Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
1987. november 25., szerda Somogyi Néplap 5 ZENETANÁROK A PÓDIUMON Hangverseny a zeneiskolában Klasszikus, romantikus és kortárs mesterek műveiből összeállított hangversenyen mutatkoztak be a főleg kiskorú tanítványokból álló, lelkes közönségnek hétfőn este a kaposvári zeneiskola tanárai. S ha valaki koncert közben a pódiumról a közönség felé tekintett, észrevehette, hogy a zenekedvelő fiatalok milyen fegyelmezetten, érdeklődve fogadták tanáraik produkcióját. Hogyan élénkítette föl őket a kortárs Lutoslawski csöppet sem simulékony dallamvilágának játékos, incselkedő megszólalása? A kiváló két tanár összeszokott, kiérlelt muzsikáját örömmel fogadta a közönség. Ugyancsak ennek a kornak Bécsben élő, teoretikus zeneszerzője, orgonaművésze volt az egyházi komponista, Albrechtsberger. A később oly jeles zeneszerzőket, mint Beethovent és a magyar Fusz Jánost is tanítványának mondható művész a barokk és klasszikus stílust ötvözte darabjaiban. Munkássága a formák történetében összekötő állomást jelentett azzal, hogy a kontrapunktikus elemeket ötvözte a szonátajelleggel. Grazioli F-dúr szonátáját Pallós László és Kardos Kálmán adta elő lengyel zeneszerző — akire Bartók életműve is nagy hatással volt — Táncprelűdök című kompozícióját S. Perjés Margit szólaltatta meg klarinéton, tisztán, kerülve a modorosság esetleges zsákutcáját. Zongorán Kardos Kálmán kísérte,’ megfelelő teret adva a szólóhangszer dallam- és ritmus játékának. Korban és stílusban is meglehetősen távoli a velencei Szent Márk-templom orgonistájaként az 1700-as és 1800-as évek fordulóján tevékenykedő olasz mester, Giovanni Battista Grazioli munkássága. Scarlatti hatását erőteljesen magán viselő kompozíciói közül most az F-dúr szonátát hallotta a közönség Pallós László (gordonka) és Kardos Kálmán (zongora) tolmácsolásában. A Az est során fölcsendülő Adagio és fugája négy szólistának — Hatler Márta és Papp Tibor (brácsa), Horváth László, valamint Pallós László (gordonka) — adott alkalmat arra, hogy egyénileg és kamarajátékban is megcsillantsa tudását. Az est kiemelkedő sikereként értékelte a közönség is két szólista, a zongorán játszó Kardos Kálmán, valamint a fiatal hegedűtanár, Hatler Márta produkcióját. Beethoven cisz-moll szonátája megrendítő, fájdalmas élményeket közvetített Kardos Kálmán erőteljes, tisztán csengő zongorajátékában. Hatler Márta finom lírai alkattal párosuló, impozáns technikával szólaltatta meg Brahms Scherzóját. Várnai Ágnes A nemzetiségi kultúra ápolását segíti „Wie der Tag zu Katharina, wird der nächste Januar sein” — olvashatjuka magyarországi németek most megjelent évkönyvében, a Deutscher Kalenderben. Az idézett „előrejelzés” szerint a Katalin-napi időjárásból következtethetünk arra, mit várhatunk januártól, s ez a jóslat nagyjából rokonítja a nálunk sok évtizeddel ezelőtt még mérvadónak számító százéves jövendőmondó” naptár prognózisát, abban ugyanis ez áll: „Amilyen az idő Erzsébet és Katalin napján, olyan lesz karácsony havában”. No, de korántsem csupán ilyen és hasonló megfigyeléseket tartalmaz ez a német nyelvű évkönyv, a gyorsan megkedvelt és tavaly is egy-kettőre elkapkodott német kalendárium. A több mint háromszáz oldalon — természetesen a naptári rész mellett — áttekintést kapunk a magyarországi németek életéről, kultúrájuk ápolásáról, s ezúttal nemcsak a hazánkban élő német nemzetiség képviselőitől is olvashatunk cikkeket, láthatunk képeket a kiadványban, hanem NDK- és NSZK-beli véleményekből is értesülhetünk nemzetiségi politikánk megítéléséről, a kapcsolatok erősítéséről, a találkozókon szerzett tapasztalatok hasznosításáról. A szép és olvasmányos Deutscher Kalender 1988 — a budapesti Zrínyi Nyomdát dicséri a kivitel, Hambuch Gézát, a szövetség főtitkárát a szerkesztés — címoldaláról a zsámbéki Dono- vitz-testvérek tekintenek az olvasóra. Ilyen szép népviseletet azonban nemcsak Zsámbékon és a könyvben szereplő számos, német nemzetiség lakta más megyebeli településen látni, hanem Somogybán is. Ha nem is mindennap, de vasárnap és ünnepeken, hagyományőrző népi együttesek fellépése