinger úrnál. — Mi osztrákok a legna­kedelmi kirendeltségének munkatársa: — Az osztrák mezőgazda­ság abban érdekelt, hogy sa­ját termékei számára minél szélesebb exportpiacot te­remtsen. Figyelembe véve előállítási költségeiket: e tö­rekvésben erősen korlátozot­tak. Kiviteli piacként szóba jöhet Európa, Kanada, az Egyesült Államok, illetve Ja­pán, Ausztrália. Tehát a legfejlettebb tőkés országok. A távolabbi piac csupán ma­gas értékű, hibátlan minő­ségű terméket fogad el. Mindennek érdekében meg­állapodásokat kötöttek a Kö­zös Piaccal. A további lehe­tőségek kidolgozása most is folyik. Osztrák barátaink tel­jes jogú gazdasági részvéteit szeretnének, ennek jegyében állítják fel importszabályai­kat. Annak adnak el, akik tőlük is hajlandóak konver­tibilis valutáért vásárolni. Itt kerülünk mi hátrányba Nálunk ugyanis nem a kom­paratív előnyök döntöttek, hanem az, hogy képesek va­gyunk-e a szóban forgó ter­méket itthon előállítani. Ha igen, szóba sem jöhetett még egy, az előállításnál olcsóbb import sem. Bécsi utca gyobb készséget mutattuk néhány évvel ezelőtt, amikor az együttműködés először szóba került. Szívesen széle­sítenénk választékunkat Ma­gyarországon, sőt az ön ál­tal említett áruház nyitása sincs ellenünkre. Tapasztala­taink szerint azonban a ma­gyar külkereskedelem pilla­natnyilag nem „favorizálja” ezeket az elképzeléseket. Ré­szünkről a helyzetet nehezí­ti a szigorú osztrák védő­vámrendszer, az önök részé­ről pedig a valutáris elszá­molás. Régi mondás, hogy „hall­gattassák meg a másik fél is”. Varga István, a bécsi magyar nagykövetség keres­— Ennek ellenére úgy tudjuk, meglehetősen ko­moly igény van a Meinl ter­mékei iránt itthoni — így igaz. Ám az import visszaszorítása miatt nem kaphatunk behozatalienge- dély-keretbővítést. Az i-re a pontot már itt­hon, Budapesten Cahó György, a Belkereskedelmi Minisztérium konvertibilis importosztályának vezetője tette fel. Elmondotta, hogy továbbra is szeretnék fenn­tartani a jó üzleti viszonty a nagyhírű Meinl céggel, s ha gazdasági helyzetünk lehe­tővé teszi, a jövőben sor ke­rülhet esetleges áruházak kialakítására is. KISTERMELŐK! FIGYELEM! Kistermelői ágazatunkat tovább bővítjük, 1988-tól meghirdetjük a libatartást Indul: 1988. márciustól. Tartási módszerválaszték: — pecsenyeliba-nevelés 60—65 napos korig, kezdési időpont március, illetve május; — zabosliba-nevelés: 4 tollfosztás lután húsliba-értékesítés márciustól novemberig tart; — karácsonyi liba: 5 tollfosztás után karácsony előtti húsliba-értékesítés. — májliba: fosztás után tömésre helyezzük ki novembertől a libaállományt. Az állományt, takarmányt ^utólagos elszámolásra biztosítjuk. Folyamatos szaktanácsadás adóügyben is. Felvilágosítás (levélben is). DR. BOROS ISTVÁN öreglaki ág-központ Öreglak (100841) Algériai fiatalember a bíróság előtt Rablásra ösztönző pénzszűke Egy mozdulattal letépte az aranyláncot

Next

/
Thumbnails
Contents