alkalmából elő-előkerülnek ezek a szép holmik. Az évkönyv külön fejezetben foglalkozik a magyarországi németek hétköznapjaival, s ebben első helyen olvasható a sok képpel illuszrált írás Szülőkről. Egy falu a homokon — álomkép nélkül, avagy kis szuloki lexikon: már a cíer Kalander 00? perc a műkereskedésről Iskolák — Csehszlovákiában Tíz évig _____ l esz kőtelező Az 1987—88-as iskolaév Csehszlovákiában az új koncepciójú alapfokú és középiskolai oktatás kipróbálásának utolsó, tizenkettedik esztendeje, s kapcsolódik a tízéves kötelező iskolalátogatás bevezetéséhez. Az oktatási rendszer átépítésével szerzett tapasztalatokról Prága egyik alapfokú iskolájának igazgatója, dr. Frantisek Albrecht kandidátus nyilatkozott. s — Az alapfokú iskola látogatása kilenc évről nyolcra csökkent; ugyanakkor az önálló, logikus gondolkodás fejlesztése érdekében igényesebb módszereket kell alkalmazni. — Hogyan birkóznak meg a tanulók és tanítóik az új követelményekkel? — A kezdet nem volt könnyű. Űj tankönyveket készítettünk, s ezek a tanulók és a tanító közötti megváltozott viszonyt is tükrözték. Ez a kétoldalú kapcsolat ma mélyebb és hasznosabb mind a tanító, mind a tanulók szempontjából. Olyan gyermektípus nőtt fel, amely képes a dolgok kikövetkeztetésére ; tűnőfélben vannak már azok, akik majdnem mindent bemagolnak? de nem értik a törvényszerűségeket. Például a történelmet azelőtt az egyes események felsorolása szempontjából tanulták a diákok, ma az összefüggéseket tanítjuk. — A leglényegesebb, hogy a tanító nem követelhet minden tanulótól mindent. — Alkalmat kell adnia a tehetségeseknek tehetségük kifejlesztésére; az átlagosokat pedig az átlagon felüli felé kell irányítani, számolva azonban azzal, hogy vannak átlagon aluli tanulók is. Alapfokú iskolánk nem „elitiskola”. Az utolsó — a nyolcadik — osztályos tanulók az év végén a három középiskolai típus valamelyikébe kerülnek, s ott mind-, annyian még két évig tanulnak; így tíz évig járnak iskolába. A tanulók 50 százaléka teljes középiskolai végzettséget is szerez, érettségivel. — Hogyan jutnak a tanulók a felsőbb iskolákba? — Az alapfokú iskola a tanuló jelentkezési lapját abba a középiskolába küldi, amelyiket a gyerek szülei választanak. E jelentkezési lap kitöltése előtt a szülőket fölkeresi a nemzeti bizottság (tanács) munkaerővel foglalkozó osztályának dolgozója, s tájékoztatja a különböző lehetőségekről, az egyes szakmákba való felvétel irányszámairól. Ennek ellenére sem sikerül azonban a gyerekeket egyenlően elosztani; túl sokan szeretnének például fodrászok, autómechanikusok vagy tv-szerelők lenni. Hagyományosan nagy az érdeklődés a közgazdasági, a pedagógiai, a vendéglátóipari vagy a könyvtárosi pálya iránt is. — Mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek nem sikerült bejutniuk az általuk választott iskolába? — Más foglalkozást kell választaniuk. A tanulók elhelyezése a nemzetgazdaság tervezett igényeivel összhangban történik, s a felvehetők irányszámait nem lehet túllépni. Ám hozzá kell tennem: ha egy gyereknek nem sikerült az alapfokú iskola után bejutnia a választott közép- vagy szakiskolába, még mindig marad lehetősége. Például az alapfokú iskola végeztével asztalosnak tanul, s utána levelező úton megszerzi az érettségit; sőt a főiskolát is elvégezheti, ha van kedve a tanuláshoz és megfelel a felvételi vizsgán. Vladimira Vsetecková Népfőiskola elöljáróknak Közélet a kis településeken Gyakran napirendre kerül valamelyik fórumon a kis településeken élők helyzete, sorsuk formálása. Nem egyszer elhangzott: ahhoz, hogy egy néhány száz lelkes faluban megmaradjanak az emberek, nemcsak egészséges ivóvíz, út és járda vagy jó közlekedés kell, hanem jó közérzet is. Ennek kialakításában, megőrzésében jelentős feladat hárul az elöljáróságokra, a népfrontbizottságokra és a vöröskeresztes alapszervezetekre éppúgy, mint a spontán szerveződő egyesületekre, különböző körökre. A Csurgón és környékén élő tanácstagok nemrég együttes tanácsülésen vettek részt. Ezen a fórumon kért szót Bihariné Asbóth Emőke, a csurgói művelődési központ igazgatója. — A nyolcvanas évek elejétől körzetünkben is egyre- másra születtek olvasókörök, egyesületek, népfőiskolák. Pogányszentpéteren például 1983-ban alakult meg s azóta is példásan működik a közművelődési egyesület. So- mogyudvarhelyen a honismereti szakkör képviseli a közösségi szellemet. A falu minden korosztályát mozgósítani tudja egy-egy fontosabb ügyért. Összefogásuknak köszönhető a tájház létrehozása is. Porrogszentki- rályon a kertbarátkor és az_ olvasókör, Iharosban az áprilisban alakult környezet- védő társaság ad módot és alkalmat a közösségi szellem megőrzésére. — Egy megyei tanácskozáson arról hallhattunk, hogy bűn lenne ezeknek a közösségeknek az életébe adminisztratív úton beleszólna. — Az viszont kétségtelen, hogy ezeknek a szervezeteknek is szükségük van a segítségre. Részben azért, mert újak, s nem tudják, milyen lehetőségeik vannak, részben azért, mert így könnyebben teremthetnek kapcsolatot más településekkel. A művelődési központ mit ' tesz és mit tehet értük? — Csurgón második éve működik a Baksay Sándor népfőiskola, amely eddig is szívesen látta a környék érdeklődőit. Az idén útjára indítják a társközségi elöljárók és a népművelők népfőiskoláját. Kéthetentg=,hétfő esténként tartanak“’ előadásokat és két alkalommal hétvégi bentlakásos programot. Olyan kérdésekkel szeretnének foglalkozni, mint a társadalom szerkezete, a kis települések sajátságos helyzete, a társközségek önkormányzata, érdekképviselete. De szó lesz a települések közötti együttműködésről, az összeütközésekről és ezek rendezésének lehetőségeiről vagy a hátrányos helyzetű térségek fejlesztési nehézségeiről. Ezek a témák elsősorban a köztisztségekben állóknak szólnak, de érintik a népművelőket is. — Napi munkánk során — mondta Bihariné Asbóth Emőke — gyakran találkozunk felújított közösségi létesítményekkel, amelyeknek ajtaján ott van a lakat. Szeretnénk ha ezekben is megindulna az élet. N. J. 1988 mek arra késztetnek, hogy kíváncsiak legyünk rá: hogyan telnek Bauerék, Knol- lék, Virthék, Fritzék, Trix- lerék és mások hétköznapjai ezen a dél-somogyi, településen, ahol nem is olyan régen a gazda még facipőben, a gazdaasszony tutyiban járt... A kiadvány fontos szerepet játszik Magyarország nemzetiségi politikájának propagálásában és megvalósításában, a magyarországi németek anyanyelvének és kultúrájának ápolásában, nemzetiségi tudatuk kialakításában, illetve erősítésében. Hernesz Ferenc Hazánkban, magánszemélyek tulajdonában több értékes régi és kortárs képző-, valamint iparművészeti alkotás található. Ezek a művek időnként gazdát cserélnek — hogy más körülmények között, különböző típusú gyűjteményekben nyerjék el méltó helyüket. A műkereskedelem is természetesen piacot keres, hiszen a megfelelő cserepartner és az alkotások nyilvánosságot követelnek. A Piktúra Képzőművészeti Szövetkezet társaság most egy új kezdeményezésnek adott teret. Vállalta, hogy Budapestről Kaposvárra szállít, egy régi, neves magyar festőművészek alkotásaiból álló kollekciót. — Mi ösztönözte a szövetkezetét e kiállítás megrendezésére? — kérdeztük Pető Lilla igazságügyi képszakértőt és Komlós Péter menedzsert. Komlós Péter: — Kaposvári, illetve somogyi gyűjtők kezdeményezték a bemutatkozást. Szívesen tettünk eleget a kérésnek, mert úgy tapasztaltuk, hogy Somogybán fellelhető az a kulturális közeg, amely megfelelő módon értékeli ezeket az alkotásokat. — Milyen kollekciót láthat a kaposvári közönség? Pető Lilla: — Egy 50—60 képből álló, neves festők alkotásaiból összeállított gyűjteményt tárunk a nyilvánosság elé a Csokonai fogadó Dorottya termében, többek között egy 1920-ban, Kaposváron készült pasztell Rippl- Rónai-képet, továbbá Va- szary János Keleti táncosnők című alkotását, Iványi Grün- wald Béla Nyár című képét, amelynek külön érdekessége, hogy a festőnek a müncheni akadémián készült első alkotása. Ezenkívül Scheiber Hugó, Kádár Béla, Aba Novák Vilmos egy-egy pasztellje, illetve ceruzarajza tekinthető még többek között. — A kortárs művészek alkotásait nem említette. — Most csak régi képeket mutatunk be. Ha megfelelő lesz az érdeklődés, legközelebb az ő alkotásaikból is hozunk válogatást. V. Á.
